Tökéletes anya, nő, feleség! (beszélgetés)

nekem ikreim vannak,1évesek.segitségem nem volt.mindig mindent egyedül kellett megoldanom.A párom havonta jár haza 2napra,mert külföldön dolgozik.tehát el lehet képzelni...

én csak annyit mondok meg lehet próbálni mindent utánnam csinálni,és persze mindig könnyebb a másik életét élni.Anyának lenni nagyon szép,nagyon jó.Eljön azaz idő is amikor majd lesz időnk megint magunkra,de most csak a baba a legfontosabb:)

Drága Callista!

Most jutottam odáig,hogy elolvassam a cikked!

És nagyon jónak találom,az első néhány hétben én is megtapasztaltam ezt,kb akkor mikor te is,hisz egy idősek a babáink!

Mikor megszültem itt volt anya 1hétig segíteni,és hétvégéken,ha tud nálunk van,és a páromra is számíthatok,ha itthon van (ami sajnos nem sok idő)!

Mégis előfordul,hogy nem kerül főtt étel az asztalra,nem mindig csillog a ház,és néha a hajmosás is nagyon időszerű,a szemöldökszedést már ne is mondjam!

De az első a kislányom,ha van egy kis időm magamat is rendbe kapom,de nem járok talpig cicababában itthon,igaz slampos se vagyok!

És ami számomra a lényeg,hogy apának így is szép vagyok,szinte nincs olyan nap,hogy ne mondaná el,hogy milyen szép vagyok stb....és ez nagyon jól esik!Nekem ez a legfontosabb,hogy a páromnak így vagyok jó,és a kislányomnak is!

Amúgy annak én is örülök,hogy mennyi itt a tökéletes ember!

Ismerős a helyzet... szerintem mindenkinek nehéz...

nem is tudom, hogy mások hogyan oldják meg... én próbálom megoldani a helyzetet a lakás mindig rendben van, szerencse,hogy az anyukám a szomszédban van, így ha kell beugrik- de rá sem hagyhatom mindig, mert én vagyok az anyja- segít abban, hogy amikor nincs időm főz.

Van egy csodás férjem, aki rengeteget segít :)

ami meg visszahúzza ezt a sok jót, az az, hogy beteg vagyok és elég nehéz úgy ellátni a gyerkőcőt, hogy a jártányi erőm sincs meg és mindenem fáj :( plusz még dolgozom mellette, mert ha a munkám feladom, akkor igen nagy bevételtől esem el...

szóval nagyon nehéz összeegyeztetni!

Azért érdekelne, hogy 2-3 gyerekkel hogyan megy ez és akiknek egy van azoknak hogyan sikerült?

Érdekelne, hogy idővel "könnyebb" lesz? Ha igen, mikor? :)

Igazad van, normális ember nem szól meg senkit, eleve nem foglalkozik azzal, ami nem az ő dolga. Elnézést, hogy ezt a mondatot ragadtam ki a hozzászólásodból, csak valahogy ez volt az, amit nem tudtam szó nélkül megállni.:)

Volt itt nemrég egy olyan topic, ahol egy anyuka azon aggódott, hogy ha a majdnem 10 hónapos gyerekét az apjára hagyja néhány órára, akkor ő vajon rossz anya....

"illetve ő akkor is oda viszi a mamához, ha éppen moziba támad kedve menni. Na én ilyenért soha nem vittem őket mamázni, csak ha komoly dolgom volt."

Már ne haragudj, de miért bűn, ha anyuka moziba szeretne menni, és addig a nagyi vigyáz a gyerekre. A gyereknevelés nem büntetés! A gyerekszoba nem börtön!

Sziasztok !

