A lányom egy afgán fiúval jár! (beszélgetés)

Nem mindenkinek ugyanazok az igényei. Biztos szeretnek kendot hordani a fejukon.

Csak az a baj, hogy az afgan nokre egy nagy fekete rongy van dobva, amire vagnak 3 lukat. Az egyik akkora , hogy beleférjen a feje, a masik ketto meg , hogy kilasson a 2 szemével, na nem azért, hogy nehogy elessen az utcan, mert oda nem mehet ki, csak hogy lassa hol a zsir meg a so a konyhaban.

De biztos vannak nok, akik szeretnek otthon lenni...

Elöre leszögezem tisztelet a kivetel, DE en mar hallottam egy par olyat ami hat nem illik bele ebbe az idilli kepbe. Elöször is a parom anyukajanak van egy fiu testvere az elvalt annak a volt felesege ujra ferjhez ment egy muszlim vallasu ferfihoz hat ugye nagyon szep volt az elejen meg minden kb. az elsö 5-6 ev. Megszuletett a ket gyerek es onnantol kezdve hat, hogy is mondjam egy kicsit megvaltozott az eletuk. Addig fajult a dolog, hogy a fiut kikuldtek az orszagbol es soha többet nem jöhet ide.

Akkor a parom anyukajanak a baratnöjenek a lanya is összekerult egy szinten egy hasonlo vallasu fiuval. Ott is szep volt minden az elejen termeszetesen a gyerek erkezeseig. Megszuletett a kisfiu elvaltak a lany lement Magyarorszagra ott el a kisfiuval a ferfi is utanuk ment de nem egyutt elnek hanem kulön. A lany vissza akart jönni Svedorszagba a ferfi ezt megtiltotta nekik. A ferfi közölte a növel, hogy ameddig kicsi a gyerek addig nala maradhat addig szenvedjen vele ö. De utana ha tetszik neki ha nem elveszi töle es punktum.

Na most szereny velemenyem szerint nem lehet bennuk bizni. De nem ezekröl az esetekröl hallottam csak.

*pár

* itt élő

Szerintem a főtés nem egy égbekiáltó probléma, azt meg lehet tanulni, szerintem igen kevés nő van, aki úgy gondolja, hogy ezt inkább kihagyja az életéből. Aki meg mégis, annak vagy sok pénze van, vagy szimplán hülye:D

Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy egy természetes dolog, ugyanakkor a vallás nem az, nézeteket nem lehet váltani, csak meggyőződésből.

Egyébként egyetértek azzal, amiket leírtál.

még annyit, hogy általában házasság után pálfordulás következik be és tősgyökeresen máshogy viselkednek.

ha annyira nem akar nem-muszlim lányt elvenni, miért udvarol a lányodnak?

ha nem tetszik neki, hogy a lány nem tud főzni, miért udvarol neki?

ha erre azt válaszolja, hogy szereti, újabb kérdés: és ha elmúlik a szerelem és még mindig nem muszlim és nem tud főzni?

ha erre azt válaszolja, ez a szerelem örökké tart, kérdés: te tényleg azt hiszed, hogy örökké tart? ha azt válaszolja, igen, akkor a lányodhoz fordulni: te is azt hiszed, örökké tart?

itt nem is kell tovább menni, mert szerintem a lányod ebből megért egysmást kimondatlanul is.

arra kérlek, hogy az állandó aggódás helyett előre találd ki a kérdéseidet, taktikáidat. nem feltétlenül azért, hogy lerántsd a leplet, hanem azért, hogy megismerd, mert lehet, hogy tényleg ők lesznek a világ legboldogabb párja. de ahhoz, hogy ezt megtudd, nem csak felületes beszélgetésekre van szükség, hanem ilyen kérdésekre is! sőt csak ilyenre! mert ha kapott egy ilyen vacsorás estét tele neki kellemetlen kérdésekkel, aztán még egyet, lehet hogy visszavonulót fúj, ha nem ő az igazi!

legyen vér a pucádban a kellemetlenebb kérdéseket is feltenni, mert ha menteni kell a lányodat, most kell elkezdeni!!!

Most tényleg elköszönök, dolgom van. Azért majd lehet, hogy visszaolvasok, de aki nekem ír, írjon privát üzenetet, állok elébe:), mert ami nem a fórum témája, azt nem kell másra is terhelni.

Sziasztok!

Szia Tünde! Elnézést ha ismétlek, nem olvastam végig az előző hozzászólásokat.

Sajnos csak óvatosságra tudlak inteni és arra, hogy a szemedet nyitva tartva a lányodat ne engedd egy határon túl. 25 vagyok, nincs gyerekem, de mégis látom ennek a veszélyeit, mert egyszerűen már lehetett erről olvasni újságokban, főként külföldiben.

Amit anyaként tehetsz, az az, hogy egy kis gyanakvást keltesz benne. Az nem fog működni, hogy kézzel-lábbal kapálózol ellene, mert úgy tűnik, ezt most a lányodnak meg kell tapasztalnia! Egy elbeszélgetés lenne vele a legjobb, ahol te egyáltalán (!) nem vádaskodó hangnemben, nyugodtan és reálisan (!) megpróbálod átadni (nem csak elmondani) neki az érzéseidet a kapcsolatáról.

az a legjobb, ha az elején megmondod, hogy egy komolyabb beszélgetésre szeretnél leülni vele, nem akarsz semmi rosszat, csak a gondolataidat és érzéseidet megosztani. megkéred, hogy szeretnéd, ha végig hallgatna és azt semmiképpen sem szeretnéd, hogy veszekedés legyen ebből, sokkal inkább azt, hogy ugyan a téma nehéz, de valahogy mindketten egymást megértve nyugodt lelkivilággal fejezzétek be a beszélgetést. mert te is meg szeretnéd érteni őt, nagyon-nagyon félted, de azt is szeretnéd, ha ő is megértene téged, hiszen anyukája vagy és a szíved mindig aggódik érte.

nem tudom, mennyire beszélgettetek mélyebb dolgokról azelőtt, de ha nem, épp ideje!

elmondhatod, hogy hall az ember ezt meg azt, de nem arról akarsz beszélni, hanem néhány tanácsot szeretnél ha nagyon-nagyon-nagyon megszívlelne. arra hívd fel alaposan a figyelmét, hogy önmagát sose adja fel. ha egy helyzetet nem szeretne szívből-szívből, akkor neki nem kell azt megtennie.

mondd el neki, hogy sok mindent csinál az ember mások elvárása miatt és itt hozz fel példákat a saját életedből (biztos van), amit mások elvárására tettél, de mennyire másképpen tennéd, ha újra csinálhatnád! (példa megvettél valamit, amit egyébként nem vennél meg, áthívtad az utálatos szomszédot egyszer talán vagy munkahelyen valamit megcsináltál, pedig nem szeretted volna... ehhez ismerned kell magadat)

erre nagyon-nagyon kérd meg, ígértesd meg a te életedre. ha megígéri, biztos lehetsz benne, hogy megfogant benne a gondolat... hiszen más, főleg egy szülőnk életére esküdni nagyjából elképzelhetetlen. ha azt mondja, nem, azért mert a te életedre esküdni nem fog, akkor is megfogant benne a gondolat. ha az esküdözés ellen tiltakozik, akkor meg nem sikerült addig megértetni vele, hogy ez tényleg egy komoly beszélgetés és hogy mennyire félted, az érzéseidet nem érti meg.

Azt egyébként ugye látod, hogy csupa elvárás ez a fiú? hitre áttérés, főzés. ha a lányod megérti, hogy egy fiúért nem kell önmagát feladnia, vagy azért, hogy szeresse a fiú meg áttérni egy hitre, esetleg eltakarnia magát, akkor már nem kell aggódnod többet!

ha találsz ellentmondást a fiú viselkedésében, később nagyon jól jöhet!

megmondhatod neki, hogy neked nincs szükséged arra a nevelésére, hogy tisztelje a szüleit, hiszen már felnőttnek tekinted. szeretnéd, ha már nem szülő-gyerek vonatkozásban lennétek, hanem egyenlő félként (ehhez neked is változnod kell) és úgy beszélgetnétek.

tudod miért nem lehet szeretni? mert elvek szerint él. nem tudom, ki hogy van ezzel, de életem során minden egyes nagy elvemmel kapcsolatban ledöbbentem, mert voltak helyzetek, amikor az elv betartása pont nem a helyes irány volt.

ettől függetlenül nem mondom, hogy nem lehetnek boldogok és életük végéig együtt... ha rugalmas a hitében, elveiben, nem fog egy idő után belegebedni a lányod, akkor tényleg szereti a fiú.

nehéz átadni, mit is akarok tényleg írni... úgyhogy egy nagy összevisszaság amit írtam.

tudnál képet küldeni róluk, amin csak ők van és tudják, hogy fényképezik őket?

Ne haragudj, ki vagy te, hogy így kinyilatkoztatsz? "Nem helyesen fejlődött ki a jellemed" stb. Ha nem látod belülről a témát, miért gondolod azt, hogy egyedül csak a te felfogásod a helyes? Én pl. sose kezdenék dohányos férfival, mégsem írnám azt senkinek, hogy fújj, ne engedd a lányodat dohányzó pasihoz, mert az milyen undorító, büdös stb.

Mellesleg a témához: én is ismerek boldog, arab férfi - magyar nő házaspárt az idősebb korosztályból, természetesen itt élnek.

Az az igényed - persze jogosan - , hogy teljesen önmagad lehess. De ne hidd, hogy van olyan ember, aki a másiknak tökéletes. Csak a jó tulajdonságok, a kedves személyiség a döntő és az apró hibákat így könnyen toleráljuk.

Benned viszont - a hozzászólásaid alapján - nem érzek nagy hajlandóságot a toleranciára. És ez nem olvasás vagy értelmezés kérdése.