Alvásparalízis ..átélted már? "Élménybeszámolók" (beszélgetés)

Kedves Schwarzangel!

Köszi, amit leirtál számomnra nagyon hasznos, főleg az utólsó soraid.

Van tükör bőven a hálószombámban, majd igyekszem kivinni onnan.a többi OKÉ!

Ha van még valami vagy történik Veled a közeljövőben, ird le, szívesen olvasom.

üdvözlettel: Zia

Tegnap, azaz mára virradóra történt velem is a leírtakhoz hasonló eset. Utána nem mertem elaludni, nehogy megint megismétlődjön. Ennek hatására, ma egész nap olyan voltam mint akit fejbe kólintottak.

Alig vártam a műszak végét.Most hogy ráolvastam

csak félig győzött meg,és nagyon remélem ma éjszaka nem tér vissza, mert frászt kapok.

Az a típus vagyok, aki későn fekszik és reggel szeretnék tovább aludni.Ami sajnos nem megy, mert 6-ra járok dolgozni,valamint hetente 1 éjszakás müszak is hozzáadódik,ahogy most hét végén is volt.A történet:Már javában aludtam, ugy hajnal 2 óra felé volt amikor azt éreztem, hogy valami nehezedik először a szememre, ami azonnal kinyithatatlan lett valamint a nyakamon keresztül a mellkasomra, heves szívdobogással. A kezeim és a lábam mozdithatatlanná vált.Próbáltam kinyitni a szemem, nem sikerült,kinyujtani a kezem, majd lábam nem éreztem.Nem volt zsibbadás sem alakok, mint lenn olvastam, csak ez a szörnyú tehetetlen állapot!Ez tartott valameddig.Hogy meddig? nem tudom de arra emlékszem, hogy erőlködtem, hogy visszatérjen a végtagjaimba az élet.ami sikerült is egy-egy erős feszítéssel-rugással kisérve.

Amikor ráébredtem mindenre visszaemékeztem.

Hát, nem volt élmény ezt végigélni.

Sziasztok!

Nekem ma volt egy hasonló élményem, ezért is találtam erre a fórumra. Korábban soha nem foglalkoztam komolyabban egyetlen rémálmommal sem, bármennyire ijesztő volt, örültem, hogy felébredtem, és nem foglalkoztamvele tovább. A mai azonban minden eddiginél másabb volt.

Tegnap nagyon kimerülten feküdtem le, 3-4 óra alvás után, ráadásul éjaszakai bagoly vagyok, reggel 6-kor jutottam ágyba. 11 órán keresztül aludtam, közben több mindent álmodtam, közte volt az a visszatérő álmom is, melyben legtöbbször matekból, fizikából vagy kémiából nem tudok semmit és a bukástól félek (a valóságban tényleg megbuktam középikolában matekból és németből, de alig setresszeltem akkor miatta). Ezzel kapcsolatban még ébredés előtt többnyire sikerül megnyugtatom magamat, hogy csak álmodom és már a fóiskolán is túl vagyok (ez is igaz).

Ezt követően jött az a rendkívül valós álom, ami önmagában egyáltalán nem kellene, hogy ijesztő legyen (inkább vicces), mégis utána követően nagyon féltem, még most is hatása alatt vagyok. ugyanabban a napszakban, ugyanabban a helyzetben (háton) feküdtem az ágyamban, az ágyam lábánál pedig egy fehér öltözetű, kreol bőrű, kissé arabos beütésű férfi magyarázott arról, hogy a kertes ház, ahol lakom a szüleimmel lassan süllyed, és könnyen lehetséges, hogy egy teniszpályára vagy úszómedencére épült (ekkor arra gondoltam álmomban, biztos temetőt fog mondani, de nem volt ilyen közhelyes). Mindezt nagyon cinikus hangon mondta, és úgy éreztem, bizalmatlanságot, rosszindulatot akar bennem ébreszteni a szüleim iránt. Amikor felébredtem, csak ő hiányzott a képből, minden úgy volt, ahogy az álomban. Egyébként ahogy emlékszem, az álom közben nem féltem, nem is voltam lebénulva, mégis rendkívül valósnak éltem meg az eseményt és megrémültem. Szerintetek ez lehet alvási paralízis?

Kedves Fórumozók!

13 éves koromban éltem át először az alvásparalízist (nagyon megijedtem), legutóbb tegnap éjjel (kevésbé ijedtem meg).

