Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! (beszélgetős fórum)

Túrmezei Erzsébet: A magyar fa (részlet)

Ha egy fára ragyog a nap fénye,

hogyne lenne életre reménye!

Meleg a fény, fakad a rügy tőle,

zöld levélke bújuk ki belőle.

Sok kis virág, fehér kelyhű, tiszta.

A kék égre úgy mosolyog vissza.

S ha lehullik mindenik virága,

gyümölcsöktől hajlik a fa ága:

Ha egy fára ragyog a nap fénye,

hogyne lenne életre reménye!

˝Segítséget kérni néha nehezebb, mint egyedül nekilátni valaminek. Mégis érdemes, mert jobban megismerheted általa az embereket.˝

/Sándor Alexandra Valéria/

Kalmár Kriszti: ˝Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére

Jézus, téged Simeon

a nagy találkozáskor

Jeruzsálem szent helyén

felismerte benned a

népeknek, pogányoknak

küldött világosságot.

A megszentelt gyertyáink

jelképeznek, hirdetnek

Téged, az Úr Fölkentjét.

Világítsanak mindig

az eltévedetteknek,

hogy melegedhessenek

a fázó, éhes lelkek,

kik sötétségben élnek.

Keresztelőn gyertya ég,

koporsónknál gyertya ég...

Kísérj, Uram, bennünket

életünk útján végig

s az örök mindenségben.˝

Vereb Mara: ˝Reggeli a madarakkal

Hideg, téli reggelen asztalon a reggeli,

valaki az ablakom jégvirágát csipkedi.

Hát ez vajon ki lehet? Reggelimet otthagyom.

Egy kis cinke kopogott, sírt, mert éhes volt nagyon.

Ímmel-ámmal ettem csak, unottan csipegettem,

maradt zsemle, szalámi, az ablakba kitettem.

A kis cinke boldogan és mohón falatozott,

sőt a finom lakomán mind több madár osztozott!

Ez a csicsergő sereg étvágyamat meghozta,

anyukám a reggelit másodszor is behozta.˝

forrás: hopehely.bloglap.hu

˝Ha az ember nem képes megbocsátani a társának, nem szereti azt. Az igazi szeretet határtalan, és nincs az a mennyisége a sértésnek, melyet ne bocsátana meg, ha igazán szereti őt.˝

/Lev Tolsztoj/

Puszta Sándor: ˝A szentlélek himnusza

A Lelket várom, a Nagyszerűt,

Mi Szépségekben szíven üt.

A Lelket, ki az Atyától lett

S a vizek felett lebegett.

A Lelket, akiben élet forr,

És rózsáival teleszór…

A Lelket, mely gyújt, csodát mível,

És betölt kegyelmeivel.

Mi föntről, egekből árad át,

Az örök élet áramát.

Mi telít, ürít és újra tölt

És újjászületik a Föld!

A Lelket várom, az Ihletőt,

Ki megvigasztal szenvedőt,

Ki megihleti az alkotót,

Akartat velünk minden jót!

Ő áll mögötted, ha verset írsz,

Ha víg vagy és ha sírva sírsz.

És rádcsorog, mint hű, szende fény,

Mint piros szárnyú költemény.

A Lélekre várok, lesem én,

Mely örök ifjú, sose vén.

Ifjabb, akár e zengő tavasz

És szirmaival behavaz.

A Lelket várom, dús égi Szél,

Ott fú, hol akar és beszél.

Mond kimondhatatlan szavakat

És kormányoz világokat.

Mint Isten zord villáma repül,

Pápák szavára települ.

Zúgó Vihar, mi úgy rohan át,

Hogy elgörbülnek a koronák.

Mint irgalmas szellő lengedez,

Békéjével simít, legyez.

Megkérem, mondjon majd értem szót,

Védje az egyedülvalót.

Velem, veled, és vele legyen,

Hogy minden ember szent legyen!

Legyen, aki víg s ki bús, az is,

S legyenek mind a holtak is…

A Lelket várom, Vigasztalót,

Hogy szóljon és mondja azt a Szót,

Mi tisztán a Lélekből való,

S egyedül örökkévaló!

Amely minden szóba beleszól,

Melyre a cédrus meghajol,

Amely száll a Libanon felett,

És Kérdés is, meg Felelet!

Amely zengve zúg és zúgva zeng,

Magasságban s a mélyben lent!

Ki az Infernókban s Poklokon,

Az egyedüli Hatalom!

És ki egyedüli Úr csupán,

Pecsét, az Isten trónusán!˝

Lelkes Miklós: ˝A Don-kanyar

Az a Puszta ma is temet, temet,

s igazságért nyúlnak ki holt kezek.

A Folyó kanyarog, szíveken át,

s minden cseppjében könny, vér, némaság.

...mentek, mentek az Örök Hómezőn,

botló lábbal, csillagba ütközőn.

Szél ölelte át őket, vad idő, -

rongyos éhesnek gyilkos szerető.

Ki küldte őket oda? Az a Bűn,

mely ott zengett sátáni hegedűn,

gőg-hatalom, fosztogató világ, -

most is hallod ijesztő dallamát.

Minden Emlékmű részekre törött:

oly más-lelkű hajcsár és üldözött,

még akkor is, ha a végsorsuk egy,

s varjúhad száll látszat-béke felett!

Ha igazság nem kell, - hallgassatok!

Az a Folyó szívekben kanyarog.

Beszennyezik reklám-zászlós imák, -

elég lehajtott fej és némaság.˝

˝Az emberiség jövője azokon az embereken múlik, akik az igazság alapján állnak, s akiknek életét áthatják azok a magas erkölcsi elvek, melyek a szívet képessé teszik az önfeláldozásig kitartó szeretetre.˝

/II. János Pál/

Ányos Pál: ˝Három királyok napján

Egek, mit szemlélek napkelet tájáról?

Három koronás fő költözik honnyáról;

Siet Sidóország anyavárosában,

Mondanád sas repül kőszál nyilásában,

Sok tevék követik megterhelt hátokkal,

Izzadnak, fehéről szájuk tajtékokkal.

Vallyon mit jelentnek e gyors jövevények?

Talám a városhoz van menni törvények?

De tovább mit látok az égnek kékségén?

Egy ragyogó csillag ballag kerekségén.

Sugarát intézi a koronás főkre,

Mint a felkelő nap bércekek s erdőkre.

Ez már a természet rendét fellyül mulja,

S az álló csillagok törvényét feldólja.

Vagy csak kaprozása a megcsalt szemfénynek?

Ó természet, ezek benned mért történnek?

Nem! - igaz látás ez, értem már rejtekét,

Illik, hogy kihágja természet mértékjét.

Amint Betlehemből jobb felé utaznak,

Egy istálló födő fái akadoznak.

Födetlen tetejét hófúvás takarja,

Rongyos oldalait éjszaki szél marja.

Ott fekszik emberi nemünk megváltója,

Kinek olly sok század vala sohajtója.

A jászolban reszket egy szénanyalábban,

Nem pedig kárpitos kevély palotában!

Szüz annya Józseffel állnak körülette,

Üzi a hideget barmok lehelete.

Talám ezt idézi e három jövevény?

Kinek kalauzza az a szokatlan fény?

Ugy van, béléptek már, bókulva imádgyák,

Olly nagy kegyelmekért az egeket áldgyák!

Tisztelik királi ajándékjaikkal,

Illetvén kis kezét édes csókjaikkal!

Örülj mármost ember illyen változáson,

S térdet, fejet hajtsál e csudalátáson!

Kiss Boldizsár, te is jelentsd örömedet,

Ki egy szent királnak köszönöd nevedet.

De, hogy hosszas légyen buzgó vigasságod,

Élj, s azután égben légyen boldogságod!˝

˝Nem vagyok olyan hangulatban, hogy bármit is elhatározzak a jövő évre. Inkább megpróbálok arra koncentrálni, hogy csak azzal foglalkozzak, ami igazán fontos. Hogy törődjek azokkal, akiket szeretek.˝

/Josie Silver/

Aranyosi Ervin: ˝Hadd kívánjak!

Hadd kívánjak szebb új évet!

Gondolkodó képességet!

Félelem nélküli létet!

Vidámságot, egészséget!

Hadd kívánjak boldogságot!

Igazságot és jóságot!

Hétköznapi bölcsességet!

Minden rossz itt érjen véget!

Hadd kívánjak szebb új évet!

Szívből jövő emberséget!

Oda-vissza tisztességet!

Fájdalmaktól mentességet!

Hadd kívánjak boldogságot!

Jóvá váló, szebb világot!

Szeretetet és figyelmet,

legyen vidám minden gyermek!

Hadd kívánjak szebb új évet,

melyben lelkünk újjá éled,

megszabadul minden rossztól,

istentelenül gonosztól.

Hadd kívánjak boldogságot!

Minden ember legyen áldott,

s méltón, szeretetben éljen,

az eljövő szép, új évben!˝

Várnai Zseni – Te új világ

Te Új Világ, jóra törekvő,

bár te lennél az a rég várt,

békét hozó, csodás esztendő,

mely az Idők méhében érik

talán már évmilliók óta…

s most a mi Századunk tüzében,

most válik nagy… igaz valóra…

Boldog új évet, emberek!

Aranyosi Ervin: ˝Elmúlik az Óév.

Az Óév már menni készül,

pár élménnyel kiegészül,

aztán veszi a kalapját,

s áttáncolja végső napját.

Tavaly Őt is nagyon vártuk,

szívünk-lelkünket kitártuk,

reménykedtünk, hittünk benne,

bárcsak csodás évünk lenne…

Az év elmúlt, hagyjuk hátra,

öregebb már, aki várta,

de a remény éljen bennünk,

előre kell lépnünk, mennünk!

Engedjük el, hát hadd menjen,

itt a vége, vígan teljen!

Adja át a helyét másnak,

végre jobbat, szebbet lássak!

Jöjjön új év, teljen szebben,

szeretettel a szívekben!

Hozzon sikert, gazdagságot,

formálja át a világot.

Hozzon kedvet, egészséget,

jó szívekbe melegséget,

teljesítsen minden álmot!

Boldog Új Évet Kívánok!˝

Aranyosi Ervin: ˝Ne petárdázz, félünk!

Aki petárdázik, eldobja az eszét!

Régi félelmeit szórja csak szerteszét.

Csak félelmet akar keltegetni másban,

mi más öröm lenne a sok durranásban?

Milliókat szór szét káprázatra, hangra,

pedig ha az a pénz másra megmaradna,

jó célt szolgálhatna – bizony – ehhez képest!

Megetethetné tán azt a sok-sok éhest.˝

˝Ott van az ajándék. A csomagban. A dobozban. A fa alatt. Nézd csak meg. Bontsd ki. Látod? Látod az ajándékot? Nem. Nem láthatod. Te csak egy tárgyat látsz. Nem az ajándékot. Nem az igazi ajándékot. Mert az láthatatlan. Az igazi ajándék az ajándékban van. Abban, amit látsz, amit kezedben tartasz. Ott van benne. Láthatatlanul. A szeretet, a jószándék, a rádgondolás. Amivel ezt az ajándékot adták neked. Az ajándékban az igazi ajándékot. A szeretetet.˝

/Csitáry-Hock Tamás/

Cinca Katica: ˝Advent

Sötét, ködös éjben

Gyertya lángja lobban,

Vigyázza a léptem,

Vigyázza a léptem.

Deres, szeles télben

Két szál gyertya lobban,

Igazgatja léptem,

Igazgatja léptem.

Fehér hóesésben

Három gyertya lobban,

Csalogatja léptem,

Csalogatja léptem.

Égi angyalfényben

Négy szál gyertya lobban,

Megállítja léptem,

Megállítja léptem.

