Nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő férfi a párkapcsolatban (beszélgetős fórum)

Ezt én is így gondolom. Meg azt is gondolom,hogy ebbe felesleges volt belekötni úgymond. Mert a fő téma nem ez volt. Függ attól mennyire kötődik valaki,milyen hosszú volt a kapcsolat,miket élt át,milyen beállítottságú az ember. Ha nem olyan lelkis akkor valószínűleg hamarabb túl lesz valaki a gyászon.

Na én pont nem ez vagyok :-D Nekem azért szükség van időre.

Abszolút nem beszélek vele. Sőt ő le is tiltott a facen..ő...

Mondta az utolsó találkozásunkkor,hogy nyugodjak meg biztos hogy fogok még róla hallani..na most akkor ki kell,hogy lőjem magam a Holdra :-/ :-D

Ez akkor nagyon beleégett az agyamba.

Egyenlőre még most a reménykedő fázisban vagyok,hogy remélem jobb lesz :-D

Neki már van új áldozata,akire ráakaszkodott szóval még mellettem kerítette hatalmába.

Rögtön rá is íratta a saját telefonszámláját a nevemről és az autót is,ami közös volt és a nevemen volt. Még csak nem is a sajátjára..

Ekkora tapasztalat után én is bízom benne hogy már az első vészjelzésre feltudom kapni a fejem.

Neked hogy megy? Volt már rá példa hogy rögtön észrevetted ha valami nem stimmelt?

Sajnálom,hogy te is voltál ilyen cipőben..

Talán szülői részről maradtak bennem dolgok szintén,ami miatt ezt hagytam végig vonulni az életemen..és ez egy nagy felismerés kell,hogy legyen most!

Ez mennyire igaz...csak annyit tehetnek meg velünk, amennyit hagyunk, hogy megtegyenek. Miután felismertük, mi folyok, rajtunk múlik, a mienk a döntés. Nekem is rengeteget kellett dolgoznom magamon és kell még most is, én is kb. azt hallottam egész életemben otthon, hogy semmire sem vagyok jó, és ebből az agymosásból ki kellett jönnöm. És nem szabad újra belemennem ilyenbe. Ha látom, hogy a helyzet hasonló, azonnal lépni kell.

Nekem is volt pszichopatám, borzasztó dolgokat művelt egy darabig, amíg hagytam. Üvöltött, megcsalt, a kocsiból az éjszaka közepén ki akart dobni, mert miután felvilágosítottam arról, hogy tudom, hogy megcsal, felhergelte magát. Lehordott mindennek, csak azért nem ütött meg, mert megfenyegettem, hogy feljelentem.

Ezután kidobtam. Próbálkozott egy kicsit visszatérni, de egy telefonszám csere megoldott mindent. Sokkal jobb nélküle. A munkám az nagyon lefoglal és mellette a sport, meg az, hogy állandóan tanulnom kell, mert a munkám ezzel jár.

Ehhez talán csak annyit fűznék hozzá,hogy hasonlóan süppedtem bele én is háziasszony szerepébe akarva akaratlanul...hogy ragozzam még hogy nem egyedüli a példám?

Nekem nem volt álom karrierem,de fenn tudtam tartani magam,volt autóm stb...és most semmi. Nem érdekel ha bárki is kinevet hogy lehettem ekkora lúzer...mert tudom hogy mi volt és hogy mit szeretnék.

Megtettem ,ha még csak a kisebb lépéseket is,de a következő lépéseket,hogy beinduljon az életem.

A nagyobb teljesen átforgató döntéseket pedig még meg kell rágnom magamban. Nem akarok hirtelen érzelmektől vezérelve dönteni semmiről.

Ez egy külföldi kint tartózkodás lenne egy ideig.

Arra már én is eljutottam,hogy köze van a szülői háttérnek is ebben,hogy ez kialakult szóval ahogy bárki láthatja is,nem kesergek,hanem próbálom feltárni az okokat.

Jelen pillanatban is ezen dolgozom és erre összpontosítok. Köszönöm!

Igen valóban szerencse..szerencse,h azoknál a részeknél magamnál voltam!

Nem várom vissza egyáltalán. De most ha ezt fogom bizonygatni,akkor az is gyanus lesz..

