Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! (beszélgetés)

Aranyosi Ervin: ˝Húsvéti gondolatébresztés

Halódik világunk a pénz nagy keresztjén,

vajon feltámad majd mind, aki keresztény?

Jézus átvállalta összes bűneinket,

vajon a Jóisten, aki büntet minket?

Vajon a Megváltó mindőnket megváltott,

vagy csak példaképnek lett ő kikiáltott?

A tanításait éljük ma, e korban?

Keresztet cipelve, elterjesztett kórban?

Tényleg bűnös lenne, itt lenn, minden lélek,

kik jómódban élnek, s azok, kik szegények?

Mért jut egyiknek több, másiknak kevesebb,

mért nincs a gazdagnak szívében szeretet?

Mért nem élünk egyként, egymást felemelve?

Azt ki érettünk halt, méltón ünnepelve?

Követve lépteit, megáldva világunk,

mért csak értékmérőt, júdáspénzt imádunk?

Mért nem tesszük jobbá, szebbé a világot,

nem keltjük életre a krisztusi álmot,

miért nem szeretünk úgy, ahogyan kéne?

Mért vakít el minket gazdagság reménye!

Elvették bűneink, s bűnösök maradtunk?

Hazugságban élünk, anyagba ragadtunk?

Háború és nyomor mérgezi az embert,

rossz átok által lett a mi lelkünk megvert?

Nem kellene végre már utánajárni,

a kérdéseinkre jó választ találni?

Élni csak bűntelen, bűntől megváltottan,

együtt és egymásért, együtt álmodottan?

Építeni itt lenn földi mennyországot,

mire a megváltó akkor, régen vágyott?

Nem csak haldokolva feltámadást várni,

nem kéne szerető, jó emberré válni?

Mennyi, mennyi kérdés. Keressük a választ!

Ez az, ami minket megoszt és elválaszt?

Pedig a jó utat Jézus megmutatta,

a megoldás kulcsát a kezünkbe adta.

Nekünk nem is kéne mártírhalált halnunk,

csak példát követve, jót tenni akarnunk!

Egymást elfogadva, szebbítve világot,

lehetne világunk általunk megáldott!˝

Tóth Enikő Enci: ˝Nagyszombat

Világot bejáró, csodás fényözön,

Jézus a sírból méltón távozott,

nagyszombat estéjén remény hangja jön,

s hirdeti nekünk, hogy mi változott!

Halálból az ígért feltámadás

örök hitünkre egységet terít,

s a bűnökkel való végső számadás

nagyszombatéjjelhez mindig elrepít!

Nézz körül, ember, nyisd meg a lelked,

feltámadás az égből felelget,

Isten útjával éld meg e csodát!

Jézus feltámadott, ujjong a szíved,

húsvétvasárnapod élettel színezd

reménnyel átszőtt éveiden át...˝

Forrás: [link]

Tóth Enikő Enci: ˝Nagypéntek

Az a péntek feketébe

öltöztette önmagát,

s félelemtől remegéssel

cikázik a fényen át,

összeroppant fakeresztek

tövéhez sok bűn leül,

tisztogasd most a lelkedet

önmagadban, egyedül!

A nagypéntek éles fegyver,

megölte, ki érted jött,

feláldoztuk már ezerszer

gyarlóság rácsai közt,

s Krisztus teste a kereszten

bekönnyezi életed,

szenvedéséből az Isten

mindig feltár képeket!

Az a péntek az anyának,

a legnagyobb rettenet,

ahogy vére hullt Fiának,

látni hogy is kellhetett?

az utolsó szó, mit mondott,

az utolsó lélegzet,

lelke végül szárnyat bontott,

s utat lelt új élethez...˝

Forrás: [link]

John Bordas

Hiszem...

az ember még emberré válhat

ha kerüli a pocsolyákat -

és nem fürdőzik bennük mindig

s ha intő szavak megérintik

hiszem

hogy a világ majd jobbra fordul

ha a lelkünk harangja kondul

ha elhisszük hogy csak a lélek

örök része a teremtésnek

hiszem

az ember majd boldogan élhet

ha nem állít oltárt testének

s megérti hogy a teste jelmez:

a testimádat lelket szennyez

hiszem

az ember még képes a jóra

- vére lehet fauna flóra -

gondját viseli fűnek fának

s jó gondnoka lesz bolygójának

hiszem

ember szerethet minden embert

azt is akit a sorsa megvert

magához ölel testvéreket

s ellenségnek nyújt barát kezet

hiszem

ember élhet ellenség nélkül

ha minden emberrel megbékül

az emberek nem külön fajok:

e földi létben átutazók

hiszem

az ember tudja egy az isten

sok próféta van minden hitben

az élet drága mert véget ér

lásd így fizetünk meg mindenér`

poet.hu

Tóth Enikő Enci: ˝Vacsora nagycsütörtökön

Vacsora volt, a végső,

Golgotára a lépcső,

felkínálta a testét,

s kenyerét egyre ették,

vérét kupákból itták,

Mester, bizony, így hívták!

Árulás lett a veszte,

sorsát égre emelte,

nem álltak mellé végül,

hiába vitte hírül

mennyország féltett titkát,

ítélet sújtott, így hát...

Borod, kenyered éled,

bennük az egész élet,

nagycsütörtök emléke,

utolsó vacsora képe,

szomorú vagy most, ember,

nézz önmagadba, ez kell!

Árulás sokszor kísért,

megkérdezzük, hogy miért?

Azért, mert gyarló arcon

Júdás csókja az alkony,

majd kenyérmorzsánk lehull,

s eszmélünk váratlanul!

Vérét adta e Földnek,

kenyerét most köszönd meg!

vacsoráidban hittel

mindig veled van, hidd el,

utolsó ma a kezdet,

szenvedés száll feletted,

hogy higgy egy szebb világban,

örök feltámadásban!˝

Forrás: [link]

Kárász Izabella: ˝Virágvasárnap

Jeruzsálemnek útja oly csodás,

olyan gyönyörű, mint egy álmodás.

Lángolva süt a fénylő Nap hevet,

nézi ez ünnepi, nagy sereget.

Virágok, ruhák tarka szőnyegén

jár a dúsgazdag, a koldus-szegény.

Hozsánnát kiált millió torok,

és mindannyian olyan boldogok!

Pálma hull, térdek mélyen hajlanak,

amerre Jézus lassan elhalad.

Ujjongó szavak…, új virágeső…

Áldott a Király!… Áldott, aki jő!

Jeruzsálemnek útja csupa fény,

Virágvasárnap… régen várt remény…

Örömmámorban ül a nagy tömeg

Jézusnak egy utolsó ünnepet.

S míg minden virág elébe lehull,

Jézusnak lelke lassan elborul.

Látja előre a nagy végzetet

és megsiratja Jeruzsálemet.

Hervad a virág, mi letépve van,

a nagy tömeg is lassan elsuhan…

Virágvasárnap! Te szép! Te csodás!

Miért múltál el, mint az álmodás?˝

Tóth Enikő Enci: ˝Április

Zöldbe borulnak a lombok,

lágy szelet ringat a táj,

halk suhanással a gondok,

elpihen mind, ami fáj,

szép tavasz ébred az erdőn,

sárga szín lenge a rét,

életed állva a lejtőn

új, kicsi álmokat tép!

Itt a tavaszban a zsongás,

mind, ami szépet ígér,

újra kiált a megoldás,

érzed, a léted elér,

így csak örülj a világnak,

Földnek a kincse tiéd,

s ringva a távoli fáknak

színeit hordja eléd...˝

Forrás: [link]

Juhász Gyula:

Szerelem?

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

Elrévedezni némely szavadon,

Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog

És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,

Egy pillantásod hogyha megkeres,

Mint napsugár ha villan a tetőn,

Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,

Hogy megszépült megint az életem,

Szavaid selyme szíven símogat,

Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.

Ha balgaság, ha tévedés, legyen,

Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Csanádi Albert: ˝Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére

Zengjed, nyelv, a szűzi méhnek

angyali dicséretét,

melybe szállva ég Királya

formát öltött, emberét,

és megszülte férfi nélkül

Szűzanyánk a gyermekét.

Mennyországnak küldötteként

Gábor angyal lejöve:

szűzhöz, kinek nemzetsége

Dávid király nemzete,

neveztetik Máriának,

s Józsefnek a jegyese.

