Örökbefogadás - ahogyan én látom (beszélgetős fórum)

Genek szerepe nem olyan erös mind a logika es a szeretet. Kis " edi - bedi " gyerek megvaltozott az termeszetes de közben ti is körulötte megvaltosztattok sajnos.

Es kezdödnek az igenyek es a hala elvaras , hogy a kis lany felnezen es almakot teljesitsen,

Mikor ki kerdeszte meg töle hogy ö de csak ö igazan mitt es hogy szeretne az eleteben ? komloyan hanyszor lett ez a kerdes felvetve?

Hol volt az ö integritasa az ö privat elete ? egesz kicsi kortol ?

Milyen tisztelet kapot a gyerek amikor a Moskva terre kart ? ahogy irod " bandazni "

Le es fel futkarozas a psychiaterokhoz amikor a kisleny csak eppen a hatarakot probalta mind minden mas abban a korban.

Leeretsegisztetuk - erdekes ha valaki eretsegizett akkor ö volt .

Hol volt a kislany lehetösege arra hogy egyedul tudjon ervenyesulni ha ti alandoan a nyomaban voltatok ? Ez ha enyi idö utan azt kerdezitek magadtoktol hogy erdems -e volt ? akkor hol is vana szeretett ? Itt inkab arrol van szo hogy a gyerek utan vagyotok ki lett elegitve de mikor a kis edi - bedi lanybol nagyobacska lett nem ment.

Es hogy ha az egesz tarsadalom hozza allasa enyire ferde a szines börik iranyt , hogy jobban fogadnak be egy kek szemu szöszi gyereket ez csak egy szegenysegi tarsadalmi bizonyitvany nem csak a Mo hannem az egesz keleti blokra.

Sajat magam megeltem ezt az undort mikor egy keleti blok fövarosaban be akartam menni meg anno akkor kixsi lanyaimal egy eterembe , az ajtonal egy barom bunko elallta az utjukat rajuk orditva ; Gypsys not welcome ,

no most mitt tettem volna csak egyett soha de soha be nem teszem a labom ezekbe az orszagokba .

Mellekesen a lanyaim igen is keverek gyerekek - Shoshon indianok -

En egy nagy vilag varosban neveltem a gyerekeim , volt is van is minden fele dolog minden attol fugg hogyan van megmagyarzva ! Fiam 17 eves a Roszkildei konceron volt , hazajövett elismert egyettmast - ma egy nagy koncernak cheffje es boldog csalad apa .

Fontos hogy a szulök higyjenek a gyerekeknek.

Elöfordult hogy a munka miatt ( kamion vezettem egy ideig ) a gymis fiam valolt be minden felelöseget.

En mind nagymama nem csiszolom a kilincseket unokaimnal mivelt meg sajat eletemben eleg sok minden tenni valo van .

Fiam van a gyessen ugy hogy nagyon jol tudjak egymast kompletalni .

En soha nem hianyoltam semi fele apuka jelenletet egyedul is excelent volt felneveni öket . Igazan mind maig örulnek annak hogy gyerek koruk igazan boldog volt. Egy nehany diplomas , de mind peldas eletet el. Unokam mar gymnazista , van hogy egyutt inlinson kerulumk egy par km -ert , nem az evek nem valtoszattak egyaltalan semit en igy gondolkodtam azelött is es most is.

Masik fiu unokamal jarok lövöldözo palyara mert apjahoz nem al közel a lövöldözes. Nincs az amit az ember mind egyedul allo ne tudjon veghez vinni.

Bisztonsagosab csaladi közerzett van mivelt csak egy felnötten van a felelöseg.

Most nézem az adatlapod, hogy már régebb óta vagy fiatal..

Tehát, ha voltak, régebben voltak gyerekeid, akik bizonyára nagyobb dráma - drog, meg ilyenek - nélkül felnőttek. Így visszatekintve a te szemszögedből nyilván összességében igazad van.

