Alvásparalízis ..átélted már? "Élménybeszámolók" (beszélgetés)

Ma reggel ismét volt paralízisem. Úgy kezdődött, hogy kulccsal valaki kinyitotta a bejárati ajtót. Azt hittem a férjem az, talán itthon hagyott valamit. Aztán hallottam, majd éreztem, hogy odajön, és leül mögém az ágyra. Meg akartam kérdezni mi történt de sem megmozdultni se nem megszólalni nem tudtam. Éreztem valami nagyon rossz jelenlétét. Szörnyű volt, nem kívánom senkinek :-$

Ráadásul babát várok, remélem ettől nem lesz semmi baja :-(

Sziasztok!

Megkérdezném,mikor végre meg tudtok mozdulni,utána milyen fizikai tünetet éreztek?Nálam minden esetben hatalmas erőgyűjtés után sikerül(nem mindig elsőre),s utána szédülök,pánikszerűen szorongok,ver a szívem ezerrel..

Sziasztok! Tegnap regisztráltam, hogy beszélhessek én is a témáról, ugyanis én is átéltem párat.

Látom, hog nagyrészt mindenki parás negatív dolgokat él át,boszorkányt meg lídérceket lát, de volt aki pozitívan éli meg.Bár utóbbi nagyon elvétve történik meg, és engem ez érdekel.

A legelső élményem nagyon intenzív volt, és nem egyedül voltam az ágyban éjszaka. Hason fekve álomból "ébredve" történt az eset,félig oldalt, félig hason fekve.Mihelyst kiléptem az álomból ,már éreztem is azt a bénultságot.Fura, búgó rezgő teret éreztem magam körül és még talán magamban is, ami érdekes, hogy ezt a teret mintha láttam is volna. Nyitva volt a szemem, és a hátamon lent éreztem egy erős nyomást. Először ilyesztő volt ez a kiszolgáltatottság érzés, meg a nyomás a hátamon, de mivel nem tudtam ellene tenni mást, így megfigyelője lettem magamnak és ennek a dolognak. CSúnya megnevezés az alvásparalízis meg alvási bénulás,de más híjján maradjunk ennél. Én nem nevezném negatívnak, persze pozítívnak sem a beszámolóitok alapján, de én úgy gondolom ez a megtapasztalás eléggé egyéni dolog. Függhet a napi lelki állapottól, függhet milyen gondolatokkal aludtunk el, vagy milyen filmet néztünk elötte. (Azért egy scifi-horror-krimi után nem szeretnék egy ilyenbe ébredni)

SonaR ötlete jó lehet, meditálni valami szépre, pozitív gondolatokra lefekvés elött, ez tölti majd fel az élményt is.

Többi alkalomnál,amikor ilyenem volt, maga az álom határozta meg az élmény milyenségét. Egyszer egy alkalommal álmomban egy kivilágított szobából mentem egy sötét folyosón kersztül egy villanykapcsolóhoz, hogy felkapcsoljam a villanyt. Hozzáértem a kapcsolóhoz, megnyomtam, de nem volt fény...... Na ebből ébredtem a paralízisbe és elég negatívként éltem meg, majd felébredtem teljes fizikai tudatomba.

Úgy gondolom ez az állapot egy az álom és teljes ébredés közti állapot lehet. Persze ehhez kicsit hozzáolvasgattam egy kicsit az ezotériás és spirituális könyveket,és így tudok véleményt alkotni. Szóval míg alszunk, a tudatunk egy másik síkon van, negyedik, vagy magasabb dimenzióban, vagy egy magasabb szférában. Gondolom előfordult már mással is , hogy álmában azt álmodta, hogy felébredt, aztán újra felébredt, de már ide a fizikai síkra, avagy a 3. dimenzióba. Na ezek a szintek léteznek szerény véleményem szerint :)