Szívem rejtekében

Sok szál gyertya lobban,

Megszépíti léptem,

Megszépíti léptem.˝

Aranyosi Ervin: ˝Én leszek a Mikulás

Úgy döntöttem, ha megnövök,

én leszek a Mikulás.

Mert tudom, a legszebb dolog

a szívből adni tudás.

Az én szívem elég nagy lesz,

elfér benne mindenki.

Szánkómmal a szeretetet

fogom vinni, s hirdetni!

Szétszórom a Nagyvilágban,

minden gyerek majd örül.

Kezet fogunk, s körbeállunk,

körben majd a Föld körül.

Mosoly ragyog minden arcon,

ömlik ránk a szeretet.

A boldogság könnycseppjei

díszítik a szemeket.

A puttonyom teletömöm,

lesz majd benne nevetés,

mikor aztán majd kibontom

minden gyermek nevet és

vidám táncba hívó zenék

tanítják a lépteket,

kibékítjük a világban

veszekedő népeket.

Ha megnövök, meglátjátok,

én leszek a Mikulás.

Lesz majd öröm és boldogság

és virágba borulás.

Mindennap köztetek járok,

és csak adok, csak adok,

és ameddig jó lesz nektek,

Mikulás is maradok!˝

Aranyosi Ervin: ˝Erzsébetnek, Katalinnak

Erzsébet vagy, vagy tán Böbe?

Lizi, Sissy, Erzsike?

Elizabet, Bözsi, Zsóka,

melyik neved jön ide?

Erzsébetnek becézése

bizony gazdag, száz lehet.

Így hát áll a bál körötted,

mikor eljön ünneped.

Katalin vagy, vagy tán Kitti?

Kata, Katica, Kató?

Katus, Katrin, vagy Katinka,

mikor, melyik hallható?

Katalinnak becézése

bizony gazdag, száz lehet.

Így hát áll a bál körötted,

mikor eljön ünneped.

Erzsébetek, Katalinok,

neveitek kedvesek!

Becézgetjük, szeretgetjük,

legyen nő, vagy kisgyerek.

Névnapotok ünnepére,

bált rendeznek sok helyen,

vigadjatok, táncoljatok,

ne üljetek egy helyen!˝

Kányádi Sándor: ˝Novemberi verselő

Nyugaton, keleten

vörös az ég alja.

Régtől nem kelepel

kéményen a gólya.

Csóka- s varjúsereg

lepi el a fákat,

véget a szél se vet

a nagy csárogásnak.

Pedig fúj, ahogyan

fújni tud November,

birkózik a csupasz

hegyekkel, vizekkel.

Bömböl a szél, süvölt,

dühében már jajgat:

túlcsárogják dühét

a csókák s a varjak.˝

˝Aki fel akar törni az égbe, annak hinnie kell a saját csillagában.˝

/Jókai Mór/

˝Bárcsak mindig emlékeznénk rá, hogy a napot azzal kezdjük, hogy hálásak vagyunk az életért, bármilyen nehéznek is tűnjék éppen! Arra, hogy jelen legyünk a szeretteink életében, figyeljünk rájuk, és engedjük, hogy sírjanak, amikor arra van szükségük.˝

/Allison Pataki/

Greg Schreiner: "Ne állj meg sírva

Ne állj meg sírva nyughelyem előtt,

Ne hidd, hogy alszom, hisz ott sem vagyok.

A halkan fúvó szellőben találsz meg,

És a hóban, mely gyémántként ragyog.

Vagyok a napfény érett búzatáblán

Őszi eső, mely gyengéden alászáll.

Ha kora reggel egyszer arra ébredsz,

Hogy madárraj száll arra szárny suhogva,

Ha szíved csendes éjben engem érez,

Én sugárzom rád, csillagként ragyogva.

Ne állj hát sírva nyughelyem előtt,

Emlékezz rám, és a halál

nem vesz rajtam erőt!"

