Örökbefogadás - ahogyan én látom (beszélgetős fórum)

Csak a penz es megint csak penz .... latom egy magyar dokumentot rola es nagyon megrazo volt.

Lassan 50 fele közledök ( legalab is ugy nesztek ki az apolatlan szemelyek) de latni lehetett hogy a befogadott gyerekek erdeke a legkeveseb ami erdekelte.

sziasztok ...

azért én vitába szálnék arról, hogy egy nevelőszülő nem tesz meg mindent egy gyerekért...

En mar a 70 evek elejen talakosztam az elsö adopcio pionierokal a volt hazambol . Sknadinavok lettek az uj szulök es ma mar ök is szulök es normalis eletet elnek .

Szomoru ez a M.o facit ez a elöiteltekel tele melyek sajnos egy gyerek - gyerekek ellen vannak iranyitva.

Szegyen ez es semi mas hogy mar ki milyen etiketat tesz ra az a ö sajat dolga .

Két személyes tapasztalatom van, ill. ismerek olyan szülőket akik ezen az úton végigmentek.

A roma származású gyerekeket nem szívesen fogadják örökbe a magyar szülők. Ezt onnan tudom, hogy ismertem olyat aki végigjárta a tanfolyamokat , és mindent ami az örökbefogadáshoz kell. Nagyon jómódúak. Egyszer kapták a hírt, hogy lenne két gyerek . egy csecsemő és egy 2 éves testvére, viszont roma származású. Elutasították. Azt mondta, hogy nem rasszizmus miatt, egyszerűen úgy érzi nem tudna hiteles szüleje lenni. (Megjegyzem amúgy nem nagyon értettem ezzel egyet) Viszont kínozta a bűntudat a gyerekek miattm így felkereste az illetékest és érdeklődött a gyerekekről, hogy mi lesz velük. Azt mondták neki, ne legyen bűntudata, a magyarok nem szokták a roma származásúakat elfogadni, ilyenkor a gyerekek felkerülnek a nemzetközi listára és szinte napok alatt kapnak szülőket Főleg Olaszországba kerülnek ki ezek a gyerekek. KÖzben ez a pár rengeteg lombikon is túl volt, végül a hatodik sikerült. Közben megint hívták őket, hogy lenne egy magyar picibaba. Majd megszakadt a szívük, de tudták, hogy mennyien várnak babára, nekik meg útban van a saját, emiatt visszautasították. Az illetékes pedig többször felhívta őket, hogy tudja hogy lesz saját babájuk, de tudja,hogy nagyon jó helyen lenne náluk egy baba és ne lépjenek ki a programból. De kiléptek, hogy másnak több esélye legyen, ha már nekik lett saját.

Másik ilyen párt itt Hollandiában ismertem meg. Ők egy holland pár és magyar roma származású 3 gyerkőcöt (testvárpárt) fogadtak örökbe ((7, 5, 2 évesek). A gyerkőcök pár hónap alatt megtanultak hollandul, sőt (bár ezt sose hittem el), de elfelejtettek magyarul. Sose voltak hajlandóak magyarul beszélni. Borsod megyéből származtak. Nagyon okosak, jól neveltek, illemtudóak, tiszták, rendesek..lettek. Ezt csak azért írtam, mert nem kell félni a roma származású gyerekektől, jó környezetben nagyon jó emberek válnak belőlük.

Sokakban a gyermektől teljes az élet. Nekem is pl. Amíg nem volt (sokáig), nagyon üresnek, fölöslegesnek éreztem magam. Ő ad értelmet mindennek.

Tudom, hogy vannak emberek, akik nem is vágynak gyermekre, de megkockáztatom, hogy idős korukra megbánják...

[link]

a gyámhivatalhoz kell fordulni a kéréssel.

A ti esetetek az a kivétel ahol a nevelőszülőség"kifizetődöbb"lenne mert a gyámságért nem jár semmi juttatás.

Én azt írtam, az ismerőseim körében...

De ha Te jobban tudod...:)

Én azon gondolkoztam el, mi lesz, ha megtalálod életed párját és ő szeretne közös babát? Én is 29 éves vagyok, nekem már volt egy vetélésem, szerencsére itt ül az ölemben a kisfiam, de az hogy ő van egy csoda és egy hatalmas ajándék a férjemnek is.

