Alvásparalízis ..átélted már? "Élménybeszámolók" (beszélgetés)

Nagyon jól le írtad az egészet,szinte át éreztem mindent.Amikor írtad,hogy már gyerek korodban kezdődtek a "kalandjaid ",visszaemlékszem ,nekem is

voltak már ilyen "álmaim,amikor még én is hasonló korú lehettem.Nagyon bennem maradtak ezek az élmények.Arra emlékszem ,hogy már féltem az elalvástól,mert minden elalvásom azzal kezdődött ,hogy elzsibbadok,akkor még nem tudtam mire vélni,csak azt tudom,hogy borzasztóan féltem.És hiába védekeztem ez ellen ,szinte minden éjjel előjöttek.Aztán azt éreztem ,hogy valami behúz egy szobába,ahol csak egy nagy szék volt a szoba közepén és egy "erő" még húzott be egy sötét lyukba,ami a szoba falán volt.Végül nagy nehezen felmásztam a székre.Nekem most egy kicsit az furcsa,hogy akkor minden lefekvésem ezzel kezdődött és elég sokáig tartott,talán 2-3 évig. Persze senkinek se szóltam róla,egészen az albérleti történetemig.

Hol is kezdjem? Ha nem találok erre az oldalra, azt hittem volna, hogy bolond vagyok, mert bárkinek próbáltam mesélni az "éjszakai kalandomról" reménykedve abban, hogy mással is előfordult ez az érzés, többnyire csak hülyén néztek rám ,megmosolyogtak... Ha nem történik velem ilyen esténként akkor ezeket olvasva én is mosolyognék.

Ki mennyire emlékszik mondjuk egészen kis korára vissza, ez embere válogatja. Az én történetem 5-6 évesen kezdődött, tudom, hogy nem jártam még iskolába, mivel anyukámékkal aludtam :)

Annyira megragadott, hogy szerintem nem is nagy csoda, hogy emlékszem: lefeküdtem aludni, majd elkezdett zsibbadni az egész testem, de magamnál voltam, tudtam ,hogy anyáék nézik a tv-t, hallottam is minden szót, de nem tudtam megmozdulni, féltem... Elég sokat ijesztgettek úgymond a fekete "mumussal" ... Rámjött egy zsibbadás és mintha valaki felemelt volna, sötét volt és azt vettem észre, hogy egy nagy fekete valami vitt végig a szobán, próbáltam kapálózni, síkitani, hogy anyáék felébresszenek, de egy hang sem jött ki a számon. Így kezdődött... 24 vagyok, de hetente előfordul, hogy lefekvés után jön a zsibbadás és zúgás, zümmögés, nem is tudom mihez hasonlitani, mintha hangja lenne a zsibbadásnak ...

Mikor elkezdődik, már győzködöm magam, hogy fel kell kelnem, mert ilyenkor nagyon félek, a zúgás után szépen lassan felemelkedik a testem és egyre magasabbra emelkedik, de mindent pontosan érzek...

Legutóbbi ilyen esetemnél, hagytam magam, hagy történjen aminek meg kell történnie, már nem féltem annyira ,meg voltam győződve arról, hogy biztos azt érzem, hogy a lelkem elhagyja a testem .. Hagytam lebegni magam, egyre magasabbra emelkedtem, egyre hangosabb zúgás, a szívem a torkomban dobogott.. Elértem a plafont, gondoltam ugysem érzeném ha neki vágódnék , mert ott fekszem lent. Ezután szépen fokozatosan ereszkedtem egyre lejjebb, míg a saját testemhez nem értem és szó szerint éreztem, hogy vissza szállok a testembe, akkor éreztem minden végtagom és kitudtam nyitni a szemem. Én nem tudom miért paralízis néven fut ez, mintha betegségként neveznék meg ezt a jelenséget de én váltig hiszem, hogy az embereknek van lelke és mikor nem kapcsol ki teljesen az agyunk, érezzük ahogy elhagyja a testünket... Mivel mással magyarázhatnánk, a lebegést , a zuhanást ... Nem tudom ezt mivel magyarázni, de mára már teljesen az életem részévé vált ez az érzés, hiába néznek rám bután, néha már élvezem is, főleg mikor tudom irányítani az álmaim, akkor általában keresek egy magaslatot és leugrok, mert szeretem ezt az érzést.. Valóságosnak élem át..

