Amit a koplalásról feltétlenül tudnod kell (beszélgetős fórum)

Szió Nattine,

Én is nagyon szeretem a csokit.

Leírtam ide egyszer, hogy én hogyan oldom meg, hogy ne kívánjam. Ha nincs kedved visszakeresni, szívesen leírom neked privibe.

Bár biztos vannak profibb és más módszerek, és lehet nálad nem lenne nyerő, de nekem bevált, és tudtommal többeknél is.

Azért nem biztos, hogy az időt nem tudjuk kivárni. Én pl. kb. 12 éves korom óta rendszeresen fogyókúrázok, úgyhogy tudom, hogy nem megy egyik napról a másikra. Vannak alkati kérdések is. Amit Devian leírt, az sajnos nem működik olyanoknál, mint én, és tényleg nagyon szerencsés alkat, hogy csak 4 kilót hízott. Én 4 kilót képes vagyok egy hét alatt hízni, minden különösebb gond nélkül. És összesen 4 éven keresztül szoptattam, és egyáltalán nem vettem észre, hogy több kalóriát használnék fel, mint amúgy.

Nem kifogásként, vagy önigazolásként írtam, csak hát el kellene már a nem hízékonyaknak is fogadni, hogy bizony nagy ajándékot kaptak az élettől!

talán úgy kellene, hogy nem is kellene várni, mert tényleg mindent azonnal akarunk,

úgy kellene, hogy rátérünk a helyes útra, és azt mondjuk: nincs teendő, probléma megoldva, és akkor nem kellene sem türelmetlenül, sem türelmesen várni azokat az eredményeket, majd jön, ha akar, szerintem devian titka is ilyesmi volt, és a legjobb, hogy spontán, nem görcsösen nem törődve, hanem tényleg figyelmen kívül hagyva...

:-))

Biztos hogy van ilyen is.Pl én mikor betömtem egy ültő helyemben az öt darab sportszeletet, meg sem fordult a fejemben, hogy ez nem normális dolog, de még az sem, hogy enyhe túlzás lenne.Inkább sajnáltam, hogy elfogyott, és nem tudok többet enni.Aztán ott volt az ingadozó vércukrom is, amitől meg falási rohamaim voltak.

Bár az egészet nem a fogyás miatt kezdtem el, de mégis lement már hét kiló, úgy hogy észre sem vettem.Azt sem tudom miért kezdtem el, pl az első étel az a csőben sült brokkoli volt, amit kipróbáltam.Sosem ettem még elötte brokkolit.A műsorban láttam, hogy guszta ott azon a zöld asztalon, és másnap megláttam a zöldséges részlegnél.Vettem is, gondoltam megkóstolom, egyszer mindent meg lehet enni.Hazajöttem, kerestem receptet, ezt találtam.Utána elmentem megvenni a többi hozzávalót, és megfőztem a kaját.Isteni finom, most is gyakran csinálok, mert kiderült, hogy mi ezt szeretjük, csak még sosem ettünk:))Ezután mindíg felfedeztem valami zöldfélét, a korábban utált karfiolról is kiderült, hogy ha így készítem finom.Szóval gyakorlatilag újra tanultam főzni, meg enni:))Most már a zöldséges részleg ahová előszőr megyek ha bevásárolok, elötte kategórikusan kerültem, csak akkor mentem, ha elfogyott a krumpli, vagy a hagyma:))A legjobb pedig, hogy a párom is osztotta a korábbi szemléletemet, miszerint a növényeknek rossz az ízük, és most meg ő kéri, hogy csináljak főzeléket, vagy brokkolit, amiről korábban szó sem lehetett.

Hát az biztos ,hogy ti nagyon okosan,és okosakat beszélgettetek,egyszerűen jó volt olvasni a diáalógusotokat:)Minde szava igaz.