Az örökbefogadás szép dolog lenne, de egyet értek az előttem szólókkal hosszadalmas és nem biztos,hogy úgy lenne, ahogy szeretnéd. Kíváncsi vagyok mi lesz a véleményed mondjuk 10 év múlva?

Kicsi keresztfiam örökbefogadott baba, egyszerűen imádjuk, soha nem fordul meg a fejünkben, hogy ő örökbebaba. És igen, van egy kis fogyatékossága, ami születésekor nem látszott, de gyógytornával korrigálható. Fejlesztik is ezerrel. Mi azt mondjuk, milyen szerencséje van, hogy örökbefogadták, egy nevelőszülő vagy a nevelőotthon nem foglalkozna vele ennyit és akkor tényleg fogyatékos maradna. Még hasonlít is az apjára :)

Anyukám védőnő, most adott örökbe egy cigány kisfiút. Annyit tudunk a szülőkről, hogy igen jómódúak és ez már a második cigány babájuk. Az anyuka azt mondta a kislányáról: nem azért, mert az övé, de ő a legokosabb az iskolában... Szóval a gének itt nem számítanak, szerencsére.

Aki nem tud szívvel- lélekkel szeretni egy örökbebabát, akinek már most az jár az eszében, hogy mit ír az idegen gének számlájára, az felejtse el az örökbefogadást!

Az ismerőseim körében vannak olyan családok, akiknek nem lett gyermekük, és valóban "savanyúan" élik az életet, és vannak, akik örökbefogadtak, és boldogok.

Én sem tudnék gyermek nélkül élni.

Szerintem szép gondolat, hogy örökbe akarsz fogadni egy gyermeket, de az írásodból inkább a félelmet érzem ki, hogy Te nem tudsz egészséges utódnak életet adni (lehet, hogy nem jól gondolom). Ezért ne fogadj örökbe, mert az a gyermek, aki esetleg hozzád kerülne, szintén hordozhat olyan géneket, tulajdonságokat magában, amiket Te hibásnak tartassz, sőt a pszichés eredetű problémáknak még nagyobb is az esélye, hiszen a tény, hogy nem várják a babát, már a magzati életre is hatással lehet.

Egyébként Anya nem attól leszel, hogy szülsz, hanem hogy felnevelsz egy gyereket.

Nemes dolgok ezek, de az en velemenyem az, hogy ez valahol nem normalis.

A nonek megadatik az eletadas, akkor azzal eljen, mert amint a tobbiek is irtak a gyermekednek eletet adni a vilagon a legszebb dolog...

Vannak orszagok hol az emberek csakis egy serult kisgyereket akarnak örökbe fogadni . Emberek kiknek ez egy termeszetes dönte hogy azt a picit viszik melynek a legnagyobb szuksege van a szeretetre .

Csodalatos döntesek a meg csodalatosabb pici gyerekek szamara.

Rosszutra teres csak a szeretett hianyat indikaljaes a örökbefogadonak a inkompetenciajat .

Szép amit írsz, csak nem jól látod a helyzetet.

Az örökbefogadás koránt sem olyan, mint amilyennek gondolod. Hosszú várakozás, vizsgálatok...nem ugyanaz, mint az a 9 hónap, amíg szíved alatt hordod a gyermekedet. Nem másét, a tiedet.

Nem tudhatod, hogy az örökbefogadott gyermek milyen géneket hordoz. Lehet beteg...Ha felnőtt korában rossz útra tér, óhatatlanul is a génekre fogod, míg vér szerinti gyermeked esetében magadat hibáztatod...

A próbláma gyökerét a lelked mélyén keresd. Írod, hogy nem volt túl jó a gyerekkorod...Tett helyre magadban a dolgokat, rendezd a kapcsolatokat, találj egy szerető, megbízható párt és vágyni fogsz saját kisbabára!

Így van.

Egyébként jelen állapotokban a legbölcsebb döntés, ha valaki nem vállal!! Főleg, ha nem is ezer százalékosan biztos az egészben.

Elég fura gondolkodású a cikk írója.