Az álmoknak viszont vannak ijesztő oldalai is... Volt egy időszakom, mikor éjszakánként hallottam a hugom zongorázni, elég hangosan, minden dallamot tisztán hallottam, majd jött valaki vagy valami, és megfogta a két kezem és szépen elkezdett felhúzni az ágyamban, mindent pontosan éreztem és nagyon féltem. Azonnal fel is keltem, természetesen ültem, és körülöttem nagy sötétség és csend... Nem is játszott senki a zongorán , akkor miért hallottam ennyire tisztán, ez többször is megismétlődött, támaszkodott valami a lábaimon a mellkasomon és suttogott is valami a fülembe, mondanom sem kell annyira megijedtem, hogy azonnal szóltam anyának erről aki ha szégyen ha nem megkérte a papot, hogy szentelje meg a szobám. Szentelés után ez abba maradt, addig míg mamám meg nem halt... :( Tisztán emlékszem, hogy egy szombat éjszaka mikor elaludtam, azt álmodtam, hogy egy egy háborúban vagyok és elbújtam egy nagy farönk mellé és vártam, hogy vége legyen..

Az úton jött felfelé egy fehér ruhába öltözött nő, lassan, nem törődve a háborúval, de nem mertem előbujni, mikor elért hozzám rám mosolygott és tovább ment, akkor láttam meg az arcát, és láttam, hogy mamám volt az, sokan mesélték már nekem , hogy mikor meghalt egy szerettük előtte meglátogatta őket álmukban, na ebben sosem hittem, addig míg velem nem történt meg. Felriadtam ,már reggel volt, elkezdtem gyorsan öltözni, hogy most azonnal átmegyek hozzá, mikor elkezdett 9 órakor kongani a harang( Falun lakom, így ha meghal valaki meghúzzák neki a harangot) Teljes volt a kétségbeesés és reménykedtem, hogy most csalnak a megérzéseim... Leszaladtam a nappaliba és néztem apa arcát, nem sírt csak nézett maga elé, miközben csinálta a reggelit, és elcsukló hangon megkérdeztem, hogy miért harangoznak.. Hát szerintem tovább nem is kell mondanom.. :'( Ilyenkor mi is van a lelkünkkel? Véletlen volt? Mi miért hagyjuk el éjszakánként ? Bocsi a hosszú szövegért... de jól esett leírni :)

Én is leírom az egyik alvási paralízisemet, hátha valaki kedvét leli benne. Amikor történt, akkor írtam le, azt másolom ide be.

Napközbe délután felé lefeküdtem, mert olvasás közeben elálmosodtam. Letettem magam mellé a kinyitott könyvemet, előttem pedig a laptopom volt. Hamar elaludtam. Aztán fel szerettem volna ébredni, de nem tudtam, de tudatomnál voltam. Előtte már történt velem ilyen 2-szer, úgyhogy tudtam mi fog történni, de most nem próbáltam felébredni pánikszerűn, kíváncsi voltam. Próbáltam olvasni a könyvemből, amit magam elé letettem. Nagyon éles szögből, ahogy az ember fekszi, láttam a lap sarkán egy szót. Próbáltam elolvasni, de egyből el is felejtettem, így még egyszer nekikezdtem, de nem sikerült. Aztán láttam, hogy a fejem előtt elmászik egy bogár.Elég jellegzetes volt. Csak úgy eliszkolt a fejem előtt. Ettől egy kicsit megijedtem, mert elég közel volt a fejemhez és féltem, hogy belemászik a számba, mert nyitva volt alvás közbe. Ekkor megpróbáltam becsukni, és nagy nehezen sikerült is. Ezután próbáltam lejönni az ágyról. Sikerült lejjebb csúsznom. Nagyon nehéznek éreztem magam. Kikecmeregtem oldalra, az ágy szélére, és le is estem róla, mert nehéz voltam. Ekkor felálltam, és gondoltam megnézem az arcom a szekrényem üvegében, mert valóban egy kicsit visszaverődik róla a fény, de a szekrény nem ott volt, ahogy eredetileg a szobámba van, hanem most közvetlenül az ágyam mellett 90 fokkal elfordulva. Láttam az arcomat a szekrény üvegébe, ahogy vele szembe álltam. Le volt csukva a szemem, és jó erősen össze volt csukva a szám. Ez egy kicsit álomszerű volt már, de aztán jött a gondolat, hogy mivel az ágyam mellett álltam megnézem magam, ahogy fekszem. Lenéztem és nagyon életlenül, de láttam magam, és ami még érdekesebb, hogy láttam, ahogy ki van nyitva a laptopom monitorja, úgy ahogy alvás előtt letettem, és az élén felül pedig ott mászott végig az a bogár, ami az előbb a fejemnél mászott. Ekkor sötétség, és felébredtem. Felültem az ágyamon. Egyből kerestem a szememmel a bogarat. Sehol nem találtam az ágyamon, de aztán ahogy álltam volna fel, ott volt a laptop kinyitott monitorjának a hátoldalán ugyan ott, ahogy az ágyam mellett állva láttam.

