Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! (beszélgetés)

JÓZSEF ATTILA: TÉL

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,

Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,

Gyermekjátékot, – ó, boldog fogócska! –

S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla

S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hisz zúzmarás a város, a berek…

Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni

És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,

Hogy fölengednének az emberek!

Juhász Gyula: ˝Búcsú

Mielőtt innen végkép elmegyek,

Szeretnék elköszönni, emberek.

Mint rab, akinek int a szabad út,

Búcsút rebeg, mielőtt szabadult.

Mint a madár, kit Dél vár arra túl,

Az eresz alján még egy dalt tanul.

Mit is daloljak, én szegény beteg,

Mit is dadogjak nektek, emberek?

Talán nem is kell még búcsúzni se?

Hisz észre sem vett engem senkise.

Csak egy könny voltam, aki porba hull,

Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul.

Csak egy csók, aki hideg kőre lel,

Csak egy szó, kire visszhang nem felel.

Egy pillangó, ki csillagot keres

S elgázolja egy durva szekeres.˝

Sárosi Árpád

Ha kél a hold...

Ezüst ujjával bekopog.

Zenélnek bámész ablakok.

Megáll a fázós tölgy felett,

Halkan beszól:

"Nincs dal, sóhaj, vagy üzenet?"

Poéták irgalmas barátja,

Pihent türéssel várja-várja:

Csendül-e ríme vágynak, búnak,

Hogy osonjon

Ösvényein az égi utnak.

Ezüst ujjával bekopog.

Ma, áldottan boldog vagyok,

A hold, ha vallok, - kinevet,

Vándor ne várj:

Ma, nincs se dal, se üzenet.

Szabó T. Anna: ˝Február

Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél!

Zsendül a földben a nedv, fut a vér,

bizsereg a magban a lomb meg a fény –

túl vagyunk lassan a tél nehezén.

Olvad a hó, fenn fordul a nap,

kiböködi a hideg csillagokat,

döccen a vén Föld rossz kerekén –

túl vagyunk mégis a tél nehezén.

Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét.

Óvtuk az otthon csöpp melegét.

Biccen az új ág, zsenge remény:

túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén?

Jön, jön a szél, friss föld szaga száll,

létre gyötörte magát a halál,

nincs lehetetlen, van te meg én –

túl vagyunk, látod, a tél nehezén.˝

Boros Gergely: ˝Az én könyvem

Van egy Könyvem a sok között

Mely mindennap előkerül,

Kívül olyan, mint a többi

Isten szavát rejti belül.

Ha e világ szegény lelkem

Vérig sebzi, összetöri –

Csendes, napi áhítatban

E szent Könyvben írját leli.

Míg célt vesztve elbolyongok,

Feladatom nem végezem, –

Ha ez áldott Könyvbe nézek

Isten helyre állít engem.

És ha egyszer, utam végén

Fenn járok majd ott az égben,

Hálát adok Istenemnek,

Jó vezetőt adott nékem.˝

Aranyosi Ervin: ˝Meg kéne tanulnunk magunkat szeretni

Meg kéne tanulnunk magunkat szeretni,

lelkünk megismerni és boldoggá tenni!

Nem kívülről várni gondok megoldását,

irányítani, az életünk folyását!

Meg kéne tanulnunk magunkat szeretni,

megtaposott lelkünk magasra emelni!

Nem csak kuncsorogni más szeretetéért,

nem kell sorba állni az élet vizéért!

Meg kéne tanulnunk magunkat szeretni,

a saját lelkünket végre megismerni,

befelé fordulva figyelni a csendet,

zűr-zavar tudatban tenni végre rendet!

Meg kéne tanulnunk magunkat szeretni,

éhező lelkünket fénnyel megetetni,

hagyni kiáradni a belső fényt másra,

ráfér a szeretet, a kívül zord világra!˝

˝Amikor félelmet vagy negativitást érzünk, ne küzdjünk ellenük és ne ítéljük el magunkat miattuk. Ehelyett fogadjuk el és teljes mértékben éljük át ezeket az érzelmeket, hogy fennakadás nélkül keresztüljuthassunk rajtuk.˝

/Anita Moorjani/

Rimai-Skoda Edina: ˝Január a Don-kanyarban

Januárban ott nem volt fehér a hó,

vértől vöröslött a befagyott folyó.