˝Séta a temetőben…

Közeledik a tél,

Fuvolázik a szél,

Reggelente gyakran fázunk,

Néha napján meg-megázunk.

Beköszönnek Mindenszentek,

Szeretettel közelednek.

Keresünk szép virágokat,

Feldíszítjük a sírokat.

Tervezzük az ünnepet,

Előkészítjük a lelket,

A sírok is megtisztulnak,

A gyertyák kigyúlnak.

Minél öregebbek leszünk,

Annál inkább készülődünk.

Ha a másik partra jutsz át,

Lesz, ki elhozza virágját?

Vagy csak szívesen rád gondol,

A kereszt tövébe leguggol,

Hol sok kis gyertya villog,

Szemüvegben visszacsillog…

Lám, ismerős jön feléd,

Szólít, vagy csak rád néz.

Mindenki más-más érzést hozott,

Mely lelkében nyomot hagyott

A síroknál megrendülünk,

Még emlékezni is felejtünk

Jövőre még eljövünk?

Vagy már ugyanitt leszünk?

Csak a lelkek találkoznak

Egymásért buzgón imádkoznak,

Halk szellő lágyan simogat,

Melytől a könny is elapad…

Ne félj, bátran éld le élted,

Szereteted megvéd téged.

Végtelen Isten kegyelme,

Ez legyen mottód örökre!˝

˝Az őszi levelek nem hullanak, hanem repülnek. Ráérősen kószálnak, mert nem lesz több lehetőségük a magasban szárnyalni. Visszaverik a napfényt, kavarognak, vitorláznak, és ide-oda libbennek a széllel.˝

/Delia Owens/

˝A gyűlölet energiája nem vezet sehová, de a megbocsátás energiája, amely a szeretetben testesül meg, jó útra terelheti az életedet.˝

/Paulo Coelho/

" Mosolyogj, valahányszor teheted, mosolyogj akkor is, ha nehéz, és meglátod, semmi sem állhat örömöd útjában, még az sem, ha néha bizony sírnod kell, annyira fáj valami. "

(Jorge Bucay)

Wass Albert: A legjobb barátom...

Élek én, mint oly sok éve

magányom csendes, lágy ölén,

legjobb barátaim lettek a könyvek,

mikben nem csalódtam én.

Ha felcsapom a könyv fedelét,

és utazok a betűk-tengerén,

messze-messze röpít képzeletem

s élem a mások életét.

Feltárul előttem sok, színes világ

s ilyenkor boldog vagyok nagyon,

megnyitom lelkem zárt kapuját,

az érzéseket áradni hagyom.

Sokszor csillog könny szememben,

máskor hangosan kacagok,

feledni tudom gondom, bajom,

mert kiről olvasok, nem én vagyok.

Kirekesztem a zajos világot,

a csend és nyugalom szigete vár,

itt feledem sok kudarcom,

háborgó szívem is megnyugvást talál.

Szőke István Attila: ˝ÁLDJA MEG AZ ISTEN...

Áldja meg az Isten szép Magyarországát,

Őrizzük és védjük hitét, hagyományát,

Vigyázzunk múltjára, őseink szavára,

Süssön fényes Napunk drága, jó hazánkra!

Életünkre ellen sohase törhessen,

Földünkre az Isten, termő magot vessen,

Nyíljon, virágozzék jövőnknek virága,

Süssön fényes Napunk drága, jó hazánkra!

Nemzetünknek álmát elvégeztethessük,

Szívünket, lelkünket magyar színre fessük,

Figyeljünk a mára, apánkra, anyánkra,

Süssön fényes Napunk drága, jó hazánkra!

Áldja meg az Isten szép Magyarországot,

Örökkön örökké tápláljuk a lángot,

Gondosan ügyeljünk a szent szabadságra,

Süssön fényes Napunk drága, jó hazánkra!˝

˝Fél világot is bejárhatod, más ember földjén testvértelen leszel, s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot, ha nemzetedről megfeledkezel.˝

/Wass Albert/