Három félidős vetélésem volt ami nagyon fáj és egyetlen élő gyermekem nincs még.Nos negyediket most úgy érzem nem merek bevállalni, mert minden kivizsgálás ellenére nincs meg a probléma forrása.Igen felmerült az örökbefogadás gondolata de mindig van ami megtorpant bennünket.Ilyen az, hogy milyen betegségeket hordozhat...

Belegondolok abban, hogy a vonásainkat, mozdulatainkat,természetünket nem láthatom viszont benne.

Én úgy érzem ezek ellenére, hogy nagyon szeretem a gyerekeket és ha van választásom akkor inkább a sajátomat nevelném.

Milyen naív a cikkíró. Most komolyan ledöbbentem. Mi garantálja, hogy az örökbefogadott gyerek egészséges lesz? Ráadásul az örökbefogadható gyerkőcök eleve "hátrányos körülményekből" érkeznek. Ezt én nagyon nagy hülyeségnek érzem.

Én megértem azt is aki nem akar örökbefodadni és azt is aki egyáltalán nem szeretne gyereket. Amúgy rengeteg pár vár gyerekre nem hinném, hogy propagálni kellene.

Szia!

Nem értek egyet azzal amiket írtál. Azért írsz ilyet, mert nem voltál benne. Annak idején én is egy kicsit hasonlóan gondolkodtam, de nem azért akartam örökbe fogadni, hogy ne örökölje a mi betegségeinket, hanem azért, mert nem volt jó a kapcsolatom anyámmal.

Még gyerekként kijelentettem, hogy nekem ha örökbefogadott gyerekem lenne, azt jobban szeretném, mint te engemet a sajátodat.

Aztán sajnos az élet úgy hozta, hogy szembe kellett néznünk vetélésekkel, meddőséggel. Amikor az egyik meddőségi intézetben azt mondták, hogy nincs peteérésem, és saját gyerekem nem lehet, akkor jelentkeztünk az örökbefogadási tanfolyamra, elvégezük a pszichológiai vizsgálatot stb, és kezünkbe volt a papír, hogy örökbefogadhatunk.(szerencsére a várakozás alatt nem hagytuk abba a vizsgálatokat, és kiderült, hogy a meddőségi intézetek ahhová jártunk csak lovét akartak, de nem helyrehozni bennünket, és végül egy belgyógyász doki segített, és helyrejöttünk meddőségi intézeten kívül) Aztán jelentkeztünk alapítványokhoz, és megkezdődött a hosszú-hosszú várakozás.

Mindegyik alapítvány azt mondta, hogy legalább 3 év a várakozás. Aztán 2 év után az egyik alapítvány felhívott, hogy van baba. Boldogan öröm mámorban mentünk, mire kiderült, hogy mennyi sok pénzt kér az alapítvány nem hivatalosan (és erről előtte nekünk senki sem beszélt, hogy alapítványoknál pénzért van magyar egészséges baba). Teljesen kiborultunk, a rózsaszín köd, ami addig rám is rám telepedett lehullott, amikor a nő közölte velem, hogy beteg gyereket, roma vagy fél roma gyereket pénz nélkül is és hamarabb is lehet kapni.

Teljesen összetörtem, hogy még az alapítványoknál is minden a pénzről szól.

3 órát kaptunk,hogy eldöntsük, hogy kell-e a baba. Addig én is úgy gondolkodtam, hogy szegény egyedül van, az anyukája elhagyta stb. Nem ment az, hogy 3 óra alatt döntsünk.

Napokig sírtam, hogy hogy lehet ilyen a világ. Aztán átgondoltam gyerekkoromat, anyuval való kapcsolatomat, és úgy döntöttem, hogy végére járok a betegségeimnek, és azért is meggyógyulok, és lesz nekem saját gyerekem, nem fogok "venni" egy egészséges csecsemőt. Ha az enyém mégse lesz egészséges, akkor pedig úgy fogadom el ahogy van.

Ez a küzdelem magammal kb egy évig tartott.

Szóval az örökbefogadás világa nem olyan amilyennek leírod, arról nem is beszélve, hogy mindegyik örökbefogadás-örökbeadás más és más történet.