Magyarok vére, szép hazánk éke

idegenek játéka lett

azon a szörnyű télen.

Ott nem voltak álmok, remények,

csak feláldozható, hős legények.

Ezerkilencszáznegyvenhárom hideg telében

százezer élet hullt Voronyezs közelében.

Idegen föld ne legyen számukra oly nehéz,

örök álmukat őrizze az emlékezés.˝

Aranyosi Ervin: "Fenyők és az emberek világa

Azért született, hogy csendben elszáradjon,

pedig körülötte csillogás és fény.

Hogy egy kis szobában illatot árasszon,

mert a fenyőillat élő tünemény.

Levágták gyökerét a fény ünnepére,

társaival együtt piacra került,

alkudoztak érte, hogy annyit megér-e,

gazdára találni végül sikerült.

Írtak róla verset, írtak róla mesét,

de boldog fenyőfa mégsem létezett.

Kényelmetlen talpba szorították testét,

s halálára mondták:- Ez a szeretet!

Vajon mit ünneplünk, a fény születését,

vagy egy istenfiát, ki példát mutatott?

Ki a szeretetnek valós megélését

adta a világnak, s ezért lett halott?

Jelkép a keresztje, min megfeszítették?

Hordja és tiszteli sok boldogtalan.

Megissza a vérét és eszi a testét,

csak úgy jelképesen, a sok oktalan.

Ám az, amit mondott a szív-szeretetről,

évszázadok alatt lassan megkopott,

a szeretet ünnep, jól átírva ettől,

vásárlási lázzá, csúfan változott.

Nem a szeretetről szól már rég az ünnep,

már csak a pénzköltés lett a hagyomány,

a tévéműsor, bár jótékonynak tűnhet,

gazdagok zsebébe dugott adomány.

Fenyőfa pusztítás, féktelen zabálás,

értéktelen dolgok, talmi csillogás,

a karácsony rég nem élő csodavárás,

csupán csak fényűzés, lámpavillogás.

Lassan nyoma sincsen a szív-szeretetnek,

az igazi érzés lassanként kihűl,

csak a látszata van meg már az ünnepnek,

s a fény a házaknak homlokára ül.

Fénylik a homlokzat, kérkedik és villog,

sötétbe húzódik a sok nincstelen,

az Esthajnal csillag hűvös fénye csillog,

ő sem útjelző már, léte dicstelen.

A fenyők nagy része nem talált gazdára,

félre dobva várta, hogy szemétre kerül.

Vagy nem volt elég szép, vagy sok volt az ára,

oktalan haláluk homályba merül.

Hol van a szeretet a mai világban,

mire építhetnénk egy szebb holnapot?

Búslakodnak most az Isten országában,

hisz a földi pokol már jócskán lakott!"

Tasnádi Györgyi

Férfiakról - mindenkinek

Sokféle férfi él széles e világban,

elemezzünk párat nagyítva, vidáman.

Lehet pár olvasó, ki magára ismer,

de nem haragszik tán`, hiszen költőnőnk csak viccel.

Bár, mint tudjuk, minden viccnek van alapja,

és a malac farkát sem viccből húzogatja

az, aki saját szerencséjét nem bízza kovácsra,

hanem sorsát s. k. fabrikálja.

Van a magával igénytelen pasi,

aki ha az utcán vele szembejön valaki,

alaposan felméri külsejét cinikusan,

rögtön fogyást javasol huzamosan.

Egyfolytában kritizál, becsmérel, fitymárol,

miközben sörhasa kilóg a gatyából.

Többnapos az rajta, s borostás is kérem,

kinek van már gusztusa ágyba menni véle?!

Aztán van a mama piciny fiacskája,

akinek beszólnak, ha kész van uzsonnája.

Konyhát csak térképről ismeri szegénykém,

és fújkálják, ha forró még a krém ebédjén.

Nővel még sosem volt, PC a kenyere,

nagy gémer ő hajnalig, zsír új az egere.

Jele a pókember, vagy lehet a batman,

még oviból örökölt, ezeréves packman.

Idősebb évében jár már a fess szingli,

akit a nők dobtak már, vagy ő a nőket ki,

mert bőszen kergeti az álom-ideálját,

miközben az évek nyűvik micsodáját.

Túl magas mércéje lelkileg sem százas,

beidegződései miatt nem lesz házas.

