Nem akarok gyereket! (beszélgetés)

hat 60-70 evesen max azert banjuk meg, mert ven szarok leszunk, es senki nem nyitja rank az ajtot, de hat azert most nem szulhetunk gyereket...

kulfoldon tok normalis, hogy sok no nem vallal gyereket, es senki nem csodalkozik.

Én nem gondollak önzőnek.

A gyerekek nem mindig vannak abban a korban amit itt most felvázoltál ez egy gyermeket nevelő embernek az életének egy szakasza!

A karrieről annyit,hogy annak ellenére hogy van gyermekem az én életemben az a legszerencsésebb rész,persze ki tudja ki mit nevez karriernek. Én azt,ha azt csinálod amire gyerkkorod óta vágytál és a munka nem munka,hanem élvezet:)Mivel elismerték a munkámat jelenleg ott tartok,hogy úgy szereztem meg a harmadik diplomámat,hogy a munkahelyem fizette minden költségemet.Ezért én nagyon hálás vagyok, és egy percig sem éreztem hátrányát annak,hogy nevelek gyermeket.(ők sem,mindig támogatták,ha valamin nem tudtam részt venni,mert jól dolgozom) Nyilván van olyan szakma,munka ahol ez kevésbé kivitelezhető,ahol mondjuk késő estig kell dolgozni.

"Olyan dolgokat nem fog a gyermektelen megtapasztalni, hogy milyen a 30-as, 40-es éveiben gyermektelenül élni az életet."

És megfogom tapasztalni milyen 40 évesen "szabadon" élni az életet,mert addigra a lányom felnőtt korú lesz.

Nekem egyébként az a szabadság az életben,ha úgy élhetek,hogy a döntéseimet és vágyaimat szabadon meg tudom hozni,és nyilván ebben az is egy döntés,hogy gyermeket akartam.Én akkor érezném magam börtönben,ha a sors ezt nem adta volna nekem meg....látod ahányan vagyunk úgy értelmezünk fogalmakat. Nekem a szabadság nem az,hogy éppen tudok egy jót aludni vagy sem...

A Te esetedben szintén egy szabad akarat,hogy akrtál,így akinek van,annak is szabad akaratából lett,vállalva a korltátokkal együtt.(Itt az értelmesebb rétegre gondolok,nem a családi pótlékért szülő egyénekre) Egyébként meg az életben mindig vannak korlátok,érdekes,hogy ezt annyira kihegyezik a gyerekek létezésére illetve nem létezésére.

Olvasd el figyelmesen mégegyszer amiket írtam és utána a válaszodat. Nekem totálisan mindegy, hogy neked lesz gyermeked vagy sem. Nekem van, mindkettő tervezett gyermek volt, nem szoktam véletlenre bízni az életem, sem én sem a férjem.

Amit leírtam, leírhatta volna a legtöbb gyermekes anyuka, mindegy, hogy ki tette. Attól még nem leszek rosszabb, hogy le mertem írni.

Nyilván ha ez így lenne, akkor csak saját magamat hibáztathatom érte.

Amúgy meg kétlem, hogy a mi generációnk megérné a nyugdíjkorhatárt.

De ezt majd ott tudom elmondani csak.

Ne aggódj, máshogy tervezem:)

Én a nyugodt életre szavazok. Arra, hogy nem gyerekzsivajra megyek haza, hogy nyugodtan otthon vagyok, olvasok, főzök. Hogy egy kerti bulit kiélvezek és nem egy gyerek után rohangálok egész álló nap, hogy lehet velem beszélgetni, nem figyelek állandóan másfelé.

Hogy elmehetek úgy nyaralni, ahogy én akarok. Úgy tervezem a programokat, ahogy jólesik, és nem úgy, hogy figyeljek egy gyerek korlátaira.

Ha akarom a hétvégét átalszom. Vagy végigdolgozom. Van választási lehetőségem.

A szülőknek nem igazán vannak választási lehetőségeik. Tudom, hogy mindig azt mondják, ugyanúgy megtehetnek mindent, mint a gyermektelenek. Pedig ez nem így van.

Mindig úgy kell dönteni, hogy a gyerek érdekeit figyelembe vegyék. Persze ez így természetes ha van gyerek.

