Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! (beszélgetős fórum)

Bódás János: ˝Ki van jelölve a helyed

Azért van síró, hogy vigasztald,

és éhező, hogy teríts asztalt.

Azért van seb, hogy bekösse kezed.

Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.

Azért van annyi árva, üldözött,

hogy oltalmat leljen karod között.

Azért roskadnak más vállai,

hogy terhüket te segítsd hordani.

Az irgalmat kínok fakasztják,

s mélység felett van csak magasság.

Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,

azért van, hogy te megmutathasd:

mennyi szeretet van benned.

Megmutattad-e néha legalább?

Enyhült, s szépült-e tőled a világ?

Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?

Ott is, hol eddig minden tiszta volt?

Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,

menedéknek, oszlopnak, szárnynak.

Ki van jelölve a helyed,

ne nyugodj, míg meg nem leled.

Csak ott leszel az, aminek

rendeltettél. – Másként rideg,

céltalan lesz az életed.

Mag leszel, mely kőre esett,

elkallódott levél leszel,

mely a címzetthez nem jut el.

Gyógyszer, ami kárba veszett,

mit soh’se kap meg a beteg.

Rúd leszel, de zászlótalan,

kalász leszel, de magtalan,

cserép, amiben nincsen virág,

s nem veszi hasznod sem az ég,

sem a világ.˝

Radnóti Miklós

LEVÉL A HITVESHEZ

A mélyben néma, hallgató világok,

üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,

de nem felelhet senki rá a távol,

a háborúba ájult Szerbiából

s te messze vagy. Hangod befonja álmom,

s szivemben nappal ujra megtalálom,

hát hallgatok, míg zsong körém felállván

sok hűvös érintésü büszke páfrány.

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,

ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,

s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,

s kihez vakon, némán is eltalálnék,

most bujdokolsz a tájban és szememre

belülről lebbensz, így vetít az elme;

valóság voltál, álom lettél ujra,

kamaszkorom kútjába visszahullva

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?

s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,

a hitvesem leszel, - remélem ujra

s az éber lét útjára visszahullva

tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -

csak messze vagy! Túl három vad határon.

S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?

A csókjainkról élesebb az emlék;

csodákban hittem s napjuk elfeledtem,

bombázórajok húznak el felettem;

szemed kékjét csodáltam épp az égen,

de elborult s a bombák fönt a gépben

zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -

s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek

fölmértem s mégis eltalálok hozzád;

megjártam érted én a lélek hosszát,

s országok útjait; bíbor parázson,

ha kell, zuhanó lángok közt varázslom

majd át magam, de mégis visszatérek;

ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,

s a folytonos veszélyben, bajban élő

vad férfiak fegyvert s hatalmat érő

nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:

a 2 x 2 józansága hull rám.

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,

1944. augusztus-szeptember

˝Mosolyogj, valahányszor teheted, mosolyogj akkor is, ha nehéz, és meglátod, semmi sem állhat örömöd útjában, még az sem, ha néha bizony sírnod kell, annyira fáj valami.˝

/Jorge Bucay/

Kun Fruzsina: ˝Kisboldogasszony

Ma született e világra

Egy ékes kisasszonyság,

Kinek kebléből bimbódzik

Fölséges nagy uraság.

Fellegek és az egek közt

Ma tartatik vigasság,

Az angyalok énekelnek,

Zengenek a muzsikák.

Szent Dávidnak sok húrját

Bár egyenként verhetném,

Szűzanyám kis pólyácskáját

Én azzal tisztelhetném,

Kisasszonynak, Máriának

Versét énekelhetném,

Bölcsőcskéjét vigadozva

Örömmel rengethetném.

Rózsákkal ágyadat fűzném,

Nárcisokkal megvetem,

Bokrétákkal körülkötöm,

Bársonnyal ékesítem,

Mi ékesebb virágok közt,

Néked ajánlom szívem,

Vedd kedvesen, óh Szűzanyám,

Néked adom mindenem.

Jőjj szerelmem, jőjj galambom

Az erdők szigetéről,

Így énekel bölcs Salamon

E mai ékes szűzről.

Jőjj kedvem, teljes örömöm,

Űzd el a bűnt szívemről,

Kisasszonynak, Máriának

Szépsége ma földerül.˝

˝Ősz, az év utolsó legszebb mosolya.˝

/William Cullen Bryant/

Egyesek létét mintha valami belső fájdalom szőné át, akkor pedig a kar ereje mit sem számít: mindegy, hogy az ember mennyit edz, mekkora súlyokat emel, és hányszor futja le a tizenöt kilométert, mert sehogy sem tudja földhöz vágni a sötétséget, nem tudja kifutni magából az árnyakat, nem tud elmenekülni a búskomorság elől, amely fekete és szürke, és senkinek sem kegyelmez.

Jón Kalman Stefánsson

Tóth Enikő Enci: ˝Ha elindul a tanéved...

Újra összeköt az élet,

ha elindul a tanéved,

lepkeszárnyon lebben lelked,

minden diák útra kelhet!

Zsákodban még pezseg a nyár,

ám az idő meg sose áll,

szeptember elseje legyint,

s iskolapadban ülsz megint!

Élmények gyümölcsként érnek,

aztán szívedig elérnek,

lényeg, hogy hited ne törjön,

s sok új tapasztalás jöjjön!

Ha elindul a tanéved,

rád mosolyog még az élet,

míg diák vagy, virul a lét,

és ezt ne add fel semmiért!˝

˝A szív mindig tudja, merre van a helyes irány.˝

/Alyona Crower/

Dsida Jenő: ˝Nyáresti áhítat

Lépkedj vigyázva, kedves!

Míg mély varázsa tart

e percnek, ülj le mellém.

A csöndet ne zavard.

Az Úr mennydörög olykor,

máskor a suhogó

tölgyek holdfénybe rezgő

szavával suttogó,

máskor csókokba csattan

termő parancsa, majd

költők szájával szólal,

mikor a rím kihajt.

Most, hogy ily enyhületben,

mivel sem küzködőn

ülök a tiszta csendben,

a tiszta küszöbön:

egy kis tücsköt választott

s e cirpelésen át

beszél. Figyelj, figyelj csak!

Én értem a szavát.˝

Tóth Enikő Enci: ˝Augusztus 20. ünnepére!

A magyar nép kéz a kézben

sétálhat a Kossuth téren,

felvonva a magyar zászlót,

eltörölve sok rossz álszót,

tisztavató esküjével

nemzetünk előre lépdel,

ők azok, kik értünk élnek,

jelölt útról le nem térnek.

Vár ma rád az országtorta,

finom íze léted oldja,

új kenyérben fény a kalász,

búza értékére vigyázz,

emlékezzél szent Istvánra,

országunk nagy királyára,

ki látta, hogy kereszténység

lehet nekünk örök egység.

Esti tűzijáték fénye

létünk ragyogó reménye,

színek varázsával festve,

örök célunk megkeresve,

megmaradni itt magyarnak,

hittel menni a falaknak,

egy a hazád, egy az elved,

s örök kincs az anyanyelved.

Ez az ünnep megmutatja,

István múltját így kutatja,

azóta is egy az ország,

hiába törték meg sorsát,

nincsen határ, csak az ének,

szíveink így összeérnek,

magyar lélek magyar marad,

s e közös lánc el nem szakad...˝

Forrás: [link]

˝Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak

Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT.˝

/Kölcsey Ferenc/

Én nem vagyok oda a versekért, nemúgy apám aki nagyon humán beállítottságú volt

Hosszú hetekig készült ha a munkahelyén valami ünnepség kapcsán lehetett szavalni

Kettőre nagyon emlékszem

Coriolan

[link]

és

ROZGONYINÉ

[link]

Birtalan Ferenc

Végül

Ha megkérdezem:

szeretsz-e?