Agglegény marad ő, áldozat örökre,

és szidja azt a sok nőt, aki tönkretette.

Persze, akad sok-sok házasember,

aki szeretőket tart, mert gyáva, és válni nem mer.

Összeköti nejével a gyerek meg a vagyon,

pár luvnyát pénzel s cserélgeti nagyon.

Ígér nekik fűt-fát, majd ekkor meg akkor válik

- éppen félben van, kis vigaszra vágyik.

Ki hiszi már el neki?! Úgy, mint a mesében.

Csak naiv kislányok veszik be serényen.

Nincs pánik! Vannak még normális emberek,

igaz, többség foglalt vagy bezárt, félénk egyed.

A kapcsolatban élők jó alkalmazkodók,

a csalódott legények várók és adók,

csak legyen, kiért érdemes szeretni,

akarni, vágyni a jót, és igába szaladni.

Mert a világ úgy szép, ha van mindenkinek párja,

együtt könnyebben szebb az élet fája.

Boldog család, ahol a férfi Férfi,

és nem számít csak belseje, s nem az, hogy hogy néz ki.

Persze, legyen ápolt, vonz a kellemes illat,

és pár kedves gesztus is szerelembe ringat.

Okot, indokot ad, hogy ő legyen Ő,

mert igazi férfi nélkül egyetlen nő sem Nő.

🙂

Tasnádi Györgyi

Társkeresési értekezés 2. avagy tanácsok a női szívhez

Miért vagy magányos, te férfiúi lélek?

Szeretetre vágysz, jól tudom, hát éld meg!

Szomorú az embernek egymagában lenni

- érzem, legfőbb vágyad házat, kocsit venni.

Kellene egy szép hölgytől ölelés - igényled -

s nem hivatásos maca, ki pénzeddel leléphet.

Csalódtál már éppen eleget te is ahhoz,

hogy végre a boldogságod csalogasd ágyadhoz.

De tökéletes nőcit nem találsz ám itten!

Szélhámos gazfickók sora sokat tört már hitben.

Keresd az egyezőt, és ne ítélj külsőre

- kisminkelt képektől még ne alélj előre.

Lehet szemüveges lesz, félős, NDK-vállas.

Nem lesz se túl vékony, se szoknyás, körmös, nyájas.

De lehet érzéke főzéshez, szívhez és lélekhez.

A szeretetedet ne kösd a kilókhoz, fenékhez!

Beszélgess bátran, csetelj, ismerkedj a neten!

Az sem baj, ha előtte fosztottak ki heten.

Mert csak a kitartás hozza meg gyümölcsét,

tapasztalás árán tanulod meg a leckét.

Mosolyogj, légy vidám, bizakodj a Nappal!

Mézre jobban szállnak, mint ecetre panasszal.

Hagyd odébb a rosszat, tiszta lappal indíts,

exeket ne említs, új jegygyűrűt készíts!

A női lélek bonyolult, de van alap igénye:

dicséret szemébe, ajándék kezébe.

Légy gáláns, megértő, gyengéd, figyelmes szerető

- anyádat hagyd ki a randikból, legyél nagymenő!

Lehetsz mama-hoteles, de izgalmas, kreatív.

Csak ne lépj le azonnal, ha faterod haza hív.

Mert a nő szeretetnyelve a bók s a minőségi idő

- az együttlét öröme még csendben is megnyerő.

A humorérzék lényeges, és a békés, közös nevező.

Akkor jó, ha ágyon kívül is tiszteled, hogy szeret Ő.

Egy kapcsolat titka - mert számít -, biztos mérőfoka

a sok nevetés együtt - még ha a sors bár mostoha.

És ne feledd soha a legfontosabb szabályt:

néha virág, shopping, bankó - erről ne nyiss vitát!

Mert akkor lehet akár még hosszabb távra is társad,

és nem csupán pár numerád vagy felfújható tárgyad.

🙂🤓

Sarkady Sándor: ˝Háromkirályok

Hó borított hegytető,

Rajta karcsú, zöld fenyő;

Fenyő fölött tiszta ég –

Azon fényes csillag ég.

Háromkirály lépeget,

Kémleli a kék eget –

Decemberi délután

Indultak a fény után.

Mirha, tömjén, vert arany –

Tarisznyájuk telve van;

Bandukolnak csendesen:

Messze van még Betlehem?

