Tökéletes anya, nő, feleség! (beszélgetés)

nem elmélkedtem hogy milyen lett volna, és milyen lenne ha még itt lenne velem

csodás lenne, egész biztos...és...

Akkor itt nem kommenteztem volna, és most nem fájnának annyira a szívtelen hideg soraid.

Furcsa ilyet hallani egy anyától (?)...

hát az én életem szar is

de élem, mert élnem kell

volt már jobb is, nagyon régen, remélem majd egyszer újra az lesz

Az a baj hogy az ember boldogsága nagyban függ az adott körülményektől.

Csak azért nem hazudhatom hogy az én életem mennyire csodaszép, mert a gondolatnak teremtő ereje van.

Egyelőre a pozitív és a negatív történések nincsenek egyensúlyban.

És nem kell kioktatnod arról, hogyan kell pozitívan hozzáállni a dolgokhoz.Optimista ember vagyok, különben nem lennék itt.

Mert vannak dolgok amin ÉN nem tudok változtatni sajnos...csinálnám én jobban...

Ha te így látod akkor nem az élet szar,hanem a te életed szar:))

Az életünk minősítése,rajtunk múlik , csupán döntés kérdése.

Ezekkel,vagy más hasonló problémákkal minden ember szembenéz,amik az élet velejárói.

Lehet elmélkedni ,a mi lenne ha,ez meg az lenne, meg de jó lenne ha,de felesleges.

Van egy életed amit élsz,döntsd el ,hogy boldog akarsz lenni benne vagy sem.

Ha nem megy akkor tudhatod,hogy valamit nem jól csinálsz,és változtatnod kell.

más szavakkal, az ÉLET sz@r?hogy mindenkinek megvannak amaga problémái, és a sajátjait akkor éppen mindenki óriásinak látja..

én csak annyit szerettem volna az ÉLETtől az elmúlt 4 évben, hogy ne kelljen mindig valamiért és valakiért aggódnom, könnyeznem. Hogy végre el tudjon menni a mami, méltósággal. Hogy ne fájjon annyira a petevezető átfújás. Hogy sikerüljön végre az inszemináció.A kudarcoknak legyen vége. Aztán hogy ne legyen a terhességgel gond. Aztán hogy anyu meggyógyuljon.A szülés rendben menjen.Úristen rá van tekeredve a nyakára zsinór!Anyuka gyorsan kell kinyomni.... aztán a többit tudjátok. Hogy legyen végre nyugalom az Életemben, csak pár hónapra. Azóta sincs. csak nyugodt pillanatok, önfeledt percek, múlandóak de annál értékesebbek.Hogy.... létezik gyermekágyi depresszió???Hát nekem arra még időm se volt.Talán csak most kezdek elkeseredni. Csak arra akarok rávilágítani, hogy igazából ez egy csodaszép korszak. Sajnálom, hogy én nem tudtam-nem tudom teljes szépségében megélni, mert még most is nagyon fáj a szívem. Talán egyszer elfogynak a könnyeim. Kinek hosszabb kinek rövidebb időre van szüksége ahhoz, hogy helyére tegye magát ezen az új anya-feleség-nő térképen.Szerencse kérdése is.Sok függ a baba vérmérsékletétől és az apuka hozzáállásától is. Nekem családi gondjaim, de másoknak talán anyagi gondjai vagy más egészségi gondjai lehetnek. És ez nem csupán a logisztikai feladatok megoldása, hogy akkor most hogy szakítsak magamra időt...

ja..és közben mindenki azt kérdezgette, meg az orvos is presszúrázott, hogy áll a tejcim, és mér nem megy a szopizás...Szerintetek mennyi tejem volt???

Az emberek hajlamosak mindenbe beleugtani, és nincsenek tekintettel arra, hogy te miben vagy...

hahó....

hááát, azt is tudnotok kell ám, hogy a sors néha kegyetlen játékot is űzhet...és nincs tekintettel ám arra, hogy az emberlánya éppen ebben a nehéz gyermekágyi időszakban van!

Én 37 hetes terhes voltam, amikor az orvos közölte velem hogy az anyu halálos beteg és csak hónapjai, max 1-2 éve van hátra. Egy hétig magamon kívül voltam, mert anyu teljesen megzavarodott. (májcirózisa volt, és ennek a velejárója, hogy a mérgek az agyában is felszaporodnak, agresszívvá válik és lebutul)Nagyon-nagyon gyorsan esett le a lábáról. Mint kiderült a diagnózis már 2 éve fel volt állítva, csak mindig valamire lehetett kenni a klinikai bentléteket. Először azért, mert a nagymamámat kellett ápolni, a halála után teljesen elvesztette anyu a lába alól a talajt. Hozzátenném, hogy a mamám végül az én kezeim közt halt meg, otthon, én erősködtem hogy vigyük haza az elfekvőről...ez 2007-ben történt.Addig se, de utána se bírtam teherbe esni, eltelt 2 év, már a lombikról beszéltünk, amikor mégis spontán megfogant a kislányom. Anyu onnantól 2havonta volt bent hol ez volt a baj hol az....A szülésem előtt teljesen összevesztünk, haragudtam rá, a világra, az alkoholista apámra, aki képtelen volt ellátni. Aztán úgy tűnt, jobban lesz.Egyszer látta az unokáját. Legközelebb már nem jött, amikor a bébi 5 hetes volt, összeomlott a vérkeringése, feladta. Én szerveztem a temetést a tort,a vidéki rokonok fogadását...a pici babával....elképesztő kánikula volt tavaly júliusban....a bátyám hazaesett a temetésre,berúgva, begyógyszerezve jött, másnap leordított hogy én egy pénzéhes patkány vagyok, és dögöljek meg,biztos ki fogom forgatni a jussából amíg ő kint dolgozik Angliában, a férjemet megfenyegette...nem volt semmi.

