Hogyan dolgozzam fel a féltékenységet? (beszélgetés)

Látom, hogy sokan küzdenek párkapcsolati, szakítási nehézségekkel – sajnos most én is ilyen okból írok.

Nemrég ért véget egy közel két éves kapcsolatom. A párom úgy döntött, hogy már nem érez úgy irántam (nem szerelmes, és nem is szeret, csak kicsit legbelül) és szeretne inkább magára, illetve a munkájára, karrierjére fókuszálni.

Én még nagyon szeretem, ezért most rendkívül nehéz elfogadni a szakítást, különösen azt a gondolatot, hogy egyszer majd továbblép.

Ha voltatok már hasonló helyzetben:

mi segített nektek az első időszakban? Hogyan lehet napról napra átvészelni ezt a fájdalmat, amikor az ember szíve még nagyon ragaszkodik? Ha belegondolok, hogy ő tovább lép és lesz neki más, úgy érzem belehalok…

Sajnos előttem volt 5-6 alkalmi kapcsolata, így nem kizárt, hogy utánam gyorsan túl lép…

Tudom, hogy idővel enyhülni fog, de most főleg a szép emlékek jutnak eszembe, és nehéz reálisan látni a helyzetet.

Vele terveztem a jövőmet, már az összeköltözés is majdnem megtörtént, ezért most különösen üresnek érzem magam.

Nem tudom, számít-e, de én 23 éves vagyok, ő 25.

Előre is köszönöm mindenkinek, aki megosztja a tapasztalatát vagy egy jó szót ír.