Nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő férfi a párkapcsolatban (beszélgetés)

A legközelebbi kapcsolatodban majd próbáld ki, hogy első alkalommal (mindig akkor kell lekommunikálni) elmondod, hogy mit és hogyan szeretnél.

Nekem pl. nem esne nehezemre, hogy én pakolok fel-le, ha ő cipekedik. Mindig is így volt. :) Az anyagi részt nem szabad soha teljesen átadni a másiknak, de ezt most megtapasztaltad. :(

Hogy szeretném? Szerintem,ami ilyenkor elvárható lenne egy férfitól!

Én állok és várok a fizetésre ő meg pakol a kosárba vissza. Mondjuk az is igaz,hogy a szalagra kipakolást általában ő csinálta. Na látod már fakulnak a dolgok :-/

De ez a fizetés megoldás is azért történhetett így mert szép lassan az én pénztárcámba már soha nem volt pénz..mindig csak nála :-)

Hú nem tudom. Azóta nem keresett így nem voltam ilyen helyzetben,hogy mit reagálnék ilyenkor.

Sokszor van hogy emlékeztetnem kell magam,hogy milyen is ő valójában,mert ilyenkor a szakítás után mindig a rossz emlékek halványulnak el mindenkinél.

Őszintén? Most már fogalmam nincs és ez gáz :-D

Én segítséget kértem tőle,ha nem tudtam boldogulni,de addig nem igyekezett. Igaz utána a nehéz szatyrokat ő cipelte magától.

Ha ő egészséges lelkű lenne,akkor eleve nem nézné végig,hogy én pakolok csak és segít. Vagy pedig teljesen ő pakolna el a kasszánál..

A kocsinál viszont már mindig eltudott mert könnyebb volt a szatyorral csak ki és be rakni.

Te jó ég :-O Most ment el az én kedvem is ..

Igen egy kettőt vélek felfedezni ami ismerős. Pl amit az exem is csinált pedig együtt voltunk.

Ezt a több regisztrációt lehet kipróbálom,ha esetleg olyanba akadnék aki felkeltené az érdeklődésem.

Manapság senkiben nem lehet akkor megbízni? Ez olyan elkeserítő :-(

Nem esett jól. Sokáig meg csak úgy volt hajlandó menni velem,hogy rám parancsolt szinte hogy adjam oda a kezem hogy fogja! És ezért tűnt fel ez a dolog. Túl nagy volt a váltás.

Önbizalom romboló,hogy azt érzed,ha már a kezed sem akarja fogni már csak megtűr mert valamire még jó vagy talán..

Nekem sokat segít ez,hogy itt tudok beszélgetni erről és örülök,hogy megosztjátok velem az átélt dolgaitokat,érzéseiteket!

Végülis akkor a pénzt megkaptad és lekerült a nevedről. Ez a lényeg, a többi nővel nincs értelme foglalkoznod, törődj a saját felépüléseddel, ahogy szépen el is indultál az úton.

A volt férjem is ért a haszonleséshez, de intézze a dolgait ahogy akarja, nem tartozik rám, csak azt döntöttem el, hogy ha nagyon komoly kapcsolata lesz el fogom mondani a nőnek a betegségét, hadd döntse el, hogy vállalja-e úgy is vagy sem. De neked ezt sem kell megtenned, nincs dolgod vele, soha többé. Ne haragudj, ezeket nem azért írom, hogy bántsalak, csak azért, hogy rávilágítsak, hogy semmilyen felelősséged nincs az ő irányába.

Minden szavad hasonló és minden szavaddal egyet értek. Sajnos utólag látom,hogy a bevásárlásoknál is én voltam a csicska,mert amíg ő arra várt,hogy fizessen,állandóan én pakoltam...

Gondolom el is várta,ha már fizet..

Igen ez a baj,hogy ha az ember egyszer valakit megszeret,azt utána mindig fogja picit. Eltelhet akárhány év..én nem utálom egyiket sem már,ha volt is rá okom. Szeretem őket mint barát,ismerős stb..

És ez azért veszélyes is lehetne akármikor.

Az az igazság,csak gratulálni tudok neked,mert igazán erős jellem lettél mindezek után!

Én azért nem úsztam meg fizikai bántalmazás nélkül sajnos.

Mikor megismerkedtünk nekem volt saját autóm. És az neki annyira nem volt épp a fogára volt. Így elérte azt h vegyünk egy másikat,ami neki tetszett és az élete szerelme lett....mondanom sem kell többet foglalkozott az autóval mint velem.

Szóval ez az autó is a nevemre került. A kis autómat az újabba beleszámították így az ára benne volt.

