Pajzsmirigy betegek fóruma (beszélgetés)
Ja, Te szegény:(
Sajnos a betegség nem azt nézi, hogy hány évesek vagyunk:(
Menj nyugodtan orvoshoz, ha tényleg gond van a pajzsmirigyeddel, akkor sem kell aggódni, hiszen ez a betegség jól gyógyítható. Csak akkor súlyos, ha nem kezelik!!!
Mit érzel, az idegességen kívül? A vérképed mit mutatott ki? TSH eredmény? ezek szerint a nyakadon látszik?
Sziasztok!
Volt vkinek olyan a pm.től (stuma), fájt a feje meg a nyakán feszítő érzés?
Igen a gyógyszert mindig minden előtt legalább fél órával kell bevenni.
Vérvétel előtt be kell szedni a gyógyszert, hiszen az orvos azt is nézi, hogy a gyógyszerrel milyen a hormonszint.
Sziasztok!
Ha tudtok, segítsetek nekem!
Pénteken megyek vérvételre. Be kell előtte szednem az L-Thyroxin-t vagy nem?
Ez örökös dilemma nálam.
Ti hogy csináljátok?
Köszi, igyexem. :)
Most csütörtökön lesz az olasz szóbeli része, semmi nehéz. Marketing lesz 26-án, attól egy kicsit tartok, mivel 40 kérdésünk van, 1-et kapunk, szóbeli lesz, és ami a legszarabb, hogy nem az anyanyelvemen kell magyaráznom. :( Nem jó dolog kisebbségnek lenni. :( Meg az angol vizsgám 29-én lesz, ami szintén nem nehéz. Így állok. A többi okés. :)
Mintha én mondtam volna!:-)
Hajrá!
Vizsgák???
Na hali!
Kezdek kilábalni a depiből. Bár vannak, akik megkeserítik a szabad perceim, igyexem nem foglalkozni velük, és kirekeszteni az életemből minden zavaró tényezőt. Most jól érzem magam a bőrömben. Remélem, folyamatosan javul a helyzet. :)
Sziasztok!
Hát nem tudom mit mondjak erre....
Túl kell tenned magad ezeken a szőrnyű dolgokon! Szép, csinos, fiatal lány vagy, ha ezeken rágódsz tönkre teszed magas!
Én ezen a lányon simán keresztül néznék, egy pillanatig sem zavarna, hogy gyerekkorunk óta ismerjük egymást.
Nem kötelező senkivel sem szóba állnod, barátkoznod.
Abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy a barátaidat Te választhatod meg!
Na nehogy már ilyenek miatt az öngyilkosság foglalkoztasson!
Készülj a vizsgádra, aztán pihi!
Igyexem kikapcsolódni, több-kevesebb sikerrel. Bár elég soxor tör rám a sírás, minden ok nélkül. És ez már ismerős... De most nem fogok addig eljutni, hogy öngyilkos akarjak lenni. Nem hagyom magam. Tudom, hogy ki lehet lábalni a legmélyebb gödörből is, nekem egyedül sikerült, és ha 18 évesen ment, most is menni fog. Sőt, nem engedem magam addig süllyedni. Na, majd lesz valahogy. Igyexem emberek közé menni.
Igen, nekem a sulis évek (1.-től közép 4. végéig) maga volt a pokol. Nem álltunk valami jól anyagilag, ezért sűrűn hordtam mások használt ruháit, volt, hogy olyan volt egyik-másik felsőm, ami már 1 picit rövid volt... Ez adta a kiálló fonalat drága osztálytársaimnak, amit elkaptak és kihúzták, kikezdtek. Mindig volt pár barátom, de azok közül egyik sem védett meg soha. Fizikailag nem bántottak (amennyiben a leköpés nem számít fizikai sértésnek), viszont sokszor megaláztak, csúfoltak mindenért, fenyegettek, dolgoztattak (házi feladatokat, házi olvasmányokat dolgoztam ki nekik, csak hogy békén hagyjanak, mindent hiába, mert csak nem maradt alább). Alsóban a tanító néni még csak-csak megfékezte az "atrocitásokat", de 5. osztálytól az osztályfőnök nem hogy nem foglalkozott a dologgal, de még én lettem megfenyegetve, hogy ha nem hagyom abba az örökös nyafogást (kb. kéthetente mentem szólni, hogy csináljon már valamit, mert már nem bírom tovább, illetve részletesen beszámoltam neki, miket csinálnak velem egyesek), tehát ha nem hagyom abba a nyafogást, még én kapok osztályfőnöki megróvót. Kész, az egyetlen, aki tehetett volna azért, hogy az egészet megakadályozza, illetve hogy véget vessen a terrornak, kijelentette, ő nem hajlandó semmire. A 3 grácia volt az ő kedvenckéje. Ő is soxor megalázott, hogy pl. mikor panaszkodtam neki, és kértem, csináljon valamit, azt mondta, majd a következő oszi órán megbeszéljük. Elérkezett az oszi óra, és mindenki előtt megkért, ismételjem el mindazt, amit neki mondtam. Persze a szúrós szemek kereszttüzében inkább elhallgattam... Nem volt egy szabad szünetem, amikor nyugodtan elmehettem vécére, rámrúgták az ajtót, fentről locsolgattak, vagy fényképezgettek. Ha bicajjal mentem suliba, rendszerint lapos erékkel jöttem haza. Egy darabig csak kiengedték a levegőt a kerekeimből. Feltaláltam magam, vittem magammal pumpát. Aztán úgy engedték ki, hogy kiszedték belőle a szelepet és valahol eldobták. Feltaláltam magam, új szelepekkel és pumpával jártam suliba. Velem nem fognak kicseszni alapon... Hogy ezután mit csináltak? Kivágták a gumijaimat... Az egyik barátomat a fiúk rendszeresen verték, és ha közbe mertem avatkozni, engem leköptek és elrángattak onnan.