Az utóbbi néhány évben intenzív önismereti munkában vagyok, és ezt ajánlom mindenkinek, aki - például - alvásparalízist él át. Érdemes keresni egy valóban jó transzperszonális vagy integrál szemléletű pszichoterapeutát (Magyarországon kevesen vannak, de vannak, és egyre többen, szerencsére), és olvasni, tanulni is a témában. Mindenképpen olyan segítőt érdemes keresni, aki a klinikai pszichológiai/pszichiátriai szemléleten túl tisztában van az emberi lény komplexitásával és magasabb minőségeivel egyaránt. (Fontos mindkét megközelítés - aki csak ezoterikus szemlélettel nézi a dolgot és nincs tisztában a pszichológiai és neurológiai történésekkel, ott is komoly problémák tudnak felmerülni.)

Az orvostudomány - és általában a hivatalosnak tekintett tudományos világ - egy bizonyos szempontból vizsgálja az embert, így az emberi pszichét is (neurológia, pszichiátria, klinikai pszichológia). Azonban mi, emberek, nagyon összetett lények vagyunk, és egy csomó olyan "minőséggel" is rendelkezünk, amit a materiális tudomány nem vesz figyelembe, mert "nem mérhető". Ettől még léteznek e minőségek, tudatállapotok, tudatszintek.

Ezért történik az, hogy például egy orvos, aki "szakemberként" az alvás témájával foglalkozik, rengeteg szempontot figyelmen kívül hagy, mert a hivatalos tudomány ma erősen redukcionista (csak az van számára, amit az 5 érzékszervünkkel és annak meghosszabbításaival /pl.: mikroszkóp/ képesek észlelni).

Évezredes tudások léteznek a különböző tudatállapotok témájában - és ezeket egyre inkább (bár nagyon lassan) kezdi a "hivatalos tudomány" is észrevenni. (Elég csak arra gondolni, hogy az okság már rég megdőlt a kvantumfizika kutatási eredményei jóvoltából - mégis ezt tanítják és tartják ma is közvalóságként, mert túl ijesztő lenne a mindennapi ember számára ezt megtudni.)

Aki az alvásparalízis jelenségét tágabb keretben szeretné megérteni, érdemes elmerülnie a különböző módosult tudatállapotokat (is) kutató emberek munkáiban: Ken Wilber, Stanislav Grof, C. G. Jung, keleti tanok (pl.: tibeti álomjóga), és folytathatnám a sort.

Akik tovább látnak a redukcionista hivatalos közvalóság szemléletén, nem mondják az alvásparalízisre, hogy "alvási rendellenesség" - ez csak materiális szempontból tűnik így, méghozzá egyszerűen azért, mert a kutatók képzettsége és tudatossága csak eddig terjed.

Rengeteg lehetőséget rejt magában az alvásparalízis - igényel időt, energiát, munkát, hogy a saját tudattalanunkat feltérképezzük. Véleményem szerint megéri a fáradságot.

Természetesen helyénvaló minden neurológiai mérés is - de az csak egy apró szeletkéje a történésnek; azokon túl még rengeteg minden más is lezajlik az ember rendkívül komplex lényében, akit az orvosok egy egyszerű biológiai lény minőségére redukálnak le.

"Ébredjünk!" :)

Szia babycica23!

A leírtak alapján szerintem neked temporolimbikus epilepsziád van. keress fel egy neurológust, ha még nem tetted.

:-)

persze a zúgás is ott van, nagyon durva.

Régebben /2 hónapja kb/ meg az történt, mintha kszálltam volna a testemből és bejöttem volna a szobába, és itt volt egy meztelen ember, és kérdeztem tőle hogy mit akar, de neki esett a tv-nek és eltünt.

Sziasztok!

Jó, hogy rátaláltam erre a fórumra. Hátha sikerül elmúlasztanom.

Egy pár hete már van ez nekem.

Ma reggel is volt.

Elsőnek olyan volt: álmomban álltam a szekrény mellett, valami húzott oda a szekrényhez és mintha a vesémet próbálta volna kitépni. Nagyon fájt, és közben volt az a zúgás. Akkor azt hittem csak egy rossz álom volt.

Aztán valamelyk nap megint volt, azt éreztem, hogy valaki ölel magához, és nem bírok felkelni, nem bírom kinyitni a szemem, nem tudok kiabálni.