Üdvözlégy, szólt, érintetlen

s kegyelemmel teljes lány,

áldott vagy te mindnyájuk közt,

asszony csak van valahány:

mert szépséged megkívánta

atyai bölcs tudomány.

Ő hallgatva míg töprengett,

mit jelentsen e szózat,

újra szól az égi küldött

ismételve e szókat:

ne félj, ne félj, ó, Mária,

Istent szülni méltó vagy.

Mert az Úrnál egyedül csak

te találtál kegyelmet,

megfogansz és megszülöd majd

megváltóját embernek,

Jézus lesz a neve néki,

ki üdvőzit népeket.

Nagy lesz ő, s a Magasságos

gyermekének hívatik:

Istentől majd Dávid atyánk

trónja néki adatik,

s Jákob népén, nemzetségén

örökké uralkodik.

S miként lesz az, kérdi a Szűz,

mert férfit nem ismerek,

az angyaltól víg jóslattal

hangzik rá a felelet:

Istent szülsz majd, de megtartod

a szüzességjeleket.

Mert a mennyek országából

a Szentlélek száll reád,

akitől a szűzi méhed

megfoganja a fiát,

atyjának ki mondhatja majd

magasságnak az Urát.

S hogy ne kétkedj, ím, rokonod,

a meddő s élemedett

Erzsébet is hat hónapja

hord méhében gyermeket,

mert az Úr amit kimondott,

lehetetlen nem lehet.

Legyen nekem igéd szerint,

mondja Szűz az angyalnak,

engedelmes lánya vagyok

a felséges parancsnak,

s méhe szűzen helyet adott

az isteni magzatnak.˝

Szécsi Margit: ˝Március 15.

Zsír fogytán, bor apadtán

tengtek a jobbágyfalvak.

Füsttelen tűzhelyeken

főzték a forradalmat.

Nemzetiszín lobogó

röpült a szemek előtt,

behasadt fecskeszárnya

vívta a zöld levegőt.

Félelmes tavaszidő

láttatott seregeket...

Gyönyörű elgondolni

azt, ami nem lehetett.˝

Vida Gábor: ˝Nőnappalok és éjszakák

Lányok, nők, asszonyok,

Nappalok és alkonyok!

Hajdanán hozzátok szebben szólt a költő,

A szép szó értetek sosem volt veszendő.

A tisztelet szava most is kijár Néktek,

Oly édesek vagytok, minta az a méznek!

Köszöntőmmel mindannyiótokhoz szólok

Nagy bátran, hisz ismeretlenek a kódok...

Mert, aki kiismeri a nőkön magát,

Neki sajnos nem értjük egyetlen szavát.

A női "nem" ünnepe olyan esemény,

Ahol az "igen" kivívása nyeremény.

Az már csak bónusz, hogy gyönyörűek vagytok,

És ha szépen kérünk, még enni is adtok.

Igen, a férfiszívhez egyszerű az út,

A legtöbb pasi gyomra feneketlen kút...

Míg a rejtelmes női lélek éhezi

A szép szavak hadát, mi báját fényezi.

És ez pontosan így van, kicsit sem túlzás,

Dicséret-tengeren kellemes az úszás.

Fürödjetek hát meg a méltató szóban,

A felétek érkező ezernyi bókban!

Kimondott szavaim most már csendre vágynak,

Múló suhogással repítenek szárnyak.

Virtuális puszit, virágot kínálok,

Kellemes és boldog nőnapot kívánok!˝

Forrás: [link]

˝A hiedelmeid határozzák meg a gondolataidat, a gondolataid határozzák meg a szavaidat, a szavaid határozzák meg a tetteidet, a tetteid határozzák meg a szokásaidat, a szokásaid határozzák meg az értékeidet, az értékeid határozzák meg a sorsodat.˝

/Mahatma Gandhi/

Petőfi Sándor: ˝A tavaszhoz

Ifju lánya a vén télnek,

Kedves kikelet,

Hol maradsz? mért nem jelensz meg

A világ felett?

Jöszte, jöszte, várnak régi

Jóbarátaid;

Vond föl a kék ég alatt a

Fák zöld sátrait.

