Én és ahogy a lányom viszonyulunk egymáshoz... (beszélgetős fórum)

Imádom a csajokat, ők is viszont.

Szerencsés vagyok velük!!!

Szia Biabig,

most minden okés, apa volt itt, én rengeteget dolgozom, viszont végre megvan a lakás, és most jöttünk meg Barcelonából...

Néha picit befordulok, de közel sem olyan szörnyü... lassan felfogom, ami történt, és felfogom, hogy ez egy ideig így is marad.

Örülök, hogy Te is jól vagy, jársz még a pszichológushoz?

Olvasd el Csernus új könyvét, vannak benne nagyon ütös mondatok...

Ès ügyeskedj a szakdoliddal!!!

Pussz, H.

Sziasztok

Hello Hela!

Remélem minden ok. Velem is nagyjából, apróságokat leszámolva. Gondolom te is azért nem jelentkezel, mert dolgozol, utazol. Én meg próbálok írni, vagyis a szakdolit írogatom, mert 2 hét múlva le kell adni. De azért nem vagy ám elfelejtve. Amúgy még jó is így, hogy pörögnek a napok. Nem?

Na azért várom, hogy legalább egy-két szót írj, hogy minden rendben veled. Szia

Szia Biabig,

igen, úton voltam...

Ezentúl minden héten 2-3 napig ez lesz, ma mondom meg a pszichológusnak, hogy most egy ideig hanyagolnám, ugyanis rengeteg a munka - és, 1 hét múlva kineveznek ügyvezetönek...

Ùgyhogy a pozitiv eredménye ennek, hogy nem érek rá lelkizni.

Nem is történt semmi...

Olyan nagy kihagyások vannak a pszichoterápiádban? Itt azért hetente mentem...

Ès, hogy érzed magad? Hogy vagytok???

Hát nem rendszeres, henem mindig ott mondja a következő időpontot. Ugye voltam 15-én, megyek február 4. Nekem is azt mondta, jobb lenne ha fognék egy füzete és lejegyezném napi szinten, hogy mi az ami nagyon felidegesít, mitől szorítom a fogaim, mi váltja ki stb... Jó ötlet de még nem ketdtem el, pedig kellene.

Miért érzed, hogy megtalál a múltad? Az nem volt rossz, nem? Vagy csak a tavalyi év ami anyukáddal volt? Melyiktől tartassz?

Az első alkalommal én is elfelejtettem egy csomó mindent, de a múltkor pl elmondtam, hogy a sok minden mellett az is bánt, hogy apukám egyáltalán nem foglalkozik velem. OK: 3 éves voltam mikor elváltak, de soha nem kereste velem a kapcsolatot, pedig nincs másik gyereke, már a második flesége is meghalt, tehát tök egyedül van. Mégis kb. 15-ször találkoztam vele életembe, akkor is mindig én kezdeményeztem. Most pl bekeményítettem és 3 éve karácsonykor amikor hívtam, úgy tettük le, hogy ő mondta: holnap hívlak. Na ez volt 3 éve. Mert én az életbe fel nem hívom. Azt sem tudja, hogy nem egy, hanem két unokája van. Engem ez is bánt, de ma márcsak inkább azért, mert nem tudom elfogadni, hogy egy embert nem érdekel a gyereke. Na nem ragozom tovább az apám. Nincs még semmei, nem jelentkezett anyukád a cuccaidért?

Köszönöm, fontos ám nekem, hogy Te és Maharet vagytok, és mindig olyan tanulságosakat mondtok.

Most jöttem a pszichologustól - azt mondta, túl sok energiámat pazarolom arra, hogy a "látszatot" tartom, és nem mutatom ki (elötte sem), hogy belül mi zajlik, és szembe kell néznem, azzal, mitöl is félek - mert azzal, hogy menekülök, és elbújdosok nem oldom meg a helyzetet. Ugyebár, attól félek, hogy megtalál a múltam - erre nem megoldás, hogy elmenekülök, elbújdosok, hanem az, ha meg is találnak, azt mondom, nem akarok kapcsolatot, kontaktust. De a folyamatos meneküléstöl a félelmeim egyre nagyobbak lesznek.

Nem tudom, te hogy vagy vele, én a pszichológus elött olyan összeszedett, leszabályozott vagyok, hogy csak na... Ès mindig utólag jövök rá mit felejtettem el elmondani, vagy mi az, amit leszabályoztam magamban.