Egy családos anyuka nagyon ritkán tud olyan karriert befutni, amit egy gyermektelen. Hiszen ott haza kell menni, foglalkozni kell mással is. Nem azt mondom, hogy lehetetlen, de ritka.

Nekem a gyerek a szabadságot veszi el.

Azt mondod majd erre, hogy Te a gyerek mellett is szabad vagy. Szerintem nem.

És azt is tudom, hogy rögtön én leszek az önzőség mintapéldája, aki csak magára gondol:)

Olyan dolgokat nem fog a gyermektelen megtapasztalni, hogy milyen a 30-as, 40-es éveiben gyermektelenül élni az életet. Legfőképpen erre gondoltam. Hogy vagy az egyik életet éled, vagy a másikat. Egyiknek sincs tapasztalata a másikról.

azta!!!

en sem akarok gyereke,t de hiszem, hogy a no valamikor, vagy valaki soha, belebotlik egy ferfiba, akitol majd gyereket aakar.

ez nem mindenkinel tortennik meg, velem meg nem tortent meg, ezert nem is akarok gyereket.

siman el tudom kepzelni igy az eletemet..

Szerintem ez becsülendő és abszolút tiszteletre méltó,ha egy férfi ezt vállaja és úgy is alakítja az életét,mások sérülése nélkül...

Hány fickó figyelmen kivül hagyja ezt és csak azért mert éppen szerelmes vállal gyermeket valakivel,majd lelép és a gyerek felé sem néz,sérül gyermek, anya....Szerintem ez tök,jó,hogy így egymásra találtatok,ez valahol szerencse is.

"Csodálatos dolog lehet anyának lenni, biztos rengeteg örömet okoz, de én köszönöm, nem kérek belőle.

Az életben más is örömet okozhat. Nyilván ezeket pedig a gyermeket nevelő szülők nem fogják megtapasztalni. "

Légyszíves mondj legalább 1 dolgot,amit egy gyermeket nevelő ember nem tud megtapasztalni az életben?

:D :D

Én a párommal is letisztáztam, már nagyon az elején, hogy mire nem vágyom. Hogy nem tervezek gyereket.

Igazából nem hitte el. Azt mondta ő sem, hogy csak engem akar. Két és fél év után, pár hónapja megkérte a kezem, és közölte hogy gyereket akar.

Azóta nem vagyunk együtt. Hozzáteszem, nem volt az a nagy szerelem, úgyhogy nem bánom annyira. Tudta mibe kezd bele, és ő volt az, aki bekattant a gyerekért. De én is végig tudtam, hogy ő szeretne majd apa lenni. Békében elváltunk. Új barátnője van, és tervezik a gyermekvállalást.

Ugyanakkor én is biztos vagyok benne, hogy össze fogok találkozni azzal a valakivel, akit nekem szánt a sors, aki ugyanazt akarja, illetve nem akarja az élettől.

Nekem is elindult a baráti társaságban a házasság, gyermekvállalás folyamata. Tudják, hogy én milyen vagyok. Azt is tudják, hogy el tudok velük beszélgetni a gyerekekről. Attól hogy én nem szeretnék, még érdekel, hogy mi van velük, mi történik az életükben. Bár van olyan barátnőm is, aki szintén nem szeretne gyereket, nem hiába vagyunk több mint 20éve barátnők:)

Azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érzem a távolodást, hiszen már nem megyünk együtt nyaralni, mert a kisgyerekkel már más a program, meg persze már családdal megyünk nyaralni, nem a barátokkal.

Ugyanakkor jó dolog is, hiszen a barátságon mindkét félnek időnként dolgoznia kell egy kicsit, de legalább van mit mesélni a másiknak egy jó kis tejeskávé mellett...:)

Teljes mértékben egyetértek veled.Gyerek nélkül is lehet teljes életet élni.

Hálisten párom se akar úgyhogy probléma megoldva.

Egyedül az a problémánk hogy körölöttünk mki házasodik meg gyereket vállal, és persze állandóan nyaggatnak minket.

Persze kijönni is nehéz velük,mert nem egy az érdeklődési kör,hiszen nem vagyunk egymásra kíváncsiak hiszen oly annyira érdekel másnak a peteérése, mint őket a mi önmegvalósításunk...