De én most, ebben a világban nevelek három gyereket, egy autistát, és egy elég rossz természetű, nehezen kezelhető kislányt... És már én vagyok, akit néha kezelni kell, mert megyek tönkre fele... Apukát nyilván ritkán látjuk, mert nem bankigazgató, munkából meg nehéz élni. Ettől persze sose csinálnám másként, imádom őket,és még arról is szoktunk beszélgetni a férjemmel, hogy ha úgy leszünk, a 30-as éveim második felében még vállalhatunk negyedik babát is.. De persze, csak ha tényleg bírnánk. Nyilván én is másként fogok ezekről írni 30 év múlva... Amikor véletlenül 1 napra nincsenek otthon, fél nap után már hiányoznak nagyon... De azért anyámék is igen boldogok, főleg, amikor eljönnek tőlük...

Ugye a nagyszülő is kétszer örül az unokának...

Nálam meg arra nincs szükség, hogy azt akarjam, hogy behozzák, amit én nem értem el... Elég sok mindent elértem, és talán még fokok is, ha a Jóisten engedi... Ezért én elsősorban nem teljesítményre önmagában, hanem a kiegyensúlyozott teljesítményre helyezem a hangsúlyt, ha elvárásokról van szó. Magyarán képességeihez mérten teljesítsen, de maradjon mellette egészséges testileg, lelkileg...

Szóval könnyű a "sok szülőt" megszólni, és van is sokszor igazság a megszólásokban, de azért ma szülőnek lenni se könnyű, nagyon sok helyre kell megfelelni, és nagyon kemény kritikát kap az ember, ha a gyerek nem úgy muzsikál...

Gyerekek nem kerödzködtek ide ! ha mar a vilagon vannak akkor szeressuk öket - nagyon !

Addig amig ra vannak kenyszerulve szeretetunkre , segitsegunkre tegyunk meg mindent ertuk , mutasuk az utat de ne vezessuk ök majd egyedul indulnak el ha itt az idö .

Akkor sem szabad akadajozni hanem csak tamogatni ugy hogy az ember haterben marad .Szukseg van a segitsegunkre , tanacsunkra tudjak hol vagyunk.

Szerett az hogyan vissza tukröz majd az eletuk , mikor latjuk hogy ervenyesulnek az eletben , tudjak tovabb adni a szeretet.

Energiat es szeretet amit " bele öltem " gyerekimbe nem kivanom semi modon semi kamatosztatni azzal hogy rajuk szorulok . Ugyanugy nem az almom gyerekim egyeni elet sikereinek - " felhöen lebegni "

Sajnos sok szulö abban eli ki magat hogy egyetlen egy vagya hogy gyerekein keresztul hozza be amit ö anno fiatal koraban nem ert el.

Ahova a lányom jár iskolába, sok a roma. Nagyon féltem, hogy mi lesz. Pedig a nagymamámék falujában volt sok cigány barátom, ők tanítottak meg lovaskocsit hajtani, meg ilyen dolgokra..

És az van, hogy pozitívan csalódtam. Vannak persze kirívó esetek, de nagyon sokszor ők a legudvariasabbak, és nagyon tudják szeretni azt, aki őket szereti... Talán tényleg mások egy kicsit, de nem rosszabbak.

Ami tényleges probléma, ahova sokan "fejlődtek" közülük, az meg sok szempontból a mi hibánk. Amikor elfogadni kéne őket, sokszor nem tesszük, amikor meg nem hagyni a bűnözést, és hatékonyan védekezni, világossá tenni a határokat, akkor meg azt se tesszük..

Még a sajátjával is eljut oda az ember, hogy nehéz szeretni, pedig nagyon-nagyon imádom a gyerekeimet...

Mi a szeretet valójában? Pusztán egy érzelmi állapot? Vagy a tanult definíció szerint "tudatos törődés a másik helyzetéve az érzelmi töltettől függetlenül"?

Élted te már át azt, amikor rengeteg szeretet- és egyéb energiát "ölsz" valakibe, már magad megbetegszel, és akkor sorra jönnek a csalódások??

Ilyenkor legalább kérdés formájában jó kiadni az embernek az aggodalmát, a félelmeit..

Jobb az, ha az ember csak mosolyog, hogy minden rendeben, hiszen szeretjük egymást, és közben teljesen tönkremegy mindenki??

Pedig nekem még "csak" három kis tündéri gyerekem van, mégis éltem már meg velük elég kemény dolgokat, amikor felmerült bennem, hogy kellett-e ez nekem, és hogy fogom-e ezt bírni...