Gyógyítsd meg a beteg hajnalt,

Beteg most szegény,

Oly halványan üldögél ott

A föld küszöbén;

Áldást hoz majd a mezőre,

Ha meggyógyitod:

Édes örömkönnyeket sír,

Édes harmatot.

Hozd magaddal a pacsírtát,

Nagy mesteremet,

Aki szép szabad dalokra

Tanít engemet.

S ne feledd el a virágot,

Ne feledd el ezt,

Hozz belőle, amennyit csak

Elbír két kezed.

Nagyobbodtak a halálnak

Tartományai,

S bennök sokan a szabadság

Szent halottai;

Ne legyenek szemfedőtlen

Puszta sír alatt,

Hintsd reájok szemfedőül

A virágokat!˝

Tóth Enikő Enci: ˝Hamvazószerdán

Félve indultam az utcán:

éppen így, hamvazószerdán,

lelkemben furcsa kis dalok

arról, hogy egyszer meghalok.

Hisz porrá lesz majd az élet,

jaj, mennyi kis lángot éget

az ember, míg e Földön él,

s teste fontosabb mindennél!

Isten házába betérve

sokan várnak a misére,

homlokokon hamukereszt

hirdeti, hogy Jézus szeret,

s boldog vagyok már az utcán:

éppen ma, hamvazószerdán!˝

˝Egy vagyok csak, de mégis vagyok én is egy. Nem mindent tudok, de csak tudok valamit én is. És nem tagadom megtenni azt, amit tudok.˝

/Helen Keller/

Szabó Lőrinc: ˝Szeretlek

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,

egész nap kutatlak, kereslek,

egész nap sírok a testedért,

szomorú kedves a kedvesért,

egész nap csókolom testedet,

csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom,

nem múlik ízed az ajkamon,

csókolom a földet, ahol jársz,

csókolom a percet, mikor vársz,

messziről kutatlak, kereslek,

szeretlek, szeretlek, szeretlek.˝

Ady Endre

Elbocsátó, szép üzenet

Törjön százegyszer százszor - tört varázs:

Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,

Ha hitted, hogy még mindig tartalak

S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.

Százszor - sujtottan dobom, ím, feléd

Feledésemnek gazdag úr - palástját.

Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,

Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,

Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,

Alázásodért, nem tudom, miért,

Szóval már téged, csak téged sajnállak.

Milyen régen és titkosan így volt már:

Sorsod szépítni hányszor adatott

Ámító kegyből, szépek szépiért

Forrott és küldött, ékes léda - zsoltár.

Sohase kaptam, el hát sohse vettem:

Átadtam néked szépen ál - hitét

Csókoknak, kik mással csattantanak

S szerelmeket, kiket mással szerettem:

És köszönök ma annyi ölelést,

Ám köszönök mégis annyi volt - Lédát,

Amennyit férfi megköszönni tud,

Mikor egy unott, régi csókon lép át.

És milyen régen nem kutattalak

Fövényes multban, zavaros jelenben

S már jövőd kicsiny s asszonyos rab - útján

Milyen régen elbúcsuztattalak.

Milyen régen csupán azt keresem,

Hogy szép énemből valamid maradjon,

Én csodás, verses rádfogásaimból

S biztasd magad árván, szerelmesen,

Hogy te is voltál, nemcsak az, aki

Nem bírt magának mindent vallani

S ráaggatott díszeidből egy nőre.

Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,

Akartam látni szép hullásodat

S nem elhagyott némber kis bosszuját,

ki áll dühödten bosszu - hímmel lesben,

Nem kevés, szegény magad csúfolását,

Hisz rajtad van krőzusságom nyoma

S hozzám tartozni lehetett hited,

Kinek múlását nem szabad, hogy lássák,

Kinek én úgy adtam az ölelést,

Hogy neki is öröme teljék benne,

Ki előttem kis kérdőjel vala,

S csak jöttömmel lett beteljesedve.

Lezörögsz - e, mint rég - hervadt virág

Rég - pihenő imakönyvből kihullva,

Vagy futkározva rongyig - cipeled

Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát

S, mely végre méltó nőjéért rebeg,

Magamimádó önmagam imáját?

Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,

Csillag - sorsomba ne véljen fonódni

S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:

Általam vagy, mert én megláttalak

S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

JÓZSEF ATTILA: TÉL

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,

Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,

Gyermekjátékot, – ó, boldog fogócska! –

S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla

S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hisz zúzmarás a város, a berek…

Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni

És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,

Hogy fölengednének az emberek!

Juhász Gyula: ˝Búcsú

Mielőtt innen végkép elmegyek,

Szeretnék elköszönni, emberek.

Mint rab, akinek int a szabad út,

Búcsút rebeg, mielőtt szabadult.

Mint a madár, kit Dél vár arra túl,

Az eresz alján még egy dalt tanul.

Mit is daloljak, én szegény beteg,

Mit is dadogjak nektek, emberek?

Talán nem is kell még búcsúzni se?

Hisz észre sem vett engem senkise.

Csak egy könny voltam, aki porba hull,

Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul.

Csak egy csók, aki hideg kőre lel,

Csak egy szó, kire visszhang nem felel.

Egy pillangó, ki csillagot keres

S elgázolja egy durva szekeres.˝

Sárosi Árpád

Ha kél a hold...

Ezüst ujjával bekopog.

Zenélnek bámész ablakok.

Megáll a fázós tölgy felett,

Halkan beszól:

"Nincs dal, sóhaj, vagy üzenet?"

Poéták irgalmas barátja,

Pihent türéssel várja-várja:

Csendül-e ríme vágynak, búnak,

Hogy osonjon

Ösvényein az égi utnak.

Ezüst ujjával bekopog.

Ma, áldottan boldog vagyok,

A hold, ha vallok, - kinevet,

Vándor ne várj:

Ma, nincs se dal, se üzenet.

Szabó T. Anna: ˝Február

Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél!

Zsendül a földben a nedv, fut a vér,

bizsereg a magban a lomb meg a fény –

túl vagyunk lassan a tél nehezén.

Olvad a hó, fenn fordul a nap,

kiböködi a hideg csillagokat,

döccen a vén Föld rossz kerekén –

túl vagyunk mégis a tél nehezén.

Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét.

Óvtuk az otthon csöpp melegét.

Biccen az új ág, zsenge remény:

túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén?

Jön, jön a szél, friss föld szaga száll,

létre gyötörte magát a halál,

nincs lehetetlen, van te meg én –

túl vagyunk, látod, a tél nehezén.˝

Boros Gergely: ˝Az én könyvem

Van egy Könyvem a sok között

Mely mindennap előkerül,

Kívül olyan, mint a többi

Isten szavát rejti belül.

Ha e világ szegény lelkem

Vérig sebzi, összetöri –

Csendes, napi áhítatban

E szent Könyvben írját leli.

Míg célt vesztve elbolyongok,

Feladatom nem végezem, –

Ha ez áldott Könyvbe nézek

Isten helyre állít engem.

És ha egyszer, utam végén

Fenn járok majd ott az égben,

Hálát adok Istenemnek,

Jó vezetőt adott nékem.˝

Aranyosi Ervin: ˝Meg kéne tanulnunk magunkat szeretni

Meg kéne tanulnunk magunkat szeretni,

lelkünk megismerni és boldoggá tenni!

Nem kívülről várni gondok megoldását,

irányítani, az életünk folyását!

Meg kéne tanulnunk magunkat szeretni,

megtaposott lelkünk magasra emelni!

Nem csak kuncsorogni más szeretetéért,

nem kell sorba állni az élet vizéért!

Meg kéne tanulnunk magunkat szeretni,

a saját lelkünket végre megismerni,

befelé fordulva figyelni a csendet,

zűr-zavar tudatban tenni végre rendet!

Meg kéne tanulnunk magunkat szeretni,

éhező lelkünket fénnyel megetetni,

hagyni kiáradni a belső fényt másra,

ráfér a szeretet, a kívül zord világra!˝

˝Amikor félelmet vagy negativitást érzünk, ne küzdjünk ellenük és ne ítéljük el magunkat miattuk. Ehelyett fogadjuk el és teljes mértékben éljük át ezeket az érzelmeket, hogy fennakadás nélkül keresztüljuthassunk rajtuk.˝

/Anita Moorjani/

Rimai-Skoda Edina: ˝Január a Don-kanyarban

Januárban ott nem volt fehér a hó,

vértől vöröslött a befagyott folyó.