Ne szólj, ne bólints.

Van dobod, szájharmonikád?

Vedd a szádhoz,

fogd a kezedbe,

és játssz valami

olyan zenét,

amit csak te,

más senki sem ért.

Mintha titkos levelet írnál,

csak nem kell bélyeg,

meg postaláda.

Szívedben várok a válaszért.

Galambos István: ˝Nagyboldogasszony napján

Szent Fia így is akarta,

most van az ünnepe napja.

Angyalok érte lejöttek,

Szűzanya éke a mennynek.

Bűntelen asszony az égben,

szent-anya mennyei fényben -

lába a Napnak a holdján,

csillaga csillog az arcán.

Földön a hívek imádják,

hő ima száll oda, s áldják.

Retteg a Föld fejedelme,

bántani nincs neki mersze.˝

Forrás: [link]

Balogh József: ˝Nyár

Nyár kacsint be az ablakon

egy tikkadtságos hajnalon,

fénye a redőnyt törve át

magával füröszt hűs szobát.

Paplant ébreszt és takarót,

lajháros-lusta ágylakót,

tarisznyájában új virág,

– nem kap a szirma hőgutát -,

s van benne friss vakáció,

egy tópartra szánt rádió,

fecskék cikázó röpte száz,

veríték-lázas kerti ház…

A dinnye tőle cukrosul,

nevet a Nap rá huncutul,

izzad az erdő, fű, a rét,

patak párolog, és az ég

szinte önmagát fényli szét.

Vihar, ha orvul mennydörög:

kugliznak fönn az ördögök,

fürge felhő száll, dús-esős,

lenn fű között időz az őz,

hisz’ messzi még az ősz, a csősz.˝

˝Ne azt kívánd, hogy minden könnyen menjen. Kívánd azt, hogy legyen erőd legyőzni a nehézségeket.˝

/Bruce Lee/

˝A Teremtőnek bölcs és egyben könyörületes rendelése, hogy eltakarja az ember szeme elől a jövőt, és megadja az emlékezés gyönyörűségét és a remény varázsát.˝

/Maurice Druon/

Aranyosi Ervin: ˝A kutya, mint példa

A kutya megmutatja, hogy kéne szeretned!

Önmagaddal mindig barátságban lenned!

Tűrni, elfogadni mindegyik hibádat,

s víggá tenni magad, ha rád lel a bánat.

Felnézni magadra, mindig megbecsülni,

önmagad szemében központba kerülni.

Hinni azt, hogy jó vagy, akár a jó Isten,

s kételkedni benned, semmi okod sincsen.

Ezért hát javaslom, hogyha jóra vágynál,

keresd hát a mintát szerető kutyánál.

Hogy tekints magadra, tőle majd meglátod,

ráadásul lesz egy őszinte barátod!˝

˝Másoknak nem csak azzal lehet ártani, ha valami rosszat teszünk. Ártás a tétlenség, a közbe nem avatkozás is akkor, amikor valaki segítségre szorul.˝

/Philip Zimbardo/

Tóth Árpád:

KÖRÚTI HAJNAL

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még

Üveges szemmel aludtak a boltok,

S lomhán söpörtek a vad kővidék

Felvert porában az álmos vicék,

Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.

Egyszerre két tűzfal között kigyúlt

A keleti ég váratlan zsarátja:

Minden üvegre száz napocska hullt,

S az aszfalt szennyén szerteszét gurult

A Végtelen Fény milliom karátja.

Bűvölten állt az utca. Egy sovány

Akác részegen szítta be a drága

Napfényt, és zöld kontyában tétován

Rezdült meg csüggeteg és halovány

Tavaszi kincse: egy-két fürt virága.

A Fénynek földi hang még nem felelt,

Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:

Egy kirakatban lila dalra kelt

Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt

Hangon a harangok is felmerengtek.

Bús gyársziréna búgott, majd kopott

Sínjén villamos jajdult ki a térre:

Nappal lett, indult a józan robot,

S már nem látták, a Nap még mint dobott

Arany csókot egy munkáslány kezére...