Ez történt.

További jó olvasgatást mindenkinek.

Már régóta a kedvenceim közt van ez a fórum.Nem si tudom miért nem írtam le eddig ami velem is történt.De,ahogy elolvastam a Történeteded kedvet kaptam én is ,hogy leírjam az enyémet..:-)Még 18 éve koromba történt, középiskolás voltam.Albérletbe költöztem tanévkezdete volt.Az albérletet egy ismerősöm ajánlotta,aki a szomszédja volt a tulajdonosnak.Az albérletről tudni kell,hogy egy másfél szobás lakásról van szó.Egy idős házaspáré és a néni jelenleg a kórházban van ,utánna meg a lányához költözik.Ennyit tudtam énis.Tehát beköltöztem első este ,mindent kipakoltam és egy kis tanulás ,olvasás után lefeküdtem és tv-ztem.Egyszer csak azt látom,hogy a szoba ajtaját nyitja valaki a kilincs lenyomódik.Először átsuhant az agyamon,hogy ez nem lehet,mert én bezártam a bejárati ajtót kulcsra.Felakartam kelni ,de nem bírtam megmozdulni.Nagyon megijjedtem ,a szívem ezerrel kalapált.Valamilyen csengő- sziszegő hangot hallottam a szobában és mindent láttam magam körül.Aztán az ajtón belépett egy ősz hajú bajúszos bácsi,fehér ing és sötét nadrág volt rajta,az ing újja felvolt hajtva.Felém sétált lassan ,az ágyamnál megállt ,rám mosolygott és lassn az ablakhoz sétált.Kinézett az ablakon és egyszer csak eltűnt.Ekkor én mintha olvadni kezdetm volna ,lassan szűnt a bénulásom is.Mikor már megtudtam mozdulni,éreztem ,hogy a szívem nagyon hevesen vert.Felkeltem ,gyorsan lámpát gyújtottam,láttam ,hogy a tv még megy, de nincs benne már adás.Az első éjszakám az albérleti szobámban így elég félelmetes élménnyé vált számora.Aztán másnap suli után becsengettem a szomszéd ismerőseimhez,akik egy fatal házaspár voltak.Valahogy fel hoztam nekik az "álmomat".Elmeséltem mindent.Erre a fiatal aszsony arra kért,hogy írjam le neki a bácsit ,hogy nézett ki.Elmondtam hogy, bajúszos őszhajú meg ingújban volt.Erre a faiatal asszony nagyot nézett és kérdezte ismertem e a bácsit?Mondom nem ,sose láttam.Mert én a szomszéd bácsit láttam akié a lakás a bácsi 3 hónapja halt meg és pont úgy ahogy láttam ,úgy volt felöltözve ,egy vasárnapi nap volt,templomból jöttek a felségével haza,ebéd után felállt az asztaltól odalépett az ablakhoz és össze esett szegény ,megis halt szív infarktusba.Az ismerőseim úgy magyarázták meg,hogy a bácsi megnézett és ha mosolygott rám elfogadott engem ,hogy lakhatok ott...Csakhogy én sajnos elköltöztem ebből a lakásból már másnap annyira féltem még egy éjszakát is ott tölteni.Ez volt az első esetem .Utána sok évig nem éltem át hasonlót sem.Aztán jó pár év után válásom óta egész mostanáig,rengeteg alkalomkor volt alvásparalízisem és ami érdekes mindíg más élményben van részem,soha nincs egyforma "látogatóm"a lények akik jönnek mindíg más formájúak...sokszor már érzem ,mikor jön a bénulás érzés ,hidegszik a lábam,akkor próbálok megfordulni ,vagy felkelni és mozogni egy kicsit,de amikor újra lefekszek ,újból jön a bénulás.És vannak olyan időszakok is amikor sok hónapig nincs ilyenem.Voltak olyan "látogatóim " is,akik másztak fel rám az ágyba és hozzám is feküdtek, éreztem a leheletüket,volt olyan is aki zöld nyálkás volt neki is éreztem a bőrét,ahogy felém hajolt,aztán volt szexuális élményt adó lény is ,ezt most nem tudom leírni ,milyen érzés volt,éreztem ,hogy férfi az illető és nagyon gyengéden,átölelt hátulról,nem csinált semmi aktus félét csak ölelt és nagyon nagy szexuális vágyat éreztem....:-)Mondott is valami olyat,hogy látod,a párod itt fekszik melletted és ő nem csinál semmit..No,ezek a kellemesebb történetekhez tartoznak.Viszont a legutolsó élményem ami pár hónapja volt,az nem volt ilyen kellemes.Valami gyík féle lény kúszott fel a lábam felől az ágyamra és az arcom felé tartott,nyúlt a nyakamhoz.Nem tudom hogy sikerült,de összeszedtem valahogy az agyamba minden akarat erőmet és beleharaptam a kezébe.Éreztem a kezét ,hosszú csontos újjai voltak és nagyon erősen megharaptam.A lény eltünt,egyben a bénulásos állapotom is.Érdekes,azt figyelem hogy, azóta nem tör rám a bénulás,ennek már legalább egy fél éve.Eddig mindenhol rám tört,hiába utaztam el ,kölföldre és nem a saját ágyamban

