Amit a koplalásról feltétlenül tudnod kell (beszélgetős fórum)

még azt sem mondom meg, hogy fiú vagyok-e vagy lány

:-))

mazsidrazsi, a beszélgetésben te is benne vagy!

halljuk, mi volt veled! nagyon érdekel!

írj nekünk!

és szólj hozzá,

tapasztalatod neked is van, ahogy leírod, sok minden értelmet nyerhet, akár a magad számára is,

én is gyakran így járok vele.

értem, nagyon egyetértek a fokozatosság elvével, persze csak, ha életre szóló szokásokat szeretnénk felvenni,

közben revidiálom az 1200 kcal-t, kicsit kevés talán,

a pszichés dolgokban is nagyon egyetértünk, minden olyan dolog, ami pszichésen megvisel, máris kudarcra ítél egy hosszútávú változtatást.

számoltál valaha kcal-t?

azt gondolom, hogy pont annyira kell ezt könnyeddé tenni, hogy jólesően, rutinszerűen tudd alkalmazni, viszont ne annyira, hogy ne hozza meg a várt eredményt, vagyis elnagyolni sem szabad, az sem jó, ha semmi korlát nincs....

ami engem a kcal számolásban legjobban zavart, az a nem általam főzött ételek miatt volt, zárjam ki az ételemből, vagy ne nézzem a tápanyagtartalmat? (valami támpont mégis kell)

szóval besoroltam a magam eszével a különböző ételeket és az adagokkal tudok játszani, illetve azzal, hogy kcal dúsabb dolgok mellé pl. kcal.szegényebb ételeket párosítok, adok egy értéket a magam esze szerint és így egészítem ki a nap többi részében

nem tudom, lehetett-e követni..

azt tudom, hogy az édességet hogyan osztod be, először is megelőzöd az édességéhséget....és szét is szórod egy heti elosztásban....jó, tetszik

még milyen trükkök vannak?

és egy kérdés. arra is kell egy szerintem, ha van egy balul elsült nap, szerintem erre az a legjobb trükk, ha azonnal balul elsült pillanatot csinálunk belőle (ezt most találtam ki, de azt hiszem alkalmazbi fogom)-mit szólsz hozzá:-))

és egyéb válaszokat is írj :-))

Hát a gyorsaság..., nem tudom. Szintén egy olyan dolog, amit nem tisztáztam magamban. Nem olyan értelemben, hogy villámdiéta vs tudatos táplálkozás, hanem én a fokozatosság elvében hiszek. Hiszek benne, de azért, mert ha valaki túlsúlyos, a szénhidrátelvonással a pszichéjét (is)rakhatja tönkre, és a pszicé az, amire a legnagyobb szükség van sztem egy változtatás során.

De most az én példámmat mondom:

- egyik napról a másikra elkezdtem másként táplálkozni (Azért egyik napról a másikra, mert a felkészülésre adtam időt magamnak. Értem itt a logikám összeállását, a sok infó egyesítését, és a pszichikai felkészülést.) Az én szervezetem mindig is gyorsan reagált dolgokra, és én úgy, hogy reggeltől estig ettem két hónap alatt fogytam 10 kilót. Emeltem volna a kalóriát, ha megviselt volna bárhogy is, de engem nem viselt meg, így nem éreztem szükségét. Mos régebben azt mondtam volna erre, hogy fogyás és fogyás között óriási kül. van, és 10 kiló/ 2 hónap nem lehet esztétikus. De most már nem egy ilyen esettel találkoztam, ahol ez az állítás hamis volt. Egyelőre ott tartok csak, hogy erre azt mondom, hogy jó genetika. Abban még mindig nem értek egyet, hogy 1200 kalória/nap. Véleményem szerint ez lutri, van akinél működik van akinél nem. A másik ellenérvem az 1 200 kalória melett, hogy nincs egyforma napod. 1 200 kalória akkor is, ha reggelől estig fekszel, akkor is ha végigkirándultad a napod? Nem érzem logikusnak. A másik hatalmas ellenérvem, hogy azért mert összeállítottál magadnak 1 200 kalóriát, nem biztos, hogy jobb egy 1 500 kalóra mellett, ami logikusabban van összetéve. Szóval szerintem ez csak azoknak éri meg, ill azoknál működik, akik: szintén értik az alapelveket, akik pszichéje és energiaszükséglete bírja ezt az összeget, akár milyen változás is történik. Nem zárom ki, hogy működhet.

