Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! (beszélgetős fórum)
˝Az állatokkal szembeni viselkedésünk sajnos gyakran kifogásolható, ennek tükrében különösen nehéz felfognom, hogyan lehetséges, hogy ők mégis ennyire szeretnek bennünket.˝
/Tor Age Bringsvard/
Kányádi Sándor: ˝Április hónapja
Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.
Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.
Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet:
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.
Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.
Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.˝
Ez a vers most is aktuális, úgyhogy ide vele:
Batsányi János
A franciaországi változásokra
Nemzetek, országok! kik rút kelepcében
Nyögtök a rabságnak kínos kötelében;
S gyászos koporsóba döntő vas igátok'
Nyakatokról eddig le nem rázhatátok;
Ti is kiknek vérét a természet kéri,
Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri,
Jertek! s hogy sorsotok előre nézzétek,
Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!
Kassán, 1789.
˝A húsvét a vallás ünnepe. A vallás ad híveinek megnyugvást, hitet, föltámadást és mennybéli üdvösséget, nagypéntek pedig adja az emberi dokumentumok dokumentumát, a keresztrefeszítés igazságát, az apostolság tanulságait... Oh, boldogok a hívők, kik ma sírnak, zokognak, de tudják, hogy már holnap este hallelujázni fognak.˝
/Ady Endre/
Schvalm Rózsa: "Ébredj lélek
Ébredj lélek új örömre húsvét reggelén,
sötétség hatalmán úrrá lett a fény.
Nem rejti a sír mélysége, a Megváltó él,
újjászületett az élet, s benne a remény.
E szent öröm gyújtson lángot ma is szívünkben,
ragyogja be fényével, teljes életünket.
Van élet a halál után, aki hitben él,
léte már e földön, boldog újjászületés."
Juhász Gyula: ˝Az utolsó vacsora
János a Mester nagy szívén pihen,
E tiszta szíven, e csöndes sziven
Pihen, de lelke a holnapra gondol
S fiatal arca felhős lesz a gondtól.
Mély hallgatás virraszt az asztalon.
Az olajfák felől a fuvalom
Hűsen, szomorún a szobába téved,
Be fáj ma a szél, az éj és az élet!
Tamás révedve néz a mécsvilágra,
Péter zokog és árvább, mint az árva,
Judás se szól, csak apró szeme villan,
Remegve érzi: az ő órája itt van!
Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemében
Mély tengerek derűs békéje él benn.
Az ajka asztali áldást rebeg
S megszegi az utolsó kenyeret!˝
Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.
(József Attila)
˝Az életet úgy tudjuk csak igazán megszeretni, ha el tudjuk fogadni, hogy ez így van, így volt, és így is lesz. Nem mindig a legjobbat fogjuk kapni, nem mindig úgy fognak alakulni a dolgok, ahogyan mi azt szeretnénk, de dönthetünk úgy, hogy mindig azt keressük, hogy adott helyzetben mi lehet a jó, vagy éppen mi az, amit az élet tanítani szeretne nekünk ezen keresztül.˝
/Szabó Péter/
Rozványi Dávid: ˝Gyümölcsoltó Boldogasszony - A puszták éneke
Néha rácsodálkozom,
mily bölcs a nép, melyből származom:
Gyümölcsoltónak nevezik e napot,
mikor az angyal jó hírt hozott,
hogy gyermek születik,
ki Jézusnak hívatik,
s hogy véget ér két ezredév,
míg Messiást várt a nép.
Még nem látta senki sem,
hogy hordozod Isten ígéretét,
ahogy az oltott ágban sem lát
senki sem gyümölcsöt.
Méhed álmot hordozott,
s a tavasz új nyarat ígért,
hogy kinyílnak a kapuk,
s felragyog az ég.
Csak várni kell, hinni,
s kitartani zárt ajtók mögött,
mert Isten nem késlekedik,
a Megváltás megérkezik,
az Úrra lelkünk nem hiába vár.˝
Petőfi Sándor: ˝1848
Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag,
Te a népek hajnalcsillaga!...
Megviradt, fölébredett a föld, fut
A hajnaltól a nagy éjszaka.
Piros arccal
Jött e hajnal,
Piros arca vad sugára
Komor fényt vet a világra;
E pirúlás: vér, harag és szégyen
A fölébredt nemzetek szemében.
Szégyeneljük szolgaságunk éjét,
Zsarnokok, rátok száll haragunk,
S a reggeli imádság fejében
Istenünknek vérrel áldozunk.
Álmainkban
Alattomban
Megcsapolták szíveinket,
Hogy kioltsák életünket,
De maradt még a népeknek vére
Annyi, ami fölkiált az égre.
