Tökéletes anya, nő, feleség! (beszélgetés)

Örömmel olvastam, hogy milyen sok tökéletes ember van a hoxán.

Én abszolut nem voltam az ( meg nem is vagyok), leginkább az első hónapban, ugyan ugy mint a cikkíró, néha szaladt a lakás, anyum főzött ránk 4 hónapon keresztül, és volt olyan velem is, hogy 10napig nem mostam meg a hajamat miután megszületett Domi. Persze, e mellett mindig tiszta ideg voltam, hogy elegget evett-e Bumbusom, nem fog éhen halni, van e elégg tejem...

Aztán persze ahogy telt az idő, egyre jobban belejöttem a dolgokban. És azt hiszem, most már válon veregethezem magamat: igen, megcsináltam! Szinte minden visszatért a régi kerék vágásba! Mondom szinte, mert egy gyerek születése után sok minden megváltozik, felesleges is lenne ugy csinálni, mintha nem :)

:DD

ikertesók vagyunk,csak még nem találkoztunk,mindenben tök ugyan úgy gondolkodunk,szokásaink,minden:)

de jó, nálunk ugyanez a helyzet!

férjem tisztaság és rendmániás!

én meg gyerekmániás!

Szerintem az anyukák jelentősebb része átesik ezen, többek között én is. Az én meglátásom, hogy a hiba kulcsa az ilyen esetben (első gyerekes anyukáknál) a rossz szoktatás.

Az én esetem még bonyolultabb is. Párom nagyon messze dolgozik, a hónapból csak 1 hetet van itthon. 3 hétig nem tud hazajönni. Szüleim több száz km-re élnek, anyósom meghalt, segítségem nincs.

Mikor a kisfiammal hazajöttem a kórházból, teljesen egyedül voltam az első perctől kezdve. Baromi nehéz volt. Nem volt valami könnyű szülésem, összevissza vagdostak majd varrtak, 5 hétig leülni, guggolni nem tudtam, mert azt hittem belehalok a fájdalomba.

A kisfiam az első perctől kezdve óránként evett. Este is. Este, nappal se aludtam. Ciki, vagy sem, de bizony napokig én se fürödtem, mert mire elaludt a gyerek, féltem, hogy felébresztem. Egyedül azért nem haltam éhen, mert rendeltem őket. Nem tudtam főzni, takarítani, egész nap karban volt a gyerek, mert sajnáltam letenni őt, mert akkor sírt volna.

9 hónapig csináltam ezt, majd hazajött a férjem és éreztem, hogy totál elhidegült tőlem.

Szörnyen néztem ki. A szülés óta nem szőrtelenítettem, a szemöldököm burjánzott, a hajam kész káosz volt, a lakás szaladt, ebéd nem volt, és így tovább.

Tudtam, hogyha ez így megy tovább, elveszítem. És akkor azt mondtam, hogy elég volt.

Minden az éjszakával kezdődött. Kövezzen meg aki akar, de bizony nem mentem ki a gyerekhez, nem vettem fel, hagytam sírni. 1 órán keresztül sírt, a szívem szakadt meg, de tudtam, hogy ezt én rontottam el. A gyerek nem éhes, csak ahhoz szoktattam, hogyha felébred, én azonnal ugrok neki. Szóval 1 órát sírt, majd elaludt. Na, onnantól kezdve teljesen átaludta az éjszakát.

Pár nap után én is kipihentem magamat, és nekiálltam a változtatásoknak.

Este gyereket lefektettem, elaludt, és akkor álltam neki takarítani, mosni, mosogatni, főzni. Egyszer sem kelt fel. Újra rend és tisztaság volt, és volt meleg étel az asztalon.

Utána jöttem én. Újra odafigyeltem magamra. Igen, fodrászhoz, kozmetikushoz nem jutottam még el, de az ember lánya magától is tud generált csinálni.

Hazajött a férjem, és szó szerint a nyakamba ugrott, azóta pedig minden rendben.

Szerintem a titok nyitja a szoktatás.

Ha ahhoz szoktatjuk a gyereket, hogy csak csendben tudjn aludni, akkor azon kapjuk majd magunkat, hogy nem merünk fürödni menni, nem merünk nappal mosni, főzni, takarítani, mikor alszik, és kész. Ez olyan lesz, mint egy lejtő.

Aki a tökéletes rend híve,annak igencsak sokáig kell várni,amíg a vágya teljesül.

Igen lassan érik el a gyerekek a "kirepülési" időt!:))))

ez így van

pont azért van nálunk néha a párommal vita, mert ő a tökéletes rend híve

És én ha időm van csinálom is, de ha hazajönnek a gyerekek akkor inkább velük vagyok, és tanulunk játszunk, minthogy a padlót nyaljam, ráér az nem szalad el(sajna)

Még annyit mindehhez,hogy az ilyen "jó tanácsok" hatására senki ne próbáljon erején felül teljesíteni,szuper anyuka,tökéletes feleség lenni ,mert bármilyen fura,ilyen nem létezik,legalábbis nem ezek miatt a dolgok miatt lesz egy nő azzá.

