Az anyósom vagy a férjem a baj? Ki vagyok borulva.. (beszélgetős fórum)

Én az utóbbi feltevésre szavazok: téged néz olyan balf.sznak, hogy nem tudsz magad mellett tartani egy nőt. És ez kinek a hibája? Az anyukádé. Őt minősíti, hogy ennyit néz ki a saját gyerekéből. Általában a szülők hajlamosak kevesebbet kinézni a gyerekükből, mint amilyenek.

Az én anyósom szerintem a mai napig nem tért magához, hogy a fia megházasodott.. Jól beleköptem a levesébe, ő úgy tervezte, hogy a fiacskája magányos hülye lesz egész életében, akit ő majd tud pattogtatni..:(

:) igen,ez vicces. Van benne igazság, hogy legjobb, ha megvárja a férfi, aznap hogy jó. Belétom, néha tényleg összezavarjuk pattogtatjuk a férfiakat.

Nálam előfordult, hogy rászóltam a férjemre vmiért, kiderült, h én csináltam úgy..

De én is csak az észt osztom. Szerencsére nem veszek észre beszólásokat, csakha direkt erre koncentrálok. Akkor rögtön az van, hogy ezzel biztos azt akarta mondani, hogy.... Vagy biztos arra célzott, hogy.... De látjuk, hogy nem letisztázott csupasz infók, hanem már a gondolatainka megspékel, a gondolkodásunkra éppen jellemző hangulat felé csavart beszólásokról van szó. Hisz lehet csak annyit mondott, hogy szép az új cipőd. - "De biztos arra célzott, hogy nekem nincs pénzem, csóró vagyok és hogy a feleségem tar tel". Azért nézzük meg mi van a kommunikáció mögött. Itt legyen szó szülőkről, anyósról, apósrol, testvérról.

Az anyós csak egy általánosított fogalom.

De lehet ez is lehet gond, mert egy férfit a feleség és az anyja is szereti.

Vajon mi lehet a helyzet egy lány apjával. Vagy a férj - após viszony?

Minden veszekedés mögött, ami két fél között van, van egy harmadik fél. Ez a harmadik fél lehet egy konkrét felbújtó, de lehet a neveltetés is.

Mivel az élmény elmesélésében érzelmek is szerepet töltenek be, ezért sokszor sarkítanak az élménybeszámlók. Ezért sokszor úgy tűnik, hogy egy egyszerű buta tanács, egy komoly, bunkó, rosszindulatú leb.szás.

Ha tehát helyén van az ember önértékelése, akkor észre sem fogja venni az anyós, após rosszmájú, vagy csak simán buta tanácsát, ami bántó lenne, hanem elengedi a füle mellett, mert nem ér annyit, hogy idegesítsük magunkat rajta. Olyan hangulatod van, amilyet engedsz magadnak. Ha csak a negatív dolgok becsapódását érzékeled, nem fogod látni gyermeked őszinte mosolyát, szeretetét, vagy a reggeli napkeltét, a madrak csicsrgését. Vagy nem fogod értékelni az aznapi kicsi sikerélményeidet, ami egy végső cél felé vezető lépcsőfokok. A gyerek visítás nélkül tűrte a pelenkázást, finom kaját csináltam a babynek ebédre, stbbb. Ti hölgyek jobban tudjátok, hogy mik azok az apró sikerélmények, amik előre viszenk. A többi nem számít, csak szócséplés. Ha nem engeded magadra hatást gyakorolni, akkor nem rontja el a napod,heted, hónapod, éved

Ha meg mégis reagálni akarsz ezekre a beszólásokra, csak annyit mondj, hogy én nem így szeretném, nem így fogom csinálni.

Ha idiótább típus, akkor haza kell küldeni tanácsot adni. A cél a konfontálódás, hogy ha már reagálni akarsz, mert beengeded a negatív kritikát, akkor álj elé és mondd meg, hogy ez az én életem, én családom, kedves anyuka, maga csak tanácsot adhat, amit vagy megfogadok vagy sem. A többi rám, férjemre és gyermekemre tartozik.

Csakhogy kit milyen félelmek irányítanak. Anyám megkérdezte a feleségemet, hogy ugye vissza mész majd dolgozni, amit a feleségem nem vett jó néven.

Nézzük meg mindkét fél oldaláról:

- Feleség: Anyós beszól, hogy húzzak vissza melózni. Mi a f.szt akar ezzel mondani? Hogy lusta vagyok???