aludtam akkor is előjöttek a bénulások.De az utóbbi fél évben csend van...Beszéltem a neurológus doktornőmnek is már erről és ő is alvásparalízist diagnosztizált.De csak ennyi,mondta,hogy van ilyen.

Sziasztok! Nagyon örülök hogy még mindig él ez a fórum, fél év után rászánom magam, hogy írjak arról velem mik történtek. 20 éves vagyok, mindig jó alvó voltam, persze, eddig voltak rossz álmaim néha de semmi olyasmi amiből felriadtam volna, szépen végigalszom-álmodom mindent.

Az első dolog amiről írok, Németországban, még karácsony körül történt meg velem. Aupairként dolgoztam egy családnál és 3 kisfiúra vigyáztam. Emlékszem, hogy aznap különösen nyugodt napunk volt mert sem a férj sem a nagyobb gyerek nem volt otthon. Este lefeküdtem aludni és valahol az alfa állapotában egyszer csak furcsa dolog történt, éreztem hogy nem álmodom, nem vagyok hülye, meg tudok különböztetni ilyesfajta dolgokat egymástól. Tehát, háton feküdtem és egyszer csak egy lány arcát láttam közvetlen az enyém fölött, szürke arc volt, mintha nézegetett volna, még arra is emlékszem hogy fekete haja volt ami kicsit rám lógott, pár másodperc múlva már csak a száját láttam tátogni, és legfontosabb hogy éreztem valami büdös szagot(álmomban sosem éreztem még illatot, nem tudom lehetséges-e egyáltalán) ezután az enyémre tette a száját és elkezdett szívni. Mintha levegőt szívott volna belőlem, közben teljesen béna voltam, remegtem, jéghideg volt mindenütt és csak az agyammal könyörögtem valaminek hogy engedjen el, ezt addig ismételgettem, míg valahogy az oldalamra bírtam fordulni ő pedig eltűnt. Ilyenkor az ember legalább felül, lámpát kapcsol, valami, de engem annyira legyengített a dolog hogy nem bírtam semmit csinálni, csak feküdtem, majd szép lassan elaludtam.

