Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő férfi a párkapcsolatban fórum

Nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő férfi a párkapcsolatban (beszélgetős fórum)


❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
314. Verocska111 (válaszként erre: 313. - 50aa831df8)
2016. nov. 16. 21:06
Igen, így lesz valószínűleg. De közben sajnálom...Én találok majd valakit, de ő nem fog... Egyedül fog maradni, mert már a barátainak is az agyára megy. Mindenki el fog pártolni tőle. Ő meg biztosan nem ismerné el, hogy beteg, és kezelésre, terápiára lenne szüksége. El fogom hagyni, de fáj érte a szívem.
313. 50aa831df8 (válaszként erre: 306. - Verocska111)
2016. nov. 5. 02:23

Legyél erős, és vess véget a kapcsolatnak.

(A nárcizmusból nem lehet kigyógyulni.)

312. csikil4ny (válaszként erre: 311. - Verocska111)
2016. nov. 3. 21:45
Felnott vagy? Akkor allj a sarkadra!
311. Verocska111 (válaszként erre: 310. - Csikil4ny)
2016. nov. 3. 21:29
Gyakorlatilag mindig itt van, bar elméletileg nem élünk egyutt. De belemaszik minden dolgomba.
310. csikil4ny (válaszként erre: 309. - Verocska111)
2016. nov. 3. 17:00
De milyen fázisban vagy? Együtt vagytok? Nem volt összeköltözés, ugye?
309. Verocska111 (válaszként erre: 308. - Csikil4ny)
2016. nov. 3. 16:03
Csak ebbol masszak ki valahogy...
308. csikil4ny (válaszként erre: 306. - Verocska111)
2016. nov. 3. 15:58
Ne haragudj, de ebben te vagy a hibás: júliusban nagyon jól láttad, hogy ez az ember nem hozzád való. Akkor meg mit akartál? Belemensz egy ilyen kapcsolatba, s aztán nyalogatod a sebeid. Nem szabad, következőben ne tedd!
2016. nov. 3. 15:57
Es ebben a fórumban raismertem, epp ilyen o is.
2016. nov. 3. 15:56
Nem. Aztan ugy tunt, rendeződik a dolog. De szerintem, es mások szerint is súlyosan narcisztikus. Elképesztő amiket csinal.
305. csikil4ny (válaszként erre: 304. - Verocska111)
2016. nov. 3. 15:48
Még mindig? Nem lett akkor vége?
304. Verocska111 (válaszként erre: 303. - Csikil4ny)
2016. nov. 3. 15:41
Igen. Sajnos.
303. csikil4ny (válaszként erre: 302. - Verocska111)
2016. nov. 3. 15:34
Ez a júliusi történet?
2016. nov. 3. 15:28
Igen, belekeveredtem en is. Narcisztikus... Mar depressziós vagyok miatta... menekulnom kellene de gyorsan. Nincs erőm semmihez, se vele lenni, se elhagyni.
301. 2c5f60da64 (válaszként erre: 295. - 91b90b2588)
2016. aug. 11. 18:12
Igen! Most, hogy olvasom ezeket a soraidat, jutott eszembe, hogy ez így volt nálam is. Amikor a hatalmas elvárásoknak sikerült megfelelnem (csak 32 évesen) akkor kaptam meg az első elismerést, nem tévesztendő össze a szeretettel, de az nem nekem szólt, hanem a teljesítménynek. Viszont akkor már nem kellett.
300. 91b90b2588 (válaszként erre: 298. - Csikil4ny)
2016. aug. 9. 17:34
Természetes, hogy vannak elvárások. Ez nem a szeretetből vesz el. Nevelsz, tanítasz. Én nagyon megfogadtam, hogy nem szavakkal elsősorban. Nyilván piciként úgy is. De mindig úgy éltem, hogy ne szégyenkezzenek miattam, mindig őszinte voltam és mindig kéznél voltam. Ez akár tudatosnak is mondható, bár anyaként eléggé az ösztöneimre kellett hagyatkoznom, mert semmilyen követhető példával nem rendelkeztem. Bár lehet könnyű dolgom volt. Csak mindennek az ellenkezőjét kellett csinálnom, mint amit anyám tett. :))
299. 91b90b2588 (válaszként erre: 297. - Magdalénia)
2016. aug. 9. 17:27
Igen. Sosem gondolkodtam ezeken, addig míg nem lettem anya. S ezért nem értettem anyámat. Ahogy megdogant a gyerekem, szerettem. A tesóm is. Van egy kis könyvem, anyák napjára kaptam. Egy örökbefogadó anyuka mondta, nem tudom pontosan idézni, hogy az első pillanattól kezdve szerettelek, noha nem a szívem alatt, hanem a szívemben nőttél.
298. csikil4ny (válaszként erre: 295. - 91b90b2588)
2016. aug. 9. 15:41

