Nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő férfi a párkapcsolatban (beszélgetős fórum)

Szia!

Tudom, hogy hülyén hangzik, de a legjobb ami történhetett veletek, hogy elment. Olyan szinten képesek megnyomorítani az ember életét, hogy elveszíti a másik a valós személyiségét. A gyermekeket sem kímélik.

Még bárhogyan alakulhat az életed. Boldog babavárást!

Legyél erős, és vess véget a kapcsolatnak.

(A nárcizmusból nem lehet kigyógyulni.)

Ezt milyen szépen megfogalmaztad.

Nekem azért a hozott mintával még van amit dolgozzak: vannak elvárásaim a gyerekemmel szemben, persze "nem veszik el" ettől a szeretetem, de ezt neki mindig el kell mondjam, másképp ő nem tudja.

Igen nehéz dolgot boncolgatunk, pedig egyszerű annak, aki szeret. :)

Talán fel sem merül, hogy önzetlen, mert nincs is miért, hogy felmerüljön.

Feltétel nélküli szeretetnek gondolom, amit a gyerekeim iránt érzek. Csak annyit kellett a szeretetemért tenniük, hogy szépen világra jöttek. Anyám ezt nem érezte irántam, pedálozhattam volna érte életem végéig. Máshol írtam róla, azt itt írom, bármit tett szerettem. De sose tiszteltem. Engem csak akkor szerettek, ha valami tettem érte. Jól viselkedtem, megfeleltem az elvárásoknak. Na, most olvasva magam , teljesen világos, hogy nem volt ott semmilyen szeretet. Mert bizony az nem szab feltételeket. Nem vár el semmit. Vagy van, vagy nincs.

Tenni a tiszteletért kell. A megbecsülésért, sőt az önbecsülésért. Ebben a formában viszont ha van szeretet és az helyes szeretet, akkor az feltétel nélküli.

Én így érzem ezt.

Csak általánosságban gondolkodtam el.

Semmi konkrétum nélkül. :)))

A választást úgy értettem, hogy az választás kérdése, hogy valaki benne marad a bántalmazó kapcsolatban élete végéig, vagy kitör belőle.

Igen, az is ítélkezés.

Ha megsértettem valakit, akkor őszintén bocsánatot kérek, nem volt szándékos! Ha téged, akkor szívesen meghallgatlak, hogy mivel, tudjam az okát, hogy következőbe ne kövessem el. (Nagyon szoktam figyelni, de nem vagyunk egyformák -ehhez ugyanazt az életet kellene ugyanolyan bőrben élni- és "papíron" tényleg nem az jön le, mint személyesen).

Az imént elfelejtettem a válaszra kattintani.

Aki pedig bánt, annak meg kell ismernie a róla kialakult véleményeket a saját köreiben.

Végül is mi az ítélkezés? Ha valamit igenlünk, vagy elutasítunk, már az is az.

Ilyen fórumokon inkább az az igyekezetünk, hogy úgy mondjunk véleményt, hogy a másikat ne sértsük meg.

Sokszor abszolút nem vagyunk képben, mert egész más a saját valóságunk, mint ami átszűrődik a "papíron". :)

:)

A bántást senki nem választja, ő vétlen.

Őt elítélni nem is lehet, nem is szabad.

:DDDDDDDDDDDD Távol álljon tőlem, hogy Jézushoz hasonlítsam magam! :DDDDD

Bennem aztán nincs sajnálat, szánalom, még empátia sincs, ami annak látszik az csak a tudatosságom. Ezért is nem törekedhetek Jézus példájára. :DDDD

Nem kötelező elviselni a bántást, megalázást, de Jézus, Buddha és a nagy tanítók mind elviselték - én nem tudnám és nem is akarom - viszont van aki ezt választja és nem hagyja el az alkoholista, bántalmazó társát. Azon sem ítélkezek, mert nekem nem adta senki feladatul az ítélkezést.