Másnap a főnökasszonyommal álltunk a konyhában és megkérdeztem, hogy nem-e fog hülyének nézni ha mesélek valamit. Elmeséltem teljesen részletesen mindent, mire a szájához kapta a kezét, nézett rám óriási szemekkel, nem is értettem, kérdeztem mi az? Erre azt válaszolta, hogy az előttem dolgozó lány ugyanezt mesélte neki, ugyan nem ilyen részletesen de hogy ráhajolt valaki. Akkor már én is csak néztem nagyokat, hogy akkor nem vagyok bolond, kirázott a hideg és sírni kezdtem. Gondoltam ez nem egyszeri alkalom lesz, de az életem úgy alakult közben, hogy eljöttem Kaliforniába a barátomhoz, és az első vagy a második héten, amíg ő a másik szobában dolgozott a számítógépen, én egyedül ültem a hálószobában, majd egyszer csak nem fáradtság vagy álmosság jött rám, ez is valami más érzés mintha valami kényszerítene hogy lefeküdjek, most nem aludtam, közel sem. Ébren voltam, de megint nem bírtam mozogni, teljesen lezsibbadt a bal agyam, a bal szememmel együtt (soha nem történt még velem ilyen) majd mintha valami elkezdte volna nyomogatni a szemgolyómat oldalról, erős nyomás volt (nem az a kis szemhéjrángás amivel már gondolom páran találkoztatok) először csak gondoltam hogy jó akkor alszom egyet, lekapcsoltam a villanyt, de még rosszabbul lettem, nehezen kaptam levegőt és még mindig nagyon nehezemre esett mozogni. Itt elkezdtem beszélni, hogy akármi is ez, hagyjon békén. Pár perc után minden eltűnt, és kimentem gyorsan beszélni róla a barátommal. Fontos leszögeznem, hogy nem foglalkoztam a szellemvilággal és ilyen dolgokkal hogy beképzeljem esetleg ezeket, teljesen épeszű lánynak tartom magam de az első történésre kaptam egy visszaigazolást is rögtön másnap. Elég félelmetes, intenzív és a hétköznapjaimból kirívó történések voltak ezek

Úgy volt hogy éjjel nem tudtam aludni, valami furcsát éreztem. Felültem az ágyon. Telihold volt. Ahogy az ágyon ülve kinéztem a nyitott szoba ajtón, ráláttam a másik szoba ajtajára ami szintén nyitva volt. Ebből a másik, teljesen sötét szobából suhant ki egy kicsi alak, megállt majd kérdeztem "mi a baj" ?

Erre ő azt mondta nincs semmi baj és vissza suhant, úgy ahogy előjött még meg sem fordult. Nem voltak lábai. Pár másodpercig ültem még , néztem körbe hogy álmodom -e ..de nem.. ültem.. nyitva volt a szemem... az érzés olyan mint egy álom..de mégsem mert ülve és nyitott szemmel éltem át.gyerekkorom óta vannak ilyenek.. sok féle ..

Sziasztok!

Nekem több élményem is volt.

Egyedül aludtam amikor arra riadtam fel hogy valaki fogja a nyakam. Persze senkit nem láttam de éreztem.vagy volt amikor arra ébredtem hogy valaki hatalmas puszit ad az arcomra.persze senki nem volt.

A legdurvább az volt,amikor éjjel arra " ébredtem" hogy valami a hasam piszkálja...pontosabban olyan érzés volt mintha ezer macska szaladt volna át a hasamon. Nem kaptam levegőt, nem tudtam kiabálni, sem pedig megmozdulni, béna voltam teljesen. Aztán elmúlt és akkor már ébren voltam teljesen.. olyan volt volt mintha álmodtam volna , de mégsem mert éreztem mindent és ugyanúgy feküdtem az ágyon..minden ugyanúgy volt mint amikor a bénulást éreztem ... volt hogy egy kislányt láttam.megszólítottam .válaszolt... de az sem álom volt mert ültem az ágyon.. nyitott szemmel..ezután reggelig nem aludtam el..

Annyit tudok tanácsolni, természetgyógyász-táltos ismerősöm javasolta: a szellemeket el kell zavarni, rájuk kell szólni. A zaj és fény távol tartja őket, tv és lámpa a legjobb... ha pedig rosszat érzünk akkor az biztos rossz is de nem szabad félnünk mert ők ebből táplálkoznak.

Sziasztok!

Nekem is volt már többször alvásparalízisem.

2 emlékezetesebb volt, az egyik néhány évvel ezelőtt történt. Felébredtem részlegesen, mert kinyitottam a szemem, és láttam, hogyan látszódnak a bútorok körvonalai a sötétben, de ugyanakkor álmodtam is vagy hallucináltam, nem tudom. Egy sötét alakot láttam az ágy végében állni, és éreztem, hogy bántani akar. Megragadta a bokáimat, lehúzott az ágy végére és az arcomba szorította a párnát.Mindeközben sem mozdulni, sem kiáltani nem tudtam és arra ébredtem fel teljesen, hogy nem vettem levegőt. A másik pár napja volt. Ugyanúgy álmodtam miközben részben ébren voltam. Most is egy sötét alakot láttam, kicsi volt és ember és állatszerű is, éreztem, ahogy megszorítja a bokám és felmászik rám, majd rám ül és bántani akar. Nem tudtam mozdulni, kiáltani, hiába küzdöttem, hogy fel tudjak ébredni, nem ment.A kislányom ébresztett fel teljesen azzal, hogy szorosan hozzám bújt. Szerencsére ritkán van ilyen és visszaalvásnál nem ismétlődik. :)

Nekem is rengetegszer vannak furcsa, sőt morbid álmaim amik megmagyarázhatatlanok és nem értem, hogy születnek és mi az okuk...vagy előző élet ami igenis van v. zaklatott lelki állapot..passz :)

Az alvásparalízisnek is van reális magyarázata, aztán hogy más dimenzió vagy egyéb is közrejátszik hát ezt nem lehet megmondani biztosan.

Ma hajnalban feküdtem le, 4 órakor, álmos voltam, de nem tudtan elaludni, elkezdtem idegeskedni az elõzö napi történteken, aztán nagy nehezen eltünt minden és jött az álom. Legjobb barátnömmel egy szupermarketbe mentünk, ö vásárolt, pénztár után velem cipeltetett volna mindent. Ö elindult a kijárat felé, én.meg majd elejtettem a sok apró kaját amit vett, rászóltam hogy várjon de nem. Eltettem a cuccokat, és utána mentem, kiabálva kérdöre vontam, hogy luxus megvárni? de közben jóval elörébb halad, sötét volt az utca, ö meg elöre haladt a közeli lakásához, mintha bedurcázott volna rám és tartani akarja a távot tölem, de nem hagytam. Egyre gyorsabban közeledtem felé, amígnem iszonyú sebességgel nem suhantam felé, hogy elkapjam, de ö csak rohant elölem. De szabályszerüen éreztem ahogy a levegö simogatja az arcom ahogy repülök felé..Aztán mielött elkaptam, a karjaimat feszegettem és gyorsan ki is szabadultam. A bénultság nálam mindig pár másodperc. Utána viszont lehet elöször hallucináltam, mert az ablakomra néztem és el volt torzulva és néguzetek díszítették a szélét. Aztán feljebb ültem és mintha sötét oszlopszerü alakok lettek volna bent a szobámban. Nem volt erös jelenlétük, de fontolóra vettem, hogy mi ez itt most, ugye eltünik majd? Aztán lassan eltüntek.

Másnál még ilyet ilyen formában nem olvastam, persze értem, hogy ez egyedi, csak furcsállom, hogy nekem mindig egy bizonyos féle álmom van bénultság elött.

Valami vélemény?

Sziasztok~!

Már évek óta van szabálytalan elöfordulással alvásparalízisem, mindig elalvás elötti. Volt, hogy sürũbben jött elö, volt hogy egymás után kétszer is, most pl. hónapok óta nem volt, ma hajnalban volt egy újabb és amikor egy barátomnak említettem, ö elítette paralízis néven. Szóval ezen a nyomon elindulva néztem utána és ide is eljutottam, de ahogy egyre többet olvastam, valahogy úgy tünt, hogy mintha nekem valami lightosabb verziója van vagy nem is tudom.

