Tökéletes anya, nő, feleség! (beszélgetés)

gondoltam hogy nem dacból,nagyon jó, hogy így meg tudod fogalmazni, mi az amit NEM akarsz, sok embernek ez nem megy!

nekem a nevelési módszerrel nem volt bajom, szerencsére anyu nagyin is tudott bocsánatot kérni, és felelősség, döntési szabadság is volt.Egy volt a nagy baj, hogy ezt csak másodszorra tudta így csinálni, a bátyámmal nem ment, mindent ráhagytak és minden felsepertek utána. Most 40 éves, az önálló életre képtelen, de lakás, semmi még eg ytévéje sincs pedig kint dekkol angliában...a 9éves kisfiát mi támogatjuk, mind anyagilag mind érzelmileg, gyűlöli az apját mert nem törődött vele soha....akár a mi apánk:(

jó reggelt!

tudtam én hogy azért csaptunk össze mert egy a cipőméretünk:)

A tökéletes anyalétről....azt hiszem, hogy akaratlanul anyáink mintáját követjük, amikor a gyerekeinket neveljük, olvastam valahol, hogy még azok is, akik direkt elhatározzák, hogy "na én aztán tökre máshogy fogom csinálni". Nyilván aki korán elvesztette,és esetleg csak az apja vagy a mami nevelte, az pedig azét, aki az anya szerepét töltötte be az ő életében.

Nálunk otthon úgy beszéltek mint a kocsis a lovával....a trágár a negyedik idegen nyelvem, annyira de annyira nehezemre esik, hogy a gyerekem előtt ki ne csússzon a számon valami gusztustalanság:)

amikor Erdélyben voltam, csak kapkodtam a fejem, milyen szavakat használnak, amiket én csak versekben olvastam!annyira tetszett ez az archaikus nyelvhasználat....eléggé nyelv(tan) mániás vagyok, imádtam a magyart gimiben, és 3 nyelven beszélek, az valami csoda volt ott

egyébként, errefelé is használják ezt a szót "megpergelem", szeged-tápén, szentesen és környékén, a szüleimtől, nagyszüleimtől is hallottam

pontosan ez volt akkor az én fejemben,:)

újra önző gyerek szerettem volna lenni

pedig tényleg nem voltam az elmúlt 10 évben a szüleimre utalva, úgy értem én az a "hamar lelépek otthonról és önálló életet kezdek " típus voltam 20 évesen

hittem én egész eddig, hogy önálló vagyok:)

valójában arra kellett rájönnöm hogy a döntéseimben még mindig anyám szava/véleménye volt a meghatározó....

nem is volt ez úgy jó

Így-így. :o))

Én azt érzem, hogy amíg kicsik voltak a gyerekek, addig maximálisan ott voltam, velük voltam, anya voltam .... de akkor annak volt az ideje ..... ez mostanra változóban .... most már egy újabb szakasz van soron ....

Üdv.:))

Szóval az nem mindegy ,hogy hány évet fecsérel el az ember a "széllelszembenpisiléssel",a dacolással,mielőtt rájön,hogy a felnőtt kort is lehet élvezni!:))

Ez épp olyan ,mint a szépségért,a fiatalságért folytatott harc....felesleges:))

De igaz,szerintem.

Bármennyire is harcol ellene az ember,és képzeli azt,hogy minden a régi,semmi sem lesz már ugyanaz,mert felnő,általa.

Másképp kezd gondolni dolgokat,megért egy csomó mindent,amit addig nem értett,néha úgy érzi gúzsba köti a felelősség,és újra önző gyerek akar lenni,aki csak magával foglalkozna,mert neki is jár...

De semmi sem lesz ugyanaz,nincs régi kerékvágás ,csak új van.:))

A felnőtt élet.