Most hogy szétmentünk én kértem vissza belőle a kocsim árát,de nem akarta kifizetni,mert hogy ő megy külföldre és elakarja adni,meg amúgyis ő költött rá állandóan.

Én meg nem akartam hogy elvigye az autót,mert nélkülem ugye eladni nem tudja mert nekem kellett belőle a saját részem.

Így kénytelen volt úgymond megvenni tőlem azért az árért,amit én kértem. Viszont azt a mai napig nem értem hogy az adásvételi szerződés miért nem az ő nevével szerepel..ezt ha nekem valaki megmagyarázza azt nagyon megköszönném!

Így került az új balfék nevére,aki szintén hülye,mert 2 hét után hagyta magát palira venni..azért én legalább vártam pár hónapot -_-

A mai napig nem sikerült még eladni az autót és most Pesten él.

Ecseren,ahol az új áldozata..

Még jó hogy nekem azt mondta hogy már a repülőjegye is megvan Mauritiusra és már munka is van kilátásban..ezt mondta július 18.-án :-)

Igen, olyanra is volt példa szerencsére, mert nem mindenki ilyen profi manipulátor, mint a legdurvább pszichopatám.

Úgy vettem észre, hogy az első találkán feltettem neki sok-sok lényegre törő keresztkérdést. Mindig megkérdezem, miért lett vége az exével és mikor... tök mindegy, mit mond a következő kérdés szempontjából. Szoktak beszélni még, van még ami miatt kell az exével találkozni? És itt kezdett el a csávó szépen ugatni. Igen, szoktak még, és hogy milyen problémája volt az exének, túl sokat beszélt róla. És igen, néha tartják a kapcsolatot... aha, mondtam neki, Neked van barátnőd mi a fenét keresel itt? És otthagytam.

Volt, aki ritkán keresett és nem nyilvános helyen akart programot csinálni velem, azaz nem ott, abban a városban, ahol él. Amikor felvetettem, hogy menjünk el valami nyilvános helyre, kifogást keresett. Neki is szevasz volt.

De ez a horror, a legutóbbi... ez akart programot, mert mint kiderült, akkor éppen összeveszett a nőjével. A nője írt a csávó 70 éves anyjának kb. 35 levelet (olvastam), amelyben kifejtette, hogy a csávó megcsalta többször és hogy hol találta meg a másik nő vibrátorát :) és ezt leírta a 70 éves maminak :D. Nah a csávó utána ehhez (is) tért vissza persze úgy, hogy engem is meg akart tartani. Amúgy nem zavarta, ő mutatkozott velem, jártunk kondizni, moziba, vásárolni, sokat voltam nála.

Ezt el kell mesélnem: egyszer a panel háznak a bejárati ajtajánál futottunk össze ezzel a mamit zaklató hölgyeménnyel. A csávó aznap este nagyon haza akart vinni és nagyon sietős volt neki. Mondta bunkó stílusban, hogy másnap utazik (az anyjával :D, ugye milyen vicces ez egy 46 évestől) és pakol, és hazavisz. Mondom, attól itt maradhatok... ő erre: nem mert zavarom. Nah oké, anyukádat, nagy dérrel-dúrral elindultam lefelé, ő utánam jött. A bejáratnál ott állt a nő (felismertem fotóról), én bepánikoltam és tudom, ott kellett volna maradnom a csávó mellett, viszont átfutott az agyamon, hogy másnap reggel 8 tól kb. este 6 - ig ügyfeleim jönnek, nagyon kemény lesz, és ha felcse-zem magam idegileg, egy percet nem alszom, így sprintbe elrohantam :D persze hívtam a kis gerinctelen férgemet, hogy vigyen haza (késő volt), és el is vitt. A magyarázat, hogy a nő csak erre járt :D ennyire hülyének nézni valakit....

Néha jó bepróbálkozni esti telefonnal, ha nem hív vissza, hello. Akkor nője van. Ha olyan helyre visz, ahol senki nincs, akkor szintén hello. Ha nem szervez társasággal, rokonokkal, barátokkal programot, az is gáz. (ez a pszico szervezett, persze kiderült, olyanokkal, akik tudnak a dolgairól és nem adnák ki ezt a férget.) Ha hétvégén nem ér rá, és ami a legárulkodóbb, a facéra nem tesz fel közös fotót, az is gyanús.

Sokan kamuznak, hogy nem facéznak. Dehogynem. Csak álnéven. Ez úgy nyomta.

Ha ismerősöd lesz ott, a necces dolgokat úgy állítja be, hogy ne lásd.

A társkeresőre érdemes 2-3 néven regisztrálni, és miután elkezdtek találkozgatni, ráírni a másik nő nevében. Vajon benne van-e? De totál más adatlappal, még véletlenül se legyen gyanús. Más stílusban kell chatelni is.