Mi lehet a tiniknél, vagy éppen rosszabb körülmények között élőknél?

Én nem mondtam, hogy nincsenek gondok, főleg most, hogy tini lett.Elég nehéz időszakot éltünk meg, de túl vagyunk rajta. De a nehézségeket nem lehet arra fogni, hogy azért ilyen, mert nem én szültem.A legtöbb deviáns viselkedésű fiatal a vér szerinti családjában nevelkedett.

Egy biztos, és ezt a gyerekem is tudja: én mindig az anyja maradok, mert nem csak addig kellett, míg jó és aranyos. És bármekkora hülyeséget csinál is, nekem akkor is mellette kell állnom, és ha kell, akarta ellenére segítenem őt.

Sajnálom, ami a lányoddal történt, de szerintem a viselkedésének semmi köze ahhoz, hogy örökbefogadtátok. Sajnos nagyon sok a hasonlóan téves útra tért fiatal, annak ellenére, hogy jó családi környezetben nevelkedett.

Ha Te szülted volna, akkor sincs semmi garancia arra, hogy ezek nem történnek meg a gyerekeddel.

A sógornőmnek van egy 22 éves fia akivel még terhesen egyedül maradt. Amikor a gyerek 2 éves volt gondolt egyet éa itt hagyta a szüleinél, ő pedig kiment olaszba kurv@nak! A gyerek kb. 6-7 éves lehetett mikor intézetbe adták mert a nagyszülei alkoholisták voltak. 12 éves korában hazajött az anyja és kivette az intézetből. Kb. 10 éve férjhez ment a sógornőm és azóta próbálkoztak hogy összehozzanak egy kisbabát, de nem sikerült nekik! Azért is írtam le az előzményeket hogy tisztába legyetek vele milyen "anya" is volt ez a nő aki eldobta a gyerekét. Azóta sincsenek túl jó viszonyba pedig annyira kedves helyes tehetséges focista ez a fiú, hogy ha fiam lenne azt kivánnám ilyen legyen mint Ő!!!

FOLYTATÁS:

Mivel nem lehet gyerekük örökbe fogadtak egy másfél éves kislányt termésszetesen roma (de ez nálunk nem kérdés mivel Én is félig az vagyok és a sogornőm is!)Nem is ez a lényeg hanem az hogy albérletben laknak, a sógornőm évek óta nem dolgozik a férje tartja el! A férjének sincsen bejelentett munkája ezáltal nincs is biztos jövedelmük. Ha árul akkor nagyon jól állnak(németből hozza be a márkás ruhákat), ha nem árul 2000ft-os anyagi gondjaik vannak!

Kérdésem: Szerintetek hogy tudták elintézni ilyen körülmények között hogy megkaphassák a kislányt és

Megérdemli-e a sógornőm ezt az új esélyt????

(Amúgy hívő keresztények ott is ismerkedtek meg a gyülekezetben, nem mintha ez számítana valamit csak plusz infó:)

jaj Istenem, ez olyan borzasztó...

A nagybátyámmal azt hiszem fél szavakból értenétek egymást.

Akkor én még szerencsésnek is mondhatom magam ennyi erővel,ert ahogy hallottam,az én anyukám is végigitta a terhességét+dohányzott is mellé.

De úgy látszik,megúsztam "csak"annyival,hogy beteg szemmel születtem,ami vmi csoda folytán helyrejött.

Bár kiskoromban ittam a levét,mert mindenütt csúfoltak a szemüveg miatt,nem voltam szokványos látvány,olyan erős szemüveg kellett,ráadásul a bal szememre annyira keveset láttam,hogy a másikat takarni kellett évekig,hogy a betegebb szemem megerősödhessen.

Aztán egyre jobb lett,elmúlt a kancsalságom teljesen,elmúlt a kettőslátás,tisztán látok,és hálás lehetek ezért a sorsnak.Középiskolás koromban letettem a szemüveget/akkor már sokkal gyengébb kellett/és megfogadtam,soha többé nem veszem fel.Esetleg majd idős nénikeként,ha rá leszek szorulva és megérem azt a kort:)Úgy voltam vele,ugyan minek viseljem azt a szemüveget,ha a kutya nem mondaná megg rólam,hogy egyáltalán valaha baja volt a szememnek:)

Soha egyetlen orvost nem kérdeztem meg,lehet e köze anyám terhesség és szoptatás alatti felelőtlenségének mindehhez,de én magamban úgy érzem,hogy igen.Nem tudom megérteni,ha vki ennyire nem érez felelősséget,minek vállal gyereket,már az is jobb,ha elveteti....ezzel nem szegény megboldogult anyukámat szeretném bántani,felnőttként mindent megbocsátottam neki,de ha nem ilyen szerencsésen sül el a dolog és betegként kellene élnem az életemet,nem lettem volna képes a megbocsátásra....

Nem " azonos a " feher " gyerekevel . Az egeysz tarsadalom tele van elöiteletekel a szines böruek ellen . Nincs meg a legminimalissab marginal sem e reteg szmara .

Mellesleg tudta a kislany hogy adoptalva volt ?

Nem nevelni kell de szeretni elsösorban .

Irod hogy ti " gondoltatok " de mitt gondolt ö ?

Sajnalom ha igy felmerö kepesen csak az merul fel benetekben hogy - erdems e- volt ? nem arrol volt szo hogy kifogas nelkul befogadni , szeretni ?

Engem le szoktak hurrogni, mikor azt mondom, hogy egy gyerek nevelésében max 30%-ot számít az, hogy mit tesznek bele a szülők elvekkel, normák átadásával, stb. Egy gyereknek születésétől kezdve van egy személyisége amit soha senki nem tud megváltoztatni és ami mikor elég érett lesz, kiütközik belőle.

Soha nem tudni, hogy milyen lesz egy gyerek tinédzser korában, akkor sem, ha úgy érzi az ember minden tőle telhetőt megtett. Hiszen nyilván senki se neveli a gyerekét gyilkosnak, vagy állatkínzónak, nyilván nem ilyen értékeket ad át neki.

Így valahol aztán mindegy is, hogy saját vagy örökbefogadott, a lényeg, hogy nagyon nagy lutri......

Csatlakozom azok véleményéhez, hogy arra ne hivatkozz, hogy azért nem akarsz sajátot, mert félsz a "rossz" családi génektől.

Egy örökbefogadott gyermeknél sosem tudhatod mitől is félj...hiszen nem tudod milyen emberek voltak a szülei, a terhesség alatt vigyázott-e magára az szülőanyja, voltaképpen semmit sem tudsz, csak reménykedsz, hogy majd rendes embert nevelsz belőle.

A nagybátyáméknak nem lehetett gyermeke, így örökbefogadtak egy kislányt, 10 hónaposan kapták, természetesen kis roma vér van benne, nem ez a lényeg.Nagyon aranyos kislány volt mindig óriási szeretetben nevelték, sokan a sajátjukat nem szeretik ennyire. A lány is imádja őket a mai napig.sajnos az iskolában kezdett kiderülni, hogy valami nem stimmel...bukdácsolt, nem ment a számolás, az olvasás, semmi.

Kiderült, hogy halmozottan sérült idegrendszere van, ami a tanulási képességeit komolyan lenullázta. Az orvosok alkohol-szindrómás gyerekeknek hívják ezt. Az a nő aki szülte (nem nevezném anyának), a drága, végigitta a terhességét...Diszkalkulia, diszlexia, viselkedési problémák.Semmi szakmát nem tud tanulni, mert MINDENHEZ kell a számolás, még a szakácsoskodáshoz is!Persze a fiúzás az nagyon ment, most fél éves a babája, ő alig 20, de már 4 éve egyfolytában férjhez akart menni valakihez...és mondom a családi környezet nem ezt sugallta. A nagybátyám most azon retteg mikor lépe le az ifjú apa, mert a 2. hónapban csúszott be a baba, ő is van vagy 19 éves...bevétel semmi, a szülők tartják el őket meg a cspótlék oszt kész, a lány persze boldog, még akar gyerekeket, nem érzi a jövője kilátástalanságát.Szegénynek 70 az IQ-ja miért is gondolna bele.(nagybátyám megmérette, mikor gyanakodni kezdtett h gáz van)

Bocs, ha én erre nem vágynék, sokan gonosznak gondolhatnak most..

Mindazonáltal, minden gyermek megérdemli a szeretetet.Minden tiszteletem azoké, akik belevágnak.