Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! (beszélgetés)

"Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban."

/Szent Ágoston/

˝A szeretet és az együttérzés szükséglet, nem luxus. Ezek nélkül az emberiség nem tud túlélni.˝

/Dalai Láma/

Trombone: ˝Don-kanyari hősök tiszteletére

Most újra zöldell a fű a don-kanyari harcmezőn,

Véráztatta, nem eső, így koszorús a temető,

A bakáknak márvány helyett, szép virágos a szemfedő.

Virág hajlik jobbra-balra,

Így tiszteleg, bólogatva.

Már a napkorong is előbújt, aggódva, az égen,

Mert könnyes szemekkel nézte, hogy mi történt a télen,

S megfogadta, alkonyatkor sem lesz piros szín a fényben.

Szebb lesz a nap napról-napra,

Ráragyog egy kődarabra.

Immár sok idő eltelt eme tragédia óta,

Mikor a honvéd a hazának nem maradt adósa,

Mert tőlük bátrabb katonák ma sem születtek azóta.

Reményt hoztak a holnapba,

Az életüket feladva.˝

˝Élj hálásan! Aki hálás azért, amije van, függetlenül attól, mennyire kevés dologról van is szó, megnyílik egy boldogabb élet felé. Amikor hálával telve élünk, az élet többet ad abból, amiért hálásak vagyunk.˝

/Lewis Howes/

Arany János: "Alkalmi vers

Az uj évet (ócska tárgy!)

Kell megénekelnem,

Hálálkodva, ahogy illik,

Poharat emelnem.

Mit van mit kivánni még

Ily áldott időben? -

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben.

Olcsó legyen a kenyér,

A gabona áros;

Jól fizesse a tinót

S nyerjen a mészáros,

Mérje pedig szöszön-boron,

Font kijárja bőven.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben.

Senkinek a nyakára

Ne vigyenek kontót;

Valaki csak ráteszen,

Nyerje meg a lottót;

Annyi pénzünk legyen, hogy!

Még pedig pengőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben.

Szegény ember malacának

Egy híja se essék;

Messze járjon dög, halál,

Burgonya-betegség;

Orvos, bakó a díját

Kapja heverőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben.

Tücski-hajcski baromnak

Sokasuljon lába;

Boci járjon mezőre,

Gyermek iskolába;

Gyarapodjék a magyar

Számra, mint erőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben.

Kívül, belül maradjon

Békében az ország;

A vásárra menőket

Sehol ki ne fosszák.

Béke legyen a háznál

És a szívredőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben.

A biró is, mint eddig,

Tisztét jól betöltse:

Víz kedviért a babát

Soha ki ne öntse;

Emberiség, igazság

Egyik serpenyőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben.

Zenebona, babona,

Huzavona vesszen!

Visszavonás, levonás

Minket ne epesszen.

Legyen egység, türelem,

Hit a jövendőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben.

Nagy uraink (ha élnek)

Nőjenek nagyobbra;

Áldozzanak, legyen is mit,

Mégse üssék dobra;

Nemzetiségünk mellett

Buzogjanak hően.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben.

Író pedig írónak

Szemét ki ne ássa, -

Ne is legyen az idén

Napfogyatkozása

Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,

S előfizetőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben.

Mire üssek még pohárt?

Asszonyi hűségre?

Barátság-, polgár-erény-,

Vagy mi más egyébre?

Hiszen ezek közöttünk

Vannak kelendőben.

Tudj' Isten, mi minden nincs

Ez uj esztendőben!"

˝Koszorút kötünk a karácsony örömeiből s az újév reményeiből, glóriás fenyőgallyból s küzdelmes pálmaágból. Gondolatainkra két világosság vetődik, az egyik a karácsonyéj fényessége, a másik az újév hajnalának bíborsugárzása. Bűbájt gyakorol, izgalmat kelt mindkettő; az egyik a régi öröm bája, mely mindig új, - a másik az újév izgalma, mely már oly régi.˝

/Prohászka Ottokár/

Tóth Árpád:

Csak ennyi

Félbehagyott

Versek szegény, halkúló rebegése,

Félbehagyott

Sírás halkúló, békélt szepegése,

Félbehagyott

Küzködés békélt, mindegy-legyintése -

Csak ennyi, lásd

Halkúló, békélt, mindegy-éltem vége.