Záporvers

Zápor érik távoli égen

Kendős kislány táncol a réten

Fuss, fuss kislány, az útra fuss ki

Kár lesz későn a bokorba bújni

Vadrózsádat ne dobd a szélbe

Vidd el édesanyád elébe

Vadrózsádat ne dobd a szélbe

Vidd el édesanyád elébe

Felleg támad úton a porból

Árva nyárfa zokogva bókol

Sújt a zápor, dübörög az ég is

Táncos kislány haza talál mégis

Vadrózsádat ne dobd a szélbe…

˝Ha van értelme a célnak, még az elérésével járó fájdalom is jól esik.˝

/Woo-kyoung Ahn/

Aranyosi Ervin: ˝Áldd meg Isten…

Áldd meg Isten a magyart mosollyal, vígsággal,

béküljön meg végre már ezzel a világgal!

Töltse el a büszkeség, hiszen megérdemli,

nem kellene már tovább szolganépnek lenni!

Áldd meg Isten a hazát, s add vissza a népnek,

gazdagítsa azokat, kik e földön élnek!

Ne mihaszna léhűtők arassák le kincsét,

s ne alkotót, teremtőt nyomasszon az ínség!

Segítsd élni a magyart, ne éljen hiába!

Ne vigye a tudását, ne fusson el lába!

Itthon tegye a dolgát, s békességben éljen,

önmagáért dolgozzon, s holnaptól ne féljen!

Árulóktól mentesen virágozzon földünk,

legyen szebb az életünk, amit együtt töltünk!

Fogjon össze a magyar, legyünk újra nemzet,

áldj meg Isten, s vállunkról vedd le a keresztet!

Nincsen okunk bűnhődni, hisz tiszta a lelkünk,

ne bánkódjunk a múlton, most kell ünnepelnünk,

s teremtenünk új jövőt nemzetnek, hazának,

végre érvényt szereznünk népünk igazának!

Isten áldd meg a magyart! Erőt adj a népnek!

Adj értelmet, tiszta célt, hozzá egészséget!

Ne legyen több háború, legyen béke végre,

hálás szívvel nézhessen a magyar az égre!˝

˝Hinned kell abban, hogy a legjobb még hátra van. Hogy hozzon ez a szeszélyes élet bármit, a csoda, amit neked szán, a tiéd lesz. Hinned kell abban, hogy ez a szürke világ is ezer színt tartogat, és te is látni fogod. Hinned kell abban, hogy az élet nem csak kudarcok sora, hanem egyszer végre felemel, és nem enged el magától. Hinned kell abban, hogy létezik igaz szeretet, olyan soha el nem múló. Hogy lesz egyetlen sziklád, egy mentsvár, aki nem kérdez, de átölel, ha fáj még az élet. Egyszerűen hinni kell, hinni, bárhogy fáj, mert másként elvesztünk. Mindannyian.˝

/Todorovits Rea/

Lőrincz Sarolta Aranka: ˝Sarlós Boldogasszony

Hová visz lábad a hegyeknek,

anyja az édes Igének,

titkok csendjébe merülve,

viszed édes terhed, a jövőnek?

Ringatod szent méhedben Őt,

kit angyalhír hozott neked,

nem tudtad miként történik,

de alázattal szóltál: "Legyen".

Aranyló kalászok hajladoznak,

az élet aratásra vár,

zöld lombok intenek feléd,

piros pipacsok, kék búzavirág.

Előtted s Magzatod előtt hódol

a természet, a nagy világ

és angyalok kísérnek örömmel,

tudják kit viszel, az égi Királyt.

Jöjj hozzánk is Sarlós Boldogasszony,

édesanyja a Királynak,

hozz isteni áldást, bő aratást

s életet, a vajúdó világnak.˝

Aranyosi Ervin: ˝Kiálltam a sorból

Hej barátom, van-e dédelgetett álmod?

