Vallomások (beszélgetés)
Hogy mik vannak, kérem szépen! Ötödikes korom óta foglalkoztatott sajnos csak gondolatban a női nem. Hát, nem bántam volna, ha kikezd velem az egyik tanárnő! Ezzel nem csak én voltam így! :D
Persze megértem és egyetértek férjeddel. De milyen "süket" volt a tanárnő! Ilyen sms-t írni! Lehet, hogy ártatlan volt, de tényleg félreérthető.
Barátnő: ezek szerint a férfiak nem díjazták a fogdosást. Ügyes voltál!
Ne érjen!
2 történet:
1.) A fiam 13-14 éves volt. Nyári táborba járt (napközis), de csak akkor ha volt kedve, így volt, hogy nem ment. Vigyorogva mutatott nekem egy SMS-t, amit egy tanárnő írt neki kb. ilyen szöveggel: Szia! Nem voltál tegnap, mi történt? Úgy hiányoztál!
Másnap bekísérte a férjem a fiúnkat, hogy megnézze a tanítónénit, nem pedofil e;)
Van egy barátnőm, aki ha leissza magát, akkor szereti a férfiakat fogdosni. Kedvence a férjem és a barátnőm tesója. A pasik menekülnek előle. Én nem foglalkozok a barátnőmmel, mert tudom, hogy milyen.
Aztán egyszer az történt, hogy a fiamat vette célba. A fiam, akkor olyan 20 éves lehetett. A fiam feszengett, hiszen születése óta ismeri, és most mit tegyen.
Na, ekkor szóltam neki. És, hogy teljesen világos legyen neki, mondtam neki, hogy most a férjem is csinálja ezt a lányoddal? A lánya egyidős a fiammal. Hát egyből kijózanodott;)
"Most dobtam ki az ötödik füzetet, amibe a napi feladatokat vezettem. Nem ér annyit."
Én excelben próbáltam vezetni, de pár nap után meguntam... hülyeség :) Tippelni kell és kész.
Csak a csábulót illetheti kritika. Az élet tele van csábításokkal, aki igent mond, az a hunyó. Ettől függetlenül, azért felnőttek közt ölre menni, nem túl civilizált dolog. Örülök, hogy a mai társadalom annyira elpuhult, mint amennyire. Nem szeretnék utcai gladiátor harcok közt élni.
Most láttam, hogy egy dokumentum filmben, hogy az oroszoknál azt mondják, ha ver a férjed, akkor szeret. Nemrégiben ott lecsökkentették a családon belüli erőszak büntetését, azóta kétszer annyi nőt vernek nem kicsit, gondolom tiszta szerelemből. Hát kösz, tartsák meg maguknak ezt a mentalitást. Remélem, ha itt nem fognak idáig fajulni a viszonyok.
Viszont a nejeddel egyetértek. Szomorú, hogy neki kellett megvédenie a gyereket....
"25 éve úgy elvertem az akkori vőlegényem szeretőjét, és utána őt is, hogy azóta is emlegeti a falu! :D Aztán tovább álltam, és a mai napig nem bántam meg amit tettem, most is ugyan úgy megtenném! :D"
Jól tetted. Én anno nem vertem el valakit és azt bántam meg nagyon.
Fuuu én is bolond vagyok. Férjem mindig mondja, hogy túlfejlett az igazságérzetem, beleállok a konfliktusokba akkor is ha nem az enyém és mivel nem tudom hány kiló vagyok egyszer el fognak verni.
Próbálok változtatni.
Ez az alap! A gyereket meg kell védeni. Azért is hogy lássa, megtanulja, senki nem nyúlhat hozzá akaratán kívül és ezt igenis tegye szóvá, aktívan hárítsa el ha muszáj.
A szerető verés más téma. Soha nem aláznám le magamat ilyennel.
Igen, nagyon nehéz eldönteni és cselekedni ilyen helyzetben.
Mint írtam én nem tudok verekedni és kicsi is vagyok, azaz még félelmetes sem tudok lenni, de volt már többször, hogy ösztönösen ugrottam, hogy közbe avatkozzak ilyen helyzetbe, csak legtöbbször (szerencsére) volt velem valaki, aki finoman megmarkolta a karomat és megkérdezte, hogy ha most engedlek, mit tudnál te csinálni? Igaza volt...
De amikor egyedül voltam, akkor nem volt aki visszatartson és odaugrottam, amikor a metrón 5-6 nagy darab ellenőr lökdösött egy kb. 60 év körüli 50 kg-os nőt. Nem, nem húztam be nekik, csak odaugrottam és rájuk szóltam, ők el kezdtek magyarázkodni, én meg kértem a nevüket, ekkor elvonultak és hagyták az egészet.