Minden esetre jellemzö nálam, hogy ha lefekszem, észre sem veszem és egy rövid álomban vagyok..ami valósághü. A szituáció nagyjából mindig ugyanaz. Rövid jelenetek, amik menekülésröl, üldözésröl szólnak, vagy valami sürgös megakadályozásáról. Vagy engem támadnak vagy én támadok. Dinamikus érzés az egész és nagyon nyomasztó. Mindig a vége bekövetkezése elött eszmélek rá, hogy ez egy álom és nem tudok mozdulni, csak a tagjaim megmozdításával tudom meg akadályozni a szituáció végét. A karjaim és a nyakam mozdítása segít, es nagyon kell erölködnöm, mintha többszörös volna a gravitáció. Amire emlékszem pl. Pécs belvárosában mentem a járdán, amikor egy gepárd rohant felém. Futni kezdtem, de az gyorsabb volt. Amikor ugrott és rám vetette volna magát, jött a bénultság. Másik pl. nem kedvelt szomszédnéni fel akarta törni a nagykapunkat, rohantam felé és rángattam el onnan de nem mozdult, nagyon rettegtem, hogy bejut a kertünkbe. Volt hogy egy rám merölegesen haladó ember jött felém és el akart kapni de mielõtt odaért, jött a bénultság megint. a Mai kicsit más volt, új kommentben írom le, nincs több karakterem...

Igen,talán.Egy időben(régen)napi szinten.

Arra ébredtem,vki ül a mellkasomon,és kiszorítja belőlem a levegőt.Nagyon rossz volt.(apukám halála után)

Aztán ahogy jött úgy el is múlt.

Kedves fórumozók!

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem másodéves pszichológus hallgatója vagyok. Segítségeteket szeretném kérni a tudatos álmodás témában íródó dolgozatomhoz. Olyan embereket keresek kutatásomhoz, akik rendszeresen (legalább havi 1 alkalommal) szoktak tudatosan álmodni. A részletek csak később fognak kirajzolódni, de előreláthatóan néhány pszichológiai teszt kitöltésére volna szükség, vagy online formában, vagy egy előzetesen egyeztetett budapesti helyszínen, 1 hónapon belül.

Aki szívesen részt venne ebben - természetesen anonim módon, eredményeit kizárólag másokéval összesítve, statisztikai célokra felhasználva - , annak várom jelentkezését üzenetben, mivel itt nem tudok e-mail címet kiírni, ott tájékoztatást adok a továbbiakról.

Előre is köszönöm, számítok a segítségetekre! :)

És még annyit,hogy eddigfogalmam sem volt,hogy ezeknek a furcsa lényeknek a megjelenése kapcsolatban állhat az alvásparalízissel!márpedig úgy tűnik!

Régebben tudtajm az álmomból ki-és belépni,elhagyni a testemet...talán új dimenziókat nyithatna meg.

Sziasztok!

Tegnap találtam rá erre a fórumra,felszínre hozta bennem gyermekkori élményeimet az alvásparalízissel kapcsolatban.

19 éves vagyok,nagyjából 5 éve volt utoljára paralízisem,azóta másik házba költöztünk és egyszer sem volt,sőt csodásan alszom minden este.Kivéve a mait,miután eszembe jutottak a régi szörnyűségek.

Egészen pici koromban kezdődött,még talán óvodás vagy kisiskolás voltam.Kezdetben nem tudtam reggelente felébredni,kilépni az álmaimból.A szemem kinyitottam,de nem mozdult a testem,még nyelni sem tudtam!Elég gyakori volt ez,majdnem mindennapos.Próbáltam megmozdítani a karom,lábaim,vagy csak kiáltani egy hatalmasat,de csak mozdulatlanul,nyitott szemmel nyöszörögtem.Végül minden erőmet összeszedve sikerült átvenni az irányítást testem fölött.