Beálltál a sorba és most nem találod?

Látod a sok embert? Mind-mind azt keresi,

s hiszi, ott a sorban, másoktól ellesi!

Majd ott megmutatják, hogyan kell elérni,

hogyan kell harcolni, erősektől félni.

Mások hátán mászni, gyengét eltaposva,

s mikor számon kérnek, lapulni laposra.

Nekem elegem lett, kiálltam a sorból,

nem válik gazdaggá, aki pénzt megspórol!

Lemond örömökről, hogy vegyen valamit,

eladja a lelkét, s mást is erre tanít!

Ám, aki robotol magát teszi rabbá,

s a megszerzett kincs sem teszi gazdagabbá!

Mások irigysége az összes öröme,

s hamar reá szárad a szerzett kincs zöme.

Kiálltam a sorból és elkezdtem élni,

elengedtem múltam, jövőt sem kell félni!

Inkább kiélvezem perceimnek sorát,

fütyülök a széllel, rúgom az út porát.

Szívemben szeretet, két kezemmel szórom,

gyakrabban nevetek, sosem morgolódom.

Álmaim követem, békés úton járok,

a lelkembe nézve magamra találok!

Kiálltam a sorból, álmaimnak élek,

ha akad cimbora, hát vele zenélek!

Kenyerem megosztom, ki éhesebb nálam,

s tudom, nekem sem fog felkopni az állam.

Minden gazdagságom képzeletem adja,

s minden reggel felkel életem új Napja,

nem vagyok átlagos, kilógtam a sorból,

s nem zavar, ha ezért pár rabszolga korhol.

Tudod, még szebb lenne, ha más is kiállna,

ha az emberekből szabad lélek válna,

olyan, aki teremt, álmot vált valóra,

kik egymásért élnek, míg ketyeg az óra!

Milyen jó is lenne egymásért dolgozni,

egymás örömére világot foltozni.

Szeretettel venni egymást körbe-körbe,

s büszke szívvel nézni bele a tükörbe!˝

Gerzsenyi Sándor: ˝Bemerítő János

Újszövetség prófétája

Bemerítő János,

Otthona a vad pusztaság,

nem a fényes város,

Messze zeng a hangja,

minden ember hallja:

"Térjetek meg, elközelgett

a mennynek országa!"

A Kiáltó szózatára

sok ember megindult,

Városok és falvak népe

a pusztába tódult.

Jánoshoz siettek,

bűnről vallást tettek,

Majd a Jordán habjaiban

be is merítkeztek.

Jézus szintén odajárult,

hogy bemerítkezzék,

Példát hagyva, hogy övéi

ebben is kövessék.

Ezt tesszük mi bátran,

hófehér ruhában,

Őt szolgáljuk hűséggel,

míg eljön országában!˝

˝Néha nem az kell, hogy megértsd a másik embert, hanem csupán annyi, hogy el tudd fogadni olyannak, amilyen.˝

/Sándor Alexandra Valéria/

Bobula Ida: ˝A mi határunk

Midőn az Úr ez országot teremté,

Gránit-hegyekből vont köré határt.

Határt, amit el nem mozdíthat senki,

Falat, minek az emberkéz nem árt.

Egy ezredévig éltünk itt e földön,

Az istenkéztől vont határ alatt,

Míg jött a béke és azok, kik győztek,

Nagybölcsen új határt alkottanak.

Piros irónnal húzták Trianonban.

Az Isten nézi, mosolyog és vár -

Előbb-utóbb majd megmutatja nékik: -

Hogy az Övé az igazi határ.˝

˝A lét örök körforgásában a fa az összekötő az anyagi és szellemi minőség, a föld és az ég között. Mivel ágaik az égbe nyúlnak, gyökereik pedig a földbe kapaszkodnak, a fák az ég és a föld, a halandók és a halhatatlanok, az alvilág és a felsőbb szellemvilág közötti kapcsolatot is szimbolizálják.˝

/Réczey Kata/