Jó itt nekem

Kis, hajnali kávéház-zugban,

Jó itt nekem

Hajnali, csendes mélabúban,

Jó itt nekem

Lassacskán, szépen végit várnom,

Csak ennyi, lásd

Hajnali, csendes elhalálozásom.

Csak sose sírj,

Nem volt az élet énhozzám kegyetlen,

Csak sose sírj,

Én voltam lusta, gyáva és ügyetlen,

Csak sose sírj,

Nem illet engem itten joggal semmi,

Csak ennyi, lásd

Köszönni illedelmesen és menni.

Áldott az élet,

Ád kinek-kinek méltón, ahogy illik,

Áldott az élet,

Keze felém is illendően nyílik,

Áldott az élet,

Hullott kezéből rám is némi jó,

Csak ennyi, lásd,

Csendeske, fáradt rezignáció.

Isten veled,

Vigasztaljanak méltóbb, zengőbb versek,

Isten veled,

Vigasztaljanak zengőbb, szebb szerelmek,

Isted veled,

Nézd, fény ragyog a gyönyörű világon -

Csak ennyi, lásd,

Hogy én eltűntem és hiányzom.

Aranyosi Ervin: "Karácsonyi üzenet

A szívedbe érkezett egy karácsonyi üzenet,

ami talán lángra gyújtja a szeretet tüzedet.

Fentről, elment szeretteid néznek rád: – A csillagok.

A lelkedet megnyugtatják: – Vigyázok rád, itt vagyok!

Nyugodj hát meg, s hagyd, hogy szíved átjárja a szeretet,

engedd, hogy a könnycseppjeid fürösszék a lelkedet,

oly jó érzés, ha van kivel megosztanod mosolyod,

ha szeretni, kedveskedni, s beszélgetni van okod.

Díszítsd hát fel fenyőfádat, s vele együtt szívedet!

Engedd be most azt az érzést, ami eddig kint rekedt!

Bocsásd meg a többieknek mindazt, ami fájt nagyon,

sértődöttség bús madarát engedd ki az ablakon!

Öltsd magadra legszebb ruhád, és a legszebb mosolyod,

nem létezik annál szebb arc, mint amelyik mosolyog!

Melegíts át szép szavakkal, dicsérj, szóval simogass,

hagyd a látszat okosságot, inkább csak a szívre hass!

Ha elmúlik a karácsony, így folytasd a dolgodat,

így lehetsz majd szeretettebb, így lehetsz majd boldogabb!

Szíveden át üzenj másnak, érj el fáradt lelkeket!

Egész évben legyen vendég szívedben a szeretet!"

Pődör György: ˝Szentestén

Szeretet-ünnep karácsony,

hópihe táncol kabáton.

Szívet és lelket átitat

a szokatlan-szép áhítat.

Örömre hívnak csillagok,

fenyők adják az illatot,

igaz csodát a szél lehel,

az ég angyalán kék lepel.

Arany, tömjén meg a mirha

legendákban volt megírva.

Ne keresd, ne vigyél kincset,

szívedben alszik a kisded!

Legyél a paplan szent testén,

vigyázz rá, ne csak szentestén!

Takarja hited, reményed,

hogy a megváltást megéled.

Egy dalt dúdol ma száz torok,

hittel, mint kóbor pásztorok.

Csendes éj, áldott, csendes éj,

ne félj, legalább most ne félj!˝

Heltai Jenő – Karácsony

A szeretet nagy ünnepén,

Amikor minden csupa fény,

Amikor minden csupa pompa

És csillogó a karácsonyfa,

Mikor az angyal szárnya lebben

És békesség van szívekben,

Nagynak, kicsinynek gyönyörül,

Amikor gazdag és szegény örül,

A szeretet nagy ünnepén,

Mikor kiújul a remény,

Amikor testvér minden ember

És egy a másnak könnyes szemmel

Bocsátja meg sok vétkeit,

A dús a kolduson segít,

Mikor fehéren száll a béke árnya

Minden kunyhóra, minden palotára,

A szeretet nagy ünnepén,

Amikor annyi költemény

Hirdeti ékes mondatokban,

Hogy végre ismét karácsony van,

Mikor övéihez rohan

Mindenki meghatottan, boldogan,

Mikor mindenki egyetért,

Mindenki egyért, egy mindenkiért.

Várfalvy Emőke: ˝Adventi gyertyagyújtogató

Gyertek, gyertek, gyújtsunk fényt,

pici gyertyalángot,

várjuk együtt örömmel,

az eljövő karácsonyt.

1.

Első gyertyánk neve: Hit, erős, mint a szikla,

ha kicsi is, fénye nagy, sötét éjben szikra.

2.

A második gyertyaláng, a Reményért égjen,

csillag mutatja utad, bármily sötét éjben.

3.

Harmadik gyertyánk kigyúl: Öröm ragyogása,

együtt várni olyan jó a világosságra.

4.

Negyedik gyertyán a láng, a szeretet fénye,

betölti az éjszakát, a sötétségnek vége.

Ma az összes gyertya ég,

ünnepeljük együtt,

áldott Adventünk után,

a Karácsony eljött!˝

Talán semmi sincs szebb a világon, mint megtalálni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.

Hemingway

László Barna: "Eljött

Halkan ajtó nyílik,

Fehér angyalszárnnyal

eljött a Mikulás,

Szíve bársonyával.

Szeretetet hozott,

Csomagokba tette.

Forró csókókkal

szét is terítette.

Neked most azt kívánja:

Legyen életeden,

Isten áldása."

Aranyosi Ervin: ˝December

Nézze meg az ember,

itt van a december!

Odakint a világ

kihűl a hideggel.

Nekünk kell fűteni,

hogy a szív ne fázzon,

ne a tél legyen úr

az egész világon!

Lelkünk csepp szikrái,

lobbantsanak lángot,

öleljük magunkhoz

a fázós világot!

Lélek melegével

gyújtsuk meg a gyertyánk,

mosolyunk dicsfénye,

melegebb fényt vet ránk!

Ha szeretet fénye

szívünkből sugárzik,

lángra gyúl sok szép szív,

és már nem is fázik.

Átmelegszik, hittel,

ő is adni képes.

Szereteted eljut

mások jó szívéhez.˝

Pilinszky János:

Tilos csillagon

Én tiltott csillagon születtem,

a partra űzve ballagok,

az égi semmi habja elkap,

játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?

Itt minden szisszenő talány,

ne fusson el, ki lenn a parton,

e süppedt parton rámtalál.

S ne félj te sem, ne fuss,előlem,

inkább csittítsd a szenvedést,

csukott szemmel szoríts magadhoz,

szoríts merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, itélj tiédnek,

mint holtak lenn az éjszakát,

vállad segítse gyenge vállam,

magam már nem bírom tovább!

Én nem kivántam megszületni,

a semmi szült és szoptatott,

szeress sötéten és kegyetlen,

mint halottját az itthagyott.

˝Ha van egy célod az életedben, egy igazi cél, nem számít, hogy szegény vagy gazdag származású vagy, ha keményen dolgozol és hiszel Istenben, elérheted a sikert az életedben.˝