Ma reggel megint 1-től nem tudtam aludni. 5 körül történt, mintha valami beszaladt volna a szobába, és ráült volna a fejemre, vagy rátenyerelt volna, egy fény volt, mintha a lámpát a fejemre tették volna. Nem bírtam mozdulni, kiabálni :( ez után már teljesen kivagyok, ma egész nap sírok, mitől lehet ez? lehet csak a fáradtság. TEgnap nem aludtam csak vagy 2 órát, ma is 1-től fent voltam.

Sziasztok!

Aki kiutat keres ezekből a súlyos problémákból,kérem olvassa el ezt az igaz történetet!

1992-ben történt velem valami.Pár év okkult tevékenység (jóslás ingával)után mivel nagyon érdekelt akkoriban a téma egyre többet akartam tudni róla,és egyre többet foglalkoztam a dologgal.Egyik este amikor már férjem és 2 gyermekem aludtak,ágyamon fekve elmélkedtem és gondolkodtam hogy kéne még egy kicsit ingázni,(én kérdezek,inga mutatja a választ)

Már sorakoztak bennem a kérdések amikor egy megmagyarázhatatlan sötét erő szállt rám,az ágyhoz szegezett,a mellkasomra ólomsúlyként nehezedve,annyira hogy sem levegőt nem kaptam se megszólalni,sem mozdulni nem tudtam.Mintha a gyomromba szúrtak volna egy hegyes dárdát,mely odaszegezett az ágyhoz.És a félelem...Annyira féltem,olyan halálfélelem volt bennem hogy majd eszemet vesztettem.Mintha már nem is léteztem volna csak a tömény fájdalom és rettegés.Kiáltottam volna,kapaszkodtam volna a mellettem alvó férjembe,de sem kiáltani sem mozdulni nem sikerült bárhogy igyekeztem. Sötét volt előtte is de mint egy sötét valami fölöttem,fenyegetőn.Azt gondoltam kész, végem van,meghalok,vagy már meg is haltam.Nem tudom mennyi idő telhetett el,tér és idő megszűnt létezni számomra.

Ekkor eszembe jutott amit a húgom mondott nekem aki megtért az Istenhez:Hívd segítségül Jézust,Ő jön,segít,megment,csak neki van hatalma a sötétség erői fölött.Villámként hasított belém a felismerés hogy ez az egyetlen esélyem,senki más nem menthet meg.Próbáltam kimondani a segítő nevét de mintha még nagyobb erővel nyomtak volna az ágyamhoz.Összeszedtem minden erőmet,és sikerült megszólalnom.JÉZUS!!! nyögtem először,s a szorítás lazult kissé.JÉZUS!!!! mondtam hangosabban felbátorodva belekapaszkodva a névbe.A sötét erő leszállt rólam,az elviselhetetlen fájdalom megszűnt végre.A tüdőm már majd szétpattant,vettem egy nagy levegőt és hangosan szinte kiabáltam:JÉZUS!!!

Eltűnt a sötétség a szobából teljesen.Minden a régi volt.Mintha semmi sem történt volna, nyoma sem volt az előző rémálomszerű történetnek.

De belül tudtam,nagyon is tudtam hogy mi történt.

Soha többé nem hívtam segítségül a gonosz szellemek közül egyet sem.Sem ingázáshoz,jósláshoz,vagy bármi máshoz.Tudtam már biztosan amit előtte is sejtettem hogy ezek rossz dolgok és nagyon veszélyesek lehetnek.

Ezek visszaélnek azzal hogy az ember egyszer kíváncsiságában behívta őket.

Isten országa és a sátán országa ellentétes egymással.Míg a sátán arra esküdött hogy bármi áron elpusztítsa az embereket,addig Isten arra törekszik hogy megmentse az embereket ha kell egyenként.Istennek minden ember fontos,én is az voltam és vagyok és hogy már ezt tudom,igyekszem azokat a dolgokat kerülni amiket Isten bűnnek mond.Ezért boldog és kiegyensúlyozott vagyok,eltűnt a félelem belőlem,hiszen Jézus van velem amióta megtértem.

Egyébként azok a szellemek amiket megidéznek emberek illetve találkoznak velük álmukban,nem emberek szellemei,nem is lehetnek azok,hiszen ha egy ember meghal akkor a szelleme azonnal az őt megillető helyre kerül amit Isten megmondott:Isten parancsolatai szerint igazságosan,az addigi cselekedetei szerint,és személyválogatás nélkül.