Tökéletes anyává,majd a gyerekeink minősíthetnek minket egyedül,tökéletes nővé,és feleséggé a férjünk.

Nem a sogornő,nem a szomszédasszony és nem ,mi saját magunk:)))

Így van.

De a legfontosabb,hogy a saját értékrendje,és fontossági sorrendjét tartsa szem előtt,mindegy ,ki ,mit ,hogyan,és milyen jól csinált jobban ,mint ő,és legfőképpen ,ne törődjön az efféle "Azért gondoltam, hogy megírom ezt a cikket, mert a sógornőm volt olyan kedves megjegyezni, hogy szalad a ház, teljesen elhanyagoltam magam és különben is líg-lóg rajtam minden, ha meg akarom tartani a férjemet sürgősen változtassak ezen!" emberkékkel:)))

Én 5x szültem, tehát van egyszer 5 gyerekem, +2 a páromnak a voltfeleségétől,tehát 7 gyereket nevelünk.

Hát hosszú lenne mindent leírnom róluk,de azthiszem büszke lehetek rájuk.

Hannám kitűnő tanuló, a párom nagyfia szintén, a másik fiam nem kitűnő, de másban jó,mert jól spotrtol.... ovisaim is ügyesek okosak.

Nemrég egy éve vizsgáztam mindenből ötösre,üzletvezető vállalkozónak tanultam.

Most megint szeretnék tanulni.

Azhiszem idáig minden simán rendben ment nálunk,háziasszonyként úgygondolom mindent megteszek amit kell, mosok főzök takarítok, rend van..., anyaként is idáig úgy érzem jól helytállok, imádok a gyerekekkel lenni, tanulunk, jókat játszunk,imádom őket,a párommal olykor vannak gubancok, de mindig megoldjuk, most vagyunk túl egy elég viharos időszakon, de helyreállt a béke köztünk.

Nem vagyok tökéletes de azthiszem ezt nem mindenki tudná utánnam csinálni így.

De én ezt szeretem, a nyüzsit,pörgést,rengeteg türelmem van mindenhez, élvezem az anyaságot,mindent:)

Na hát ez a másik véglet.

Bízzál magadban! Én mindig azt mondom ,ha van igény rá, akkor elmondom a véleményem, de nem muszálj megfogadni. Minden ember más. Mindenki másban látja a prioritásokat. Az hogy valaki nem úgy gondolkodik ahogyan én, az még nem azt jelenti ,hogy Ő gondolkodik rosszul.!!!

Ez az egész véleményezősdi már nem is a cikkről szól, hanem arról, hogy néhányan milyen ügyesek, és a hozzászólásaikkal megpróbálják kioktatni a többieket, akiknek esetleg nehéz volt az eleje ennek az időszaknak. Hiába írja bárki, hogy már a szülés után topis formában volt, nem tudom elhinni. Akár császárral szült valaki, akár a gátmetszés keserítette meg pár napig az életét, biztos vagyok benne, hogy mindenkinek nehéz volt. De egyszerűbb azt írni, hogy nem én szuper vagyok, mint feleleveníteni, hogy igen, az első néhány hétben én sem tudtam, merre nyúljak, mit tegyek.

Az én szüleim, nagyszüleim, rokonaim is sokat meséltek ezekről az időkről. Minden időben más volt a nehézség, ráadásul régebben sok anyuka néhány hónap után visszament dolgozni, tehát valószínűleg volt segítsége. Ráadásul a mai fiataloknak a tanulmányai is nagyon hosszúra nyúlhatnak, így egyszerre lesznek háziasszonyok, anyukák, ráadásul nem anyuka köténye mellől, hanem menzáról, kollégiumból. Higyjétek el, sokaknak a mindennapi főzés is nehéz. Nem azért mert nem akarja csinálni, hanem még nincs akkora gyakorlata.jaj, de annyi mindent lehetne írni erről...

Örölök neki....:-)))

Nagyon szeretem Őket....a kisunokám pedig a mindenem...:-)))

Természetesen, nem akarok senkit bírálni, csak azt akartam én is érzékeltetni, (mint ahogy Dorottya is írta itt előttem) hogy minden fejben dől el. Ha valaki meg akarja csinálni, akkor meg is tudja csinálni, hogy mindenre legyen ideje!!!!!

Csak akarni kell.és megszervezni az életét. De ha neki és a férjének így megfelel, akkor nincs semmi baj.....:-)))

Nem értem ,mit nem értesz.

Igazából senki nem panaszkodott,csak valakinek nehezebben ment ,valakinek meg könnyebben.

A cikkíró is belerázódott ezekbe a szerepekbe,és mindenki belefog,majd idővel.

Ha addig fut a lakás sokszor,vagy fáradt ,hogy elpakolja a játékokat,akkor is jó anya,és tökéletes felesége a férjének,pont ,mint te ,vagy én ,vagy bármelyik nő,akit szeretnek!:))