Teljesen igaz az,hogy ha lehet anorexiás világképe valakinek/Túlozza a bevitt ételmennyiséget/Valószínűleg ugyanúgy van túlsúlyus létkép az életre,ahol bagatellizál az egyén...Érdekes..biztos van rá szakkifejezés/mire nincs?/

És az is annyira egyszerű ,és szép dolog hogyha egyszer csak nem görcsölsz rá,és elkezded soványra enni magad,és látod az eredményt tényleg elindul.Ez a szép és jó út!!!De ez idő,és a mai rohanó világban kevesen képesek kivárni AZ IDŐT!

igen, utólag okos az ember, és szidja saját magát :-))

ezzel szerintem mindenki így van.

Nyilván egy nagyobb súlyfeleslegnél már más gond is van.Én magamon azt vettem észre egyébként, hogy az ember étvágya, és jóllakottságérzete bolondul meg. Amikor egész nap ettem, pl sosem éreztem azt, hogy most elég.Sokszor annyi kaját tömtem magamba, hogy már fájt a hasam tőle, iszonyúan feszített, és mégsem tudtam volna azt mondani, hogy most igen, jóllaktam.Állandó gyomorégésem volt, ezen megint evéssel próbáltam segíteni, ami jó is volt egy fél óráig, aztán mégjobban fájt.Gyorsan ettem, ez azért lett így, mert az elején nem volt időm leülni enni, és ha néha sikerült, akkor meg olyan gyorsan lapátoltam befelé a kaját, hogy szinte meg sem rágtam, mert sosem tudtam mennyi időm van még amíg elkezd sírni a gyerek, vagy szopiztatni kell.Ettől meg görcsölt a hasam, szélgörcseim voltak, és állandó emésztési gondjaim.Az evés az nálam teljesen független volt a jóllakottságtól, mert azt sosem éreztem.Azt hiszem azért nem szaladtam bele több feleslegbe, mert szoptattam, ha ezt simán csináltam volna szerintem a két év alatt legalább harminc kiló felugrik.Így visszatekintve ijesztő, hogy mit csináltam.Az étvágyam kb akkor kezdett normális lenni, mikor már egy hónapja próbálgattam a kajákat, és a nasi is akkor maradt el.Ez sem az én döntésem volt, egyszercsak észrevettem, hogy jéé ma nem is nassoltam, és tegnap sem.Azóta sem, mert nem kell.Mikor mejön a havim akkor eszem egy sportszeletet, vagy valami kis szelet csokit, és ennyi elég is.Elötte meg megvettem a nagy csomag csokit, és addig ettem, amíg el nem fogyott.( ötös csomag sportszelet simán lement egy evésre, és nem a kicsi, hanem az óriás méret)Ezért lepődtem meg azon is, hogy két hete ott árválkodott a csoki a szekrényemben, mert nem is jutott az eszembe, hogy ennék csokit.

Bízzunk benne, hogy visszajön még, vagy mer változtatni:)

ahogy mondtam: követendő!

nagyon tetszik az egész

csak szerintem vannak, akiknek más az ételhez való viszonyuk, nem 5-10 kg súlyfeleslegnél, hanem ennél jóval nagyobbnál.

és ott nem is a minőség a baj, hanem egy kontrollvesztett mértéktelenség, olyannyira kontrollvesztett, hogy teljesen másként emlékeznek vagy élnek meg egy evést, egy nassot, egy táplálékfelvételt, és azt gondolom, hogy a fontosság tekintetében is gondok vannak, tehát más dolgokat teljesen háttérbe szorít, pl. magát az életet.....

6+4 kg az egy nő számára nagyon zavaró és bosszantó, pontosan tudom...:-))

de azért ezt másképp kell kezelni, mint bebyfoka problémáját :-((((( most ő tényleg leigazolt innen??? pedig ennyi bocsánatkérést és aggódó kérdést, amit itt kapott, és ráadásul névtelenül, arc nélkül.... jó lenne tudni, hogy gondol egy merészet és újjászületik!!!