Ezt milyen szépen megfogalmaztad.


Nekem azért a hozott mintával még van amit dolgozzak: vannak elvárásaim a gyerekemmel szemben, persze "nem veszik el" ettől a szeretetem, de ezt neki mindig el kell mondjam, másképp ő nem tudja.

297. Magdalénia (válaszként erre: 295. - 91b90b2588)
2016. aug. 9. 15:40

Igen nehéz dolgot boncolgatunk, pedig egyszerű annak, aki szeret. :)

Talán fel sem merül, hogy önzetlen, mert nincs is miért, hogy felmerüljön.

296. Magdalénia (válaszként erre: 294. - Csikil4ny)
2016. aug. 9. 15:33
Ja-ja. :)))
295. 91b90b2588 (válaszként erre: 284. - Magdalénia)
2016. aug. 9. 15:30

Feltétel nélküli szeretetnek gondolom, amit a gyerekeim iránt érzek. Csak annyit kellett a szeretetemért tenniük, hogy szépen világra jöttek. Anyám ezt nem érezte irántam, pedálozhattam volna érte életem végéig. Máshol írtam róla, azt itt írom, bármit tett szerettem. De sose tiszteltem. Engem csak akkor szerettek, ha valami tettem érte. Jól viselkedtem, megfeleltem az elvárásoknak. Na, most olvasva magam , teljesen világos, hogy nem volt ott semmilyen szeretet. Mert bizony az nem szab feltételeket. Nem vár el semmit. Vagy van, vagy nincs.

Tenni a tiszteletért kell. A megbecsülésért, sőt az önbecsülésért. Ebben a formában viszont ha van szeretet és az helyes szeretet, akkor az feltétel nélküli.

Én így érzem ezt.

294. csikil4ny (válaszként erre: 293. - Magdalénia)
2016. aug. 9. 15:25
Akkor jó. :) Olyan dolgokat kezdtél el nekem magyarázni, amit én is fontosnak tartok. Nem értettem, hogy miért. Jó, hogy tisztáztuk.
293. Magdalénia (válaszként erre: 292. - Csikil4ny)
2016. aug. 9. 15:22

Csak általánosságban gondolkodtam el.

Semmi konkrétum nélkül. :)))

292. csikil4ny (válaszként erre: 291. - Magdalénia)
2016. aug. 9. 15:14

A választást úgy értettem, hogy az választás kérdése, hogy valaki benne marad a bántalmazó kapcsolatban élete végéig, vagy kitör belőle.


Igen, az is ítélkezés.

Ha megsértettem valakit, akkor őszintén bocsánatot kérek, nem volt szándékos! Ha téged, akkor szívesen meghallgatlak, hogy mivel, tudjam az okát, hogy következőbe ne kövessem el. (Nagyon szoktam figyelni, de nem vagyunk egyformák -ehhez ugyanazt az életet kellene ugyanolyan bőrben élni- és "papíron" tényleg nem az jön le, mint személyesen).

291. Magdalénia (válaszként erre: 289. - Csikil4ny)
2016. aug. 9. 15:02

Az imént elfelejtettem a válaszra kattintani.


Aki pedig bánt, annak meg kell ismernie a róla kialakult véleményeket a saját köreiben.


Végül is mi az ítélkezés? Ha valamit igenlünk, vagy elutasítunk, már az is az.

Ilyen fórumokon inkább az az igyekezetünk, hogy úgy mondjunk véleményt, hogy a másikat ne sértsük meg.


Sokszor abszolút nem vagyunk képben, mert egész más a saját valóságunk, mint ami átszűrődik a "papíron". :)

2016. aug. 9. 14:39

:)

A bántást senki nem választja, ő vétlen.