A Ti csizmás esetek is érdekes - azt nem látja sajnos a Te édesanyád sem, hogy Neked mit okozott, hogy gyötrödtél, szorongtál miatta.

Milyen gyakran jársz a pszichológushoz?

Hát ez ismerős, mert én is pl a csizmás esetet, csak a múlt héten hoztam fel anyunak, amikor a pszichológusnő mondta, hogy tegyem meg. Akkor és utána csendbe maradtam és kerültem a beszélgetést. De a múlt héten megmondtam, hogy milyen rosszul esett és még a gyerekkel is rosszat tett, mert utána minden reggel megkérdezte, hogy melyik csizmát adom rá. Persze mondtam azt amelyiket ő akarja, de érted, még a gyerekbe is rossz érzést keltet. Végül is jól reagált és azt mondta sajnálja , a gyereknek nem akart rosszat. Én meg ugye túlélem.Persze azt nem mondta, hogy jól tetted a csizmavételt de nem ez a lényeg, henem hogy kimondtam 2 hét után. Azt mondta a pszicho.nő, hogy ha mindig magunkba tartjuk a véleményünket, emésztjükha megbántanak az pont olyan a lelkünknek mint amikor megrontjuk a gyomrunkat. Csak azt ki lehet hányni, 1-2 nap alatt emésztjük, de a lelkünk sokáig küszködik és egyre rosszabb lesz. Van benne igazság, mert a 2 hét alatt mindennap lefolytattam magamba anyuval egy beszélgetést, viszont mióta szóltam neki, szinte elhalványodott az eset.

Majd szugerállak, hogy minden jó legyen!

Igazad van. Igyekezni fogok.

Tudod, van egy reklám itt, amin egy kisgyerek képe van, és azt írja felette: ich bin keine Vorsorge - lefordítani nem tudom, de arra céloz, hogy nem azért gyerek egy gyerek, hogy ö legyen a szülö megtakarítása és majd az eltartója...

Igazad van, a párom is azt mondja, nem kell menekülnöm és nem kell hallgatnom. Tanulni fogok töletek. Már tanulok, hiszen nem emócionálisan hanem higgadtan reagálok - azt nem látja senki, mennyire megvisel.

Sajnos, nagyon konfliktuskerülö-típus vagyok.

Szia Hela

Borzasztóan sajnállak, hogy ezt csinálja veled az anyukád. De ne hagyd magad. Ne temetkezz hallgatásba, mert azt hiszi, hogy igazat adsz neki. Állj ellen. Mond meg, hogy köszönöd amit érted tett gyerekkorodba éd ha neked lesz gyereked, te is azon leszel, hogy őt segítsd úgy mint az anyukád neked. DE! Ezt nem kérted, azt se hogy legyél. Nekem is azért vannak gyerekeim mert én akartam. Felelősséget, tőrödést adni nekik, segíteni őket míg élek. Erről szól az anyaság. Nem a felhánytorgatásról és megalázkodásról, mert nincs miért. Amíg éltek te leszel a gyerek ő meg az anya. Így kellene viselkedni, nem úgy mint egy mostoha vagy aki köszönetet vár az elvégzett munkáért. Ez nem erről szól. Szeresd mert az anyukád , de te nem vagy az ő őrangyala és a csicskája sem. Ez felháborító, hogy tehetetlenségébe miket mond. Inkább ezt az energiát arra fordítsa, hogy tegye rendbe a saját életét és örüljön a te sikereidnek. Ha beszélsz vele ignis próbálj meg nyugodt lenni mert te nem követtél el semmi rosszat és úgy megmondani neki, hegy persze, te szeretd mert az anyukád de ezzel kifújt, felnőtt vagy, éled az életed, nem úgy mint ő és kész. Serintem ha nem törsz meg előtte pl egy sírással, vagy nem beszélsz vele durván az csak elbizonytalanítja, hogy nem tud kimozdítani a nyugodt saját életedből. Jó tudom, hogy ezt könnyű így leírni, innen beszélni, de NEKED VAN IGAZAD.

vigyázz magadra. Puszi

Sziasztok,

apa átküldte az ominózus levelet - szomorú vagyok. Azzal fenyegetözik, hogy rendörökkel jön ide elvitetni a dolgait és, hogy megírja a munkahelyemre, milyen ember is vagyok én, kivel élek együtt, stb... Fáj, hogy a továbbiakban is ez neki a legfontosabb. Persze, megértem, minden anyának fájna, hogyha akit felnevelt elfordul töle - de könyörgöm, ebben csak én vagyok a hibás? Nem tudom, mi lesz még, meddig bírom ezt az örületet.

Persze, apa meg szerinte a jóindulatú barom, aki nekem mindent elhisz... Ès nincs bennem tisztelet, nem tudom, kinek is köszönhetek mindent.

Hát, igen, azt is van kinek megköszönni, hogy lassan teljesen megtörök, paranoid módon rettegek és szorongok... Amit elértem, annak az alapjaiért hálás vagyok, azért, hogy tanulhattam - de, hogy arra mit építettem fel, az már csak az én saját erömnek köszönhetö.

Nem akarok összetörtni - ha csörögni fog az a nyomorult telefon, fel fogom venni.

Drága Biabig,

én nem hiszem, hogy bármit is mondhatnék neki - apa ma mondta, hogy kapott töle egy egyoldalas levelet, arról, hogy én milyen vagyok... Eléggé megtörtem, teljesen készen vagyok. Ma reggel is sírtam, alig aludtam, felriadok.

Ismeretlen számról hívogat valaki a vezetékesen - ma odáig jutottam, hogy kihúztam a falból a telefont... Szorongok, félek, de azon kívül, hogy azt írtam neki, hogy elszálíthatja innen a holmiját nem akarok belemenni konfliktusba. Küzd a lelkiismeretem, naponta játszom újra, hogy ki is vagyok én? Ès újra meg újra rájövök, hogy nem vagyok pénzéhes, alattomos kígyó, aminek tart... Söt, jólelkü és segítökész vagyok, csak nem vételen a türelmem. Ès nem áldozom fel magam másokért. Olyan nagy bün ez?

Egy segítség van, hogy itt kiírom a gondolataim...

Rossz, hogy eszembe jut, amikor gyerek voltam, és beteg, ö ápolt, ö volt velem... Aztán úgy gondolom, az így kellett legyen, és ez volt a kötessége. Persze, a lelkiismeretem nagyon kikészit.

Remélem, segit, amit a pszichológus mondott, én hétfön megyek...

Sziasztok!

Bocsi de nem volt kedvem írni ( a nagyobbik lányomnak 4 napig 39-40 között volt a láza), csak elolvastam a történteket és hát meg kell mondanom, hogy teljesen felháborít az anyukád szövege. Tudod, nekem is volt 1-2 alkalom minűkor fenyegetőzőtt anyu öngyilkossággal, meg hogy majd én megtudom stb. De lagalább ő lecsitul néhány napon belül és belátja, hogy a GYEREKE vanyok. Jó aztán megint elveszti a fejét, de megint lenyugszik. De a TIED! Ez már számomra is sok. A pszicholőgus azt tanácsolta, hogy meg kell próbálni nem ellenállni neki. Vagyis csináljunk úgy mint aki megérti őt, de ez nem egyenlő az egyetérétssel. Meg kéne próbálni neked is, bár még én se tudom hogy fogom, hogy olyasmit mondani neki, hogy "szóval szerinted anya ez a helyes megoldás, te így gondolod a dolgokat, lehet, hogy igazad van de mivel én 20 évvel fiatalabb vagyok, máshogy látom" Meg valahogy rá kell vezetni arra, hogy észrevegye a rosszat amit kimond vagy tett. Tudom, hogy az én legútobbi csizma ügyem piti ehhez képest, de arra mondott példát, hátha lehet alakítani másra, más szájára. Ezt kellet volna mondanom a hallgatás helyett: "Szóval anya azt mondod, hogy nem kellett volna magamra költeni azt a 3500.- forintot, felesleges volt kiadnom ezt a kis pénzt magamra? Lehet, hogy igazad van és szerinted nincs nekem erre szükségem, de én akkor ezt jónak láttam......." Igazán még én se tudom, hogy fogom ezt jól alkalmazni, de nem találom rossznak. De egy biztos, hogy nem kellene szó nélkül hagynod ezt az egészet, mert téged mérgez meg és csak emészted magad ha ki se mondod felé az érzéseid. Nagyon durva amiket a fejedhez vág,nembeszélhet ilyeneket egy anya a gyerekének. Bocsi, hogy ezt írom, de teljesen fel vagyok háborodva.

