Alvásparalízis ..átélted már? "Élménybeszámolók" (beszélgetés)

nem az éjszakaiak sírósak, olykor nagyon durva dolgokat álmodok, és arra ébredek, hogy folyik a könnyem...gyorsan próbálom felejteni...

amikor jót álmodom azt bezzeg elfelejtem mikor felkelek :-((csak ézem, hogy jó volt...de hogy mi???

Igen ,egyetértek:))

Az álmok csak álmok,de jelentőséggel bírnak...gondolom:)

"Szakirodalom szerint"....szerintem mindenki elhagyta már a testét álmában,vagy kívülről szemlélte önmagát,csak épp nem tudatosult benne,hogy kívül van.

Ez egyáltalán nem egyedi eset,az álmok vagy nyomasztóak,vagy szépek,épp aszerint ,hogy milyen a lelkivilágunk,a szakirodalom meg az agyi tevékenységeket tudja csak vizsgálni ,a lelki tényezők,vagy az intuíciók abszolút háttérbe vannak szorítva.

Az álmok szerintem a 6 .érzéket indítják be,és ez független attól,hogy valaki hisz-e az ilyen dolgokba vagy abszolút szkeptikus:)

:-)), igen az megrázó élmény lehetett :-)

amiről írsz igenerről van szó, a "szakirodalom" szerint nagyon kevés embernél jön elő ilyesmi, s ha megis történik legfeljebb 1 x az életében...

amikor a tetelhagyást érzékeled, no ott lehet továbblépni s valóban elhagyni a testet...jó lehet...szállni amezők erdők felett....

Nekem olyan kellemetlen élményeim voltak álmomban, illetve félálomban, szinte halálfélelmem volt. Olyan érzés lett úrrá az egész testemen, mintha ki akarna lépni a lelkem. Volt olyan is, amikor szintén félálomban emellett a "lélek-kiszállás" mellett meg zuhanást éreztem. Néha ezek mellett azt érzem, mintha valaki teljes súlyával rám nehezedne. Mikor fiatalabb voltam, elég gyakran volt ilyen.

Mostanában egyszer éreztem ilyet, de az lehetett amiatt is, hogy haverom vitt egy kört a motorjával, és 140-nel ment azzal a vacakkal. Azt hittem, menten szörnyethalok...

Carlos Castaneda:Sas ajándéka

:DD

Nekem nagyon gyakran van az itt leírtakhoz hasonló élményem elalváskor. Fekszem, nyitva van a szemem és olyanokat látok magam körül, ami valójában nincs ott, most már közben tudom is, hogy valahogy az álom - nem álom határán a szokásos képzelgés, és percekig tart (legalább is nekem úgy tűnik), míg térben és időben "egyenesbe jövök".

De olyan is sokszor volt, hogy éjszaka felébredek és sokáig tart, míg rájövök, ki vagyok, hol vagyok, mi merre, hogyan.

Engem ezek az élmények inkább szórakoztatnak, mint megrémítenének.

Amit olvasok könyvet(:D)ott azt írja ,hogy az álmodásnak fázisai vannak ,négy különálló lépcső,amin ugrándozhat az ember,sőt két ember egy álomban is lehet,tudatosan!:))

Nem tudom,én nálam erre csak egyszer volt példa,amikor a nővéremmel több kilóméter távolságban,tudattalanúl,de ugyanazt álmodtuk és akkora döbbenet volt ,hogy csuda:))

Bocsánat, de ezt még meg kellett talánom, hogy tisztázzuk mi is ez pontosan:

"Az alvási paralízis és a REM működési folyamata

Az emlősök alvása az agyi aktivitás szempontjából két részre bontható: nem-REM (NREM) és REM alvásra, melyek váltogatják egymást (90-120 perc NREM alvást 10 perc REM alvás követ)[2]. Az első ciklus 100 percig tart, később pedig nő, ahogy az egyes REM alvások az éjszaka folyamán egyre hosszabbak lesznek. NREM állapotban az emberi test nem csak arra képes, hogy hánykolódjon és forgolódjon az ágyban, hanem olyan bonyolult mozgásokra is, mint az alvajárás vagy az alvás közbeni beszéd. Ilyenkor a szívverés és a lélegzés egyenletes. REM alvás alatt viszont a légzés és a szívizom összehúzódása rendszertelenné válik, a szem pedig mozog, követve az álmokat. Ilyenkor az izomösszehúzódások gátlását előidéző jelek küldésével az agy leállítja testmozgást (bár egyes perifériás izmok esetében ilyenkor is megfigyelhető némi rángás). Mindez leginkább védelmi célból történik, hiszen az álombéli mozgások valóságos lekövetése nem csak a hálótársra, hanem magára az álmodóra nézve is veszélyes lenne.[3]

A gátlásért felelős ideg- és endokrin rendszer viszont néha hibásan akkor is folytatja a gátló jelek küldését, amikor közvetlenül REM alvásból ébredünk vagy elalváskor érünk ebbe az állapotba. Ebben az esetben fordul elő az alvási paralízis jelensége - mint ahogy azt Kazuhiko Fukuda a Fukushima Egyetemen vizsgálatok sorozatával igazolta is. Kísérleteiben alvásparalízist korábban már többször is átélt embereket ébresztett fel hirtelen, és azt tapasztalta, hogy bár az agy már teljesen éber volt, az elektromos jelek még egy ideig a REM állapotra jellemző tulajdonságokat mutatták.

Az alvási paralízissel együtt járó hallucinációk szintén az agyműködés termékei. Wilder Penfield, kanadai neurológus már a '60-as években bebizonyította, hogy az éber állapotban lévő agy temporális lebenyének elektromos ingerlésével hallási hallucinációk idézhetők elő. A temporális lebenyben fellépő aktivitás tehető felelőssé a hallási hallucinációkért, hasonlóan ahhoz, ahogy az agykéreg vizuális területei által tévesen generált belső ingerek okozzák az alvót szemmel tartó, gyakran ártó szándékú, gonosz jelenlét hallucinációját."