Ha nincs a bébim, én egész biztos megöltem volna magam.

Ha visszagondolok, nem is tudom hogy bírtam.

Talán ő... az én kis picúrkám adott erőt mindehhez.

Higgyétek el, az ember bármit kibír, ha van kiért.

Sziasztok!

Teljesen megértem a topicindítót- igaz én egyedül voltam (párban is!) a gyerekre, mert az apja nem igen segített és én voltam fenn a lányommal este is.

Nos, most 2 éves múlt. Most jutottam el oda múlt héten, hogy elmenjek fodrászhoz és egy masszázsra.

Ezt is azért, mert már bölcsis és még nincs munkám.

sziasztok!

Ezzel az álomvilág dologgal én is így voltam.Úgy gondoltam,csak a szülésen legyek túl aztán majd ha hazajövünk az édes picivel minden rendben lesz,hiszen van szép új kiságy amibe már ezerszer beleképzeltem,szép ruha ,új lakás stb.

Háááááááát kicsit másképp alakult.Mindig is rosszul tűrtem az éjszakázást.Olyan voltam mint egy felmosórongy,és úgy is éreztem magam.És olyan vendég is mindig akad aki nem veszi észre magát...Fodrászhoz is a férjem vitt el,amikor már a hajamra szavak sem voltak.

A kislányom most 16 hónapos,a rendetlenség az maradt,de mostmár újra kezdem magam embernek és nőnek érezni.

Igazad van. Részemről nincs harag. Szimpla beszélgetés volt, ami jól esett. Most indulnom kell a gyerekért a suliba, mert nálunk ezerrel hull a hó, mire összekapom magam és odaérek, addigra pont végez.

Remélem máskor is lesz szerencsénk egymáshoz. Egyébként milyen idős a gyerkőcöd ?

Én nem várom, hogy bocsánatot kérjen tőlem. Az a gond vele, hogy azt hiszi magáról, hogy tökéletes, pedig messze menően nem az. Na mindegy. Én úgy élek, hogy mindenkit olyannak próbálok elfogadni amilyen és senki fölött nem török pálcát. Hozzá kell tenni, hogy ő egy olyan nő, hogy a sógorom hatalmas baráti köréből már senki sem barátkozik velük, mert mindenhol eljátszotta magát.

Na mindegy. Nem érdemel több szót, nem is ez volt a fórum témája, csak elkanyarodott a dolog.

Csak meg akartam osztani másokkal, hogy nem csak ők vannak ilyen helyzetben.

Egyébként én is tudok és szoktam is bocsánatot kérni. Ez szerintem nagyon fontos dolog. Ha hibázok, vagy megbántottam valakit, akkor megteszem, de "segget nyalni" nem tudok.

Szia !

Én sem vagyok tökéletes, de addig nem szoktam mások ellen beszélni, amég nem kerülök olyan helyzetbe. Na mindegy. Lerágott csont. Én is követtem el hibát, a gyerekeimmel szemben (én is rácsaptam a fenekére) amit bánok, de akkor jogosnak éreztem.

Szia !

Én sem azt mondtam, hogy nem kell kikapcsolódni, mert szerintem is ráfér mindenkire. Éppen azt írtam az előbb, hogy ez az egy mondatom, nem biztos, hogy kellett volna. Nem azért "ítélem" el a sógornőmet, mert moziba megy és a mamához viszi a kislányát, hanem azért, hogy amég neki nem volt gyereke, és fel sem tudta mérni a helyzetet, addig minek szólt be nekem.

Természetesen mi is szoktunk lazítani, van mikor kettesben a férjemmel, van amikor 4-esben a gyerekekkel együtt.

Sziasztok !

Bocs, de a 130. választ nem Katkának, hanem Titanillának szántam, de valamit elbaltáztam. Bocs !!!!!

Természetesen én sem azt mondtam, hogy nem kell kikapcsolódni, mert igen is kell, de akkor addig, amíg nem voltam még olyan helyzetben, nem osztom az észt másoknak. Egyébként ez csak egy töredék volt, mert azt nem írtam le, hogy a sógornőm, hogy bánt az anyósommal az alatt a 6 év alatt, amég együtt laktak. Na de mindegy. Ne forszírozzuk tovább, lehet, hogy ezt nem kellett volna leírnom, de más is írt arról, hogy megszólja a sógornője.