Egyszerűen úgy néznek ránk mint birka amikor mondjuk, hogy nem akarunk.Mintha követendő minta lenne hogy legyen.

Emellett sajnos elég sok válást is látunk ami elég durva.

Mi együtt vagyunk több mint 9 éve házasság és gyerek nélkül.Szabadok vagyunk és élvezzük az életetet, és az életünket.

Nem tudod megmagyarázni, hogy miért vágysz gyerekre, egyszerűen csak érzed, jött az anyai ösztön.

Sokszor hallottam már.

Azt hogy valaki miért nem akar gyereket, azt nem kell feltétlenül kőkemény indokokkal alátámasztani.

Nem vágyok rá, soha nem is vágytam. Egy csomó nőben ott van, hogy persze, majd valamikor biztos lesz.

Bennem speciel sosem volt ez az érzés. Illetve, mindig is tudtam, hogy nem lesz. Ezt nem tudom megmagyarázni. Nem lesz és kész. Nem nagyon tudok rajta mit ragozni, egyszerűen csak érzem.

Éppen ezért nagyon sokszor összekapcsolnak olyan téveszmékkel, hogy utálom a gyerekeket. Erről szó sincs. Csak én nem vágyom rá.

Csodálatos dolog lehet anyának lenni, biztos rengeteg örömet okoz, de én köszönöm, nem kérek belőle.

Az életben más is örömet okozhat. Nyilván ezeket pedig a gyermeket nevelő szülők nem fogják megtapasztalni. Más is lehet életcél, más is okozhat boldogságot, mint a gyermeknevelés.

Én igazából egy réteget nagyon sajnálok. Akik szeretnének, de megfontoltan, átgondoltan úgy döntenek, hogy anyagi okok miatt nem tudják vállalni. Ez borzasztó lehet.

A legjobb az lenne, ha aki akarna és becsülettel fel tudná nevelni, az szülne. Aki pedig nem akar, vagy tudná felnevelni tisztességesen, az nem szülne.

Egy kis személyeskedés..haz az érveléseben nem is, de ebben tuti professzionális vagy, csak ebből értesz.

A gyerektelenség okát a pszichés degenerációs palettádról lehet magyarázni...amivel mellesleg nem tudok egyetérteni.Én gyerek korom óta tudom hogy nem szeretnék gyereket, és semmilyen kóros lelki behatás nem ért..egyszerűen így alakultam.

Elárulnád,hogy ha ezt tényleg a felsorolt pszichés és családi szituációs probléma számlájára írod..akkor miért ítélsz el/meg minket? Ennyire kegyetlen lennél...ha mi tényleg szánalomra méltó helyztek áldozatai lennénk,abban az esetben te simán belénk rúgsz..ez elmond azért rólad valamit.

Szerintem te már mindenhova mindennek elhordtad a gyerekteleneket..tudod mit..akár egy táborba is elszeparálhatnánk ezeket a deviáns elemeket..akkor nem kéne rajtuk többet agyalni, még csak tudomást sem kéne venni róluk..szerintem ez az istent játszós szerep nagyon is feküdne neked.Valami magasztos erkölcsi mázba burkolod magad, miközben ítélsz és megpróbálsz elemezni mindenkit,mint ha valami idegen,járulékos életformák lennénk.Te mások kárára tündökölsz, és a többség hatalmával(családos fórumokkal példálózás),legitimmé próbálod tenni a véleményedet.

Meglepődtem hogy nem vagy homofób, őket miért nem utálod? Sokkal kevesebb közös gyereket "produkálnak" mint a társadalom egyéb szegmensei,"önzőek,kéjsóvárak"...mondhatnád azzal a nagy igazságérzeteddel.

Tudod,a szülőknek is lehetnek lelki gondjaik.. a korábbi hozzászólásaidból fényesre csiszolódott a kép.Biztos,hogy akartad azt a két gyereket?Lehet, még magadnak sem mered bevallani hogy nem...különben nem köpködnél pofán itt mindenkit ilyen alpári stílusban.

Akár tetszik, akár nem, a gyerek is egy ego-legyezgetési lehetőség az életben,amit alá is támasztasz,innen érzem a büszkeségednek a szagát,hogy micsoda erényekkel bírsz azért mert TE ezt bevállaltad.Sőt,egy életen át nagyszerű kibúvó és figyelemelterelő eszköz a gyerek..mégpedig rólad..