Szóval mindehhez nincs nekem kedvem. Inkább élek, sportolok, dolgozok, pihenek. Elég volt ezekből.

Úristen! Nekem fényképem is van erről!! Nyaralni voltunk, fiatal házasok, alig túl a mázesheteken, s tudom, iszonyatosan nehezen viseltem el, hogy egyre másra "előresiet" az egyik természetjárásunk során.

És ezt művelte még azután is, hogy megkértem, többször is, hogy legyen rám tekintettel. (Sőt!)

Úgy látszik, hozzátartozik a "kórképhez" az is, hogy elől-a-Vezér- utána-a-krhmkrhm.

Hogyan éltétek meg, ezt az "előttem ment az utcán"-t? Nem volt olyan érzésetek, hogy ez valahogy nem jó?

Van ebben a témában itt a hoxán klub? Lehet, hogy nem mindenki szeretné úgy kiteregetni a vele történteket, mint én. A feldolgozásban, a továbblépésben, önértékelés fejlesztésében a lehető leghatékonyabban azok tudnak segíteni, akik ugyanazon átmentek, na meg azok akik egészséges önbizalommal rendelkeznek.

Mivel soha nem bántott fizikailag, ilyen jellegű félelem nincs bennem. Talán akkor féltem amikor a barátnőimről átragadt, ők féltek és féltettek. Viszont nem megyek olyan zárt térbe vele, ahol nincs rajtunk kívül más is. De ez részemről elővigyázatosság!

Nekem azért könnyebb, mert közben elpárologtak az iránta való érzelmeim. Se szeretet, se harag nincs benne iránta. Mint ember sajnálom - nem mondom, hogy időnként nem jut eszembe, hogy nem tudtam rajta segíteni, s nem érzem időnként kudarcnak ezt - de elfogadom, hogy én mindent megtettem és a kicsi miatt kénytelen leszek még ennél is többet tenni - pl. amikor visszaesik és kórházba kerül meglátogatjuk, de a többi NEM az én felelősségem. Neked meg ennyi felelősséged sincs, mert nem voltatok házasok, eskü nem köt hozzá.

Azért örülök,hogy egyre többen ismerik be,hogy volt már ilyen kapcsolatuk.

Én is állandóan védtem őt,ha szarságot csinált,titkolóztam,szövetségese voltam a hazugságaiban...Volt olyan 1-2 dolog,amit helyette magamra vállaltam. Pl azt,hogy én szakítottam le a harmonika wc ajtójukat,mert ráestem.

A valóság viszont az volt,hogy dühös volt rám szokás szerint és bementem magamra zártam.Ez nem tetszett neki és kitépte a tokból..

Kívülről az tűnhetett szép páros vagyunk.

Aztán a vége felé már nekem is feltűnt,hogy az utcán úgy megyünk például,hogy ő előttem megy én meg utána kullogok..

Az utóbbi hónapok már arról szóltak inkább,hogy mindent érte. Nem számított,hogy nekem mi a rossz inkább csináltam,csak nehogy dühös legyen.

Sajnálat magamban is van,de ez addig szerintem meg is lesz,amíg még halvány érzéseim is lesznek iránta. Addig meg tuti van amíg minden reggel arra kelek,hogy vele álmodok. És így minden reggel gyomorgörccsel indul és kavarog az agyam,mert hát ilyenkor már a szebb emlékek jönnek elő és emlékeztetni kell magam mik történtek.

Te már túl vagy ezen vagy még küzdesz ezzel? Mennyi időbe telt jól lenned?

Azt is úgy látom,hogy akiknek ilyen típusú emberrel van/volt kapcsolata azoknál minden lépés ugyanaz. Mindegyik egyforma rendszer szerint működik!

Remélem nem sértettelek meg semmivel. Mindenkinek a maga helyzete a nehéz. Én nyakig voltam ebben és bevallom, kicsit szépítettem. Nem egyszerű. Gyomoremelgetős hullámvasutazáshoz hasonlított az életem. Hosszú ideig pusztán egy-egy jobb pillanatom volt. Mikor úgy éreztem már elkaotam a gödör szélét visszapotyogtam.

És..baromira sajnáltam magam. Legalább én, mert mások épp hasaltak az elbűvölő páromtól.

Nem szégyellem, időnként jól esett volna egy kis sajnálat, de nem túl sok, mert az benne tartott volna abban az állapotban, amiből szabadulni akartam. Azt mondják a düh negatív érzés. Nekem pl jobb volt dühösnek lennem. De ez is olyasmi, hogy ami jó nekem, másnak nem.

Ahogy telik az idő picit jobb lesz, meglátod. Fel a fejjel! :)