Tökéletes anya, nő, feleség! (beszélgetés)

jó volt a lelkemnek veletek lányok,

megyek etetni, sétálni stbstb

amikor még csak vágyakoztam a gyermekáldás után, elképzeltem én azt a bizonyos rózsaszín álomképet, amit a fórumkezdő cikk írt

de azt a fajta szeretetet,amit majd érezni fogok iránta, nem tudtam elképzelni

:)

de hát minek is beszélek, mind tudjátok,. hisz anyák vagytok!:)

hát igen, már kimondtam, akkor is, máskor is.

az a legdurvább, hogy éppen azokban a napokban kezdtem rájönni, milyen érzés az, hogy az emberlánya univerzálisan imádja a gyermekét, ez a bizarr "nem tudok rá haragudni" érzés...

akkor kezdtem el igazán tisztelni anyámat, hogy átéreztem azt a fajta szeretetet, amit csak egy anya érezhet a lánya (fia, gyermeke) iránt

De ez a legkevesebb .

Igazából a hiány az,ami több hónapig ,évekig nem engedi az embert túllépni,nem maga a tény,hogy nincs többé.

Kipróbálom:))))

"megpergelem"....de szép szó:))

Mindent tud ,amiről azt hiszed,hogy el kellett volna mondanod,hidd el:))

Igaza volt a férjednek.

értem persze, amikor megmondták a diagnózist, akkor levágtam hogy ez nem lesz egy fáklyásmenet, tudtam mi lesz....

utoljára, azt teszem ehhez hozzá, hogy amikor meghalt hirtelen (előtte még beszéltünk telefonon)és kivoltam, hogy nem tudtam tőle elbúcsúzni, ugye én arra készültemhogy majd hónapokig tart a leépülése, mint általában.. a férjem azt mondta: "hidd el, ez így volt neki és neked a legjobb,és tudtam hogy igaza van!

"remek " időzítés:((

...bár azt hiszem ,talán van egy tanulsága,az a remek közhely ,hogy az élet megy tovább.

:)

Nem,nem az,viszont tönkre teszi a belső szerveket,érrendszert,ami halálhoz vezet.

Részvétem.

nekem elég hipp-hopp, mert onnantól hogy kiderült nagy a baj 2 hónapon belül elment.

előtte cukorral kezelték, az ugyebár a mai világban nem halálos