igen, ez is jó lehetett neked, hogy nem voltál görcsös, hogy szenvedsz és gyorsan eredményt akarsz, és ha mégsem áll szerinted arányban, akkor feladod, és több jön vissza, mint ami lement,

szerintem téged megszállt valami nyugalom, racionalizáltad az életed vagy legalábbis az ételhez való viszonyodat,

nekem tetszik a történeted nagyon,

és már rég fogyó üzemmódban éltél, amikor még nem fogytál kalciumhiány miatt, szóval ez több, mint életmódváltás, biztosan sovány lettél fejben, és ezek után nem sok választott el, hogy testben is azzá válj

:-)))

ide kell eljutni :-)))

valami megváltozott a fejedben,

lehet, hogy fokozatosan történt, az is, hogy egyik pillanatról a másikra, de biztos, hogy előbb megváltozott valami benned, utána pedig meglett az eredménye.

tanulságos és biztató!

igazából mindenki magam ismeri magát,

eszerint kell keményebben vagy lazábban vennie saját magát,

kellenek célok, motivációk, eszközök, kell segítség lelkileg, orvosilag

kell nagyon nagy elszántság

türelem

optimizmus

vagy nevezzük inkább az önkagunkban való hitnek!

és tényleg agyban dől el! csak ott!

az önmagunk reálisan látása egy nagyon fontos mérföldkő, szerintem te emiatt nagyon nagy előnyben vagy bebyfokával szemben

azért mondtam a böjtöt, mert azt gondolom, hogy lehet, hogy ez is olyan eset, amikor könnyebb a semmi, mint a mértéktartás, és a semmi ebben az esetben úgy oldható meg, hogy folyadékra váltod a szilárd ételeket.

ez csak egy ötlet, és nagyon fontos az orvosi jelenlét

azt is tudom, hogy ezek nem ingyen vannak, de azt gondolom, hogy az evés sokkal drágább= maga az étel, és az orvosi kezelés/gyógyszerek, mert nyilván ez egyenesen következik ebből.

amivel az ember

böjt alatt nem egy otthoni koplalást értek, hanem intézményesített kúrát,

az evés teljesen kimarad erre a rövidebb-hosszabb időre, egy nagyfokú megterhelés, de mégis óriási energiákat szabadít fel

(én még nem voltam, de tervezem...)

teljesen érthető, persze,

te annyiban teljesen más vagy, hogy elismered.

én azt gondolom, hogy szó szerint kellene venni:

nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk!!

én azt látom, hogy itt olyan fokú evéscentrikusság van, ami nem normális

(bocsánat!, de őszinteséggel előbbre megyünk)

ezt kell átvágni

egy jó tipp azonnal:

BÖJT, ami az agyat is áthangolja, kitisztítja!

sziasztok,

huhhh, gyerekek, ez egy nagyon kemény fórum lett,

legalábbis engem nagyon megérintett,

bebyfoka funclub ahogy csalánlevél találóan mondta,

és sajnos ő viszont nem maradt,

ezzel teljesen igazolta, hogy ő most nem tud segíteni magán, és sajnos másoknak sem engedi, támadásnak él meg minden őszinte tényfeltáró megjegyzést,

olyan, mintha csak inkább azt szeretné, hogy igazolja a környezete, hogy ő nem tehet erről, és mindenki így fogadja inkább el,

nekem ez volt az érzésem.

nos, én is agyaltam magamban hogy hogyan lehet egy ilyen evéscentrikus életből valahogy kitörni, vagy valahogy kirángatni valakit,

jutottak eszembe megoldások, értelme már nincs ideírni, de nyilván drasztikusak.

sajnos ezekben az esetekben a fogynivágyó ugyanolyan hamis képet lát és állít magáról, mint pl. amikor az anorexiás kövérnek látja magát, vagy ha eszik 1 db kiflit 2 nap alatt, akkor azt hiszi, hogy túl sokat evett,

ezek tények, és mindegyikünk tudja, hogy fájdalmas dolog ebből kirángatni valakit, és nem is lehet egy fórumon keresztül.

az orvosok bizonyára kemények próbáltak lenni, hogy pofonszerű hatást érjenek el, de ott is csak menekülés lett a vége

nagyon borzalmas olvasni azt, ahogy bebyfoka mindezt lelkileg megélte, tényleg szívfacsaró, de segíteni rajta csak drasztikusan lehet, nem pedig sajnálkozva, megértve, nehéz helyzet, és nagyon kemény fórum is lett ez pont emiatt.

engem tényleg megérintett.