A sátánnak különböző szolgái,kivétel nélkül gonosz szellemek és démonok látogatják meg és ijesztgetik az embereket és kizárólag Jézus tud ezektől megszabadítani.Sok ilyen ember elmondja hogy valami megváltozott az életében,mintha kísérné valaki,mintha mindig ott lenne egy jelenlét.

Én megtapasztaltam ezt a saját bőrömön,és nem kívánok az ellenségemnek se hasonló "élményt".

Én a jóslásokkal folyamatos kapcsolatban voltam egy vagy több ilyen segítőül hívott szellemmel.De sajnos hívás nélkül is jöhetnek,ez a dolguk tönkre tenni az emberek idegrendszerét és életét.

Mióta megtértem napi kapcsolatban vagyok Jézussal. Nem a félelem és rossz érzések vannak hanem békesség és boldogság,és öröm.Soha azóta nem történt hasonló,mindig békésen alszom és kipihenten ébredek.

Ezt kívánom szeretettel minden felhasználónak!

Ajánlom mindenki figyelmébe, aki szeretné jobban megérteni az alvásparalízist és főként a testen kívüli élményeket, az asztrál dimenziót:

*****

Alvásparalízis közben legtöbben nem tudják felkapcsolni a villanyt.

Ez azért van,mert asztrál testben nem igazán lehet a fizikai síkra hatni.Persze érzed a kezeddel a villanykapcsolót, de használni nem tudod.Olyan ez, mintha szellemként közlekednénk.

Sziasztok!! Megint én:) találtam egy nagyon jó írást...köszönet érte amikor olvastam a karomon felállt a szőr...saját élményeimet véltem felfedezni

szerintem aki még nem olvasta tegye meg de ne este!!!

[link]

Sziasztok!

Örülök, hogy találtam egy ilyen oldalt ahol megoszthatom én is „az alvásbénultságommal” kapcsolatos tapasztalataimat. Én már nagyon rég szenvedem ettől 12 éve. Az első ilyen a fiam születése utáni napon történt, még a kórházban. Pontosan emlékszem, hogy oldalt fekszem és azt éreztem mintha valaki a fejemre ülne, (még arra gondoltam -nem lát a szobatársam hol az ágya?)megijedtem amikor a nyitott szemem sarkából láttam ott feküdt mellettem, nem tudtam megmozdulni, egy hang nem jött ki a torkomon. Nagyon megrémültem. Majd másnapra megmaradt a rossz élmény de álomnak tituláltam. Sajnos nem ez volt az egyetlen ezután folyamatosan hétről hétre szenvedtem „ én lenyomásnak neveztem” (többek közt azért mert néha bizonyos testrészeimen különösen éreztem a bénultságot” mintha ráültek vagy ráfeküdtek volna (fej, nyak, has láb). Felkerestem egy idegorvost aki azt gondolta epilepsziám van, de kiderült különböző vizsgálatok után, hogy semmi bajom.

Telt az idő néha én is úgy voltam vele nem érdekel, aztán rosszra fordultak a dolgok és látni kezdtem dolgokat, nekem mai napig feláll a szőr a karomon még ha beszélek is róla.

Testet öltött a félelmem, egy nő személyében nagyon furcsa volt leírhatatlan, egyik éjjel azt éreztem lebegek a folyosón csak lefele tudtam nézni,villanyt nem tudtam felkapcsolni és nem bírtam felemelni a fejem ahogy elértem a folyosó közepét, egy csupasz női lábat láttam, hálóingben volt, ahogy erőlködni próbáltam, hogy megnézzem az arcát visszakerültem a testembe. Nagyon szörnyű volt. Innentől kezdve többször is megjelent viszont féltem tőle. Egyszer azt éreztem mászik fel rajtam köntösben, majd hirtelen a nyakamra könyökölt, fuldokoltam éreztem nem kapok levegőt.

Egy másik alkalommal próbáltam megfogni de mivel nem tudtam mozogni, ő csak nézett…..a hideg ráz még mindig…. és nagyon nehéz beszélni erről mivel sok ember bolondnak hisz……..

Most a „nő már nem jelenik meg viszont a még mindig fennál az alvásbénultságom” egy neurológus épp mai napon nézett hülyének amikor ezt elmondtam, azt mondja ilyen nincs!

Mindenesetre én úgy szoktam visszatérni a valóságba, mivel beszélni nem tudok,olyankor, hogy megpróbálok hangosan nyöszörögni ilyenkor a párom puszilgat , simogat és visszatérek a valóságba...de , hova lehet fordulni ezzel??????