- Anyós: Jajj, a családunkban volt olyan, hogy a feleség otthon maradt és annyira jól elvolt otthon, hogy elkezdet pasizgatni, majd a férje alázása mellett nyiltan is pasizott már. Jajj, jajj, nehogy ez legyen a drága kisfiamnál is.

De ez lehet a - nem menj kondizni- mögött is, mert volt olyan eset, ahol a családtg ott csalata meg a férjét.

Alapból nem rossz indulatból mondta, hanem a kicsi fiát - jelen esetben engem - szeretett volna megvédeni attól, hogy a szeretett feleségét elveszítse. Mivel ilyen tapasztalatai voltak a családi körében, ezért volt egy félelme egy bizonyos szituációkkal kapcsolatban. De lehet csak engem, a fiát néz balf.sznak, hogy nem tudok magam mellett tartani egy nőt, aki rögtön az első esetben elcsábul

akarnánk sem tud egy férj eltartani egy családot, mert már nem ér annyit a munkaereje. Na de az otthoni munkát is fel kell akkor osztani, ha egy feleség is robotol egy szalag mellett a gyárban. Ezért ma már a férjek is mosnak, főznek takarítanak, vasalnak, stb...

De időközben a munkáltató is próbál a pénzéért minél többet kipaszírozni a dolgozóiból, így mire ma hazaér egy férj és egy feleség a munkából, illetve megérkezik a csemete is, már csak két agyilag kifacsart zombit lát a szülei helyett, akik lerogynak a Barátok közt elé ( mert azon már nem kell gondolkodni )és pislognak kifelé. Na ekkor jöjjön a házimunka, meg minden???

Tehát már más világ van. És hiába osztják a szülők az észt, ennek a világnak a szabályait ők már nem értik és sajnos már én sem, mert lassan 40 leszek és jön az új generáció

Anyóstéma általánosságban:

Én nem foglalkozok, foglalkoztam az anyósommal addig, míg feleségem el nem kezdte anyámat fikázni, vagy míg anyósom el nem kezdte oltani a feleségemet. Azért nem foglalkoztam vele, mert nem érdekel. Ha volt rosszmájú beszólása az általában azt minősíti, aki mondja nem pedig azt, akire érti. Én nem vagyok hajlandó leértékelő, rosszindulatú beszólásokat még csak észre sem venni, mert nem akarom, hogy hatással legyen rám. Elsuhan a fülem mellett. Mit tud csinálni? Megkeresi azt, aki hallgat rá. De mivel én nem panaszkodom, biztos akkor én vagyok a hibás, mivel a másik panaszkodik. Tehát a másiknak - anyósnak - van negatív élménye, neki fáj valami, stb... Holott a valóság más. Minden kommunikáció arról szól, hogy hatást gyakoroljunk a másikra. Minden kommunikáció. Az életünk nem szól másról, csakhogy hatást gyakoroljunk környezetünkre és a számunkra legelfogadhatóbbá alakítsuk azt. Ez lehet egyenes beszéddel, hátulróljövővel, uszítással, kavarással, stb...

Egy pár megismerkedik és hasonló értékrendek mellett próbálnak egy családot, egy egyszerű közösséget alapítani, ahol a közös érdekek mellett a saját érdekeiket is érvényesíteni próbálják. De ott vannak a szülök, akik legalább 25 évvel régebben jártak hasonló cipőben. Viszont 25 éve más volt az értékrend a világon. Ők másban éltek, mást tapasztaltak, mások a félelmeik, más félelmektől vezérelve próbálnak tanácsot adni, hogy szerintük, a rendelkezésükre álló információk ( és félelmek ) alapján nekünk gyermekeiknek mi lenne jó. Csakhogy az ő félelmeik ma már nem működnek, mivel már más a mumus. A világ átalakult. Ma már a nők férfimunkát vállalnak, munkavállalás terén is egyenlőséget követelnek és a régi, kuckó kialakítási mechanizmusok a háttérbe szorulnak. Ma már egy férfinek nem kell egy családot ellátni, mivel a feleség is dolgozik. Mivel a feleség is dolgozik, így több ember van a munkaerő piacon, ami a munkabért leviszi. Így, ha a

Szia. Én nem szolga feleségre vágyok.

