Nem akarok gyereket! (beszélgetés)

Én csak akkor engedem meg magamnak a szentimentalizmust, ha azt úgy mutatják be, vagy írják le, hogy lehiggyem.

:)

Köszi:)

Lehet kissé szentimentalista leírás volt.

Én már most csak azt nem értem, hogy leírod, hogy ezer oka lehet hogy valaki nem akar gyereket, aztán megint lesarkítod a "félrekódolásra".... Szerintem van olyan, hogy nem publikus miért nem akar.... (Az én esetembe sem publikus, mert nem magyarázkodnék, ugyanis előbb engem kéne ismerni, az meg lehetetlen....na meg sok minden van...."színes a dolog".) A lényeg, hogy szerintem senkit nem kell meggyőzni hogy milyen szép a gyerekvállalás. Én speciel látom mi a jó az anyaságban. El is ismerem, hiszen én nem vetem meg a gyerekeket. De mégsem kell gyerek. És lehet azt mondani, hogy 24éves vagyok, majd megváltozik....nos, nem fog.

Most már tényleg befogom a témában....

23 évesen szültem első kislányomat, egyedül neveltem, mert az apja elhagyott minket, aztán öt évvel később megismertem a második férjemet és 32 évesen a második gyermekem is megszületett. A sors ismételte önmagát, a férjem elhagyott minket egy gazdag, karrierista nőért aki nem akart gyereket. Három éves volt akkor a kisebbik lányom. Nem volt könnyü az életem, de nem bántam meg egyetlen percét sem. Mind a két lányomnak rengeteg hibája van, és volt, én pedig soha nem voltam "tökéletes" anya. Igyekeztem persze, de mindig inkább a szívemre hallgattam. Lehet elkényeztettem őket, mert nem akartam, hogy annyit sérüljenek mint én, és ezzel tettem rosszat. Egyszerüen csak imádom mind a kettőt.

Ők okozzák és okozták nekem a legnagyobb örömet és legnagyobb bánatot is. Mégis megköszönöm a sorsnak, hogy gyermekeim vannak.

Ezt nagyon szépen leírtad.

:)

Bár módszeresen kihagyod a hozzászólásaimat, de azért újfent reagálnék.

"Üres és sivár az életük, taposhatnak akárhogy."

Felteszem a kérdést: honnan veszed? Ennyivel én is gondolhatom úgy, hogy minden gyereket nevelő nő egy elbaszott életű szerencsétlenség. Ugye, hogy elég furán hangzik? Megint csak azt fújod, hogy aki nem akar, az mennyivel alacsonyabb rendű, mennyivel rosszabb.... az elfogadásról hallottál már? Leírod egy kisregényben, hogy az anyaság milyen magasztos dolog, majdhogynem oltárra nem kell emelni téged... egészségedre. Minősíted azokat, akik nem akarnak, pedig hidd el, van akinek az élete sokkal boldogabb mint a tiéd....

Egyébként pedig a gyerekeseknek kell folyton taposni. (igen, itt jön az önzőzés)... de egy gyermektelen párnak soha nem lesz akkora félsz az élete, mint egy gyerekesnek. (még ha ez nem is kifogás). Mindent meg tud teremteni magának. És ha erre az jön, hogy nem tudja kivel megosztani. Hát.. a férjem azt szokta mondani: azzal osztom meg, akit ÉN választottam. A gyereket nem te választod... kapod....

De nyugodtan írjad ezt továbbra is burkoltan-burkolatlanul, hidd el, hogy mindenkiről lepereg, mert nevetségesnek tartjuk, hogy ennyire kell kardoskodni valamiért. Nem büdös ez már egy kicsit??

Itt még egyikőtök sem fogalmazta meg, hogy miért is nem akar gyermeket . Az ellenkező oldalt, hogy miért akar valaki, azt hittem nem kell magyarázni, feltételeztem, hogy aki ide írni tud, az olvasni is tud és tudatában van annak, hogy milyen és mennyi örömet tud nyújtani a terhesség, életet adni egy kisembernek , mennyi boldogság látni, ahogyan nyílik az értelme, tanítgatni, szeretgetni, megosztózni a gondjaiban, látni, hogy felnő és értékes emberré válik.

Annyi sértést lenyomtatok itt már, hogy meglepő, ennek ellenére mennyire magára vette mindenki a "korcsosulás" kifejezést. Igen, az ember társas lény, a természet úgy teremtette, hogy gyermeket nemzzen és nevelje. Szándékosan természetet és nem istent említettem, mert nem hiszek benne, nem engedem, hogy téveszmékkel nyomassák tele a fejem, igyekszem megtalálni mindennek az okát.