Áll a tenger nagy elbámultában,
Áll a tenger és a föld mozog,
Emelkednek a száraz hullámok,
Emelkednek rémes torlaszok.
Reng a gálya...
Vitorlája
Iszaposan összetépve
A kormányos szíve képe,
Aki eszét vesztve áll magában
Beburkolva rongyos bíborában.
Csatatér a nagyvilág. Ahány kéz,
Annyi fegyver, annyi katona.
Mik ezek itt lábaim alatt?... hah,
Eltépett lánc s eltört korona.
Tűzbe véle!...
No de mégse,
Régiségek közé zárjuk,
De nevöket írjuk rájuk,
Különben majd a későn-születtek
Nem tudnák, hogy ezek mik lehettek.
Nagy idők. Beteljesült az Írás
Jósolatja: egy nyáj, egy akol.
Egy vallás van a földön: szabadság!
Aki mást vall, rettentőn lakol.
Régi szentek
Mind elestek,
Földúlt szobraik kövébül
Uj dicső szentegyház épül,
A kék eget vesszük boltozatnak,
S oltárlámpa lészen benne a nap!˝
˝Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.˝
/Teréz anya/
Nyiraty Gábor: ˝Virágszál
Szirmot bont a március,
érzem édes illatát,
korán kel a virágárus
az évnek eme szép napján.
Köszöntsük egy szál virággal
a nőt, ki oly kedves nekünk,
mosolyának ragyogása
szebbé teszi életünk.˝
˝A nagyböjt a fegyelem, a gyónás, az őszinteség ideje, nem azért, mert Isten gonosz vagy hibát találó vagy ujjal mutogat, hanem azért, mert azt akarja, hogy ismerjük a kitisztítás örömét, készen állunk minden jóra, amit most tartogat.˝
/N.T. Wright/
Tóth Enikő Enci: ˝Tavaszváró
Indul a nap már
hajnali réten,
készül a kincstár
ködfeszülésben,
Nap tüze lassan
int a homályból,
létben a dallam,
szól a madártól!
Telnek az órák,
pattan a bimbó,
illatok ontják
távoli, ringó,
szép tavasz álmát,
hozva a Földre
ritka világát,
éld meg örökre!˝
Tóth Enikő Enci: ˝Hamvazószerda
Porból lettél, porrá leszel,
jól gondold meg, hogy mit teszel,
túl rövid a földi élet,
Isten útja az ígéret.
Testi vágyak elhamvadnak,
csak az álmaink maradnak,
s múló idő hangja felett
lelked kap örökre helyet...
Homlokodra hamukereszt
rajzolódik, hogy ne feledd,
Jézus mindig melletted van,
kísérve földi utadban.˝
Forrás: [link]
Áprily Lajos: Március
A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.
Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.
Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szíved?
Szécsi Margit: ˝Március
Téli szellők, fújjatok csak,
játsszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.
Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág.
Szebb a somfa gyenge szirma
mint a szürke jégvirág.
Március van, március van.
Ember s állat érzi már,
dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár.
Jó volna a nagykabátot,
félredobni s könnyeden
játszani és birkózni a
városvégi zöld gyepen.
Jó volna már munkálkodni,
arra vár a kert, mező.
Szép reményhez, szorgalomhoz
kell a fény, a jó idő.
Pacsirtának kék magasság,
vetőmagnak tiszta föld –
Jöjj el, tavasz, földről, égről
már a telet eltöröld!˝
Várnai Zseni: Katonafiamnak
Én magzatom, szép katonafiam,
szíve vérével ír neked anyád.
Mióta a császár kenyerét eszed,
vörösbe fordult itthon a világ.
Most készülünk a döntő, nagy csatára,
s ti lesztek ellenünk majd a sereg,
ha ráuszítnak önnön véreidre:
ne lőj, fiam, mert én is ott leszek!
Az anyaföldnek most zsendül a méhe,
már lesi a munkás szolgahadat,
hogy szűz ölébe termő magot hintsen,
várja az erőt, mely életet ad,
most megmérjük irdatlan, nagy erőnket
s nem ringatnak majd kalászt a szelek;
a termőföld lesz a mi lázadásunk:
ne lőj, fiam, mert én is ott leszek!
Fiam, ez öreg, reszkető sorokban
én sírok, ki méhemben hordtalak,
ki eggyé tettem órát, napot, éjet,
hogy etesselek, hogy dajkáljalak;
hús a húsomból, vér a véremből,
hogy emelhetnél te akkor kezet,
ha én zokogom, sokoltom feléd:
ne lőj, fiam, mert én is ott leszek!