Már a kormos éj leszáll,

Nincs lámpás, nincs holdsugár;

Ki vigyázza, merre jár

Gáspár, Menyhért, Boldizsár?

Szikráznak a hópihék,

A fenyőfa ó, mi szép!

Tündököl a völgy fölött,

Csillagfénybe öltözött.

Csillag fénye, messze fenn,

Mutasd, hol van Betlehem:

Földön, égen mindenek

Dicsérjék a Kisdedet!˝

Fülöp Noémi Enikő: ˝Kívánom, hogy...

Kívánom, hogy legyen béke,

a világnak reménysége,

kívánom, hogy legyen szeretet,

hisz Isten fia erre született.

Kívánom, hogy legyen erő,

a káosszal szemben felvértező,

kívánom, hogy legyen egészség,

a jövőnket megvédő egység.

Kívánom, hogy legyen hit, alázat,

lelkünket ne bántsa gyalázat,

kívánom, hogy legyen türelem,

megannyi boldogság, győzelem.

Kívánom, hogy legyél és legyek,

szülessen sok embergyerek,

kívánom, hogy ne legyen fájdalom,

érkezzen sok-sok év örök mámoron.˝

Forrás: [link]

Aranyosi Ervin: ˝Azoknak, akiket nem érdekel!

Gazdag ország vagyunk!

Petárdában gazdag!

Sokat durrogtatunk,

sok a mézes madzag!

Tűzijáték fénye

vetít színes álmot,

mitől szegénységet

a földön nem láttok!

Csak eget bámultok.

Fel akartok nőni?

Nem kéne a sok pénzt

az egekbe lőni!

Csak szét kéne szórni,

jusson enni, másnak!

A fejed sem fájna,

mikor ébredsz, másnap!˝

Albert Ferenc: ˝Advent koszorúja

Dér didereg alvó fákon,

fehér éjben advent kopog;

gyarló lelkünk készen álljon,

s az áldás is ránk találjon,

színes gyertyák fénye lobog.

Fenyőgyanta friss illata

tölti be a meleg otthont;

világol egy lila gyertya,

embereknek hitet adva,

Krisztusunk megváltást hozzon.

Kopog a második vasárnap;

egy pár lila gyertya fénylik;

reményt nyújtva a családnak,

kik csak Messiásra várnak;

s fények kúsznak magas égig.

Lobban három gyertya lángja,

egy rózsaszín, s öröm e hír.

Dicsértessék Szűz Mária,

néhány nap és áldott álma:

jászlában a Kisded felsír.

Ünnep előtt vasárnapon

lángoljon négy gyertya fénye,

fényük szeretetet ontson!

Áldott legyen a karácsony,

s a Megváltó születése!˝

Mentovics Éva: ˝Luca széke és a boszorkányok

Decemberben Luca széke

miről híres, ki tudja?

Barkácsolj majd te is egyet,

s rálelhetsz a titokra.

Tizenhárom fajta fához

végy jó erős szerszámot,

kezdetnek az épp elég lesz,

ha a kérgét lehántod.

Drótot, szeget sose használj,

s tizenhárom darabból,

facsapokkal illeszd össze

– úgyis rájössz magadtól.

Minden este faragj rajta

tizenhárom napon át,

s meglátod, hogy valót mondok,

nem csak ósdi babonát.

Háromszöget formáljon majd

– s tudja, aki faragja –

jó erősen illeszkedjen

minden egyes darabja.

Hogyha kész a Luca széke,

ami most jön, semmiség:

hogyha ráállsz, meglátod a

boszorkányt a szentmisén.

No de aztán fürgén iszkolj,

s hints egy zsáknyi mákszemet,

azzal a sok gonosz banyát

egész biztos, rászeded.

Amíg ők a mákot szedik,

szaladj haza vágtázva,

s ne tétovázz, égesd el a

székedet a kályhába’.˝

Mentovics Éva: "Advent

Álomport hintett a tájra a tél,

fenyvesek ágain hűs szél zenél,

hófelhőt bolyhoz fenn, későn, korán,

s átsuhan didergő falvak során.

Benéz a házakba, s mit lát vajon?

Gyertyafényt, ünnepi, szép asztalon,

parázsló kályhákat, s asztal felett

számtalan imára kulcsolt kezet,

szemekben sóvárgást, hitet, reményt,

várják a Megváltót, hogy indul felénk,

s megérint vidám és bús lelkeket,

hogy átír majd haragot a szeretet.