(szerintem a reálisan látás hiánya olyan alapvető hiba, hogy addig nem is érdemes kcal-ákról beszélni-ez szigorú vélemény, tudom, de így van)

Én is át tudom érezni a helyzetét, és sajnálom, ha tényleg törölte magát, és kívánom neki, hogy megtalálja a diétáját. Remélem azért visszajön.

(A túrórudi témát én is úgy gondolom.)

Sziasztok!

Úgy látom, bebyfoka törölte magát, remélem, nem bántottuk meg. Én át tudom érezni a helyzetét, mert én is kövér gyerek voltam, és ugyan nem jutottam el addig a súlyig, mint ő, de szülni 122 kg-val mentem... Nagyon nehéz ez a fogyós dolog. Főleg a fejben elhatározás. Mindenhol ezt olvasom, mindenki ezt mondja, de el sem tudom képzelni, ez mit jelent. Nyilván azért, mert még nem sikerült az agyamat ráállítani. Kicsit kapisgálom abból, amit Csalánlevél írt, hogy ha sütiillat száll, az ember azt gondolja, hogy micsoda kihívás, vagy hasonló, ezen el fogok elmélkedni :).

Nem tudom, bébyfoka olvassa-e még esetleg ezt az oldalt, sajnos nem tudtam már neki elküldeni a linket, amiről beszéltem.

Egyébként nem igaz, hogy nem szabad "bűnözni". Amikor nekem ki volt számolva egy 6 hetes étrend, két-három naponta csoki is volt az étlapon. Délelőtt, tízórai gyanánt, dekára kimérve, de csoki! Nem is szabad, hogy mindent megvonjon magától az ember, mert megbosszulja magát. Kiegyensúlyozott, a testsúlynak megfelelő kalóriabevitel (ami 150 kg esetén akár nagyon sok is lehet, nekem 115 kg-nál kb. 2000 kcal/nap-ot számoltak ki), napi öt étkezésre elosztva. Plusz mozgás, nyilván. És akkor igenis belefér az a túró rudi is!

Szió Bébyfóka,

Sajna nem tudtam belőled kihúzni azt, hogy az a két hetes orvosi kezelés valóban -4 kilót jelentett, mert én az írásodból így értelmeztem. Tegyük fel, hogy így volt és remélem, nem lövök mellé.

Bárhogy is számolom, az havi 8 kg.!!!!!!!!

Képtelen vagyok összetenni a részleteket, nekem kevés a konkrétum, vagy ha van is nincs mellette lényeges adat, ld.: első mondatom, (Két különböző helyre írt írásodból raktam össze.) Nem látom át. Baromi nagy ellentéteket látok: pl.: rendszeres testmozgás 14 éves kortól + fizikai munka, aktív- nem eltunyult életmód, mindeközben csak fehérje alapú táplálkozás, ami egy nap csak egyszer van, mindeközben tömérdek mennyiségű hízás, és mindezek mellett az orvosok azt mondják, hogy nincsen a szervezetednek semmi baja. (Most lehet rosszul értettem, amiket írtál, de én esküszöm így értelmeztem, hogy ezeket mondtad, de nagy esélyt látok arra, hogy nagyon benéztem ezt az értelmezést.)

Én azt gondolom, hogy az előkészületek nagyon fontosak lennének. A pszichéd, ha jól látom elég megviselt (már most), és egy ekkora tömeg leadásánál rendesen igénybe lesz véve, így elég hátrányos helyzetből indulsz. (Nagyon félve jegyzem meg, még a diéta kezdetekor én egy kivizsgálást még tennék.)

Ha egy kéretlen tanácsot elfogadsz: készítsd fel magad egy évre, másfélre pszichésen és egy kicsit ismerkedj az élelmiszerekkel, hogy el tudd dönteni, milyen diétát választasz.

