Tökéletes anya, nő, feleség! (beszélgetés)

azért írod ezt, mert kikértem magamnak a bizalmaskodásotokat?

az igazság az, hogy én is a sokkterápia híve vagyok, ha arról van szó, hogy a barátomat fel kell feszegetnem a padlóról.

Itt nem bizalomról van szó...csak arról, hogy azért mert feltártam hogy bizony még nem sikerült feldolgoznom egy tragédiát, miért gondoljátok hogy a segítséget innen várom?

Tudod, mindenki azt mondja, amit nem szeretnék hallani, úgyhogy ez már nem újdonság, a lábam a földön, és tudom, hogy ez bizony majd csak évek múlva fog akkora távolságba kerülni a tőlem, amire azt lehet mondani, hogy megszépíti az egészet.Ez az okoskodás, hogy beszélnem kell valakivel...

Apropó, akiben megbízom, a férjem, most ért haza, úgyhogy fel is hagyok evvel a semmire sem való harccal hogy felkapcsoljam a villanyt a fejetekben.

Miért ,közbevágtam volna?

Bocsánat nekem úgy tűnt befejezted a mondandód.

Amiket írtam nem kioktatás,csupán megjegyzés,hogy fel a fejjel.

Erről szólt nem másról.

mondd és te látsz engem a hétköznapjaimban hogy kisírt szemmel kóválygok a lakásban?

A szomorúság az suomorúság és bizony feldolgozni legyőzni idő kell, ehhez pedig azt gondolom Nektek semmi közötök, nem is ismertek.

Az egész nem erről szólt....olvass vissza. mit írtam az elején

:)

nem tudtam hogy ide olyanok járnak fórumozni akiknek a virtuális emberkék a barátaik.

Végül is azért töltik az idejüket a fórumokon, és nem pedig a valós életben...

hihetetlen, leírtam hogy nekem milyen nehéz volt, akkor, azért hogy segítsek, azért bizony túl lehet élni a gyermekágyat mindenképpen valahogy, ha éppenséggel nem is az ember frizurája a legnagyobb tragédiája az életben.

Erre kapom, ha kioktatást, hogy az életemet nekem kell rendbeszednem...

ha ilyen a barát akkor minek az ellenség?

Azért tévedésbe ne ess, a BARÁT az ismer.

Mi pedig ismeretlen emberek vagyunk egymás számára.

a cikk irója, bár a cikk témájától eltértünk, de pontosan erről írt.

Hogy milyen más mércével tudjuk mérni a másikat, és hajlamosak vagyunk megszólni, letorkollni a másikat, csak mert az másképp csinálja mint mi...hagyja lenőni haját, vagy elhanyagolja az öltözködését, vagy esetleg nem kacarászik önfeledten fél évvel az anyja halála után.

TE KEDVES FATA MORGANA, VAJON MILYEN BETONKEMÉNY LENNÉL EGY HASONLÓ SZITUBAN?Esetleg neked is egybeesett az anyává válásod az anyád elvesztésével?

Amúgy egyáltalán nem gondoltam semmi ilyesmire.

Panaszkodni kell,sőt ,muszáj,attól felszabadul az ember,hisz "az élet nem habostorta"(ha már szereted az univerzális idézeteket:DD).

univerzálisan bölcs idézeteket idézni egyedi emberi sorsokra elég felszínes dolog...

de vettem az adást, húzzak a francba és sajnáltassam magam máshol...

minden bizonnyal mindenre van valami idézeted...

ez is tőled van

"a világban való érvényesülés egyetlen darabjának ismeretével születtünk a világra. Tudjuk, hogyan sírjunk, hogy felkeltsük a figyelmet. Ha egyike vagyunk az újonnan érkezett, tudomással bíró szerves lények nagytöbbségének, szükségleteinkrõl azonnal gondoskodni kezd egy hatalmas szövetséges—Mami. Mamit mi irányítjuk, hívjuk õt, és Mami jön. De ahogy növekszünk, Mami egyre kevésbé lesz figyelmes velünk. Néha percekig zokogni hagy bennünket, mielõtt feltûnik. Aztán már azt sem bánja, ha saját válságainkat magunk oldjuk meg. És egyszer csak azt mondja, már elég nagy szerves lények vagyunk, tudatára ébredtünk a Halálnak. Eztán ránk hagyja, foglalkozzunk a Halállal saját magunk, esetleg ellát bennünket néhány vitatható útbaigazítással.

Persze mi még mindig Mamiért õrjöngünk, és azon fáradozunk, hogy pótoljuk õt. Egy erõteljes szövetséges után sóvárgunk, aki mágikus kiváltságokat adományoz, melyek megoltalmaznak a Haláltól. Még mindig nem vagyunk hajlandóak önállóan cselekedni.

Természetesen egyedül vagyunk. Még ha évekig együtt is élünk, még ha fogod is a kezem, még ha ugyanaz a golyó is végez velünk, a Halállal akkor is egyedül nézünk szembe.

A Halál tanácsot ad: a haldoklás útján járni, belépõjegy a nagy mûsorra. Tedd magad túl rajta. Hagyd el a drága és hasztalan védekezést, amit azért alkottál, hogy ne kelljen a kalauznak fizetned. Csak ekkor fogsz igazán élni. "

Dehogy neki.

Önmagadnak!:))

A soraim nem szívtelenek,és hidegek,hidd el.

Mindenkinek fáj,ha meghal valakije,vagy megbetegszik,és igen meg tud szakadni a szív is,de idővel összeforr.Konfliktusok,nézeteltérések,szakítások ,bizonytalanságok ,félelmek sok sok kívülről jövő történés ,amikkel meg kell küzdeni,és felül kell kerekedni rajta.

A mi életünk nem ezektől válik boldogtalanná,vagy rosszá,csakis akkor ,ha nem tudunk mindezeken tovább lépni.