Apropó okok. Sok minden miatt alakulhat így a véleményetek, amiről nem is tudtok. Zavaros családi élet, rendezett családi élet mellett egy testvéri féltékenység , csonka család, csalódás a szülőkben, rendkívüli ragaszkodás a szülőhöz( én vagyok a kicsi lányuk), egy szeretett személy elveszítése, egészségi alkalmatlanság a teherbeesre ( ha nem kapom meg, már nem is kell), anyagi indokok, sikerorientáltság, párkapcsolat hiánya, vagy nem megfelelősége, idős férj, aki már nem akar gyermeket,mert neki van. Persze van olyan lelkileg labilis ember, aki tudja magáról, hogy nem lenne jó anya és ezért nem is kell,vagy félnek a szüléstől, félnek a felelősségtől... ezer oka lehet. Csemegézzetek szabadon. Sok esetben ez a hozzáállás megváltozik az évek során, de bizonyára vannak, akik sohasem szánják el magukat.

Nincsenek "lutri " mondatok, a lutri a lottó régi elnevezése volt, egy mondat értelmezésénél ez nem alkalmazható. Egyértelmű mondatok vannak.

Hallod a hírekben, hogy megölte a gyerekét? inkább gyermekét!!!! Mi jut eszedbe, ha van olyan? ki a felelős? aki megteszi. Egy igazi anya vagy apa sohasem bántaná a saját vérét. Felelősségre vonás? Végezzék ki. Felelősség? Miért is, kiokos? azért mert valaki fel akarja nyitni a szemeteket, hogy szép - és még igen sok pozítiv jelző jöhet- dolog a gyermekvállalás. Aki lelkileg labilis, képes lenne bántani a babáját/gyermekét, az ezer tűzön égjen. A gyermek nem tulajdon, egy önálló élet és a szülő felelős érte, amíg él. De talán ne a deganerált kategóriát vegyük etalonnak.

Nincs 'ukmukfuk":) a családalapítást igen, nagyon meg kell gondolni és a gyermeknevelésre alkalmatlanok ne is vágjanak bele, mert kudarcot vallanak. Igen, színes világban élünk, a melegeket nem minősíteném, az is egy korcsosulás, bár nem tehetnek róla. Tudtátok, hogy kimutatható már magzati állapotban a hajlam az azonos neműek iránti vonzalomra? Ha nem hiszed, olvass utána. Igen, vannak melegek, vannak k...k, vannak lelkileg beteg emberek, na és? Ez hogy jön ide? oda sorolod magad valamelyik kategóriába? ha nem, akkor miért említed?

Az ész és a butaság viszonylagos. A buta ember nem tudja mit nem tud és okosnak hiszi magát. Olvass el néhány babás vagy gyermekvállalási fórumot, szerintem ott szétszednének az ilyen szövegért. Amit nem tudsz, azt ne állítsd olyan vadul. Nem éltél még át boldog babavárást, szülést, gyermeknevelést, akkor ne alkoss véleményt. Én már tudom, milyen gyermeket nevelni , SOHA nem cseréltem volna azokkal, akik nem akarnak gyermeket. Üres és sivár az életük, taposhatnak akárhogy, a ranglétra nem nézi van gyermek vagy nincs, ott az ész számít. A sekélyes és sivár vacsorák, ünnepek, mindennapok ... hát köszönöm, én nem kérnék belöle. Éljetek a magatok kis életét, úgy ahogy sikerül és majd ha tíz év múlva a fél világ pénzét odaadnátok egy terhességért, akkor jusson eszetekbe ez a fórum. A félrekódolt gondolkodásmód nem mindíg tart ki az élet során, sok információ és tapasztalat társul majd hozzá és megváltozhat. Jobb esetben. Aki nem fogadja be az információáradatot és nem tanul, az meg úgy marad. Ennyi.

Nekem van gyerekem én megtudom mondani mi a jó benne...és miért vállaltam.

22-23 éve korom körül kezdtem el érezni nagyon erős vágyat egy gyermek után.Ezek nem racionális,és ésszerű érvek voltak,hanem egy erőteljes, tiszta vágy...tán ösztön?...valószínű az is,mert elég erős késztetés jelent meg bennem.A fantáziámban az élt,hogy ez egy csoda,hogy egy elképzelt ember,aki belőlem és a szerelmemből jön létre milyen is lehet,hogy fejlődik stb...úgy éreztem olyan kevés csoda van az életben,így mindenképpen át akartam élni.Amikor megjelent a két csík,olyan boldogságot még addig életemben nem éreztem,valami nagyon magassabb rendű érzésvilág fogott el,mint addig bármi más életem során.Az eleje nehéz volt, az ember megismeri egy másik emberi lény által a határait, és képessé válik szolgálni,ami lehet hogy az elején küzdelmekkel teli,de az egyik legszebb érzés mások szolgálatában állni,főleg olyanéban aki számodra nagyon fontos.Olyan dolgokat tanultam a lányom által az életről,hogy nekem ezek örök kincsek maradnak. Megtanultam az időt,az energiát, az alvást, és egy csomó más dolgot jobban tisztelni és élvezni.Persze ez mellett sok más dolgot is,de nem akarok regényt írni,meg hát másoknak unalmas is lenne...:))) Ahogy nőtt együtt voltam vele én is újra gyerek...,persze felnőtt is,de nagyon sokszor éltem át úgy karácsonyokat, ünnepeket, vagy csak egy szimpla esős délutánt mint gyerekkoromban,és olyan jó volt vele ezt megélni...,hihetetlen milyen érezlmi utazásokat éltem át...közben nő, értelmesebb lesz, látom benen magam:)),amit szintén nem tudok elmondani milyen. sok sok dolgában...figyel már rám, már nem csak az "önző" kisgyermek...