Röviden ennyi is elég. A 8. után középsuliba is egy osztályba kerültem a 3 grácia közül a 2 legutálatosabbal. El lehet képzelni, mennyire szerettem suliba járni. És a sors fintora: a 2 közül is, amelyik a legaljasabb, leggusztustalanabb, -gerinctelenebb csaj, pont vele kerültem egy évfolyamra még az egyetemen is. 21 éves vagyok, és 14 éve szívok vele egy levegőt... És ezek után sztem nem kell csodálkozni, hogy ilyen problémáim vannak...
Azon, hogy genetika -e vagy sem, nem akarok veszekedni, vlki ezt mondja, más azt, hogy stressztől alakul ki. Lehet, nekem is volt vlki a családban, akinek ilyen baja volt, csak esetleg nem tudtak róla, és megvan bennem a hajlamosság. De amitől előjött, az a stressz. Nem tudjuk másra fogni.
Na, lényeg, hogy 26-án lesz a következő vizsgám, és minél előbb elkezdek rá tanulni. Szóbeli lesz, ami egy kicsit gáz, de valamit majdcsak összehozok... Ja, aki még nem tudja (nem tudom, innen olvasgatja -e vlki az interaktivitásomat), nem az anyanyelvemen kell vizsgáznom. Dupla nehéz. :(
Sziasztok!
Megnyugodtál egy kicsit?
Hát az ilyen nem barátnő! Ne foglalkozz vele! Nem érdemes idegeskedni miatta.
Genetika! A barátnőmet is megoperálták, és tőle is kérdezték a családi dolgokat, és mondta, hogy senkinek nem volt ilyenje. A műtét után néhány évvel teljesen véletlenül azt hiszem szívultrahangnál észrevették, hogy az apukájának a Pm-je kicsit lenőtt. Panaszt nem okozott, de meg volt honnan szedte a betegséget.
Persze a stressz nem tesz jót az egészségnek, nekem is amiatt újult ki.
Milyen mellékhatásokról beszélsz a gyógyszerekkel kapcsolatban?
Jól értem, hogy gyerek korodban sokszor bántottak?
tényleg pihenj sokat!
Gyere nyugodtan panaszkodni!!!!
Az illetőnek lehet, hogy más baja volt!
Mellékhatások: A gyógyszer gyártók mindent ráírnak azért, mert ha valami előfordul nem lehet őket beperelni, de ezeknek a fele sem igaz.
Nekem is írtak egyszer olyan koleszterinszint csökkentőt, hogy a hirtelen halál volt az egyedüli, ami nem volt ráírva. Igaz én sem szedtem be.
Ez a betegség nem a stressztől van, ez genetika.
Vigyázz magadra, és gyere!
Aki meghalt, mert abbahagyta a kezelést, nem a barátnőm volt, nem ismertem (szerencsére), csak ahhoz a dokihoz járt, akihez én.
Ma voltam a dokinál. Tiastat nevű gyógyszert írt fel. Napi 1 tabletta, reggel. Nem annyira vészes... Azt hittem, rosszabb lesz. De mikor elolvastam, milyen mellékhatások jelentkezhetnek, majdnem elájultam, akár kómába is eshetek! Próbálok nem erre gondolni, de nem tudom, hogy fog menni. Holnap vizsga+kollokvium. Én meg nem tudok leülni tanulni...
A kezeléseket nem utasítom el. Elegem van, ez tény, féleg hogy mások hülyének néznek, hogy 21 évesen hazavágtam a p.mirígyeimet a stresszel, merthogy GYEREK vok, blablabla. Csak nem tudják, hogy ez a GYEREK 21 éves létére milyen terrorban élt 12 évig (suli, osztálytársak, oszi)...
Köszönöm a vígasztaló szavakat. Igyexem összeszedni magam... De ha olyanom lessz, azért jövök én még ide panaszkodni. :)
Szia ZSuzsa!
Keresem a szavakat, hogy mivel bátorítsalak...
21 évesen nem szabad ilyenekre gondolni! A barátnőd, aki feladta nem jó példa! Ennyi idősen olyan példaképeket kellene keresned, akikben van kitartás, van céljuk és ezek szerint élnek!
Én 21 évesen már 2 betegséggel rendelkeztem (gerinc sérv és a PM. túlműködés). Eszembe sem jutott, hogy a kezeléseket megtagadjam.
Neked még dolgod van ebben a világban!
Az, hogy megszúrnak időnként és be kell szedni az egészséged érdekében naponta gyógyszert nem nagy dolog. Erikának és Bereniknek igaza van! Ilyenkor arra kell gondolni, hogy ez legyen a legnagyobb gondunk az életben!
Keress egy másik orvost, akiben megbízhatsz. A kezeléseket ne utasítsd el!
Most koncentrálj a vizsgákra és az egészségedre! Gondolj azokra, akik szeretnek, a szüleid biztos nem örülnének, ha tudnák, hogy ilyen gondolataid vannak. Vigyázz magadra!