Napi 8-10 órát dolgozok, sőt általában otthonra is marad papírmunka. Már nem vagyok 20 éves, amikor az volt az illúzióm, hogy természetes dolog, hogyha egy férj megy dolgozni hajnalba, akkor a feleség kell hozzá, bepakolja a kajcsit és búcsúcsókot lehel ajkára. Ez olyan álomszerű lenne. De egy feleség azért legyen kedves és ha a melóhelyemen rothadok fél napokat, akkor ne az fogadjon amikor hazaérek, hogy te nem csinálsz egésznap semmit. Hogy a fizetés alapján legyen egy férj megitélve, hogy csak ennyit tud keresni?

Segítség otthon.

Amíg egyedül voltma, tudtam minek hol a helye, mikor mit tegyek az otthonommal. Viszont amikor az ember összeköltözik valakivel, ott már figyelni kell a másikra. Nm tudod az életviteledet, szokásaidat ugyanúgy továbbvinni. Ha csak a szennyesre gondolok, ami férfi-nő között örökzöld téma. Mi férfiak ledobáljuk a cuccunkat egy szokott fotelbe este, míg a nők rögtön a szennyestartóba rakják precízen. A szennyestartó egy férfi életében a második fázis, ahova a fotelből rakja be. Este örül, ha lecuccol és sipírc a zuhany és ágy. Tehát már ketten voltunk. Jött a kérés/panasz, ezt ne így, hanem úgy csináld, stb... Legközelebb meg úgy nem volt jó, Na így válik egy férfi tutyi mutyivá, amikor a felesége igényeinek megfelelően szeretne valamit elvégezni, de nem tudja, hogy aznap így vagy úgy lesz jó a feleségének. Merthát a nőket a hormonok irányítanak és egyiknap így jó másik nap úgy jó. Ezért a leg célszerűbb, ha megvárom, míg elárulja, hogy hogy szeretné aznap pl a mosogatást.

Én is olvasom még a fórumot.

Nálam most az a legfőbb gond, hogy anyósom a lányom anyja szeretne lenni, nehezen fogadja el, ha a kislányom hozzám kívánkozik és utálatosan beszólogat. Nagyon nyomul a gyereknél és kicsit undok ha nem marad meg náluk odalent. Náluk lakunk. Minden nap vele akar lenni, csúnyán néz, ha elviszem magammal. Hogy velem milyen, most nem részletezem.

Jó lenne ide egy önzetlen anyós, aki tudna tanácsot adni. Elolvastam az Anyósnak lenni c. cikket és a fórumot. Jó volt olvasni, hogy vannak jó anyósok is.

Mégis az én szüleimre bármikor lehet számítani,a férjem szüleire nem.Apósom tudom,hogy szeret,én is őt,pedig nem könnyű ember.Anyósom viszont kezdetektől furcsán állt hozzám.De ez sokáig nem esett le.Úgy éreztem,kölcsönös a szimpátia,attól,hogy vannak dolgok,amiben nem egyformán gondolkodunk,de így kerek a világ,a lényeg,nem kell ráerőltetni a másikra azt,amit mi gondolunk.Írok neked erről,mert örülök,hogy egy férfi is hozzászólt a gondolataimhoz,remélem,tudsz tanácsot adni.Hiszen aki nekem anyós,ő a férjemnek az édesanyja.