A Krisztusunk vagy, a mi Messiásunk,
a reménységünk, mindenünk: az Élet!
Te döntöd el most a mi nagy sorunk,
a te felzúdult bús rabszolgavéred;
borítson el a forradalmi mámor,
ha hömpölyög a lázadó sereg,
mint felkorbácsolt, zúgó tengerár:
ne lőj, fiam, mert én is ott leszek!
Most még csak háborog az óceán,
s a kevély hajót már tépi, dobálja,
mi lesz, ha majd ős medréből kitör,
ha úrrá lesz a tenger akarása!
Mi lesz, ha minden katonafiú
szülőanyjától kap egy levelet,
mely lázít, gyújt, vérbeborít:
ne lőj, fiam, mert én is ott leszek!
˝Nincs olyan érdek, amely megérne egy háborút, akármilyen érdeknek legyen az feltüntetve.˝
/Sánta Ferenc/
Hát akkor a háborúra való tekintettel:
Weöres Sándor: Elesett katonák
Nagy darabot hasít ki az égből,
messzire fut ez a fekete sáv előttünk:
ott sejtjük az erdőt, asszonyaink
bólogatnak, sziszegnek a szélben.
Szivacsos levegőben, ködből csepegünk,
odalenn serceg a folyó,
érik a hulla,
csupa víz a tarló,
szörcsög, mozog a hulla.
Előttünk, mögöttünk, köröttünk villogott a fém,
fölbukfenceztünk, egymásba gabalyodtunk.
Marcangolt húsok, széthasadt fejek:
nem mi vagyunk, ne kérdezz tőlünk semmit,
nekünk nem szóltak semmiről,
nem lesz velünk semmi.
Nem mozgunk: mozog a hulla,
harmatos a rét, zsíros a szántás,
iszik, eszik a hulla.
Varas partok közt, lucskos cserjék közt
csúszva kúszik a folyó,
távolról hangzik a kutyavonítás,
asszonyunk levelet vár,
a kicsi alszik, mosolyog.
Cafatos a hulla.
Kásásan folyik a hulla.
Mozog a hulla.
Kállai Tiborné: ˝Kisgyermek küzdelme az anyanyelvvel
Mama, én nem értem.
Ha a méz mézet, a méh méhet-
a fény mért nem fényet?
Ha a kenyér mézes, a vész meg vészes -
a fal mért nem lehet mészes?
Én sem vagyok észes?
Ha a krém krémet, és a fém fémet -
a réz mért nem rézet?
Ha a réz rezet, a kés mért nem keset?
Ha a kés kést, a réz mért nem rézt,
a kéz mért nem kézt vagy kézet?
Mama, te érted?
De fordítva kérdem: Ha nyújtanak kezet
és adnak rezet, adnak nekem femet?
Ha azt mondom, hogy tíz,
ugyanolyan, mint a víz.
Tízet - mért nem jó a vízet?
Tízes - mért nem jó a vízes?
Ha azt mondom tízért,
ismét jó a vízért.
Ha a ház házat, a gáz mért nem gázat?
Ha azt mondom, hogy gyújtsd meg a gázt,
és én rajzolok egy házt, vagy rajzolok négyet,
mellé fát vagy hétet.
Ugye mama érted?
Ha a fény fényt, a légy mért nem légyt?
Ha a négy négyet, a légy mért nem légyet?
És ha a négy négyes, a hét mért nem hétes?
És ha vagyunk négyen, mért ne legyünk héten?
Ha a láb a lábam, a kéz mért nem kézem?
Ha a vár várat, a nyár mért nem nyárat?
És ha azt mondom, hogy nyarat -
Nem beszélek hetet-havat?
Mért nem azt mondjuk, hogy hót,
hisz a só is mindig sót.
És ha vízbe hull a só,
azt mondjuk a leves sós.
És ha hó esik bele,
ugye hós lesz a leve?
Ha a tenger lehet sós, ahol tó van,
az a vidék lehet tós?
A tóban meg sok a hal,
és én szeretem a halt.
Énekelhetek egy dalt?
Mért mondjátok, hogy halat,
és a dal meg mért nem dalat?
Úgyis megoldom a gondot,
azért is halacskát mondok!
Amikor meg elmeséltem:
Vettek tőlem véret,
rám szóltak, hogy vért.
Érted te, hogy mért?
Hogyha írok, akkor írtam,
hogyha sírok, akkor sírtam,
hogyha kérek, akkor kértem,
hogyha félek, akkor féltem,
hogyha iszok, akkor isztam,
hogyha eszek, akkor esztem.
A szavakba belevesztem.
Ugye mama, nem jól van így, ugye te is érzed?
Ki az, aki kitalálta ezt a hülyeséget?