Szerintem is van mindenkinek rosszul elsült napja(i), de, van akinél (nevezzük jó genetikájúaknak), vagy olyan személyek esetén, akiknél (pl:otthonról jó példát látván) helyen alakult ki a táplálkozás nem okoz pszichés zavart, max megrovásban részesíti magát, hogy túlette magát és nem tud egy jót aludni :-D

Nem tudom a lépéseimet logikai sorrendbe tenni, alakultak, változtak, változnak és változni is fognak, bizonyos alapelvek figyelembe vételével.

Rendben, akkor semmi erősködés, semmi gyors fogyás, egyetértek, vagy így, vagy úgy visszaüt, ha kitartó vagy azért, ha nem akkor még eredménye sincs.

Mi lett az okos életmód lényege? az eredménye meglett, így lehet kivenni, vagyis olyan érzésem van, hogy jó régóta (ávek óta) a helyeden vagy, kiegyensúlyozott étkezés-súlyszerzés-súlytartás területen... szóval hogy csináltad...

valahol írtad, újra tanultad ezeket a dolgokat...

és még egy megjegyzés: szerintem mindenkinek vannak deviáns időszakai az étkezés terén, manapság ez egy kikerülhetetlen vakvágány, csak az okosabbak hamarabb kapcsolnak, én nem igen szoktam hinni azoknak, akik elém állnak, és azt mondják, sosem volt egy deka feleslegük, és sosem diétáztak, vagy mindig normálisan ettek, bár az is igaz, nekem még nem is mondott senki ilyet...

lényeg, hogy mindenki vigyáz, ahogy tud, valamikor jobban megy, valamikor kevésbé, nyilván a vékonyabbak tesznek többet vagy okosabban az alakjuk és egészségük érdekében, de nem szégyen elismerni, hogy manapság ez egy kényes téma, amire igenis oda kell figyelni.

nos akkor, milyen számodra fontos lépések jöttek..??

Fúúú, történetem az van :-))) Nagyon tömören összefoglalva. 12 éves koromba kerültem le a konditerembe, kb. 22 éves koromig, amig nem lett egy olyan gondom, amiért abba kellett hagynom, ezidőtájt nagyon aktívan sportoltam. És akik ott megkerestek, azoktól igen, kértem pénzt, de nyilván nem 12 éves koromban.

Utána olyan munkám lett, ami ülést igényel és baromira elhíztam. Hiába ismertem a kajákat nagyjából, akkor is minden villámdiétába belekezdtem. Az a baj, hogy elég kitartó tudtam lenni, és volt olyan is, amikor már a koplalás, a látásomat is befolyásolta. Nagyon nem voltam százas. Ezért nem fogja megérteni az, aki nem csinálta. Sosem fogja megérteni azt, hogy mit értek azon, hogy sokkolja a szervezetet a szénhidrát elvonás. Mert aki nem csinálta, csak azt tudhatja, hogy a szervezet alkalmazkodik, de azt nem, hogy az elsőre nincs erőd felmenni, nem látsz normálisan, migrénes fejfájásod van, koncentrációs zavaraid, a reflexed egyenlő a nullával. És mindezt pár napos koplalás után, nem több hét után. Lehet ezt nem sokknak hívjuk hivatalosan, de nem tudok mást mondani rá.