Suttogj most te is egy csendes imát,

kérd, tisztává válhasson majd a világ!

Koldusnak, szegénynek kérj új esélyt,

fázónak meleget, sötétben fényt,

hisz parányi remény még él bennetek,

betegnek gyógyulást, szebb életet,

gyáváknak acélos, bátor szívet,

megtévedt lelkeknek igaz hitet!

Hisz várjuk a megváltást, az újabb csodát,

a szeretet, megértés szép zálogát,

mert vágyjuk, hogy béke és boldogság

töltse be világunk minden zugát!"

˝Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.˝

/David R. Hawkins/

Harsányi Lajos: ˝Szent Miklós

Püspöksüvegben Istenének szolgált,

De este titkon elsuhant a háztól.

Sok görbe utca híg sarába gázolt,

S megállt az elsötétül ablakoknál.

Három leánynak nászi pénzt vetett be,

Hogy meg ne rontsa ingatag szegénység,

S hogy éhesek a pékeket ne sértsék,

Cipókat csent a kormos tűzhelyekbe.

S azóta mindig jár kicsikhez, nagyhoz,

Kitett cipőbe cukrot, kis nyulat hoz,

A gyermek boldog, szinte égbe röppen,

Nehéz tarisznyát hord öles alakja.

Amit hozott, az ablakokba rakja,

Utána gyorsan eltűnik a ködben.

Szent Miklós főpap ünnepén

Tágítsuk ki szíveinket!˝

Darvas Ferenc: ˝Advent

Várakozással telik életünk,

mert egy nagy érzésre vágyunk,

szívünk-lelkünk áhítozva,

éhezőn, a szeretetre várunk.

Eljő-e úgy, ahogy kívánjuk,

szelíden, halkan, csendesen,

mint azon a szent éjszakán,

a közelgő karácsony esten.

Ádventben járva újra várunk,

megtaláljuk-e, akit keresünk,

eljő-e hozzánk a Szeretet,

itt lesz-e, ott lesz-e velünk.

Várakozással teli életünkben

egy nagy-nagy érzésre várunk,

lelkünk-szívünk Őt keresve,

a békére, szeretetre vágyunk.

És eljön Ő, aki a Szeretet,

és mellyel világot megvált,

hozza békésen és csendesen,

amire nagyon sok ember várt.

Itt kopog majd belül, finoman,

bensőd megújulva rátalál,

és ha te is ezt így akarod,

ha szíved szeretetet kínál,

Hidd el, akkor eljön Ő hozzád,

fényével szerényen s halkan,

lényednek szeretetsugára

lesz majd az édesítő hajnal.˝

NEMES NAGY ÁGNES: A SZOMJ

Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:

kimondhatatlan szomj gyötör utánad.

– Ha húsevő növény lehetne testem,

belémszívódnál, illatomba esten.

Enyém lehetne langyos, barna bőröd,

kényes kezed, amivel magad őrzöd,

s mely minden omló végső pillanatban

elmondja: mégis, önmagam maradtam.

Enyém karod, karom fölé hajolva,

enyém hajad villó, fekete tolla,

mely mint a szárny suhan, suhan velem,

hintázó tájon, fénylőn, végtelen.

Magamba innám olvadó husod,

mely sűrű, s édes, mint a trópusok,

és illatod borzongató varázsát,

mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.

És mind magamba lenge lelkedet

(fejed fölött, mint lampion lebeg),

magamba mind, mohón, elégitetlen,

ha húsevő virág lehetne testem.

– De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.

Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.

˝Karácsony előtt három héttel minden üzletet be kellene zárni, csak pici élelmiszerboltok lennének nyitva. Mindenki otthon üldögélne, s beszélgetnének, játszanának, zenét hallgatnának a családok egy jó pohár bor mellett. Fel kellene készítenünk a lelkünket, hogy befogadja az ünnepet. Egyelőre a legtöbb, amit tehetünk, hogy saját magunkban felépítünk egy ilyen vágyálmot, és próbáljuk követni az útvonalat.˝

/Szentpéteri Csilla/

Péter Erika: ˝Advent

András után vasárnap

új dísze van a háznak.

A karácsonyt várva várod,

advent kincsét megtalálod.