Mikor (leendő) anyósomék eljöttek először a lakásomba,néhány perc múlva felállt,és végignézett mindent (gondolom,hogy elég tiszta vagyok-e),még apósom rá is szólt.Aztán előadta,hogy milyen jó,hogy vagyont viszek a házasságba,mert az első feleségnek nem volt lakása.(Megjegyzem közösen teremtették meg a férjemmel,nem tudom,mi ebben a rossz.)Aztán mikor kifestettük a férjem lakását,hogy az nagyobb,ott fogunk élni,akkor szólt,hogy jönne segíteni.Jött volna 2 barátnőm is,közölte,hogy ők ne (nem is ismerte akkor még őket).Végülis a segítség ideje alatt az első feleséget és az utána következő élettársat szapulta.Majd esküvő után hókuszpókuszolt (elnézést az ezotériában hívőktől),meg hülyeségeket akart rámerőltetni (pl.a bugyimban hordjak valamilyen követ,akkor terhes leszek).Közben a férjem 4 hónap házasság után közölte,még kalandra vágyik,elmegy a Dunántúlra dolgozni.Anyósom nagy erőkkel,engem leszólva támogatta (apósom megjegyezte,hogy nem jó ez így).Hétvégente hazajárt.Közben terhes lettem,nagyon boldogok voltunk :))) A 12 hetes uh-nál felhívtam többek között anyósomat is,hogy mindene megvan a babának,minden eredmény jó.Mire ő:Ez nem számít,csak az,hogy fiú-e?Látták már a fütyijét?Ezt pár nap múlva újra előadta,kb. így:Nem örülnék,ha lány lenne,az nem számít.Ez volt az első igazi pofon tőle.Egy kismamát így megbántani,ráadásul milyen nő az,aki lenézi a saját nemét.(Kisfiunk született.)/ Voltak még beszólásai,pl. eljött hozzánk,közölte,hogy a nővére butaságokra buzdított engem a családi találkozón,nehogy elmenjek tornázni,mert abból cirkusz lesz a férjemmel/.Sosem szóltam vissza.Ami végképp betett,másfél éves volt a kisfiam,mikor vártuk volna a második babát,de sajnos méhen kívüli volt,megműtöttek.Anyukám vigyázott a kisfiamra,amíg a férjem dolgozott,főzött rájuk,járt hozzám a kórházba.Anyósom volt a gyerekkel,mikor hazajöttem a kórházból,aki "nagy együttérzéssel" közölte,hogy a méhen kívülit ki lehet hordani,ő látta a tévében.(Ahogy Te is írtál anyósod butaságáról,ezt a megjegyzést,ha bántó volt is,én is anyósom butaságának tudtam be.)Aztán a férjem megkérte,hogy jöjjön el segíteni,mert néhány hétig nem emelhettem,kímélnem kellett magam.Nem szólt semmit.Majd másnap (mikor a férjem dolgozott) felhívott,közölte,hogy neki férje van,meg megy a másik unokájára vigyázni,mert ő már nagyobb,az én másfél évesemmel sok gond van még.(megjegyzem,beszéltem sógornőmmel,a műtétem után hetekig nem ment hozzájuk a gyerekre vigyázni).Majd felhívott 3 hét múlva,hogy most már eljönne heti 1 órára segíteni.Mondtam,hogy köszönöm,már nem kell,mindent megcsinálok már(ezt normális hangnemben).Mire a férjem pár perc múlva tajtékozva hívott,hogy én kitiltottam innen az anyját,most hívta.Nekem a könnyek jutottak,nem volt elég a lelki fájdalmam,hogy elvesztettem a babám,a férjem ellenem fordult.Még 2-szer leordított a kedves édesanyja miatt.Ezek után kerülöm a konfliktushelyzeteket.Csak családi ünnepeken megyek hozzájuk.

Kimaradt a hozzászólásomból,hogy Te is olyan feleségre vágysz,mint az édesanyád?Egy szolgára?

Sajnos az a tapasztalatom,hogy az ilyen nőket nem becsülik a férfiak.Édesapád becsüli,tiszteli édesanyádat vagy kihasználja?

Ha ennyire önálló vagy,segítesz is a feleségednek?A következő hozzászólásodból az jött le,hogy a feleséged otthon van,esetleg pici babával,hogy anyós kétnaponta jár hozzátok.Lehet,szegénynek a bezártságban ő jelenti a külvilágot,az embert,akihez szólhat.A gyed,gyes nagyon törékeny állapot.Még nem hallottam olyan kapcsolatról,ahol nem okozott volna konfliktust (kinél kisebbet,kinél nagyobbat,sajnos vannak,akik el is válnak)a gyermek születése utáni állapot.Te próbálod őt kizökkenteni a mindennapi monotóniából?Ha mellette állnál,számíthatna Rád,lehet nem menne annyit az édesanyja hozzátok.Ez csak egy gondolat.Nem látok bele a házasságodba.

Abban igazad van,hogy tolerálni kell a másikat,hiszen az életünk kompromisszumok sorozata.Van olyan,hogy elbeszélnek az emberek egymás mellett.Ez fakadhat abból is,amit írtál,hogy más kultúrkörből jön a férj és a feleség.Ezért kell sokat beszélgetni,egymáshoz csiszolódni.

Ha már ennyire leírtad a feleséged édesanyját,a Te édesanyád hogy viszonyul a feleségedhez?Mert általában a fiús anya-meny kapcsolattal szoktak problémák lenni.