Majd különös álmok gyötörtek.Furcsa lények jelentek meg álmaimban,például disznóemberek,ezekre csak ébredés után emlékeztem.Ami a legfurcsább volt,hogy tudtam,hogy ez csak álom és az akaratommal mindent irányítottam!Bármit kívántam,az teljesült,az álmomban nekem támadó lényeket az elmém erejével győztem le.Később ez a képesség egyre inkább elhalványult,nem tudtam kontrollálni a történteket és megkülönböztetni az álmot a valóságtól.Az egyszerű,hétköznapi álmok kezdtek ahhoz hasonlatossá válni,amiket ti is leírtatok itt.Az ébredés már nem csak bénulással járt.Először csak hangokat hallottam a nappaliból,mintha anyukám vagy testvérem beszélgetne vagy nézné a tv-t(nyilván gyerekként csak rájuk tudtam gondolni,nem volt más a házban).

Aztán mikor felébredtem,észrevettem,hogy alszanak,így nem hallhattam őket.Aztán fokozatosan durvult az egész.Egyre többször ébredtem arra,hogy valaki az ágyam mellett áll/ül és engem figyel,sőt mormog valamit!Úgy éreztem,hogy gonosz lény és ártani akar,de nem tudtam megmozdulni,azt hittem sosem ébredek már fel!Végül mindig sikerült,de tovább folytatódtak a furcsaságok.Magamhoz tértem,a nappalin keresztül kimentem a konyhába(ami érdekes,hogy minden ajtó nyitva volt),megnéztem,van-e reggeli,aztán elmentem wc-re,sőt,volt,hogy elindultam iskolába,aztán félúton éreztem valami nagyon furát és a saját ágyamban ébredtem!!!Már nem tudtam sosem,hogy álmodok-e vagy ébren vagyok.

Életem legszörnyűbb éjszakájában csúcsosodott ki az egész.Hajnalban felriadtam és megdöbbenve tapasztaltam,hogy nem evilági lényekkel van tele a ház!A padlón kígyók,krokodilok és egyéb gonosz állatok várták,hogy lelépjek az ágyról,távolabb pedig furcsa lények különbőző hieroglifákat olvastak mormogva,érthetetlül a falról,az egyikük pedig a kezéből kékes fényt bocsátott ki!!Annyira megijedtem,hogy sírva,reszketve kuporodtam az ágyra,erre felkelt apa,de ő nem látott semmit és azt hitte lázas vagyok,szólt az orvosnak is.Amíg kiment telefonálni,valami meg akart ragadni hátulról,erre felugrottam az ágyból,a kígyók és krokodilok között ordítva kimenekültem a szobából és ekkor valami nagy forgó örvénnyel találtam szemben magam,ahonnan két alak nézett rám!Nagyon féltem és felugrattam a nappali közepén az asztalra,majd apa vitt be újra a szobába és ott maradt velem.Az orvos kijött,nem tudott mondani semmit,ezért altató adott,ami használt is,nem keltem fel csak másnap.Sosem felejtem el azt az estét.Ezek után ritkábba váltak a paralízisek.Volt még egy furcsa dolog,amikor egész este saját magamat láttam a szoba egyik pontjából,mintha valaki figyelne.Tesóm rohanására keltem fel,aki menekült a szobából,mert azt mondta egy alak állt az ágyam szélén,de mikor ő odanézett,gyorsan eltűnt a semmibe.Ő ezek után még 20 évesen is a szüleimmel aludt egy ágyban,annyira félt.

5 éve elköltöztünk és azóta semmi ilyesmi nem történt,most elevenedtek fel bennem az emlékek újra.

Szinte biztosan állíthatom,hogy a ház volt az egésznek az oka.Vagy egy dimenziókapu nyílt ott,vagy pedig szellemek lakták.Számításba vehető még az,hogy a szomszédban lakott egy idős néni,akire én mindig boszorkányként tekitettem és elalvás előtt sokszor minden ok nélkül eszembe jutott,pedig már halott volt,mielőtt ezek elkezdődtek.

Megoldás lehet még,hogy nem háton,hanem hason alszotok!

Köszönöm,hogy végre megoszthattam ezeket valakivel ennyi év után,remélem sosem lesz többé részem hasonló dolgokban és nektek is elmúlik!