Akkor a tudatunk kalandozik arrafelé, majd visszatér a testbe, vagy épp elakad a cél elött valami oknál fogva. Lehet, hogy ott kellene valamit felismernünk, akár a testelhagyást, ahogy azt írták páran, akár valami mást. Még új ez a dolog nekem, de valahogy szerintem tudatosan is lehet művelni, és nem negatívan megélve. Esetleg egy ötlet, ami egyszer nekem bejött egy negatív élmény közbe; ahogyan érkezik az élmény, azt megszólítjátok, hogy hagyja el a házat, hagyjon el titeket. Gondolatban, eréjesen ezt elmondva nekem egyszer bejött. Lehet, hogy az álomból egy rossz érzéssel térünk vissza, ami az élményt ezzel feltölti. Ezt az érzést talán "lerázhatjuk" így. elsőre ennyit tudtam írni. Ha valakinek van kedve beszélni joco323@freemail.hu-n megtalál. De ide is visszanézegetek majd, mert nagyon érdekel mindenki véleménye, együtt valahogy csak kihozunk ebből az élményből, megtapasztalásból valami jót :)

Üdv.

Talán próbálj elalvás előtt meditálni kicsit, nem kell hozzá törökülés, meg kutyafüle, ahogy Neked a legkényelmesebb, ágyban fekve szoktam pl. Annyit kell tenned, hogy a légzésedre figyelj, semmi másra, ha mégis eszedbe jut valami, semmi gond, csak hagyd "kommentár" nélkül és folytasd, amit félbehagytál. Ne add fel hamar, észre fogsz venni jeleket, pl egyre jobban nehezedsz el és körbeölel az ágyad, talán picit úgy érzed, hogy fázol. Idáig nem nehéz eljutni, ám csak ezután próbálj meg nem elaludni, mivel itt már lesz visual és könnyen elkalandozol közöttük, aztán alvás lesz a vége. Ám ez sem baj, mert olyat alszol, mint még soha. Másnap próbáld újra, utána már úgysem hagyod ki.

Szia!

Igen a derék és a hát az nekem is vesszőparipa.

Szerencsére nekem mostanában nem volt paralízisem, néha félve alszok el, hogy nehogy jöjjön... Most újra sötétben alszok.

Egyébként a tudatos álmodás érdekel(ne), csak ha belemerülök ebbe a témába, én mindig paralízissel kezdek ami visszavet.

Szia. Érdekes volt olvasni a beszámolódat, főleg az rész keltette fel a figyelmemet, hogy muszáj takarót használnod nyáron. Nagyon furcsa dolog ez de tudom, hogy biztonságban fekszem le és otthon vagyok, mégis nagyon be kell magamnak mesélni, hogy takaró nélkül aludni is tudjak, ha sikerül is, csak a lábaimat tudom kint hagyni, a derekamat rettenetesen féltem. Ha ki van a derekam, a legmélyebb álmomból azonnal kelek és elrejtem. Úgyanúgy kezdek az alvásnak, hogy így legalább nem "kapnak hátba...". Mindíg kell valami, amibe "kapaszkodhatok". Ja és persze azt tegyem hozzá, egyáltalán nem vagyok félős, ez csak alvásnál van, ezt nem is értem.