Nekem nem fura,ha valaki nem akar. A környezetmben is sok ilyen ismerősöm van.Azoknak mást kell az életben tenniük és más"csodák" várnak rájuk...

Pár napja olvasgatom az oldalt, igaz nem jutottam végig. Viszont amiket olvastam azokból a következőt szűrtem le: Akinek van gyereke nem tudja pontosan megfogalmazni, pontos szavakkal kifejezni, hogy mi a jó benne, míg aki nem akar, az pontosan meg tudja fogalmazni, hogy miért nem akar. Akinek van, azok szinte mind azt hajtogatják „Nem tudod miről maradsz le,” Vagy „sajnállak”, „csodálatos”, „nem értelek nő létedre” vagy „fura” stb. stb. A sértegetéseket már nem is említem! Bőven elmúltam harminc, házas vagyok és párommal együtt nem akarunk gyereket. Miért? Sokan már ezt elmondták előttem, amikre sértegetések voltak a válaszok – persze nem mind volt sértés - és a „lutri” mondatok, amiket már szintén említettem.

Amikor a hírekben hallom, hogy megölte az anyja a gyerekét…, vagy megharapta az apa a gyereket, mert idegesítette a csecsemő….. stb. stb, akkor eszembe juttok ti, a „sértegetők”. Bizony ilyenkor titeket is felelősségre vonnálak!:)

Ráadásul az olyan bele sem gondol (anya létére), hogy olyat sért, akit szintén anya szült. :) Fura…..

Egy ismerősöm évek óta vár gyerekre, de olyan lassú az örökbefogadás és körülményes. Na ott nagyon meg tudják nézni, hogy milyen helyre kerül(ne) a gyerek. Akkor mit beszélünk itt „ukmufukról”? Igenis meg kell gondolni a családalapítást.

A sértegető intelligensnek és „szaporíthatónak” tartja magát? Miért foglalkozik másokkal (ha ő annyira boldog, akkor nem értem miért kell az erőltetett reklám!)? Nem vagyunk egyformák és elég színes világban élünk. Ma már ünnepeljük a másságot, felvonulnak az utcán. Ma a k….vázás is elég keresett ipar, sok pénz folyik be belőle. Legtöbb férfi családos, akik az ilyeneket felkeresik. Ebből is mennyi botrány volt, nem is említem…..

A fórum kezdőjének azt üzenem: Senkivel ne törődjön! Hisz mint már írtam, akinek van véleménye, az buta nem lehet azzal szemben aki „lutri” szavakat, mondatokat tud csak mondani. Mindannyian tudjuk – nők – hogy mit vállalunk és vállalnánk. Hisz 30 éves már sokat látott hallott ha nem is tapasztalt!:)

Azt hiszem még mindig nem tudtam belőni rendesen, hogy "kikre" is gondolok....

:(

Persze, igazad van, mint általában. A tudatosság mindenképpen fontos, ha eldönti, hogy akar, vagy ha eldönti, hogy nem.

Nem gondoltam most a "kisebbségre" , ahol a családi pótlék miatt születnek a gyerekek... az más, feltételezem, hogy itt a fórumon nem az a réteg alkot véleményt.

Értelek, de szerintem ez egy elég szűk réteg, én úgy tapasztaltam, hogy a nők többsége szeretne.

Én inkább az Ő körükben tapasztaltam kevesebb tudatosságot, amit sokkal veszélyesebb dolognak tartok, mint azt, ha vki hosszas mérlegelés után úgy dönt, hogy nem szeretne gyermeket.

Akinek nem lesz, annak nem hiányzik a gyerek féle szeretet, mert azt sem tudja milyen... tehát hülyeség ezen morfondírozni....

"Nevetséges, hogy ennyit nem tudsz felfogni."

A stílusod lekezelő és cinikus. Nem kell ebbe a topikba írnod, hidd el, nagyon jól el tudnak beszélgetni a nem gyerekesek egy ilyen ősanya nélkül is....