A perelést velük már megtettem,nem szeretnék ezzel foglalkozni többé.

Nem kesergek azon h megszabadultam tőle..azon szomorkodom,hogy ez megtörténhetett sajnos.

Nem tudom ezeket a tényeket hányféleképpen tudnám még leírni,hogy érthető is legyek.

Köszönöm!

Mindenkinek a saját keresztje a nehéz, legyen az másnak akár bagatell dolog, ilyenkor beszűkül a tudat.

Belesüppedtem, de nagyon, árnyéka voltam önmagamnak, a tipikus háziasszonyi szerepkört öltöttem magamra, feladtam mindent, de tényleg mindent. Volt időszak amikor csak az öngyilkosság járt a fejemben, még az se számított, hogy kisgyerekem van, az volt a szerencsém, hogy nem voltam elég bátor hozzá. Most sem értem, hogy miért nem jutott eszembe, hogy kilépjek hamarabb, megtehettem volna akkor is, de egyszerűen nem gondolkodtam világosan. Én aki azelőtt is már felépítettem magam, a karrierem jól alakult, olyan körökben forogtam, hogy annál többet nem kívánhat ember .... és mégis!

Nem kell meggyőzz senkit az igazadról, az is mindegy, hogy jól látod a helyzeted vagy sem, mert ha így érzed ahogy érzed és problémát okoz neked akkor ez így van és kész. Viszont ezen túl kell lépned! Dühöngj, toporzékolj, s aztán ezt a sok energiát fektesd valami értelmesbe!

Keresel munkahelyet? Eljársz valahová?

(Nem írtam le, mert nem tartozik a nyilvánosság elé, hogy mennyi pénzem ragadt a házasságomba, nem kevés, de ha ott ragadok akkor még több ragadt volna, olyan dolgokat hagytam, hogy műveljen velem amit soha senkinek nem hagytam volna - de ebben őt nem hibáztatom, mert ÉN engedtem, magamat sem, mert akkor és ott kiszolgáltatottnak éreztem magam, de egyet megtanultam: SOHA TÖBBET NEM FOGOK ILYEN VAGY HASONLÓ HELYZETBE KERÜLNI. Egész életemben azt hallottam az apámtól, hogy nem vagyok képes semmire - hm, azt csinálja utánam amit én eddig lefektettem az asztalra, s utána elhiszem vagy mégsem?! Ezeket csak azért írtam le, hogy meg lehet csinálni, de akarni kell, aki egész életében nyalogatni akarja a sebeit tegye, de nem éri meg!)

Szerintem senki nem kapcsolt hiéna üzemmódra. Nem az az önsajnáltatás, hogy leírtad a sztorit hanem az, hogy még mindig visszavárod de közben keseregsz.

A másik meg az, hogy nem mi tettük ezt veled, az igazi bűnössel perelj, vagyis az ex paliddal (meg a szüleivel, stb stb)!

A felsorolásod mélyen tükrözi azt a fő gondolat menetemet,ami végig zajlik bennem. Jobban nem tudtam volna leírni!

És ezek nem azért jöttek létre bennem,mert én minden áron ezt akartam,hanem mert ő váltotta ki belőlem,hogy erős empátiát gyakoroljak vele szemben.

Sajnos neked jó sokáig tartott,de hihetetlen erő van benned ezek szerint. Gratulálok hozzá!

És úgy még nehezebb,ha te vagy úgy beállítva,hogy te vagy a hülye ő meg az arany ember...

Igazatok is van és én ezt nem is vitattam eddig. De abból nem tudok lejjebb adni,hogy könnyű úgy okoskodni olyannak,akinek szerencséjére még nem akadt

ilyen hálóba..eddig én sem voltam és lehet én sem tudnám felfogni ép ésszel,hogy mi az,hogy nem lép le az illető..Na ezt már soha nem mondanám ezentúl

senkinek,mert lehetetlen dolog. Megmagyarázni meg szintén nem lehet,mert ezt érezni kell.

Ez is buta felfogás számomra,hogy ha valaki nem hízelgett,akkor elhajtottam :-D De miért?... Elmondtam,hogy bírom a kritikát,de lehet azt tálalni szépen

is és nem úgy,hogy az ember csak még jobban egy romhalmaznak érzi magát amellett,hogy saját maga is ostorozza önmagát.