A tudatos alvás már elég régóta megy, vagyis ment. Ezzel kapcsolatban jön az Én beszámolóm. Amikor lefeküdtem, elaludtam, belcsöppentem egy történetbe és talán áthatóbban és mélyebben éltem át az eseményeket, mint a valóságban és ugyanúgy gondolkoztam és megbeszéltem magamban mindent, saját belátásaim szerint cselekedtem és mindíg minden úgy történt, ahogy szerettem volna, miközben tudtam, hogy álmodom. Sőt, ha félbeszakat külső zaj, vagy bármi hatására, még vissza tudtam menni. Ez sem nagy dolog ám, csak az átélt érzést kell felidézni, ami az élmény közben áthatott és nem képet, mert az szinte azonnal elillan ébredés után és nincs mibe kapaszkodni, az érzelmeiddel fogsz visszatalálni. Mellesleg nem voltam világmegváltó, vagy ilyesmi, pl szimplán csak gyalogoltam a járdán és közben rájöttem, hogyan repülhetek inkább, persze csak a járda felett nem sokkal, de nem kellett sétálnom. :) Először nem ment, 1-2méter után le kellett tennem a lábam, mert éreztem, hogy nem koncentráltam eléggé, a többi próbálkozás alkalmával már nagyobb távokat is széttárt karokkal tettem meg. Pár ilyen alkalom elég is volt és ráéreztem az egészre, az álmaimban olyan sikerélményeim voltak, ami után a valóság nem nagyon tud megfelelni. Aztán egyik álmomban sétálgattam egy járókelőkkel teli utcán, amolyan levezető volt, mert tudtam, hogy reggel van és mindjárt ébresztő. Aztán derült égből, mint a villámcsapás, mintha félszemmel láttam volna egy alakot hirtelen mozdulattal a hátam mögé settenkedni, de mire utána fordultam volna, hogy lássam az arcát, addig úgy derékba szúrt egy pengével... Azonnal tudtam, hogy ez nem Nekem való és kijöttem az álomból, éppen az oldalamon feküdtem és már nyitott szemmel, ébren is próbáltam a hátam mögé nézni, hogy ki volt az, de még akkor sem ment, mert teljesen meg voltam feszülve, csak feküdtem és vártam, hogy újra tudjak mozogni. Egyszerűen nem tudtam hová tenni az egészet, levert a víz rendesen. Csoda, hogy nem ugrott ki a szívem, olyan sokkhatás volt, hogy napokig nem igazán voltam önmagam. Voltak elvétve rossz álmaim, de olyan jelentéktelenek voltak ehhez képest... Ezután már kicsit bizonytalan lettem az irányítással kapcsolatban, jó ideje nem használtam, pedig nagyon jól esne... Ezek valószínű szeméyre szabott parák, talán tanítani akart vmit... Persze ez ne szegje senki kedvét, mert patent élmény tudatos álom.

Sziasztok!

Nekem eddig kétszer volt efféle élményem. Tudtam, hogy van egy alvásparalízis nevű jelenség, de az első esetet csak most kapcsoltam össze vele.

Ez utóbbi a nagyapám halála után nem sokkal történt. Félálomban voltam, már nem emlékszem, miről álmodtam, de egyszer csak megjelent a szobámban a nagyapám, pizsamában, sápadt volt és meggyötört arcú. Csak állt nem messze az ágyamtól és nézett, de olyan sátáni tekintettel, amilyet életemben sosem láttam. Bénultan feküdtem, nem bírtam mozdulni, teljes erőmből sikítani akartam, de nem ment. Amikor végre felébredtem, percekbe telt, míg megnyugodtam.

A második eset néhány hete történt, reggel visszaaludtam, és egyszer csak olyan hang zendült fel, mintha rengeteg férfi mondaná egyszerre, hogy "ooouuuummm". Ezzel párhuzamosan úgy éreztem, mintha valami húzna le az ágyról oldalvást, takaróval, lepedővel együtt, megmozdulni nem tudtam. Az ágyam mellett van egy karfás szék, annak a támláján egy hatalmas holló vagy varjú (fekete tollú madár) ült, az ajtóm előtt pedig egy fekete köpenyes alak állt, de nem mozdult, csak nézett felém, bár az arcát nem láttam. A mókás az volt, hogy tudtam, csak álmodom, és valószínűleg alvásparalízist élek át, és próbáltam valahogy erővel kimászni a szituációból, megmozdítani a végtagjaimat, vagy kiáltani. Ezzel együtt meg is ijedtem, mert összességében nagyon sokkoló élmény volt, és ismét csak sokáig tartott utána, míg megnyugodtam.

Valahol titkon örülök, hogy átéltem ezt, de nem vágyom rá nagyon sokszor... :D

Sziasztok!

Egy másik fórumról "irányítottak" ide. Kiderült, hogy nekem is volt/van alvásparalízisem.

Már kétszer volt. Este, ahogy olvasgattam ezt a fórumot, beugrott, hogy az egyiknél nekem is volt démon hallucináció. Rángatta valami a testemet, de nem az ágyamban... a testem az ágyamban volt a lelkem(?), pedig mintha az ágyam mellett lett volna, és azt húzták-vonták volna, de nem bírtam sehogy sem ellenállni, megmozdulni, kiabálni akartam, de nem ment..