Magyarok vére, szép hazánk éke

idegenek játéka lett

azon a szörnyű télen.

Ott nem voltak álmok, remények,

csak feláldozható, hős legények.

Ezerkilencszáznegyvenhárom hideg telében

százezer élet hullt Voronyezs közelében.

Idegen föld ne legyen számukra oly nehéz,

örök álmukat őrizze az emlékezés.˝

Aranyosi Ervin: "Fenyők és az emberek világa

Azért született, hogy csendben elszáradjon,

pedig körülötte csillogás és fény.

Hogy egy kis szobában illatot árasszon,

mert a fenyőillat élő tünemény.

Levágták gyökerét a fény ünnepére,

társaival együtt piacra került,

alkudoztak érte, hogy annyit megér-e,

gazdára találni végül sikerült.

Írtak róla verset, írtak róla mesét,

de boldog fenyőfa mégsem létezett.

Kényelmetlen talpba szorították testét,

s halálára mondták:- Ez a szeretet!

Vajon mit ünneplünk, a fény születését,

vagy egy istenfiát, ki példát mutatott?

Ki a szeretetnek valós megélését

adta a világnak, s ezért lett halott?

Jelkép a keresztje, min megfeszítették?

Hordja és tiszteli sok boldogtalan.

Megissza a vérét és eszi a testét,

csak úgy jelképesen, a sok oktalan.

Ám az, amit mondott a szív-szeretetről,

évszázadok alatt lassan megkopott,

a szeretet ünnep, jól átírva ettől,

vásárlási lázzá, csúfan változott.

Nem a szeretetről szól már rég az ünnep,

már csak a pénzköltés lett a hagyomány,

a tévéműsor, bár jótékonynak tűnhet,

gazdagok zsebébe dugott adomány.

Fenyőfa pusztítás, féktelen zabálás,

értéktelen dolgok, talmi csillogás,

a karácsony rég nem élő csodavárás,

csupán csak fényűzés, lámpavillogás.

Lassan nyoma sincsen a szív-szeretetnek,

az igazi érzés lassanként kihűl,

csak a látszata van meg már az ünnepnek,

s a fény a házaknak homlokára ül.

Fénylik a homlokzat, kérkedik és villog,

sötétbe húzódik a sok nincstelen,

az Esthajnal csillag hűvös fénye csillog,

ő sem útjelző már, léte dicstelen.

A fenyők nagy része nem talált gazdára,

félre dobva várta, hogy szemétre kerül.

Vagy nem volt elég szép, vagy sok volt az ára,

oktalan haláluk homályba merül.

Hol van a szeretet a mai világban,

mire építhetnénk egy szebb holnapot?

Búslakodnak most az Isten országában,

hisz a földi pokol már jócskán lakott!"

Tasnádi Györgyi

Férfiakról - mindenkinek

Sokféle férfi él széles e világban,

elemezzünk párat nagyítva, vidáman.

Lehet pár olvasó, ki magára ismer,

de nem haragszik tán`, hiszen költőnőnk csak viccel.

Bár, mint tudjuk, minden viccnek van alapja,

és a malac farkát sem viccből húzogatja

az, aki saját szerencséjét nem bízza kovácsra,

hanem sorsát s. k. fabrikálja.

Van a magával igénytelen pasi,

aki ha az utcán vele szembejön valaki,

alaposan felméri külsejét cinikusan,

rögtön fogyást javasol huzamosan.

Egyfolytában kritizál, becsmérel, fitymárol,

miközben sörhasa kilóg a gatyából.

Többnapos az rajta, s borostás is kérem,

kinek van már gusztusa ágyba menni véle?!

Aztán van a mama piciny fiacskája,

akinek beszólnak, ha kész van uzsonnája.

Konyhát csak térképről ismeri szegénykém,

és fújkálják, ha forró még a krém ebédjén.

Nővel még sosem volt, PC a kenyere,

nagy gémer ő hajnalig, zsír új az egere.

Jele a pókember, vagy lehet a batman,

még oviból örökölt, ezeréves packman.