"Értem az ellenállásodat, csak azért bízom benne, hogy egyszer majd megérik bennetek is a döntés, amikor már nem erőlteti senki, amikor magad ébredsz rá, hogy igen, szeretnél. Ha nem, akkor meg nem."

Nem értesz te semmit, és nem is akarsz minket megérteni,számos jelet adtál erre. De viszont be akarsz minket pakolni egy dobozba, és mutogatni ránk, mint a természet torzszülöttjeire.De zárd csak le nyugodtan az eddigi fröcsögéseidet egy ilyen diplomatikus élettörénet meséléssel, és az iszonyúan átlátszó "jókívánságaiddal"..

És hogy én is mondjak egy elcsépelt,öntörvényű igazságtalan véleményt rólad..Látlak önző nagyijelöltként,aki kigúvatt szemekkel várja,valamint el is várja az unokák érkezését..nem egyedi eset.Csak nem félsz hogy a gyerektelenség iszonyú "járványa" a családodat is elérje, ez a borzasztó gének árulása hullám...ezt nem hagyhatod,nem ezért szültél, hogy ezt kapd:D

Én nem vonom kétségbe a gyerekvállalás szépségeit, de te se vond kétségbe más emberek döntéseit.

Na és még egyszer utoljára ma.

Kedves Helló12!

Veled ellentétben - szintén bántás nélkül,ahogy eddig - kifejtem tapasztalataimat, röviden.

Szóval írod, hogy önzőség azért gyereket (m betüt kihagyom jó?:)) NEM vállalni, ha nincs pénz, vagy ha van, és sajnálunk - legyen az kevés vagy sok pénz - belőle gyerekre áldozni!

1. Tudod, amikor azt látom a TV-ben, hogy nagy házakból 1-2 gyerekkel kirakják a deviza hiteles családot, akkor nekem is eszembe jutnak szavak, jelzők (fantáziádra bízom:)). Nekem egyik sincs! Akkor önző vagyok..... Ja a férjemmel együtt.

2. Tudod, amikor azt látom, hallom, hogy bezárnak egy iskolát, mert nem tudják fenntartani, de kimennek tüntetni, hangoskodni gyerekestől, hogy "márpedig ne zárják be! Mert kell!", eszembe jutnak szavak, jelzők (ezt is a fantáziádra bízom). 80-as években valóban elképzelhetetlen lett volna egy ilyen iskola-bezárás, de ma már ilyen is van. Semmire nincs garancia!

Akkor írod a szépséget (oda az alak). Szintén önzőséghez sorolod! Vannak szakmák, ahol ezt is nézik, mivel kevés az állás, és sok a jelölt, ezért már ez is előfordult (nehogy rosszra gondolj: pl bankban is kérdeztek már ilyet egy irodai álláskeresésnél).

Röviden ennyi.

Gondoltam, hogy a sok kérdéseim közül csak az ágyas kérdésemre tudsz majd "valamit" írni!:) Sokan leírták, hogy miért nem akarnak gyereket, ez téged felbosszantott, mert nyilván magadra ismertél bennük (magad is felsoroltad).

Ne haragudj, de groteszk módon nem fogok beájulni és a világ legszebb szavait sem fogom groteszk módon használni arra, ami bizonyítottan - a világ előre haladtával - hátrébb szortul, vagy kimarad. Mi is kinyitottuk a szemedet, hogy azért nem fenékig tejfel a dolog, de ettől - az igazságtól -csak jobban felhúztad magad!

És ismételten csak támadni tudsz!:) Akkor kinek savanyú a szőlő?:)

"Mondjuk egy harminc év múlva majd tátjátok a szátokat, hogy a másikhoz jönnek az unokával , ti pedig csak néztek ki a fejetekből a párotokkal, aki már a sokadik."

Ennyire kiszámítható lenne a jövő? Ha már van gyerek, akkor az út is aranyból van, hogy "together-forever"?

"Büszkék lesztek akkor is és rettenetesen irigyek. Úgy legyen."

Gondold meg néha miket írsz, mert tudod a fagyi vissza nyal!

Örülök, hogy végre emberi hangnemre válthatunk.