A nő bűne nem az volt, hogy jegy nélkül akart utazni, hanem az, hogy beszólt valamelyiknek valami csúnyát...
Anyatigris. :D
Visszagondolva, a koma tőlem kért bocsánatot mikor távoztunk úgy intézve, hogy a feleségem ne lássa. Mondom, én nem éreztem a helyzetet súlyosnak, de belegondolva, tényleg ne érjen az ember idegen gyerekhez.
"Hozzáteszem egyik sem volt szomjas." :D :D
Most ebben a pillanatban azt mondom, hogy - mivel a balhék érdekelnek - lehet, hogy kikandikálok az ajtó mögül. Bele biztosan nem avatkoznék, bizonyos eseteket kivéve, tényleg sok mindentől függ. Most erről írni könnyű, de egy valós szituáció... Fene tudja...
Ebben a helyzetben, belőlem is kijött volna az állat. Még a kezét is eltörtem volna.
Persze, ez a képzeletem, mert a valóságban nem biztos, hogy végbe tudom vinni:D
Én arra nagyon ugrok, ha valaki gyerekhez ér, mármint idegen, ittas, stb.
Sok dologtól függ. Ha látom, hogy az akit vernek semmit nem követett el valószín közbeavatkozok, illetve megkérek egy közelemben lévőt hívja a rendőrséget. Persze, ha négy afropalóc, vagy karmós orrú dervis veri egymást laposra, tegyék, biztos nem megyek oda, mert tuti összefognak és én kapnék a legtöbbet.
Jó pár éve egy hosszú hétvégére a Dunakanyar egyik városába utaztunk. Éjszaka veszekedésre, a folyosón való szaladgálásra lettem figyelmes. Mivel néhány perc után a hangjelenség nemhogy elmúlt volna, hanem fokozódott, kiugrottam a pizsamámból és felkaptam az utcai ruhámat. Egy esküvő két tanúja (férfi és nő, akik egy párt alkottak) veszett össze és már-már a tettlegességig is eljutottak. Hozzáteszem egyik sem volt szomjas. Kihívtam a rendőrséget közben pedig mindkét felet megkérdeztem mi történt, miért nem tudják ezt máshol intézni?
Az érdekes, hogy itt sem volt senki más, aki esetleg velem tart, mindenki az ajtó mögül hallgatózott. Ezt onnan tudom, hogy reggel többen leszólítottak, és kérdezték mi volt az incidens a két személy között? Meg kell jegyeznem , nem volt recepciós a hotelban, amit máig nem értek, hogy ilyen hogyan lehet.
Azt hiszem!!
Egyszer családostól bementünk valahova egy vendéglőbe. Egy enyhén ittas egyén megsimogatta az egyik lányunkat. Az egyébként jámbor feleségem úgy pattant fel mint akit rugó lökött volna! Húztam a nyakam, mert én nem éreztem súlyosnak a koma bűnét. Olyan keményen rászólt, hogy az illető nyűszítve menekült! Azért lehet, hogy a feleségemnek volt igaza...
Na! Mit vétkeztél? Te is elcsábítottad az EMBERT? :D
Bocsánat! Csak nem bírtam kihagyni.
Nem mindenki street fighter, mint egy kóbor macska, csak baromi nehéz lenyelni a békát a saját véred mellé.
A volt férjem szerintem szégyen, szerintem nem rossz, hogy be tudok torni egy bordat. Ha más nincs, torkon utok valakit, és pánik helyzetben baromi dominansan uvoltok.
Eddig ezek megovtak.
Pici nem vagyok, de az a 60+pár egy nagy lószar egy férfival aki szemben.
A 10 nocit és sem akarom képzelni.
Ha a saját kedvesével ölre megy, aki félre..rt, hát legyen. Végül is a pasi rondított bele a kapcsolatba, bár ilyen viselkedést látva, nem meglepő, hogy másutt kereste a boldogságot. De minek nekimenni a harmadiknak?
Mellesleg ha még 25 évvel utána is beszélnek róla, akkor nem életteli lehet, hanem egy dühöngő őrült.
Van, amivel nem kelet mit kezdeni.
Egyszer engem azért vertek laposra, mert ott voltam. A támadó időnként ezt csinálta az éjszakában. Olyan hülyeség volt, hogy én felnfem jelentettem, csak a férjem.
Nem lett ugy, mert Ausztiaban leülttek a szembesíteni előtt.
Engem hupaltak meg azért, mert "beleszoltam".
De még akkor sem fogom megérteni az ilyen kozonyosseget.