Hát igen ez a halálfélelem még nálam is jelentkezik ritkán alvásparalízis során.

Valahogy mindig kellemetlen , hogy szinte vagy talán nem is veszek levegőt , nem tudok nyelni.

Nem bírok megmozdulni , és különböző erősödő hangok.

Eleinte én is azt hittem hogy na most annyi , agyvérzés .

De most már úgy vagyok vele , hogy na már megint a szokásos :)

Eddig a 10év alatt nem lett semmi bajom tőle , merem mondani hogy ártalmatlan jelenség.

Ma is jelentkezett nálam , jó volt.

Először próbáltam felkelteni magam de sehogy se akart összejönni , tuti próbáltam mozdulni 2percig.

Aztán hagytam a fenébe , majd a kellemetlen fulladós mozdulatlan érzést felváltotta a súlytalanság érzése. Kicsit nehéz leírni ezt az állapotot , de gondolom akik átélték tudják miről is van szó.Először kezeim lábaimat éreztem emelkedni , és ahogy az ember elszakadva érzi magától a testétől/?/ megszűnik a nehéz légzés , bénulás érzése. A vége pedig ma is az lett hogy vissza aludtam , egy intenzív álom után ébredtem normálisan.

Megfigyeltem hogy akkor jelentkezik nálam ez az egész , mikor melózok és felborul a normális este alszom reggel fent vagyok egyensúly.

Abban az esetben ha normálisan este alszom , szinte sose jelentkezik.

Látom vannak még páran akiknél jelen van ez a dolog.

Nálam vagy 10 éve kisebb nagyobb megszakításokkal.

Az előbb is átéltem , 12 fele elmentem aludni .

Felkelek , nézem 14:00 na mondom 2 órát aludtam .

Kinyitom a hűtőt kiveszem a kaját , és csodálkozok hogy a francba van sötét délután 2 kor .

Megnézek vagy 3 különböző órát hogy jól mennek-e , közbe történnek nem megszokott dolgok.

Ekkor kérdezem magamba hogy tuti hogy felkeltem ?

Majd ott találom magam az ágyba , és a tipikus nem tudok mozdulni , érdekes a lélegzés a nyelés , zúgás a fejbe stb..

Ha fel akarok kelni , próbálok egy testrészt megmozdítani például a lábam és előbb utóbb megszűnik a bénultság , felébredek.

Van úgy ha jelentkezik a paralízis , nem csinálok semmit hagyom had történjenek az események./Hozzátegyem nem mindig merem , főleg eleinte nem ment :D az ember inkább pánikszerűen fel akar kelni./

Ilyenkor van az érzés mintha kiszakadnék a testből , kezdenék emelkedni vagy épp fordítva belesüllyedni az ágyba .

Sokszor van hogy kimegyek és sétálgatok egyet , de az egész furcsa álomszerű . Majd a vége egy jó alvás lesz amiből normálisan kellek fel .

Szóval zárásként , én élvezem ez a jelenséget örülök hogy van.

Megmondom őszintén kivert a víz mikor elolvastam.

Velem akkor történt hasonló mikor édesapám meghalt. A temetés után hazamentünk, nem volt semmi baj a bánaton kivül:( Lefeküdtem, és el is aludtam. Hajnalban ébredtem arra, hogy nem bírok mozdulni, csak feküdtem. Nem éreztem,hogy figyelt volna valaki.Aztán szólt az ébresztő, felkelt a férjem. Ölbe vitt be a fürdőbe. Nem tudom,hogy ennek van-e valami köze az alvásparalízishez, mert én nem aludtam. De, hogy kellemetlen volt az biztos.

Sziasztok!Végre tudom mi ez az egész,ami már 10 éve tart.A legutóbbi "rémálmom" után kezdtem kutakodni,az önébresztés témából jutottam el az alvás paralízisig,hamarabb kellett volna,megkíméltem volna magam az iszonyatos félelemtől és pániktól!:)