Apám pontosan ilyen volt...illetve inkább az ő anyja vele, a kicsi fiával.... Anyám közölte apámmal, h vagy beszél az anyjával, hogy húzzon haza a bánatba és hagyja végre a családot kibontakozni, mert csak idegességet hoz mindenkire, és nem utolsó sorban tanulja meg végre elengedni a fiát, mert azzal h vissza-vissza édesgeti magához mindenféle jött-ment dumával meg egyebekkel, csak tönkretesz benneteket és a gyerek életére is kihatással van. Ezt apámnak el kellett mondania, különben anyám közölte vele, h akkor költözhet is apám haza az anyjáékhoz, mert ő nyugodt életet akar és ez rohadtul nem az!

vagy beszél vele, vagy ő (anyám) fog!

Apám beszélt nagyanyámmal, aminek az lett az eredménye, h végre leszállt rólunk.

Apámban az az egy volt jó, h ő érezte, és tudatosan maga elé is állította a gondolatot és a tényt, ez senkinek nem jó h az anyja a picsánkban lohol..

A te férjed meg gyáva és inkább sodródva az árral tönkre tetteti az életét az anyjával, mintsem végre új életet kezdhessen az új családjával!

Vagy ő beszéljen (de te hallgatózz szerintem a másik szobából, mert anyós úgyis megmagyaráz mindent), vagy menjetek oda mind a ketten és te is kertelés nélkül add elő a gondjaidat illedelmesen intelligens formában, de mindent mondj el!!

Mind ezek előtt a férjeddel beszélj komolyan, h ideje végre a sarkára állnia, mert az anyja fogja szó szerint a sírba vinni (ezt apám megmondta saját magáról mikor betegen az anyjához került vissza...hát kell ennél több bizonyíték?)

A jelenlegi nekem a második házasság.

Az exanyósommal semmi problémám nincs, nem is volt, tekintve, hogy volt időszak, amikor egy házban laktunk ez elég komoly.

Viszont sosem szóltak bele az életünkbe. Padig náluk laktunk. A legkisebb zörrenet sem volt. A mostani meg csak a nyakunkra jár és osztja a tanácsokat. Az a baj, ha valakivel kétnaponta legalább egy fél napot együtt töltesz, az hatással lesz rád. A feleségem több időt tölt az anyóssal mint velem, így dominánsabb az anyós ráhatása. Az anyósom egy mindentől rettegő, buta nő, aki úgy oszt, hogy észre sem veszi amikor megbánt. Amikor egy ilyen hatás alatt állsz két naponta, előbb-utóbb te is hasonló leszel.Onnan meg egyenes út, az önbizalomcsökkenés, rettegés mindentől, a másik kritizálása a saját önbizalomhiányom ellensúlyozásakétn. Hisz a másik rosszindulatú kritikája az a sajátmagam a másik felé próbáló emelése. Ha valakit bánt ez a mondat, akkor gondolkodjon el, mert akkor betalált. De ezek lopott gondolatok, elméletek. Valamilyen pszihológiai könyvből vettem. De sajnos igazak.

Érdekes ez a tutyi-mutyi kérdése is.

Én olyan családból származom, ahol édesanyám csinált otthon mindent, kiszolgálta apámat engem és tesómat is. Viszont bevonultam katonának és onnantól már más volt a szitu. Leszerelés után 1 éven belül elköltöztem anyáméktól, majd elkezdtem az önálló életet.

Nem tudok főzni, de nem halok éhen. Mosni,vasalni, stb... is megy, hisz önnálóan éltem.

Összeházasodtam. Mivel a feleségem az évek során sok, egymásnak ellentmondó kérést, panaszt irányzott felém, ma én is a tutyimutyi kategória lehetek, mert nem tudom mit akar.

Ezt többször hallottam már én is, hogy "egy férfinek ezt alapból tudni kellene,mivan anyád nem tanított meg rá?"

Nem tanítottak meg rá, mindek is tette volna. A feleségem főzni nem tud mégsem panaszkodom, hogy elegem van az annyából. De nem panaszkodom, hanem elfogadom. Miért? Mert szeretem. Ha ilyen akkor ilyen. Ha valami nem tetszik, akkor nem lebaszom, csak megkérem, hogy nekem lehet másképpen jobb lenne. De nem vágom a fejéhez, hogy "egy nőnek ezt és ezt meg ezt alapból tudna kellene, mivan nem tanítottak meg a szüleid?"