Idősebb évében jár már a fess szingli,

akit a nők dobtak már, vagy ő a nőket ki,

mert bőszen kergeti az álom-ideálját,

miközben az évek nyűvik micsodáját.

Túl magas mércéje lelkileg sem százas,

beidegződései miatt nem lesz házas.

Agglegény marad ő, áldozat örökre,

és szidja azt a sok nőt, aki tönkretette.

Persze, akad sok-sok házasember,

aki szeretőket tart, mert gyáva, és válni nem mer.

Összeköti nejével a gyerek meg a vagyon,

pár luvnyát pénzel s cserélgeti nagyon.

Ígér nekik fűt-fát, majd ekkor meg akkor válik

- éppen félben van, kis vigaszra vágyik.

Ki hiszi már el neki?! Úgy, mint a mesében.

Csak naiv kislányok veszik be serényen.

Nincs pánik! Vannak még normális emberek,

igaz, többség foglalt vagy bezárt, félénk egyed.

A kapcsolatban élők jó alkalmazkodók,

a csalódott legények várók és adók,

csak legyen, kiért érdemes szeretni,

akarni, vágyni a jót, és igába szaladni.

Mert a világ úgy szép, ha van mindenkinek párja,

együtt könnyebben szebb az élet fája.

Boldog család, ahol a férfi Férfi,

és nem számít csak belseje, s nem az, hogy hogy néz ki.

Persze, legyen ápolt, vonz a kellemes illat,

és pár kedves gesztus is szerelembe ringat.

Okot, indokot ad, hogy ő legyen Ő,

mert igazi férfi nélkül egyetlen nő sem Nő.

🙂

Tasnádi Györgyi

Társkeresési értekezés 2. avagy tanácsok a női szívhez

Miért vagy magányos, te férfiúi lélek?

Szeretetre vágysz, jól tudom, hát éld meg!

Szomorú az embernek egymagában lenni

- érzem, legfőbb vágyad házat, kocsit venni.

Kellene egy szép hölgytől ölelés - igényled -

s nem hivatásos maca, ki pénzeddel leléphet.

Csalódtál már éppen eleget te is ahhoz,

hogy végre a boldogságod csalogasd ágyadhoz.

De tökéletes nőcit nem találsz ám itten!

Szélhámos gazfickók sora sokat tört már hitben.

Keresd az egyezőt, és ne ítélj külsőre

- kisminkelt képektől még ne alélj előre.

Lehet szemüveges lesz, félős, NDK-vállas.

Nem lesz se túl vékony, se szoknyás, körmös, nyájas.

De lehet érzéke főzéshez, szívhez és lélekhez.

A szeretetedet ne kösd a kilókhoz, fenékhez!

Beszélgess bátran, csetelj, ismerkedj a neten!

Az sem baj, ha előtte fosztottak ki heten.

Mert csak a kitartás hozza meg gyümölcsét,

tapasztalás árán tanulod meg a leckét.

Mosolyogj, légy vidám, bizakodj a Nappal!

Mézre jobban szállnak, mint ecetre panasszal.

Hagyd odébb a rosszat, tiszta lappal indíts,

exeket ne említs, új jegygyűrűt készíts!

A női lélek bonyolult, de van alap igénye:

dicséret szemébe, ajándék kezébe.

Légy gáláns, megértő, gyengéd, figyelmes szerető

- anyádat hagyd ki a randikból, legyél nagymenő!

Lehetsz mama-hoteles, de izgalmas, kreatív.

Csak ne lépj le azonnal, ha faterod haza hív.

Mert a nő szeretetnyelve a bók s a minőségi idő

- az együttlét öröme még csendben is megnyerő.

A humorérzék lényeges, és a békés, közös nevező.

Akkor jó, ha ágyon kívül is tiszteled, hogy szeret Ő.

Egy kapcsolat titka - mert számít -, biztos mérőfoka

a sok nevetés együtt - még ha a sors bár mostoha.

És ne feledd soha a legfontosabb szabályt:

néha virág, shopping, bankó - erről ne nyiss vitát!

Mert akkor lehet akár még hosszabb távra is társad,

és nem csupán pár numerád vagy felfújható tárgyad.

🙂🤓