Nem könnyű egyszerre tökéletesnek lenni minden téren. Sőt, szerintem tökéletes nincs is, csak megközelíthetjük, illetve kinek ki és mi a tökéletes a saját értékrendje szerint. Nekem ugyan már nagyobbak a gyerekeim, de én is átéltem ezeket a problémás időszakokat. Ráadásul én folyamatosan dolgoztam, mivel könyvelőként nem hagyhattam abba a munkát. Nappal a gyerekek éjjel a munka, hajnalban némi alvás. Akkor nekem sem volt túl sok időm magamra, ez alatt azt értem, hogy nem tudtam rendszeresen fodrászhoz, kozmetikushoz, körmöshöz járni, mert a gyerek volt a legfontosabb. Néha még a lakás is szaladt, mert a fiam hasfájós volt és sokat sírt emiatt. Ilyenkor persze nem értem utol magam. Na de a munka megvárt, el nem szaladt és meg sem csinálta senki helyettem. Most, hogy már nagyobbak a gyerekeim, már több időt tudok fordítani magamra, hetente eljárok fodrászhoz, 3 hetente körmöshöz, havonta kozmetikushoz. Úgy gondolom, hogy ennyi jár nekem, de ehhez el kellett, hogy teljen ennyi idő, hogy legyen hová "tenni" őket..... Sokat segít az anyósom ilyenkor, nemrég nyugdíjba ment, így neki, meg apósomnak a gyerekek a kikapcsolódás. Így hát ha valami dolgom akad, ők vigyáznak rájuk. Nagyon hálás vagyok érte. Szerintem a férfiak nagy többsége látja azt, hogy mi, akik egyszerre kellene, hogy anyák, feleségek, háziasszonyok... stb legyünk, megpróbáljuk kihozni magunkból a maximumot, de mindíg fontossági sorrendben. Értem ez alatt azt, hogy hiába áll a vasalni való a kosárban, a gyerek mindíg fontosabb. Azok a férfiak, akik meg önző módon nem látják ezt, azok a részemről le vannak sajnálva, mert én is tudom, hogy van egy munkám, amit "kötetlen" munkaidőben végzek itthon, a saját irodámban, van 2 gyerekem, van egy háztartásom és főképp van egy férjem, akiket nem tudok mindíg maximálisan 100%-ig kiszolgálni, mert ha némelyik nap 48 órából állna, akkor sem tudnám utolérni magamat. Aztán mikor nyugisabb időszak jön, akkor minden belefér az időmbe.

A sógornőkről meg annyit, hogy az enyém is mindig megszólt engem, hogy "sokat" vannak a gyerekeim az anyósoméknál. Mindig azt mondta, hogy ő nem a mamának fog gyereket szülni. Uram bocsá, az övé még csak 1 éves, de már a fél életét a mamánál töltötte, pedig ő csak GYED-en van, nem kell dolgoznia mellette, még sem bír el egy gyerekkel, illetve ő akkor is oda viszi a mamához, ha éppen moziba támad kedve menni. Na én ilyenért soha nem vittem őket mamázni, csak ha komoly dolgom volt. Szóval bocs, hogy hosszú lett, de ez a női sors, szerintem ezt mindenki végig csinálja, aki gyermeket vállal és véleményem szerint az az igazi anya, akinek a gyereke a fontosabb, nem a vasalni való, vagy az, hogy mit mond a barátnő a szaladó lakás láttán.

Csak akkor, ha ezt a sorsot érzed elkerülhetetlennek. Amúgy, ha van egy kis szervezési készséged, nem borítja fel a baba az életed.

Ha elhiszed nekem, hogy egy csecsemőnek nem az a legjobb, hogy állandóan kézben van, hanem a nyugalom fontos, legalább annyira mint neked és a családtagjaidnak, már nyert ügyed van.

És azt se hidd el, hogy az a normális, hogy a picit éjjelente 16-szor eteted, mert az a normális, hogy egy gyerek aludjon éjszaka, és ti is aludjatok mellette. Mert az éjszakai nemalvás károsítja az idegrendszert, az övét is, a tiedet is, és nem az, hogy rászoktatod, hogy az éjszaka alvásra való, mégha nehezen fogadja is el, és tiltakozásul átüvölt néhány órát.

És ne hidd el, hogy ha a férjed nem bánja, hogy nincs magadra időd, akkor minden rendben van, mert nem a férjed nézőpontja a lényeges, hanem a te igényeid.

És azzal se foglalkozz, ha most leharapják a fejem ezért a hozzászólásért, hanem jussak eszedbe majd februárban, mikor a baba valósággá válik.

És még egy fontos dolog. Ha lehet, ne mard el a barátaidat azzal, hogy most neked a gyereked a minden, és ne zavarjanak. Sajnos, rengeteg ilyet láttam, aztán mikor a gyerek már nagyobb, anyuka meglepődik, hogy nincs kivel váltania két szót. Az én barátnőim a leglehetetlenebb időpontokba csengettek be, de a végén csak kiderült, hogy mindig tudtak segíteni a fürdetésben, pelenkázásban, a baba megnyugtatásában. Ne emelj magad köré falat, csak mert gyereked született...Manapság nagy divat....

Sok-sok boldogságot kívánok nektek.