És eldöntöttem, hogy utoljára kipróbálom azt, amit elsőre kellett volna. Elkezdtem olvasni utána, testépítőket megkerestem, elmagyaráztattam a kajálást töbekkel, diadetikusokkal. Bár nekem volt alapom, mert az emberre a konditeremben nagyon sok minden ráragad, de közel sem annyi, mint ha lenne egy idevágó diplomája pl. És igazság szerint engem úgy megviselt ez pszichésen, hogy akinek csak tudodk segítek, hogy ne villámdiétázzon, mert senkinek sem kívánom.

ez tényleg beszélgetés, és tényleg mindenki maga oldja meg a saját problémáit, ez igaz drazsi, és tudod miért jó ez?? mert nem függsz senkitől, mint ahogy a legtöbb dologban igen, ebben nem!!!

viszont kriszcsike, én nagyon élvezem a beszélgetést, valamit nem mesélsz te is?

hogyan siekrült másokat jobb útra térítened? és milyen kapcsolatban álltál velük? úgy értem, hogy jött az ötlet, hogy te adtál instrukciókat..? valamiféle hivatásbeli vagy baráti alapon?

mindenesetre én szívesen veszek minden tanácsot, sosem tudom, mi ad valamiféle löketet...

köszi

Drazsi, nem értem, mivan? :-)))) Én csak beszélgetek 49-el, nem én fogom megoldani a baját, hanem nyilván saját maga.

Több embernek segítettem lefogyni, de sosem én voltam az érdemi megoldó. Ha ilyen könnyű lenne, akkor mindenki soványan futkározna, mert megoldaná más helyette és kész pasz ennyi :)

Amúgy ha valaki túlsúlyos, nagyrészt pszichés dolog, mert egy olyan egészséges embert sem ismerek, aki azért hízott el, mert mértékkel megevett volna bármit is (kenyeret, csokit), viszont olyat annál többet aki nem tud mértéket tartani. Persze félre értés ne essék, engem nem zavar, ha valaki duci. Ha pasi lennék, valószínűleg a molettebb nők tetszenének, és a párom is olyan lenne. Ezzel nem azt mondom, hogy jó molettnek lenni, mert tudjuk, hogy nem egészséges, ezért is kell törekedni a normál testsúlyra.

Tudom, hogy a "nem ismerek olyan embert" című megállapításom neked egy rossz modat volt, de téged nem ismerlek, így neten keresztül meg nem értem az esetedet. Monduk személyesen sem érteném, ebben biztos vagyok, kevés ahhoz az én ismeretem, sajna.

:-))

hogy én legyek,

ez nem én vagyok, vagy mondjuk így egy relax átmeneti állapot, kicsit ki kell engedni a gőzt (csak már nem kellene:-)).

magamnak akarok megfelelni, nem könnyű, általában magas a mérce, de meg szoktam ugrani, és akkor viszont nagyon jó!

közben összegondoltam a praktikus oldalát, kell a kcal, de pl. a főtt ételnél valakinál olvastam, hogy fél vagy harmad adagot vesz egy adagnak, attól függően, hogy mi és mekkora..ez jó,

és a szám: 1200

nem gondolom, hogy emellett kiéhezik az ember, akkor, ha fejben rákészül

figyelek a véleményekre:-))

Jó, akkor összefoglalom, hogy én mit értettem, és majd jelezd, hogy igen vagy nem.

Általában kalóriaszámlálással étkezel, ami egyrészt teher másrészt kiéhezteted magad egy idő után vele és zabapartizol, ami végül úgy elkeserít, hogy megint ezt történt, hogy két három hónapodba tart mire újra össz szeded magad egy diétára.

Még egy kérdés :-) Miért akarsz lefogyni? Hogy csini legyél, jobban tetszél a fiúknak, vagy magabiztosabb legyél, vagy miért?

akkor kezdem,

nem nagyon vagyok érzelmi evő, felrántom magam 2 perc alatt,(99%-ban jogosan és okkal), dühöngök, aztán lenyugszom, nem szoktam enni azért, mert ideges, bánatos, boldog, vidám, stb. vagyok.

Tény, hogy százszor vagy ezerszer jobban vagyok terhelhető fizikailag/idegileg/lelkileg, ha rendszeres az életem=ételem/alvásom, és éppen kiegyensúlyozott a vegetatív életem. Ha éppen jojóban vagyok, akkor sokkal könnyebben elszakad a húr. Gondolom más is így van ezzel.