Akkárhonan is közelítem meg a dolgokat és akármilyen témát az életben. Ha tisztában vagy az értékeiddel, akkor tolerálni tudod a másikat, el tudod fogadni, hogy neki is vannak jó és kevésbé jó tulajdonságai. Ha kinyitom a számat és megbeszéljük, akkor tudunk közös nevezőre jutni. Ha nem változik semmi, akkor valószínűlg nem volt eléggé egyértelmű a megbeszélés.

Nálunk pont fordítva van. Anyósom minden másnap megjelenik, mert ő főz ránk.

A minden másnapi ittlétnek kivétel nélkül ( kb 3 éve )mindig az a vége, hogy amikor délután hazaérek a munkából a feleségem idegei pattanásig feszültek.

Lehet nem direkt csinálja, csak a saját butasága miatt, de osztja az észt és örögzöld közös témájuk, hogy éppen, aktuálisan mi a probléma velem. Ezzel szemben a sógoromra mikor pár rossz szót mert szólni, a másik lánya lehurrogta, hogy a férjemmel szemben ne oltsál, mert nem jövök hozzátok. Nincs is probléma a másik vejjel, hisz nem mer rá egy rossz szót sem mondani.

Igaz nem vagyunk egyformák, nem egy "kultúrkörből" kerületek össze a párok és családjaik. Ezért lehetnek konfliktusok. De hiszem azt, hogy mindenki a rendelkezésére álló információk alapján dönt a lehető legjobbat megcélozva. Sok tolerancia kell, ha surlódásmentesen akarod élni életed. Sajnos a másik, vagy a másik családjának fikázása nem a tolerancia jele. Ehhez közrejátszik szerintem, ha nincs az embernek önbizalma, vagy nincs tisztában a saját értékeivel. Mert ha hiányzik az önértékelés, akkor minden egyes szóban, amit kommunikál az ember egy másik emberrel lehet találni olyan szavakat, amik más megvilágításban akár bántóak is lehetnek. Amennyiben tisztában vagy saját értékeiddel nem fogsz ilyen szavakra, mondatokra felfigyelni, mert nem fogja az önmagadról és környezetedről kialakított véleményedet befolyásolni.

Hasonló nálunk is volt.Letojták,hogy friss műtöttként itthon vagyok a másfél éves gyerekkel.A férjem is tojt rá,ment ahogy anyuci kívánta.

Ez a kettősség borzasztó anyósomnál,hogy többször kijelentette,nem ér rá(nyugdíjas,otthon ülő).De volt már néhányszor olyan,hogy telefonált,most ráér,vigyük a gyereket.S ha épp programunk volt,vagy nem akartam parancsszóra ugrani,akkor én voltam a szemét.

Ami az anyósokat illeti,tény,hogy kettőn áll a vásár.A férjem előtt volt egy 6 éves kapcsolatom,nagyon jó viszonyban voltam a majdnem anyósommal.A szakításunk után is tartottuk a kapcsolatot,időnként meglátogattam.Sajnos már nem él.

Kezdetben azt hittem a mostanival is jó lesz a viszonyunk,úgy érzem,a magam részéről,amit lehetett,megtettem.Feladtam.Annyi bántást kaptam már,szó nélkül nyeltem a férjemért,hiszen neki az édesanyja,de elég volt.Csak a kötelező családi ünnepeken találkozunk,így kevés a konfliktus helyzet.Természetesen a férjem mehet bármikor,a kisfiam is viszi,ha nagyi igényt tart rá.Mert sajnos van,hogy közli,a gyerekre nem ér rá.Utána meg én vagyok a szemét,mert nem engedtem.Ez fáj anyaként a legjobban.Örülnék,ha mindkét nagymamájának fontos lenne a kisfiam,nemcsak az édesanyámnak.

Természetesen ez nem érthető azoknak,akik jó viszonyban vannak az anyósukkal.Pedig ha az élet más területét nézzük,pl.munkahely,ott is különböző embertípusok vannak.Nem mindenki jön ki a másikkal.Azokról ne is beszéljünk,akik szándékosan fúrják a másikat ok nélkül.

Akkor miért lenne minden anyós jó?Persze ugyanígy a menyek is.

Boldog új évet kívánok!

Két ünnep közt sokat sírtam,most pár napig Pesten van munkája a férjemnek,tegnap felhívott,hogy nem akar elveszíteni,ha hazajön,beszéljünk.Reménykedem is,meg félek is,hogy kutyából nem lesz szalonna.