Nekem éjszaka első perctől fogva aludt (este10-hajnali2-reggel6-kor evett aztán aludt). Este 7-kor már aludt reggel 7-ig az evéses megszakításokkal. DE nappal nem. 3x fél órát aludt nappal, a többit ordítással töltötte, ha nem volt a kezemben. Délelőtt csináltam a dolgomat (házimunka), úgy hogy mellettem volt (hol sírt, hol nem, beszéltem hozzá folyamatosan), de délután - mikor már igazán rázendített, akkor volt hogy három órán is sétálgattam vele a szobába körbe-körbe. Este 7-kor mikor letettem az ágyba, akkor jött az én generálásom, illetve a munka (nem házimunka-itthon is dolgozom az első perctől fogva). Volt mikor szalad(t) a lakás, főzni én mai napig is csak kizárólag kétnaponta (gyerek előtt se volt másként). Mosást meg berakom reggel, mikor úgyis tollászkodom, aztán reggeli után veszem is ki. Vasalni mindig is utáltam, cirka fél éves korától kezdve már a gyereknek se vasalok-ügyesen szárítok.

Nem tudom mikor könnyebb, most hogy lassan (9nap múlva) két évesen, vagy pici gyerekként. Most már tökéletesen átalussza az éjszakát, nappal meg 1,5-2 órát alszik, DE most szétszedné a lakást, a szememnek ÁLLANDÓAN rajta kell lenni.

Teljesen egyetértek a cikkíróval, én ugyan elég hamar épültem fel a szülésből de én sem értem magam utol sokáig. Nekem pedig segítségem is van ez nálunk soha nem volt szégyen a családba, még mindig mert főznöm nemigen kell de nagyon hasfájós volt a picilányom és napközben nem aludt semmit sokáig, nem is engedte, hogy lerakjam szinte egész nap ölben volt mert különben fájdalmasan sírt és wc-re is akkor tudtam elmenni, mikor megjött valaki a családból. Akkor szinte semmit nem tudtam csinálni.

Ez idő elmúlt tündéri a kislányom, mellette tudok sokmindent csinálni mégsem izgat fel ha egy kicsit rendetlenség van és eltervezem, hogy takarítok aznap és mégsem jön össze mert aznap igényli, hogy foglalkozzak vele vagy más valami közbe jön.

Majd megcsinálom máskor. Itthon én sem nézek ki úgy mint egy plázacica, az sem zavar ha a ruhámat lekajálja vagy lebüfizi nem szoktam azonnal kicserélni, inkább nevetünk rajta a párommal együtt. Ha megyek valahova természetesen soha nem szégyenkezem, soha nem volt bajom a kinézetemmel még most sem, felöltözök és kisminkelem magam.

Otthon egyáltalán nem izgat ha nem vagyok a toppon az sokkal inkább, hogy minál többet tudjak foglalkozni a családommal és a barátokkal.

Áprilisba húsvét. jó ajándék a füldugó.

Ha van még férje vetess vele Valentin napra.

Csajok! Most csak az hiányzik, akkor is dübörögjön, ha egy kicsit hangosabbak vagytok. ;)Lehet hogy hallgatózik.

Igazad van ;)

oh, én nem pakolok minden este:) hetente egyszer van nagytakarítás, hétközben meg csak "pakolászok". Szerencsére mivel Bumbus csak 5 hónapos a játékok még csak a járókában vannak... De lesz ez még igy se! :)))

nagyon kiborultam mikor ezt csinálta. Én is nevelési célzattal hagytam kiabálni hajnali 5-kor, erre jól megütötte a radiátort. Azt hittem szétveri komolyan!

aztán dec 30-án a felső szomszéd bulizott, 31-én meg az oldalsó, szóval két napig nem aludtunk.

Na az oldalsó durván nyomta, baromi hangos volt a zene, és a párom tényleg tök udvariasan megkérte őket hogy kicsit halkítsanak. Nem baj ha buliznak, de a gyerek had tudjon aludni. Erre még jobban felnyomták! Na akkor döntöttem úgy ha énrám sincs senki tekintettel, akkor én is nagyívben ****** mindenkit. Így most tök nyugis vagyok! :)

Nálunk még most is szalad a lakás! Sajna nem vagyok tökéletes, de ez van!

Minden este összedobjuk a lakást kettesben az urammal, reggel mikor felkel Ati mintha bomba robbant volna.

Majd ha nagyobb lesz, lesz jobb is. Én már leszoktam arról, hogy ezen idegeljem magam.

Nálunk az oldalsó szomszéd zörgött át, de nem hallottam. ;o) Aztán ugyebár át is aludta a többi éjszakát, így több alkalma nem is lett volna zörögni.

(Azóta én zörgök, hogy éjfélkor ne zenéljen már.)