Nem fogom bizonygatni, hogy nem vagyok egy jégcsap... akinek kell, az tudja. Egyébként ezt ne tartsd meg szerintem egy elfadott közhelyként. Nekem is mindenem a családom és a férjem. Lehet még jó ember (egyáltalán ember), akinek ez kimarad az életéből.

Meggyőzni meg nem is kell senkinek senkit. Akinél csak időszakos a dolog, az még bekattanhat. Szerintem végül a nők elég kis százaléka marad ténylegesen gyerek nélkül. Magam is talán 2-3 olyan idősebb embert ismerek, akinek végül nem lett.

Én is úgy gondoltam, elnézést, ha erre nem utaltam, hogy igen meg kell fontolni, hogy anyagilag fel tudja -e vállalni , mert azért ne szüljön senki, hogy kedve van, de nélkülözzenek emiatt.

Ebben teljesen igazad van, nem szabad azért szülni mert kell, mert elvárás, mert mindenki mondja, sem azért, hogy valaki a párját maga mellett tartsa. Azért szüljön, mert közös elhatározás, átgondolt döntés, megfelelően egészséges életmóddal. Na, szerintem hagyjuk is, úgy sem lehet meggyőzni, meg persze nem is akarlak, hiszen ti tudjátok.

Javítom magam, nem van, hanem lenne... ne kísértsük a sorsot.. :D

Egyébként miért akarsz rám vetíteni valamit mégis??? Leírtam, hogy egy nő halomra szüli a gyerekeket.... hogy jön ez hozzám? Ennyire hihetetlen, hogy van, akinek nem kell hozzá nehezítő körülmény? Pl.. pasihiány vagy rossz anyagi körülmény??? Nem értem igazából....

Nőnek, mint a dudva, mert anyuka szerint a szeretet elég a boldog gyermekkorhoz??? Tehát nincs rá pénz, hogy gyermeket szülj? Sajnálod rá? Kevesebb marad rátok?

Valóban sokba kerül, ha minden vizsgálatra elmegy az ember és nem sztk alapon, hanem mondjuk egy magánklinikán, de aki tapasztalja, tudja, hogy megéri , mert más bánásmódban van része. Úgy 600-700 ezerrel lehet számolni, mire kihozod a kórházból és a többi még azután következik.

Amúgy meg mindegy , hogy a párod milyen nemű, csak azonos neművel nehezebb kivitelezni.

Ezt is te írtad: " a pasi majd a sokadik lesz"....

Férjnél vagyok, közös döntés, hogy nem vállalunk, mert a férjem sem szeretne. Tehát akkor mindketten önzőek vagyunk, máglyára velünk. Tényleg mennyivel becsesebb egy nő, aki halomra szüli a gyerekeket, aztán azok meg nőnek mint a dudva, vagy szenvednek, mert anyuka szerint a szeretet elég egy boldog gyerekkorhoz. Egyébként meg ha nem akarunk, nem mindegy, hogy milyen nemű?

Másrészről. Nyilván ha ennyire otthon vagy minden témában, te is látod, hogy nem a gyerektől függ, hogy ki mennyi ideig marad a párjával, ez a portál is tele van olyan nőkkel, akiket kisgyerekkel hagyott ott az apuka, vagy a nő lépett le egy másik pasiért. Szóval ez a párhuzam sem állja meg a helyét számomra....

Maximum a te gondolatvilágodban lehet ez így, hogy különbnek gondolom magam bárkinél is, ugyanis én ilyet nem írtam, de még csak nem is utaltam rá... tehát ne állíts valótlan dolgokat.

Önző vagyok? Csak annyira, amennyire az, aki vállal, ugyanis az is önzőség... ő dönti el, hogy mikor legyen, ő kelt életre egy másik embert.... ez az igazi önzőség, mert a saját örömére teszi.....

hat attol nem erzeketlen valaki, mert nem akar gyereket!

en tisztelem azokat, akik ezt FELVALLAJAK, es nem azert szulnek gyereket, mert minden baratnojuk szult, vagy mert azt kivanja a tarsadalom.

ha azt nezzuk, hogy nem beallni a sorba sokkal nehezebb, mint beallni, akkor van mit becsulni, nem?

masreszt telleg kurvul a vilag, 30 ev mulva bele sem merek gondolni, hogy mi lesz.