Őt elítélni nem is lehet, nem is szabad.

289. csikil4ny (válaszként erre: 288. - Magdalénia)
2016. aug. 9. 13:10

:DDDDDDDDDDDD Távol álljon tőlem, hogy Jézushoz hasonlítsam magam! :DDDDD


Bennem aztán nincs sajnálat, szánalom, még empátia sincs, ami annak látszik az csak a tudatosságom. Ezért is nem törekedhetek Jézus példájára. :DDDD


Nem kötelező elviselni a bántást, megalázást, de Jézus, Buddha és a nagy tanítók mind elviselték - én nem tudnám és nem is akarom - viszont van aki ezt választja és nem hagyja el az alkoholista, bántalmazó társát. Azon sem ítélkezek, mert nekem nem adta senki feladatul az ítélkezést.

288. Magdalénia (válaszként erre: 287. - Csikil4ny)
2016. aug. 9. 12:59

Nem is igen tudjuk megmagyarázni. Egyéni, mélyen belső érzés.

Olykor benne lehet a szánalom, sajnálat is.


Attól, hogy nem vagyunk hívők, de ismerjük a történetet, abból indulunk ki, - ha már Jézushoz hasonlítjuk magunkat. :)


Önmagunk szeretete, tisztelete, elfogadása nagyon fontos lépés a felnőtté válásunk folyamatában.


Viszont ha önzetlenül szeretünk, - nem szülőről, gyerekről beszélek - annak ellenére, hogy csak bántást, megalázást kapunk, akkor leegyszerűsítve, nem vagyunk életrevalóak. Ki kell belőle gyógyulni.

287. csikil4ny (válaszként erre: 286. - Magdalénia)
2016. aug. 9. 12:25

Az anyai szeretet is annyira képlékeny: lehet, hogy nagyon szereted a gyereked, de az neki mégsem jó...


Én nem így látom: Jézus szeretetét a keresztre feszítés nem szüntette meg, ez is része a feltétel nélküli szeretetének - már ha igaz a történet, nem vagyok hívő.


Nem, ez nálam nem így van: látom anyum gyengéit, hibáit, amikor kellett volna nem állt mellém, emberileg nem tudok felnézni rá, de szeretem. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, ezt én feltétel nélküli szeretetnek látom. Az a férfi akiről beszéltem, a meleg barátom. Hosszú történet lenne elmesélni, de ugyanerre példa.


Igen, de lehet belső generáció is, amióta szeretem magam, sokkal könnyebb bárkit szeretnem és nincs szükségem arra, hogy viszont szeressen.

286. Magdalénia (válaszként erre: 285. - Csikil4ny)
2016. aug. 9. 12:14

Nekem már felnőttek a gyerekeim, ezért távlatból is látom. Az anyai szeretet semmihez sem hasonlítható.


A feltétel nélküli szeretet veszélyes, ha egyoldalú. Ld.Jézus keresztre feszítése. Lehet példakép, de nem fogjuk utolérni. Emberek vagyunk.


Lehet, hogy csak azt hisszük, hogy feltétel nélkül szeretünk. Hiszen a szeretett ember annyi értékkel bír és annyi szeretetet kapunk tőle, hogy nem is lehet nem szeretni.


A szeretet érzése alapból velünk születik, de a későbbiek során valaminek generálnia kell, mert különben kihal az emberből és pszichésen megbetegít.

285. csikil4ny (válaszként erre: 284. - Magdalénia)
2016. aug. 9. 11:39

Szerencsére nem csak Jézusnak sikerült a feltétel nélküli szeretet. :) S nem is olyan nehéz megélni, csak a mindenki iránti szeretet nem megy pl. nekem.

Anyum iránt, valamint egyetlen férfi iránt már igen. De másokért még nem sikerül, még a gyerekem iránt sem, mert elvárásaim vannak vele szemben, ha meg elvárás van, ott feltételnélküliség nincs. :( Persze a saját gyerekeknél is azért van feltételnélküliség érzés is, hiszen csinálhat bármit, mindig a gyerekem, s mint olyan szeretem.


A feltételekkel való szeretet viszont veszélyes (a másikra nézve)...

❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2022, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook