Vallomások (beszélgetés)
... bakker ! én + kb 90-et kalkuláltam be magamnak és már közeledek a 70-hez , úgy elrepült az utolsó 10-20-40 év :( :(
... és a szüleid hogy viselik ?
... én hetente +eszem a mákosat , de eddig még semmi furát nem tapasztaltam vele kapcsolatba :) egyszerűen finom :)
... ez bizony elég szegénységi bizonyítvány ! h ..." csak ez tesz boldoggá " !!! annyi mindent lehet csinálni !!!
Azt csak azért tartják ott, hogy kéznél legyen amikor fel kell húzni. Nem jöttetek még rá?
... Jézusom !!! az szörnyű lehet h csak akkor van jókedved ha bekaptad a nyugtatódat !!!
... nagyon kevés ! én még olyat is alig láttam amit szeretnék , ha a miénk olyan lett volna :( :(
Pofán tudnám somni azt, aki állvédőnek "használja" a maszkot. Már, ha az orra kilóg se normális. Miért van ennyi felelőtlen hülye?
Megértem az érzést, sőt osztom is. Sajnos, mi magyarok nem éppen a szabálykövető magatartásunkról vagyunk híresek, és közösségi szellem sem hatja át a társadalom jelentős részét, hogy vigyázzunk egymásra.
Na ez az, amit én soha nem engedtem meg magamnak, és a kölykeimnek sem. Nem engedem, hogy természetessé váljon. Még viszonylag pályakezdő koromban a főnökömön láttam, hogy bármi történik, semmi nem okoz neki örömet. Mindene megvolt, mégis csak pillanatokig tudott bárminek örülni. Akkor döntöttem el, hogy soha nem leszek olyan, mint ő.
Igen, ugyanolyan. Azért ilyen szigorúan a szabályozás, mert magában a mákban is van ópiát, nem csak a gubóban. Már egy rétesben található annyi, hogy kimutatható egy drogtesztben.
Úgy jött össze, hogy hallucinációkkal fordultam orvoshoz 15 évesen. Aztán kaptam gyógyszert, amit nem szedtem be csak 2 hónapig, mert nagyon álmosított. Egyik antipszichotikum se vált be amit eddig próbáltam. Titokban elkezdtem frontint szedni, később azt fel is írta nekem az orvos, így szedtem 5 évig. (Most loranxilt szedek, az kicsit enyhébb, de hasonló). Antidepresszánsokkal is próbálkoztak nálam, de nem használtak az ssri-k és az snri-k se. Csak egy triciklikus antidepresszánst próbáltam, az egy keveset segített, de azt is elvették tőlem amikor pszichózissal kórházba kerültem
Nagyon fiatal vagy. Hogy jött össze neked ez a sokfajta betegség? Csak van olyan aki tudna segíteni rajtad. Egy specialista.
Nincs most sem semmi, ami miatt szomorkodnom kellene, csak valahogy nem jön az az érzés. Aztán az is lehet, hogy csak hozzászoktam a jóhoz 😉
Na, ugye hogy ugye? :D Csak meggyőztelek. :D
Van ipari mák és étkezési.
Pedig amit olvastam tőled hozzászólásokat, azokból is csupa pozitív dolog jött át számomra.
20 éves vagyok. Már voltam szakembernél
Nekem tényleg a gyógyszer az életem
Nekem volt olyan időszak (pár év) az életemben amikor minden nap úgy ébredtem fel, hogy boldog vagyok, egyszerűen nem kívánhatok egyebet, mint ami van.
Aztán sajnos elmúlt, igazából nem történt semmi, de már nem érzem ezt. 😕
Az mindenkinek furcsa. De már kezdem megszokni, hogy a 20-25 év körüli emberek már nem tegeznek, a fiatalabbak pedig pláne. Pedig semmi bajom nem lenne vele. Ezért aztán én is kénytelen vagyok erről a dolgomról leszokni.
Áh, ez csak rosszabb lesz. Én belül egy gyerek vagyok. Nem tudom megszokni hogy öregszem. Hogy csókolommal köszönnek a nálam 10-15 évvel fiatalabbak..:D Az ilyenek mint én már sokkal hamarabb beadják a kulcsot. Nekem még itt van anyám, megvárom amíg elmegy, aztán megyek utána én is...
Ez meglep. Azt gondoltam Neked klappol minden.
"Addig jó élni amíg fiatal vagy, amíg semmi gondod az életben, ha egyszer felnősz, csőstöl jön minden..:D"
És ez a véleményed a korod előrehaladtával változni fog...
Persze, hogy nincs. Aki mégis azt állítja, sztem hazudik.
Én nem tudom, hogy kell beszélgetni az ilyen betegségekkel rendelkező emberekkel...
Valahol mélyen selejtesek vagyunk mind. Szerintem olyan ember nincs aki tökéletesen meglenne elégedve az életével. Vagy legalábbis én még nem találkoztam eggyel se. Ismerek olyat akinek mindene magvan, szép család, jó munkahely, mégis marokszámra szedi a frontint, meg a többi hangulatjavítót. Addig jó élni amíg fiatal vagy, amíg semmi gondod az életben, ha egyszer felnősz, csőstöl jön minden..:D
A szüleim fiatalon meghaltak. Az anyukám a 40. szülinapja előtt 2 nappal. Sokáig attól rettegtem, hogy én is így leszek majd, mert az anyukám anyukája is 40 évesen halt meg, azaz az én nagymamám.
Meséltem erről az érzésemről a nénikémnek, aki azt mondta, hogy ez hülyeség! Kutya bajod! De ha mindig erre gondolsz, akkor lehet, hogy meg fog történni. Éld az életed, ne gondolj, hülyeségekre!
Azóta nem gondolok annyira sűrűn erre;) És már ugye túl vagyok a 40-en....
Szerintem többet is tervezhetsz.
További ajánlott fórumok: