Örökbefogadás - ahogyan én látom (beszélgetős fórum)

Tegnap 2 kisbabát is beraktak kórházi inkubátorba.Ki tudja honnan származnak?Milyen gént örököltek?Milyen természetük lessz?Milyen betegség hordozói? (ezt csak azért írom mert erre hivatkozva nem akatsz saját gyereket!!)De biztos vagyok benne, hogy több tucat házaspár remegve vár arra, hogy ő legyen a kiválasztott!

Szerintem örökbefogadni gyönyörű dolog,bár "rizikósabb" mint egy saját gyerek.Nálunk is lenne több örökbefogadás,csak sokan"igényeik"szerin fogadnának örökbe:legyen szőke,kékszemű,nem kell a barnább börű gyerek,nem kell a"kishibás",nem kell a nagyobb.Tőlünk nyugatabbra ezeket nem nagyon nézik,sok hátrányos,beteg gyermeket fogadnak örökbe.

Érdekes a cikked. Bár engem meglepett, hogy azt írod, azért nem szeretnél többek közt szülni, mert félsz, hogy a legrosszabb családi géneket örökölné a gyermek.

De attól nem félsz, hogy az örökbefogadott gyermek milyen rejtett betegségeket hozhat genetikailag magával? S ezen betegségekre pl egy titkos öf esetén esély sincs, hogy tudhasson az örökbefogadó szülő.

Nem lehet, hogy a te félelmed inkább a szülés fájdalmában gyökeredzik?És talán ezért látod a családod genetikai hátterét problémásabbnak, mint amilyen egy valószínűleg nehéz sorsú örökbeadó családé.Az örökbeadó családoknál is ugyanúgy lehet pikkelysömörös családtag,mint egyéb esetben, csak arról az örökbefogadó nem fog tudni (valószínűleg).

A pikkelysömörről egyébként én úgy tudom a hajlam öröklődik, nem maga a betegség.

Én nem idegenkedem a gondolattól, még meglévő gyermekeim mellé sem, úgy szeretetet adni nem lehet, hogy ne a százszorosát kapjuk vissza...

De az örökbefogadásnak pont az a hátulütője, amit Te pozitívumként írsz... Általában nem a legszuperebb génállományú babák kerülnek oda, tehát azért ne akarjon valaki örökbe fogadni, hogy ne olyan legyen, mint ő, vagy a családja. Ha valaki saját magát/magukat nem tudja úgy elfogadni amilyen, ott továbbvezető bajok vannak, kérdéses, hogy érett-e dolog egy további személy befogadására..

Arról nem is beszélve, hogy a leválás, felnőtté válás folyamata is el fog térni a normálistól. Ez nem baj, csak azért kemény...

Külföldön- persze a gazdagabb országokban, ahol megtehetik - nem azért fogadnak örökbe, hogy a párnak jó legyen, hanem azért, hogy egy nem túl szerencsésen indult életen segítsenek.. Mivel nincs is túl nagy elvárásuk eleve a bébivel, így a csalódásuk is kevesebb, az örömük meg nagyobb... Persze ehhez saját maguknak lelkileg és anyagilag is nagyon rendben kell lenni...

Szia!

Én nem megbántani akarlak, és nagyon szimpatikus a cikked is, de egy dolgot meg kell jegyezzek: ha úgy tűnik, hogy kevesen is akarnak örökbefogadni, ez nem igaz..Én sok szülőpárt ismerek, akik végigcsinálták a tanfolyamot, és mániákusan lesik azóta(nem egy esetben1-1,5-2 éven keresztül is) a telefonjukat, hogy mikor csörren meg, hogy Ők következnek,van Nekik baba.

Ez az idő nem a boldog várakozás ideje, nem az a rózsaszín ködben úszó 9 hónap, hanem szorongással, félelemmel teli.

Hidd el! Sokkal többen akarják és tesznek is érte, mint ahogy gondolnád..és mennyi szenvedésen(vetélés, beültetések, kezelések, injekciók stb.) mennek át, míg eddig a döntésig eljutnak.