Az első 18 éves koromban a koliban volt,atom durva volt:Tanultunk érettségi előtt,a többiek elmentek aludni én voltam az utolsó.Síri csend kb. éjjel 1,lefeküdtem a fejem fájt a többórás tanulástól,3 csajszi már aludt.Elaludtam egyszer csak szörnyű zajra ébredtem,zsibogott a szoba(mint a Mézga családban mikor,létrejött a kapcsolat)züm-züm lüktett a fejem,nem bírok mozogni,mi ez...valami leszorít az ágyhoz,kiabálok,hátha a többiek megmentenek,Jézus megnémultam,nem bírok megszólalni,nem enged!!!Ekkor Éva ágya mögül felemelkedett egy alak,fekete szakadt lepelben,nem láttam az arcát,csak a nagy feketeséget.Átsiklott a szobán az ágyamhoz,megállt mellettem,felém hajolt és a belsőmet akarta,mintha ki akart volna szedni a testemből,meghalok,próbálj kiabálni,gondoltam,nem ment,ezredik próbálkozásra végre sikerült halálsikításomra ébredt az egész szoba,vagy az egész szint!!!Én kész voltam,mint egy idegroncs,napokig nem mertem aludni,suliba se bírtam már menni,jött a suli dilidoki,rossz otthon,sok az elvárás bla-bla...mit tudja ő!Jöttek a különböző emberek véleményei:lélekrabló(Misztikumot kedvelő cimbiktől),az ördög megpróbál letéríteni,meggyengíteni(vallás) és persze anyám aki szerint horror b..i vagyok és ez csak egyszerű rémálom volt.A vallás felé fordultam,imádkoztam minden este a Bibliával aludtam,megnyugodtam,lassan elmúlt!Aztán kezdődött előről,de már nem féltem annyira,ébresztettem magam és nyugtattam magam,hogy nem tud bántani,mert nem valóság!10 éve tart 2-3 havonta van,a legutóbbinál röpke 20 perc alatt lejátszódott,filmet néztünk a férjemmel,elaludtam,köv.pillanatban már fent voltam,nem bírok mozogni zsibbadok,tudatomnál vagyok,tudom,hogy alszok,de azt is,hogy Misi itt fekszik mellettem,de nem bírok neki szólni,hogy ébresszen fel,barátnőm telefonált össze-vissza beszélt és hirtelen a konyhában kinyílt a hűtő,vakító narancssárga fény áradt belőle,valaki figyelt,ébredj fel,ébredj fel...!!!!Hatalmas erőfeszítésembe telt,de felébredtem,sikerült!Misi nézte a tv-t,csak 20 perc telt el,kérdeztem tőle,hogy nem nyöszörögtem,kapálóztam,de semmi.Ez volt kb 1 hete,elkezdtem keresni az önébresztésről dolgokat és lám itt találtam magam,megannyi sorstársammal.:):(Le kell tudni gyözni,irányítani kell és még jó is kisülhet belőle(gondolnak itt a testen kívüli élményekre),ezen leszek,no para,nem halunk bele a halálfélelembe,nem lesz szívrohamunk álmunkba!!!:)Ennyi,jó volt a-z-ig leírnom,még ha nem is olvassa senki!Jó éjt emberek!

1-2-szer megesett velem is.. hát nem volt kellemes. Feküdtem a kanapén, úgy éreztem ébren vagyok, de nem tudtam mozdulni, gondoltam sebaj fogom a lábamat és kézzel pakolom át magam ülő helyzetbe, de az sem ment. Mivel olyan szépen logikusan végiggondoltam a helyzetem, biztos voltam benne, hogy ébren vagyok és történt valami velem. Közben pedig azt éreztem, hogy figyel valaki..

Akkor még nem ismertem a tudományos hátterét ezért kicsit beparáztam, de ma már semmilyen misztikumot nem látok benne...

Sziasztok. Valaki azt irta, hogy 25-3o felett ritka. Hát én 45 évesen találkoztam vele, ugyanaz idő körül a l6 éves lányom is.

Zakatolt a fülem, elkezd zsibbadni az állkapcsom és jön a zsibbadás lefelé és nem tudok mozdulni + még valami erő lefelé nyom az ágyról. A lányom zenét hallott én zakatolást. Az első alkalomkor kifejezetten éreztem, hogy féléber állapotban egy sürü, sötét energia közelit a vállam felé majd rátapad és utána kezdődik minden. A dolog misztikus volta hogy határozott utasitásra eltünik, azaz mentalisan tudsz ellene tenni, hiszen az elméd ilyenkor ép,evilágon van, tudod használni.Egyszerüen küld el, bármi entitás, vagy idegen energia, vagy egyszerüen egy "másállapot".Az imádság szintén sokat segit. Üdv.Aneli