Igen, ha kizökken az ember, akkor utána nehezebb megint rendszeresen/fegyelmezetten élni, illetve jobb is, könnyebb is, csak elkezdeni és ráállni nagyon nehéz. Én igazából ezen az első holtponton nem jutok túl, mert szerintemaz nálam nem 1-2 nap, hanem 3 hónap, utána olyan vagyok, mint egy katonatiszt :-))

és hogy miért zökkenek ki?

mert éhes vagyok :-))

egy bizonyos éhséget szerintem tolerálni kell, közbe-közbe, egy következő étkezésig, vagy az elején akár huzamosabban is, szóval elő-előfordul szerintem éhség, amikor az ember nem lakik egyből jól, hanem túléli, és én ezeket nem tudom túlélni, ez az elején van, nálam kb. 3 hónap, ennyire saccolom én azt az időt, ami után nem létezik, hogy nem viszem végbe az összes célomat, ennyi idő olyan erőt ad, ami bármire elég, addig viszont nehezebb...

ízek: nem tudom, ha ragaszkodom a kcal számoláshoz, akkor igen, akkor előbb-utóbb egyhangúan kezdek enni, ha nagyon beleteszek apait-anyait, akkor is valamilyen szinten korlátozott, és igen, az magába rejtheti, hogy ízeket kívánsz..

és még egy a kcal számolás ellen: nekem olyan korlátot és kötelezettséget jelent, amit nem akaródzik vállalni, ételek/összetevők mérése ill, saját főzés kizárólagossága...

de a legbiztosabb módszerek egyike mégis az 1200 kcal...

szóval dilemma-dilemma

egydurranásai = agydurranásai :D

Na..., nem mint ha sokkal értelmesebb lenne :DDDD

Na, örülök, hogy bejött a keksz. Nekem is nagy nagy kedvenc :-) Kívánod melette az édeset a nap bármely szakaszában?

Emberek vagyunk, mindenkinek vannak egydurranásai néha, előfordulnak botlások. Neked miért vannak ezek? Éhesnek érzed előtte magad nagyon? Vagy te is érzelmi evő vagy? Netán ízek kellenek? Vagy mind három egyszerre? :-) Mennyi idő, amikor egy félrezabi után helyreteszed magad gyakorlatilag (evés terén)? Ha már tudod miért szakad a cérna, az jó.

hello kriszcsike,

szeretem, amikor írsz:-)) tetszenek a hozzászólásaid.

igazad van!! tudom-tudom, csak közbe-közbe elhagyom magam, és néha baromi nehéz azt a mértéket tartani, ilyenkor mindig segít egy-egy ötlet, egy-egy új fogás vagy technika

egyébként a jó reggelt kekszet nagyon megszerettem, megszoktam, és nekem is elég!

helo 49,

Én tényleg nem értele, bevallom :-) Szerintem te már tök rég rájöttél arra, hogy a kulcsszó a mérték. Most nem tök mindegy, hogy melyik módszerrel tudod betartani a mértéket? :-)

Ha valaki azt mondaná neked, hogy pakolj ki bármilyen menünél egy normál adagot, ami "pont jó", biztos vagyok benne, hogy számolás nélkül is ki tudnád rakni, sztem van annyi tapasztalatod. De ha meg nem, akkor sincs semmi baj, ha van módszered, amivel meg tudod állapítani.

Ne parázz :-)

értem.

igen, a hosszú évek munkája és tapasztalása nálam is megvan, és abban is hiszek, hogy mindenkinek saját magának kell megtapasztalnia mi a jó neki, akkor is, ha elmondják, és rájön, hogy igaz volt, mert akkor is van egy olyan tapasztalás, amikoris felismered, elfogadod, mnagadévá teszed azt az életformát, vagyis meg kell, hogy érjen, nem elég egy tanácsot megkapni. legalábbis azt hiszem így van.

van egy-két dolog, amin mindig tanakodok, és hol ilyen, hol olyan irányba indulok el...