Fagyöngyből vagy lisztgyurmából

készül, s kalács fonatú,

fenyőágból, szalmaszálból

gyönyörű a koszorú.

Adventidő: készülődés,

kezdődhet a sütés-főzés.

Karácsonyra minden ragyog.

Fényesebbek a csillagok.˝

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ:

AKARSZ-E JÁTSZANI?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,

akarsz-e mindig, mindig játszani,

akarsz-e együtt a sötétbe menni,

gyerekszívvel fontosnak látszani,

nagykomolyan az asztalfőre ülni,

borból-vízből mértékkel tölteni,

gyöngyöt dobálni, semminek örülni,

sóhajtva rossz ruhákat ölteni?

Akarsz-e játszani mindent, mi élet,

havas telet és hosszu-hosszu őszt,

lehet-e némán teát inni véled,

rubin-teát és sárga páragőzt?

Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,

hallgatni hosszan, néha-néha félni,

hogy a körúton járkál a november,

az utcaseprő, szegény, beteg ember,

ki fütyürész az ablakunk alatt?

Akarsz játszani kígyót, madarat,

hosszú utazást, vonatot, hajót,

karácsonyt, álmot, mindenféle jót?

Akarsz játszani boldog szeretőt,

színlelni sírást, cifra temetőt?

Akarsz-e élni, élni mindörökkön,

játékban élni, mely valóra vált?

Virágok közt feküdni lenn a földön,

s akarsz, akarsz-e játszani halált?

˝Minden reggel megiszom egy csésze napfényt, hogy felderítsem magam.˝

/Debasish Mridha/

Gegő Rebeka: ˝Magyarnak születtem!

Magyarnak születtem, magyarok őseim,

Magyarként tettem meg első lépteim.

Magyar volt az első szó, mit kiejtett ajkam,

S egy "idegen"országban magyarnak maradtam.

Magyar az imám is mire kezeim kulcsolom,

S a szebb jövőről is magyarul álmodom.

Magyarul születnek bennem gondolatok,

Bárhol is születtem, mégis magyar vagyok.

Bárhová vet sorsom, bárhol élem életem,

Ez marad hazám, míg élek, ahol születtem,

E székely haza, hová gyökereim kötnek,

S magyar maradok, mert magyarnak születtem.˝

SZABÓ LŐRINC:

NEM NYÚLOK HOZZÁD, CSAK NÉZEM, HOGY ALSZOL

Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,

szívenütő és vonzó rettegéssel,

mint óvatos sün alvó viperához.

- Nem, nem, bocsáss meg, kedves! Nem tudom,

miért gyötör ma ily hisztérikus

és gyáva vágy, hisz oly szelíden alszol,

mint ártatlan virág az éji réten,

és álmodban is úgy játszol velem,

mintha a gyerekünkkel játszanál.

Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol,

kitakarózva, önfeledten... Óh,

hadd szívjam messziről hajad szagát,

hadd nézzem élő csontjaid s husod

isteni-mély nyugalmát - : hátha mégis

enyhülne bennem ez a szomorú

és bizalmatlan, örök társtalanság,

mely téged is csak rettegve kiván

s melynek szülője és dajkája csak

a rossz lélek s rossz lelkiismeret.

Félek tőled és őrjöngve kivánlak;

szeretlek, s mégis mindig titkolom;

vágyom reád, és mégis úgy megyek

hozzád, mint ellenséghez... Óvatos

lelkem tüskéit fordítom feléd, mert

azt hiszem: te is arcom mása vagy

s megölsz vagy megrontasz a szerelemben.

Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.

Nem nyúlok hozzád: az én tépelődő

s máskor eszeveszetten állati

szerelmem néked visszás, érthetetlen...

Igazad van... Nem vonzó rettegésben

és ideglázban nagy a szerelem,

hanem mikor oly ősi nyugalommal

ölelkezünk, hogy még észre se vesszük

s máris egymásban alszunk -: igen, így

süllyedünk vissza istenbe, csak így

s ilyenkor mély szerelmünk, mint a föld

és egyszerű, mint a halál s az élet,

melyeknek öntudatlan kezei

kötötték s majd feloldják köldökünket.

Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.

˝Mindegy, min mész keresztül, van fény az alagút végén. Nehéznek tűnhet elérni, de meg tudod csinálni. Csak törekedj felé, és meg fogod találni a dolgok jó oldalát.˝

/Demi Lovato/