Sok sikert, szurkolok neked, minden jót!

Szia! A hozzászólásod utolsó része tökéletesen megállja helyét! Sosem gondoltam volna: amíg azért fogyóztam, hogy olyan legyek, mint X.Y., vagy azért, hogy mit szól hozzá más - nem sikerült. Pár nap, hét után tudat alatt éreztem, hogy köpök rájuk, és innentől nem is ment igazán. Aztán egyszer reggel úgy ébredtem, hogy igen, ezt kell csinálnom, tele vagyok tettvággyal, semmilyen külső motiváció nincs, csak ÉN magam! Úgy csináltam végig, hogy környezetemben nem is tudták, holott azelőtt gyakran hangoztattam, hogy "nem eszek, mert fogyózok". Látványosan szenvedtem, de főleg befelé. Mihelyt magamnak választottam az utat, simán olvadtak a kilók. Még van hátra némi munka, de tudom, hogy kibírom, mert már ráéreztem, hogyan kell.

Ha zavar a kényszeres evés gondolata, keresek más elfoglaltságot, egy idő után elmúlik. Nem könnyű, de nem lehetetlen, mert a visszajelzések, dicséretek motiválni tudnak. A segítséget, mankókat kell kiaknázni, nem a kifogásokat!

Drága bebyfóka!

Most ,hogy tényleg már átalakultunk a te fanclubboddá,lassan remélem elhiszed,hogy itt téged dósenki nem akar megslázni és bántani,csak megérteni és segíteni szeretnénk.

Hidd el,hiszen ketten is válaszolták már,nem vagy egyedül azzal hogy a környezetedben olyan dolgok főnek,és olyan dolgokat esznek amit te jobban szeretnél a diétás programodnál.Akkor én ezt megfejelném azzal amikor neked kell lefőznöd minden finomságot,de magadnak külön a diétát,és igen ez teljesen fejben dől el!!!!Ne ámítsd magad,és ne sajnáld főleg,mert nincs értelme magadat,ha a karod ,és ez a szíved vágya..igen le kell mondani a nassról,nincs mese!Ne kábítsd magad mindenféle diétamesékkel,ahol bármit ehetsz,de lemegy a súly...nincs ilyen.Ami van,egy kökemény szakasz ami előtted áll,nem hetek,és még csak nem is hónapok,legalább egy év amit rá kéne szánnod a fogyásra ,ha valóban akarod.És it a nagy kérdés,akarod ezt te valóban???Eddig csak azt láttuk,hogy szeretnéd,de lemondások önfeladás nélkül.Ezt neked ,és csak neked kell előzör lejátszanod a lelekedben,és ha eldőlt ,és a válasz igen,akkor ráfeküdni teljes elánnal,és ott jövünk be mi/hoxások/a képbe ,és lélekben ,diétában ,bármiben besegítünk.Majd,de előtte te jössz,és döntesz....addig felesleges tanácsot kérned,mert nincs mire,amíg olyan dolgok idegesítenek,hogy a szomszédból milyen szagok szállnak,és ez szerinted ellened van,nincs értelme!

Majd ha a szomszd sütijének illata azt váltja ki belőled,hogy:Nevetséges kihívás:)Ők sütiznek,én meg vékony leszek,köszi a sütiszagot jó figyelmeztetés volt arra ,hogy mitől híztam meg!!na akkor már jó lesz az út!De amíg haragszol a saját tesódra amiatt mert a saját gyerekeinek sütit süt,és te érzed a szagát,nos addig felejtős hogy fogyni fogsz!!

Lefogyni elhatározásból önmagunkért,és nem a világszövetség támadásának elhárítására lehet.

Nem.a világ nincs ellened,te vagy magad ellen!!!

Gondolkozz és értékelj!Ha megéri a lemondás kezdd el a diétát,magadért,mert szeretnéd,ha nem ,hagyd a francba!!!

De csak te döntesz!!Nem aHoxások,vagy a környezeted ,csak te,a te döntésed!!!!!!!!!!!!