Nem is beszélek tovább, rajzolok egy szépet:
felhőket is - kéket.
És ha a kék kékebb,
ugye minden szépebb?˝
Forrás: [link]
Lesz háború? Vajon megússzuk? Senki nem tud még semmit. Egy jó vers kell ilyenkor. Legalább egy jó vers.
Faludy Györgytől, például:
Tanuld meg ezt a versemet
Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég –
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacillusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó –
memóriádból szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed,
az embert leöld s megegyed –
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elfagyott,
mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.
Az is lehet, hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.
(Toronto, 1980)
˝Miért születnek meg a könnyek? Mielőtt világra jönnek, hol időznek az emberben? Van-e joguk a könnyeknek könnyezni? - kérdezed. Halld a válaszom: te magad vagy az a hely, ahol a bánat, vagy a boldogság megszületik. Te adsz otthont örömnek és szomorúságnak; te választasz: melyiknek a pártjára állsz, és melyiket hívod életedbe.˝
/Lucius Annaeus Seneca/
Aranyosi Ervin: ˝Szerelmi vallomás Valentin napra
Látod, a Hold, a vén kíváncsi,
fentről titokban les le ránk.
Várja, hogy valljunk szép szerelmet…
– Mi lenne, ha kimondanánk?
Hadd nézzen ránk elégedetten,
hadd higgye fénye lángra gyújt.
Pedig nem érti, mit jelent ez,
több ezer éve sem tanult.
A szív, az igazi varázsló,
s szerelmesek attól leszünk,
mikor tüze gyúl lángra bennünk,
amit táplál szerelmesünk…˝
Zelk Zoltán: ˝Hóvirág
Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág -
zúzmarás a fán az ág.
Ám télután egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.
Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák -
Isten hozott, hóvirág!˝
˝Ha igazán figyelsz, meghallhatod a kövön kopogó esőcseppeket. Még a viharban is rálelhetsz egy kis békére.˝
/James Norbury/
Túrmezei Erzsébet: A magyar fa (részlet)
Ha egy fára ragyog a nap fénye,
hogyne lenne életre reménye!
Meleg a fény, fakad a rügy tőle,
zöld levélke bújuk ki belőle.
Sok kis virág, fehér kelyhű, tiszta.
A kék égre úgy mosolyog vissza.
S ha lehullik mindenik virága,
gyümölcsöktől hajlik a fa ága:
Ha egy fára ragyog a nap fénye,
hogyne lenne életre reménye!
˝Segítséget kérni néha nehezebb, mint egyedül nekilátni valaminek. Mégis érdemes, mert jobban megismerheted általa az embereket.˝
/Sándor Alexandra Valéria/
Kalmár Kriszti: ˝Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére
Jézus, téged Simeon
a nagy találkozáskor
Jeruzsálem szent helyén
felismerte benned a
népeknek, pogányoknak
küldött világosságot.
A megszentelt gyertyáink
jelképeznek, hirdetnek
Téged, az Úr Fölkentjét.
Világítsanak mindig
az eltévedetteknek,
hogy melegedhessenek
a fázó, éhes lelkek,
kik sötétségben élnek.
Keresztelőn gyertya ég,
koporsónknál gyertya ég...
Kísérj, Uram, bennünket
életünk útján végig
s az örök mindenségben.˝
Vereb Mara: ˝Reggeli a madarakkal
Hideg, téli reggelen asztalon a reggeli,
valaki az ablakom jégvirágát csipkedi.
Hát ez vajon ki lehet? Reggelimet otthagyom.
Egy kis cinke kopogott, sírt, mert éhes volt nagyon.
Ímmel-ámmal ettem csak, unottan csipegettem,
maradt zsemle, szalámi, az ablakba kitettem.
A kis cinke boldogan és mohón falatozott,
sőt a finom lakomán mind több madár osztozott!
Ez a csicsergő sereg étvágyamat meghozta,
anyukám a reggelit másodszor is behozta.˝
forrás: hopehely.bloglap.hu
További ajánlott fórumok:
- Fogyni gyorsan kínzó éhség nélkül. . .?! Régi sikeres fórum-új köntösben. Ha szeretnéd tudni a titkot, csatlakozz, segítünk.
- Ebben az évben szeretnék babát:) Ha te is szeretnél csatlakozz!
- Egy 9 éves kislány emlékkönyvébe milyen verseket, idézeteket írhatnék? Mi legyen az első?
- Aki szereti a MacLeod lányai című filmet, csatlakozzon!
- Búcsúztató verseket, idézeteket keresek.
- Na ki szeretne saját verseket?:)az csatlakozzon :)