/Ayrton Senna/

Földi Tibor: ˝KRISZTUS KIRÁLY

ma reggelre úgy ébredtem

éhes lettem az Istenre

egész éjjel csak aludtam

és semmit nem imádkoztam

Istennel nem találkoztam

Lelkével nem táplálkoztam

éhemet halld betöltötte

és Szentlelkét kitöltötte

így írtam meg e versemet

Krisztus Király ünnepére

TE adtad az életemet

Tőled van a megtérésem

gyógyulásom egészségem

boldogságom reménységem

elmondom hát mindenkinek

Benned van az örök élet

tanítom az embereknek

tanítom a gyerekeknek

sok király élt a világon

uralkodtak hatalommal

basáskodtak a szolgákon

kufárkodtak a királyok

egy volt köztük alázatos

szívemnek Ő kívánatos

másoknak meg gyalázatos

Ő letette koronáját

és hordozta bűnnek átkát

felvette nézd a keresztjét

szenvedésnek a palástját

értünk halt meg a Golgotán

föltámadott fölment mennybe

ott ül most az Isten jobbján

koronázott Krisztus Király

úgy élem az életemet

a mindenem lett Ő nékem

azért adtam szívem Néki

mert Ő halt meg a kereszten

hogy megmentse az életem

megtudtam, hogy Isten szeret

elvetem a hamis istent

aki hallod nem szeretet

eltaposom mert nem Isten

Hozzád viszi minden ember

bűne terhét százezerszer

mert Te irgalmas Király vagy

százezerszer megbocsátasz

irgalmasság órájában

ránk leheled Szentlelkedet

minden áldott hétköznap

megújítod életünket

felmorognak a pokolban

most mented meg a lelkeket

elrabolod tőlük mindet

aki Királynak vall Téged

nem cimborál hamissággal

hite telve igazsággal

lerontod a „bölcsek” kövét

kicsorbítod kobold tőrét

szolgává tesz a hazugság

szabaddá tesz az Igazság

hódolatom Téged imád

imádásom megkoronáz

nekem Te vagy Krisztus Király

uralkodol Atyád jobbján

uralkodol szívem trónján

Néked zeng a hallelujám

boldogságom Krisztus Király!˝

Aranyosi Ervin: ˝A Jóisten úgy szeret

A Jóisten úgy szeret, de úgy szeret,

adott nekem életet, életet,

ha megélem szép lehet, szép lehet,

csupa jót remélhetek, és élhetek!

A Jóisten jó nagyon, jó nagyon,

van már őrzőangyalom, angyalom,

amit kérek megkapom, megkapom,

amint lesz rá csudaszép alkalom.

A Jóisten nem fiú, nem leány,

nem vizsgálja jelenlétét tudomány.

Ő pont olyan, amilyennek képzelem,

ő a világ, és mégis egy én velem!

A Jóisten úgy szeret, úgy szeret,

csak az enyém világából egy szelet,

ő küld nekem napsütést, vagy szelet,

s nem mondja meg mit tilos és mit lehet!

A Jóisten, de jó hozzám – Istenem! –

a lelkembe szép verseket írt nekem.

Azt írom le, valahányszor alkotok,

a Jóisten hírvivője én vagyok!

A Jóisten, Ő maga a szeretet,

de jó, hogy az Ő írnoka lehetek,

Szép szívekhez verseken át eljutok,

tőle kaptam minden jót, amit tudok!

A Jóisten úgy szeret, de úgy szeret,

s csudajó, hogy nem egyedül engemet,

hisz szereti Ő az összes gyermekét,

és ha tudod, hogy létezik, szebb e lét!

A Jóisten úgy szeret és tesz csodát,

fogadd el a szeretetét, s add tovább,

A fényével gyújts tüzet más szívekben,

ne maradjon érző lélek hidegben!

A Jóisten úgy szeret, de úgy szeret,

adott nekünk életet, életet,

engedd hát a szeretetét hatni rád,

s meglátod, hogy szebbé válik a világ!˝

˝Az igaz barát onnan ismerszik meg, hogy támogat, ha kell. Saját szempontjait félretéve.˝

/Hendrik Groen/

Sík Sándor: ˝Mosolygó gyermek

A nyári busz fullasztó melegében,

Kék-bóbitás sapkája keretében,

Anyja mellére békén odabújva,

Szemben velem egy esztendős fiúcska.

Szeme azúrját kerekíti tágra,

Úgy néz a furcsa idegen világra,

Ami én vagyok, aki mostan boldog

Gyönyörűséggel arcába mosolygok.

Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig,

Míg szirom arca gömbölyűre válik,

Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,

És édesdeden visszamosolyog rám.

Egy új emberke, ki nem is beszél még,

Hogyan érti meg mosolyom beszédét?

Hogy érzi meg, – hisz csak egy éve ember! –

Hogy a szeretet szólítja szememben!

Ó milyen titok, milyen csodaszép ez!

Egy csöpp agy, mely még gondolni se képes,

A szeretetet már fel tudja fogni

S a mosolyra vissza tud mosolyogni!

Ó, ha lehetne, hogy az, aki Atyja

Minden mosolynak, nekem is megadja,

Olyannak lennem, mint ez a csöpp gyermek:

Friss antennája minden szeretetnek.˝

Domonkos Jolán: ˝Hívnak a fények

Ködös az este, egy kicsit fázom,

magamra húzom őszi kabátom,

sietve megyek, hívnak a fények,

a temetőben mécsesek égnek.

Megállok én is az egyik sírnál,

virágot viszek, s nézem, hogy itt járt

valaki, aki szeretett téged,

halottak napján hozzád betévedt.

A márványkövön gyertyacsonk jelzi,

emléked élő, és nem felejtik,

van még pár rokon, ki őrzi képed,

emberi testből szabadult lélek.˝

Horváth M.Zsuzsanna: Elkéstem........

Elkéstem az öleléssel,

búcsú nélkül távoztál.

Egy csillaggal több az égen,

fénye ragyog, vigyáz reám.

Az emlékkép bennem él,

szerető szívem rejtekén,

örökké megőrzöm,

a barátság bilincsét.

Utolsó utadon veled vagyok,

hű barát vigasztalan, zokog.

Csendes kápolnában a harang

most érted szól.

Az ég is gyászol,

eső könnye permetként hull.

Fagyos, hideg rögök

fedik a sírodat.

Fehér - szirom fátyol,

az mi most betakar.

Fejfádra fenyőág hajlik,

bús madárdal száll

a tomboló széllel.

Utolsó trilla,

a búcsú dala,

hív az öröklét szava.

Drága Barát, gyöngyemkönnyel,

a szívembe írtad örökre magad.

Isten veled, nem feledlek,

emlék képed a hangod az

mi nekem itt maradt.

Álmod, békés, tudom,

már semmi nem fáj,

felhőkön túl várjál reám.

Somogyi Zsolt: Hogyha úgy érzed......

Hogyha úgy érzed, hogy rossz hozzád az élet

Mert a boldogságról nem mond szép meséket

Van, hogy másnak nyílnak néhanap a rózsák

Nem kerülheti el senki sem a sorsát.

Hogyha fáj a szíved, jusson az eszedbe

Mindenkinek megvan a maga keresztje.

Minden nagy bánatnál van egy nagyobb bánat

Hiszen az embernek annyi minden fájhat.

El nem ért nagy álmok s elveszített társak

Sebek amelyek egy életen át fájnak

Annyi minden csalfa, könnyek a szemekbe

Mindenkinek megvan a maga keresztje.

Túl leszel majd egyszer minden csalódáson

Nem azért van a szív, hogy örökké fájjon

Akármilyen hosszú nem örök a tél sem

És a legszebb rózsák neked hullnak végre.

Hogyha fáj a szíved, jusson az eszedbe

Mindenkinek megvan a maga keresztje.

Domonkos Jolán: "Síron túl

Elmélkedés mindenszentek napján

A sírokon sok szép virág,

mindenszentek napja van,

csendes, békés most a világ,

szeretteink alszanak.

Hogy üdvözült-e a lelkük,

csak az ég tudja ma még,

egyszer mi is útra kelünk,

elér minket is a vég.

Akkor derül ki majd végül,

hogy mi is van odaát,

megtaláljuk-e az énünk

legcsodásabb oldalát."

Sék Gusztáv: ˝A békesség

Egy festőt egyszer arra kértek,

rajzolja le a békességet.

A feladat egyszerűnek látszott,

s ő nyomban neki is látott.

Rajzolt tengert, széltől mentesen,

rajta egy hajót, mely állt csöndesen.

Utasa mind lusta álomba merült ...

s a kép összegyűrve a szemétre került.

Nem békesség volt a papíron,

hanem szélcsend és unalom.

Aztán újabb rajzba kezdett,

s egy szundító öreg bácsit festett.

De békességet nem ábrázolt ez sem,

nekiállt hát, hogy tovább keressen.

Rajzolt virágot, csöndes téli tájat,

békésen legelésző birkanyájat ...

A papírkosár lassan tele lett,

s közben be is esteledett.

Ám az este sem volt békés,

messziről hallatszott a mennydörgés.

Vihar közeledett, az ég rengett,

a festő az ablaknál töprengett.

Nézte a szélben sodródó leveleket,

a villámokat, mik átjárták az eget.

A ház előtti tölgy recsegve hajlongott,

kövér esőcseppek verték az ablakot.

A festő nem tudta, tovább hogyan legyen,

Istent kérte hát, hogy csodát tegyen.

Tekintete ekkor ismét a fára esett,

s ott meglátta, amit egész nap keresett.

A fa egyik vastag benső ágán,

úgy a fának szíve táján,

a viharról szinte mit sem sejtve,

ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve.

Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.

Ez hát az igazi békesség.

"Uram, te megmutattad békességedet!"

- szólt a festő, és nem tévedett.

Csodálatos isteni békesség ez,

mit a viharban alvó madár jelképez.

A világ legyen bármily nyugtalan,

ha szívünkben Isten békessége van.

Ő minden gondot vállára vesz,

s bennünket szabaddá, békéssé tesz.

Az Ő békessége tökéletes,

minden félelemtől mentes.

Nekünk szánja ezt a békességet,

s tőlünk csak egyet kér: engedelmességet.˝

"Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek.

Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja."(János evangéliuma 14,27)

˝A természet nem siet, mégis minden megvalósul.˝

/Lao-ce/

Aranyosi Ervin: ˝Október 23. (1956. emlékére)

Idegen népek állnak vállainkon,

saját hazánkban rabként tartanak.

S bennünk a vágy, már nem maradhat titkon,

hiába tankok, gyilkos vad hadak.

Bilincs a kézen, béklyó köt a földhöz,

de mindez gyenge, míg lelkünk szabad!

Hazug világ, ma tőlünk messze költözz!

Igaz magyar, hát mutasd meg magad!

Megannyi nép már átgázolt felettünk,

s uralt minket. Hát ebből már elég!

Tatár, Török, Habsburg csicskása lettünk,

Trianont, nácit is nyögött-e nép.

„Felszabadítók” rabolták hazánkat,

és vittek mindent, mi mozdítható.

Hagytak tengődni, mert ez volt a látszat,

de szívta vérünk, a tolvaj hódító.

És jött egy nap, október huszonhárom,

hitet hozott a hűvös őszi szél:

Szabaddá válunk, végre, minden áron,

a bátor szív egy szebb jövőt remél.

Igaz szívek a nemzetért dobognak,

s elárult lelkek mernek hinni már.

Barikádon lyukas zászlók lobognak,

szabadság nélkül, az életünk sivár!

Áldott a hős, ki kiáll a hazáért,

s minden áruló legyen átkozott!

Szeresd hazád, felelős vagy a máért,

amely reményt, s szabadságot hozott…˝

˝Nem számít, milyen jól tanulsz meg járni, előbb-utóbb biztosan megbotlasz. Néha időben megkapaszkodsz, máskor pedig elesel. Néha még meg is sérülhetsz. Tény, hogy attól a naptól kezdve, hogy megtetted az első lépést, sok százszor elestél - és mégsem adtad fel soha, egyetlen pillanatban sem a járást! Mindig összeszedted magad, tanultál a kellemetlen élményből és mentél tovább.˝

/Russ Harris/