A másik élményemnél nem emlékszem ilyen démoni hatásra, csak arra, hogy totál le voltam bénulva, viszont akkor is éreztem, hogy lebegek, de nem tudok visszatérni a testembe, itt is kiabáltam, és sikerült is, viszont másnap reggel nem szólt itthon senki, hogy mi volt velem az éjjel, hogy ennyire ordítottam. Mind a kettőnél rettenetes féltem :S

A harmadik élmény valószínűleg egy testelhagyás akart lenni. Ez évben volt egy hatalmas herpeszem, soha az életben nem volt, és iszonyatosan megviselt testileg (fájt mindenem, lázas voltam), és lelkileg. Nem tudom, hogy ennek tudható e be, de egyik este nagyjából félálomban lehettem, a hátamon feküdtem. Valamiért ezt gondoltam magamban: "kisangyalkáim, vigyetek ahova akartok!". Ez azért furcsa számomra, mert bár az igaz, hogy szoktam az angyaloktól ezt-azt kérni, de akkoriban abszolút nem foglalkoztam velük. Ilyet pedig soha az életben nem kértem, főleg nem az éjszaka kellős közepén. Lényeg a lényeg: a testem (főleg a jobb karomra emlékszem), mintha elkezdett volna remegni, felforrósodott a karom, zúgott a fejem. Olyan volt az egész,mintha ki akartam volna szakadni a testemből. Nagyon megijedtem, a szívem itt is illetve a paralízis után hevesen vert. Persze lámpa mellett aludtam.

Egyébként, olvastam, hogy valaki írta itt milyen módszerekkel lehet megelőzni, és ahogy olvastam rájöttem, hogy tudat alatt én is csinálom ezeket. Pl. nincs tükör a szobámban. Ha ott marad az asztalomon mindig lefordítom tükörrel lefelé, mert amikor átéltem ezeket a paralíziseket nekem szinte mindig ott volt a tükör a szobámban. Muszáj betakaróznom a 40fokos melegben is, ha nem is teljesen de legalább a derekamat. Így védve érzem magam.

Én csak úgy tudok elaludni, ha a hátam a fal felé van "mert onnan senki nem támad".

Amennyire félelmetes ez a téma, annyira vonz. Régebben akartam testelhagyást gyakorolni (évekkel ezelőtt), de nem ment, így nem is foglalkoztam vele. Most viszont olvastam, hogy aki alvásparalízist él át, az közel jár a testelhagyáshoz, a tudatos álmodáshoz. Szóval vonz a téma, hiába félek tőle... :)

Az alvási apnoe-ról is kellene beszélni, mert sokan nem tudják magukról, hogy betegek..

Én most voltam benne ismét kettő újságban is etémában, és egyik reggel az egyik bp-i rádióban élő telefonos interjút adtam..

Sziasztok!

Korábban írtam már ide, hogy két barátommal/kollégámmal egy dokumentumfilmet készítünk az alvásparalízis illetve a night terror témájáról (egy szakértő szerint ugyanis ezeket el kell különíteni). Maga a film az érintettek (betegek?) személyes beszámolóira épül, interjúk sorára. Ezek mellett a hivatalos álláspont is képviselve lesz, ez ügyben több alváskutatót felkerestem, akik segítőkésznek bizonyultak.

Ha van közöttetek olyan, akik rendszeresen átélik az alvásparalízist, és erről szívesen beszélnének kamera előtt egy kötetlen beszélgetés keretében, kérem, jelentkezzenek. Nem kell utazni, az előre megbeszélt helyre megyek. Egyik fő célunk azt kideríteni, hogy képes-e a jelenség a mindennapokra annyira rányomni a bélyegét, hogy ezzel orvosilag komolyabban el kellene-e kezdeni foglalkozni? Nem szeretnénk elbulvárosítani, hatásvadász elemekként bemutatni az átélt élményeket, inkább az objektív tényekre fektetjük a hangsúlyt.

Ha felkeltettem érdeklődésed, az alábbi elérhetőségeken tudsz velem kapcsolatba lépni:

E-mail: ocsaidaniel@gmail.com

Mobil: +36 20 399 1045

Akit érdekel, annak a készülő filmből is tudok részletet mutatni.

Köszönettel;

Ócsai Dániel

Na most akkor kérnék pár beszámolót erről a test elhagyásos dologról,kinek hogyan szokott ez bekövetkezni..