Boldog(abb) Uj Evet Mindenkinek!

Mennyien osszegyultunk itt! Uj storyk, mind ugyanarrol szolnak. Komolyan, akar en is irhattam volna oket.

Megfogadtam, hogy sokkal jobb evem lesz, megprobalok rugalmasabb lenni. Elteltek az unnepek, most a ferjemmel is kicsit konnyedebb, azota nagyon sok mindenben jobb a hozzaallasa es mar megcsinalja a barkacsolnivalot is!

Belatja, hogy ki kell magaert es ertunk allnia es probal ferjkent viselkedni. Meg tanulgat, es sztem hosszu az ut.

Aki arrol irt, hogy tutyi mutyi a ferje es ezt akarta, nem ertek vele egyet. Egy rendes ferjet akarunk mind, aki erzekeny a mindennapi dolgokra es helyen van az esze. Nem csak a tanulasban "okos" hanem az elethez is. Vagyis a jozan esz szerint dont. Hiaba volt jo tanulo -ahogy irtam is, anyuci erre tanitotta ot, hogy ez adolgod, tanulj,a tobbit o megcsinalja-, ha az elethez valo dolgokra senki nem tanitotta meg. De ezek a dologok az evek soran jonnek ki, merthat minden egyes nap az elso az egyutt toltott evek soran. Az elso autovasarlasunk, az elso epitkezes, az elso nyaralas, az elso kozos karacsony, az elso gyerek, bla bla. Es ezt elotte nem elted at, hiaba vagy mar vele miota! En is nemreg jottem ra, hogy a ferjem csak igergetett, hogy majd jobb lesz ekkor meg akkor--ha osszehazasodunk, ha gyerekunk lesz. De nem jobb, o csak szeretne. Ha nem mer szembeszallni anyuval es masokkal az igazaert, hogy tiszteletben tartsak ot es a kereset, hogy ne vagjak at, akkor a hazassag utan is felni fog, a gyerek utan is felni fog, mindig valami mastol, valami ujtol. Es ilyenkor jon az, hogy dehat tudtuk. Nem, nem tudtuk. Ebben a szituban nem ismertuk Ot.

Meg lehet neki tanitani. Pl. hogy ha valaki beteg, akkor aggodni kell -kiveve, ha nem erdekel. Hogy elveszed egy notol a csomagot, hogy osszeszereled a kisagyat. Merthat egy no is meg tudja csinalni, de szazszor olyan megeroltetobb, mint Neki. Ha ANYUCI nem tanitja meg neki, hogy kell egy novel viselkedni, mindenkinek van egy hazassagban feladata, akkor nem fogja tudni.

Ha Pistikenek nem mondjak el, hogy nem szabad verekedni az oviban, vagy a lanyok hajat huzni, akkor csak hagyjak csinalni??? Ha Pistikenek nem mondjak meg, hogy a kezedet a szad ele kell tenni, mikor kohogsz meg pruszkolsz, akkor raokadhat mindenkire? Milyen bunko dolog. Ugyan ez vonatkozik minden masra is. Tanulas!! Te honnan tudod, hogy hogyan kell viselkedni? Olvastad ovisan az ujsagban?

Na ezert vagyunk kiakadva mi nok.

Eroszakosak lennenk? Lehet. Az is lehet, hogy valaki csak bizonyitani akar -sajat egyeni problema, mondjuk anyuval-, hogy elert valamit. Vagy megkapjon valamit. De nem kaphatunk meg mindent, mert ha megkaptuk volna, akkor olyan tokeletes vilagban elnenk, amit elkepzeltunk.

Szeretnenk jobbak lenni es tanacstalanok vagyunk. Ezert jarunk ide. Hatha valaki a vilagban mar atment ilyenen es tudja, mi a dorges, mit kene tenni, hogyan lehet atveszelni.

Zselyke, homaci tudom mit ereztek. Valas a legjobb megoldas. De folyamatosan nyomni kene nekik valamilyen modon, hogy nektek ez igy mar nem jo, tobbre vagytok. Felnott ferfiak a ferjeitek, enyem is, es ha szeretne az is maradni, akkor ezert tenni kell. Ha nem elfogadhato ez, es az, hogy mar kulon csalad vagytok, akkor nyugodtn menjen vissza anyukahoz, t nem vagy ra kivancsi. En megmondtam.

A naplomban van egy par szo errol es a hatasarol.