Semmi másra nem vágyom, csak nyugalomra, ehelyett van minden.

Ma éjjel álandóan felriadtam - ha más írná a sztorijaim, komolyan, el se hinném, mert ez csak kalandfilmekben fordulhat elö... vagy kitaláció.

Hát, ha még le merném írni, mi van a munkában, legalább annyira eredeti sztori, mint a többi. Elég az hozzá, eddig is bezárkózva voltam otthon, de most, ha tehetném, beszereznék egy pit-bullt minimum...

Pszichológus beteg, a jövö heti termint meg le kell mondamom, mennem kell üzleti útra.

Örülök ám Nektek, nagyon-nagyon! Látod, csak kialakul minden, szépen lefogytál, édesanyáddal is rendezödtetek, végre olyan dolgok, aminek örül a szívem!

Nagyon összejöttek a dolgaid. AZért a pszihológus jelentős segítség??

Köszi mi jól vagyunk. Hétvégén megyünk haza. Anyukám kedves, jókedvű meg minden..

De rendes töled, nagyon jól esik... Szorongok napok óta, ma irtam neki egy mondatot,állitolag ma is hívott vki otthon, nem írt ki számot... Rettegek a vezetékes talafontól, és attól, megint mit fog írni... Csomóban a gyomrom.

Plussz a cégnél is balhék vannak, én meg ülök egy ketyegö bombán, a lakás ügy is csak vánszorog.

Komolyan, nem sajnáltatni akarom magam, de nagyon húzós. A kedvesem is, megért ugyan, de látom rajta, nagyon elege van, hogy állandóan ugyanazokon a hülyeségeken lovagolok...

Ti jól vagytok, ugye?

Hela! Nagyon sajnálom. Iszonyú nehéz helyzetben vagy.

Tudom milyen lelki fájdalom ha a saját Anyukánk így beszél és gondolkodik rólunk.

Kitartás! Szorítok nagyon!

Sziasztok,

valoban elutaztam, Villányban voltunk hétvégén, jókor jött...

Ugyanis... a nagy csend után csütörtökön olyan e-mailt kaptam, hogy a fülem is kettéállt. A (jogos) kérés belöle annyi, hogy szeretné elvinni tölem a cuccait - aminek persze részemröl semmi akadálya. De a többi... olyan aljas szidalmak felém, hogy majdnem beleroppantam, és, hogy reméli leszek én még olyan "kiszolgáltatott" helyzetben mint ö, és, hogy egy kígyó vagyok, nem is ember, engem látni se akar, ö számomra meghalt... stb... és ez csak a minösithetö része volt... Nyeltem egyet, elszomorodtam, aztán apával azt konzultáltuk, hogy egy mondatban válaszolok (majd, ha beszéltem a pszichológussal is...), hogy bármely elöre jelzett napon és idöpontban elviheti a dolgait, kikészitem a lakás elé. Ennyi.

Azóta azon agyalok, hogy mi maradt esetleg fent a lakásban, amit nem vittem le a pincébe és az övé, hogy ha elvinné, nehogy nálam maradjon (hiszen, "nem tarthatom vissza" a dolgait).

Közben a vezetékes telefonon volt nem fogadott hívás magyar számról, csak ö lehetett, hiszen más nem is tudja azt a számot - viszont ö meg azt is tudja, hogy alig vagyok otthon, és, hogy mobilom is van...

Mindenesetre ismét rettegek, a telefoncsörgéstöl, attól, hogy újra padlóra tesz...

sajnálom és végtelenül fáj, hogy továbbra is ilyen stilusban ir (én meg karácsonykor már kedveskedni akartam - de jó, hogy nem tettem!), és nem néz magába csak engem illetve a barátom szidja, elég kemény stilusban. Jah, és a tudomásomra hozta, hogy tönkretehet ö még engem a munkahelyemen...

Szóval, ez van...

Maharet, örülök, hogy kihúztátok a méregfogat és, hogy rendben vagytok! Nagyon jó ezt olvasni!

Biabig, megértem, hogy nem mennél vele pszichológushoz... Kitartás, légy erös. Remélem, segíteni fog a terápia.

Sziasztok

Kívánom, hogy így maradjon. Az az igazság, hogy olyan jók azok a napok amikor anya is nyugodt, lehet vele jókat beszélgetni, nevetgélni, de mindig ott van bennem, hogy másnapra jön a pálfordulás. Azt meg annyira nem bírom már. Szegény nagylányom minden reggel megkérdezi, hogy melyik csizmát vesszük fel? Jól megingatta a gyereket ezzel a hülyeségével. De én mondom, hogy amelyiket te akarod, azt veszed. És érdekes azt választja 2 napja amelyiket a nagyi lefiúsozott, csak mintha félne hogy a nagyi megtudja. Nézte a belsejét, hogy hol van benne, hogy fiús. De hát pirosba, kérdem én? Ilyen őrültségekkel megkeseríteni a napokat, nem?

Ja! Vannak újabb sapkáink, röhej. Kb a 20. darab.

Amúgy meg nagyon nem akarok vele együtt menni a pszichologushoz, még a gondolat is idegesít.Úgy se mondom előtte felszabadultan a bajaimat. Na majd lesz valmi. Sok sikert mindenkinek az élethez.

Hela jól eltűnt. Biztos elutazott.

Sziasztok!!

Hela! Köszönöm.

Nagyon szomorú lehetett így sírdogálni karácsonykor..Megértem az érzéseidet.

Biabig!! Anyukád nagyon túlzásba esett! Elhiszem,hogy nagy lelkierőre van szükséged ilyen pillanatokban..

Mindkettőtöknek kívánom,hogy a pszihológus nagyon sokat tudjon segíteni.

Nálunk azt hiszem a tövis ami a családunkat megmérgezte, a családi hangulatot taccsra vágta ki lett húzva tövestől..

Az öcsém végre elvált. Ő is mintha ki lenne cserélve, Anyu is nyugodtabb meg minden. Hihetetlen,hogy egy rossz természetű, gőgös nő mennyire össze tud zavarni egy családot.

(exsógornő)

Anyukám részéről pici hiszti de inkább elkeseredés volt. Ami érthető hisz az öcsém kislánya miatt volt szomorú. Viszont nem kötekedett velem, sőt dícsért milyen finomakat sütök stbstb..

Kedves a telefonban, lehet vele beszélgetni, sőt azt is mondta lassan fejezzem be a fogyit.

Szóval remélem tényleg a családi konfliktus lezárta után talán másabb lesz Ő is..

Most jó a kapcsolatunk. Remélem így is marad. Szorítsatok..

Sziasztok.

Még most néztem meg Maharetet, tényleg jól néz ki, nagyon feltűnő a fogyás.

A cd úgy történt, hogy miközben bontotta már mondtam neki, hogy tudom nem ezt szeretnéd, de azért remélem hasznát veszed stb.... Csak sűrű pislogással, elérzékenyülten mondta, hogy ő nem azért mondta, és neki tetszik........la...la...la... Ez van.

Még azt is mondta a pszichologus, hogy próbáljam meg feljegyezni egy füzetbe mindennap, hogy mi az ami felidegesít és mikor szorítom a fogaim. De még nem kezdtem el pedig egy pár oldal tele lenne.

Most ismét elhatároztam, hogy rős fogyásba kell kezdenem hétfőtől. Már találtam fényképet amit beszkennelek és majd meglátjátok, hogy "kifordultam "önmagamból. Rettenetes. Na holnap jövök, vagy hétfőn, mert holnapra még a gyerekem játszótársakat hívott megint. Helló

Szia Maharet, ne keseregj, látványos a változás! Nagyon szépen lefogytál!!! Csinos vagy!

Nekem is eröt kell vennem magamon, amöbának érzem magam...

Sziasztok!

BUÈK

Remélem, minden sikertelen ügyet, szerencsétlenséget magunk mögött hagytunk a múlt évben, és az idén csak jó vár mindenkire.

Biabig, köszönöm kérdésed, ESEMÈNyTELENSÈG van nálam, ami miatt rengeteget agyalok, mi lehet vele. Karácsony apáméknál kellemesen telt, nagy nevetésekkel, beszélgetésekkel - szilveszter volt a nehezebb... Olyan rossz volt úgy a barátaink között lennem, hogy mindenki a karácsonyról beszélt, hogy anyukák itt és ott mit föztek, stb... és nekem meg "nincs családom". Sírdogáltam alaposan... Èn is 15-én megyek a pszichológushoz.

Megértem, hogy nem mennél szívesen édesanyáddal - abból nagy valószinüséggel konfliktus lenne...

Èn már nem tudom mi a helyes... Se kedvem se eröm semmihez, ma is itt lébecolok a félig kitakarított lakásban, és sajnálom magam - ami persze butaság...

A csizma ügy szerintem elég túlzás volt... Miért fáj neki, ha magadnak is okozol némi örömet? Ràadásul ilyen áron? Mit szólt a karácsonyi CD-lejátszóhoz?

Sziasztok.

Boldog új évet kívánok mindenkinek én is. Alig van időm, mert még nálunk nincs suli, csak hétfőtől, így egész napos játszóház vagyunk, de most félrevonult mindenki, hát gyorsan itt vagyok.

Maharet. Voltál eszembe, hogy meddig lesz felhőtlenség, de hátha ez csak egy kis "utózengés".

Örülök, hogy az ünnepek jól teltek.

H E L A !!! Mi újság veled? Hogy telt a karácsony? Anyukád ? Mit tudsz?

Nálunk elég csendes volt. Anyu is csak tegnap készített ki először úgy igazán az utóbbi két hétben. Még dec. elején vettem a gyerekeknek hótaposó, kabát stb , minden ami kell és magamnak egy bőrcsizmát, mert már kellett. Csend. Tegnap egy leárazás alkalmával vettem egy velúrt is magamnak (megjegyzem az utóbbi években 10 vásárlásból 2 esik rám kb., de ez nem baj, ez a normális) hát látom a szájhúzogatást, meg hogy még be se érem szinte, kabátba vagyok ő már felkapja a csizmát, hogy rohan is el. Mondom neki: Mi a baj már megiont? Hova rohansz? ( Ő vigyázott a lányokra míg vásároltunk) Nem szól, csak mártír: Semmi! Én : látom! Na err, hogy én már hanyadik csizmát veszem magamnak a gyereknek meg olyan förtelmes rondát adok a lábára amit ő nem is ért, hogy vehettem meg ..... és csak fújta, majd elrohant. Hát nem értettem, de olyan gombóc volt a torkomba. A gyerek csizmája mindenkinek tettszett, pesten vettemneki egy sport szaküzletbe, tehát még azt se mondhatja, hogy kínai vacakot adok rá, csak más az ízlésünk. De olyan rosszul esett az egész, meghogy ahelyett,hogy örülne az örömömnek, ilyen. Miért nem fogja be inkább. Ja! A csizmám utolsó darab volt 3500,-ért 70%-os áron. Micsoda pazarlás!!!!! Alig aludtam. Ma meg hív (ma csak 3 hívás volt eddig) mintha mi se történt volna. "Szia, puszika...." Hirtelen ennyi.

Ja a pszichológus azt tervezi, hogy együtt menjünk el hozzá anyuval, de én még a gondolattól is rosszul vagyok. 15-én megyek újra. Várom az írásaitokat. Sziasztok

Sziasztok!

BUEK!!

Hogy vagytok??

Nálunk jól teltek az ünnepek, a szilveszter szuper volt!!

A gyerekek a szüleimnél voltak.

Jó a viszonyunk csak tegnap volt imét beszólása... és az exsógornőm külsejéről áradozott,..

Ugy érzem hiába a fogyásom, a csinosabb ruhák .. Szart sem érnek..

Szia mindenkinek. Boldog karácsonyt.

Hela! Neked külön is nagyon boldog karácsonyt.

Kicsit elúsztam az uóbbi napokba, így nem jelentkeztem, de gondolom neked is sűrű napjaid voltak. Mától meg beindult a vendégeskedés, de azért ha lecsendesülnek a napok írok. Meg írj te is. Még egyszer nyugodt, békés ünnepeket. Puszi

Kitartás és jobbulást a csajoknak!

Majd mesélj!

Èn holnap megyek, rá akarok kérdezni, mi a cél, van-e szerinte valami javulás, ilyenek.

Ma beijedtem, mert volt egy ismeretlen szám a vezetékesen... Idióta vagyok...