Nekem a bénultság közben,mikor lenyugtatom magam elkezdek szép lassan kisiklani a testemből...

mintha kifolynék magamból,persze közben tudom hogy az ágyban fekszem...

Valamikor könnyne tudok ugrálni mászkálni össze vissza,valamikor meg nagyon nehéz akár egy lépést is megtenni..

Amit nem merek pedig az hogy viszafordulva megnézni magamat az ágyon...

"Az alvásparalízisben megjelenő támadások

lényege azonban mindig ugyanaz. Az évszázadok

során sok millió ember kultúrától és származástól

függetlenül szenvedő alanya volt az éjszakai támadásnak.

Úgy tűnik a kollektív tudattalanunkban él egy mítosz, mely éberen vár arra, hogy meghatározza

éjszakáinkat..."

Nekem egy valami nagyon gyanús..Vajon miért van az, hogy ilyenkor szinte mindenki ugyanazt "hallucinálja"?

Van valaki/valakik a szobában, esetleg kívülről látja magát az illető.

Nincs nagy választék az ilyen alvásparás "hallucinációk" között, pedig elvileg ahány ember annyifélét hallucinálhatna, nem?

Szerintem ez sokkal inkább arra utal, hogy nem képzelődésről van szó.

ez kb olyan erzes mintha felalomban lennel eloszor, felebredsz feligmeddig, tapasztalsz valami furat (pl nekem hogy valaki van a szobaban) de kb tisztaban vagy vele hogy nem igaz, nem is idegesito eloszor, aztan visszamerulsz az alvasba, folytatodik az almod, es ez a borzaszto hogy pont az folytatodik amire felkeltel, pl tobben lesznek a szobaban, egyre ijesztobb lesz a dolog, megint felebredsz kicsit es olyan erzes mintha le lennel nyugtatozva kb, nem tiszta a tudatod, nem birsz felebredni teljesen.

aztan megint visszaesel az alomba, ami folytatodik ugyanott szinte, megint felebredsz kicsit, es akkor kezd eleged lenni, fel akarsz kelni, de nem birsz mozdulni. aztan megint jon az alom (hallucinacio ez mar szinte, feligmeddig ebren vagy de alomszeru) aztan megint felebredsz kicsit....

szoval nem teljesen hallucinacio, olyan erzes mintha alomba zuhannal meg vissza, sokszor egymas utan mig vegre rendesen felebredsz.

de nekem pl sose volt olyan erzesem hogy termeszetfeletti lenne a dolog, holott hiszek az ilyesmiben.

Hát,paralízisből hallucinációba esel át sokszor,de ennek is vannak fokozatai,valamikor nagyon szemfülesnek kell lenni hogy észrevedd hallucinálsz,valamikor meg egyértelmű hogy halu...

Én sose mondtam hogy bármilyen természet feletti dologról lenne szó

Régebbi hozzászólásban említette valaki a "kékes színű izét"

Nos, könnyebben tudatosítható, hogy épp testen kívül vagytok, ha kékes fényt árasztó lényeket, vagy tárgyakat láttok.Bár felismerhető arról is, hogy ilyenkor minden irányban lát az ember, igaz ez az adott pillanatban annyira természetesnek tűnik, hogy sokszor nem is kapcsol időben az ember.

Átéltem nagyon sokszor.Tudni kell, hogy az alvásparalízis könnyen folytatódhat testen kívüli élményben.De az is igaz, hogy sokan könnyen összetévesztik ezt a jelenséget a téves ébredéssel, vagy esetleg a tudatos álommal.Akinek már sokszor volt mindegyikben részem megtanul elég jól különbséget tenni az élmények között.Nekem mindez már nem újdonság, de szívesen megosztom a tapasztalatomat mindig és szívesen olvasgatom másokét is.Igen, néha ijesztő, de valójában nincs mitől félni.

Az ember alvási paralizisnél (sem) lehet biztos abban, hogy hallucinál.Érzékelhetjük ilyenkor az asztrál teret, amelyben előfordulnak bizony "fura dolgok", alakok...Állítólag a lelkek is egy ideig az asztrál térben tartózkodnak, amíg tovább nem lépnek.Ezek más dimenziók.Néha átkukucskálunk egymáshoz, nem olyan nagy ügy.