- kell-e kcal-t számolni, vagy elég-e ha egyszerűen tudsz nemet mondani az evésre

- kellenek-e szabályok, kötöttségek vagy jobb-e, ha mindig, spontán saját pillanatnyi döntés-e a minőság/mennyiség

hol erre-hol arra hajlok, és ez sem jó, mert csak bezavar, azt akarom mondani, hátráltatja a kiegyensúlyozottságom elérését.

nem a súlyfelesleg, nem a fogyás várható ideje, hanem maga a stabilitás hiánya, egyfajta labilitás az, ami zavar engem, emiatt próbálok figyelni másokat, de főleg olyanokat, akiket valamiért hasonlóbbnak érzek magamhoz

:-))

Hát, igen, ez hosszú évek munkája volt. Természetesen, ha valaki ezt elmondta volna nekem egy pár éve, valószínűleg kinevetem.:) Mindenkinek magától kell egy idő múlva rájönnie mi a jó neki.

Persze azért a rásegítés nem árt.:) A táplálkozástudomány, diéták mindig is érdekeltek, így élelmiszermérnöknek tanultam. Itt aztán hallottam mindenfélét és elkezdtem kísérletezni, utánaolvasni-aztán a végén egy cikk adta meg a végső lökést.

Semmi olyan szabályt nem vittem bele a rendszerbe, ami élelmiszer tiltására vonatkozna. Nálam a tiltás pont az ellenkezőjét éri el. Így érdekes módon nem érzem semminek a hiányát. Nem számolom a kalóriákat és azt se fixáltam le, hányszor eszem. Pl. tegnap 2x ettem, de ma már 3x. Attól függ tényleg, hogy mikor vagyok éhes.

értem, nagyon profin kezeled, elmondta valaki ezt a tudatosságot vagy magadtól tapasztaltad ki?

másik kérdésem: van valami rendszer a napi étkezéseidben? teljesen hagyományos ételeket eszel? vagy valamennyire nézed a kcal tartalmakat?

és hányszor eszel? semmi "szabály"-t nem vittél bele? csak annyit, hogy ahol-amikor-amire éhes vagy, azt megeszed és kész?

sajnos még csak nyár eleje óta élek így... Az érzelmi evés nálam azt jelenti, hogyha valami bánat ér, vagy valami lehangol, vagy egyszerűen csak kevésnek érzem magam valamihez, akkor egyből jön a csokika és a sütike és ilyenkor nem érzek éhséget, csak tömöm magam.:( Ettől aztán jobban érzem magam, amikor eszem, de utána jön a bűntudat meg a szűk ruhák...

Most ezeket az időszakokat próbálom meg megszüntetni, úgy hogy csak akkor eszem amikor éhes vagyok, akkor is lassan. Nyár elején hetente még visszajöttek az "evésrohamok", de szeptember eleje óta csak kétszer. Annyi különbséggel, hogy nem szidom le magam utána, hanem elgondolkodom, hogy miért is történt és levonom a következtetéseket, és utána nem koplalok. Így aztán egyre kevesebb étkezési kilengésem van, mert megtanulom kezelni az érzelmeimet, és máshogy levezetni a feszültséget.

nekem is tetszik a történeted, akár tanulhatnék is belőle, kérdéseim:

mióta élsz így, milyen gyakran eszel érzelmileg, ami visszaesés...

és mit értesz az alatt, hogy érzelmi evős vagy?

Az a baj, hogy szerintem egy bizonyos mértékű túlsúly felett az ember már elvesztette teljesen az egészséges éhségérzetét. Azt mondják, hogy a gyerekek ki tudják választani azt az ételt, amire a szervezetüknek szüksége van. De később ezt a tudásunkat, érzékünket elveszítjük. Mondjuk én ebben sosem hittem, valahogy az én fiaim úgy gondolják, hogy nincs szüksége a szervezetüknek zöldség-gyümölcsre ;)))

De az biztos, hogy aki már 10-20-40- éve túlsúlyos, biztosan nem tudja ösztönösen, hogy mit és mennyit kéne enni. (Lehet, hogy össze-vissza beszéltem?)