Szerintem eddig is felfogtam mindent és én nem álltam neki senkinek,hogy de hát ti vagytok a hülyék!!!

Egyesek megragadnak fél mondatokat és azon lovagolnak,holott mindenki gondolhatja a valóságnak csak a töredéke került itt elmesélésre.

Semmivel nem vagytok akkor különbek,mint az exem,ha nem tudtok és nem is próbáltok empátiát gyakorolni,mégha nem is tudjátok beleképzelnimagatokat a

helyzetembe,mert nincs hozzá alap. Akinek volt,annak meg is látszik a hozzászólásán...nem kell átkapcsolani hiéna üzem módba,akkor eltudom képzelni én

is hogy a valóságban ti milyenek vagytok,ha a neten így bele álltok valakibe...és jó nem jut eszembe.

Én már megkaptam a válaszokat mit kell tennem,de aztán jöttek olyan válaszok,ami tök másról szólt és azért kezdődött el olyan dolgok kivesézése,amiről

nem is akartam témát indítani. És emiatt jön le az hogy én sajnáltatni jöttem ide magam..egészséges önsajnálat van bennem,de ha csak azért írtam volna

ide,akkor egész másképp rinyálnék itt :-)Közös vagyon volt sajnos és meg is ragadott minden eszközt,hogy ne legyen békés az elválás...

Még így sem lehetek biztos benne,hogy nem utoljára hallottam felőle.

A másfél évnek az eleje még jó volt, úgyhogy még kevesebb...

Olyan embernek aki nem ment hasonló szituáción keresztül azért nehéz megértenie, mert nem érzi át a lelki folyamatokat:

1. ott van az az érzés, hogy rosszul választottam.

2. miért nem léptem le hamarabb (ezt a kettőt a felsorolás végére kellett volna írjam)

3. mi lett volna ha másképp teszek valamit (s itt bejön az önhibáztatás)

4. az a naivitás, hogy "majd én megváltoztatom", a jóságommal "megmentem", mert szegény szerencsétlen egyén milyen gyermekkora volt, milyen nőkkel akadt össze,

5. egyéb egyéni okok és ürügyek.

A mi 6,5 évünkből 3,5 nagyon jó volt, 3 meg a pokol, nekem 3 évembe telt meggyőzni magam - igaz háttérsegítség nélkül ellenszélben - hogy ki kell lépni, s akkor is csak úgy tudtam, hogy iszonyatosan megijedtem, ha nem kapok sokkot még most is törném a fejem, hogy hogyan tudok segíteni rajta... Viszont ahogy lejárt az egy év gyászmunka, végeztem az üggyel, lezárult.

Itt is végig kell menni a gyász öt szakaszán: tagadás és izoláció, harag, alkudozás, depresszió?, elfogadás. A kérdőjelet azért tettem oda, mert lehet egyfajta letargia is, nem kell mindjárt kórtörténetet gondolni mögé. S tovább lépni!

Van aki a 3 hónapos kapcsolatát is ugyanúgy meggyászolja, mint más a 10 évest és van aki 10 év után is csak fellélegzik. Nem vagyunk egyformák....

Épp ez az, hogy a pszichopaták mind ilyenek, a világ felé normálisak, 4szemközt őrültek, ezt nem is vitatja senki. Azt sem, hogy ezzel sérüléseket okoznak. Csak az nekem furcsa, hogy szinte fontosabb most kivesézni, milyen a pasi és a női, mint az, hogy hogy kell előrébb jutni.

Átmegy az egész egy dagonyázásba, önsajnálatba. Te meg a magad példájából is tudod, hogy milyen jó ilyen ember nélkül élni végleg, nem még azt elezgetni, hogy a többi emberrel, nőkkel mit csinál és hogy manipulálja őket, nem?

Nem cincálom szét a félinformációkat és nem kerekítem ki. Nem is támadok, mert nincs értelme.

Csak azzal foglalkozom, hogy ő hogyan éli meg és hogyan tud majd túllépni rajta.

Én is belefutottam egy pszichés srácba 20 évesen és sok hasonló dolgot írt le. Pedig én sem voltam egy naiva. Mai fejemmel dobnám ki, mint ...., de akkor kettőig sem tudtam számolni.

"aki nem hízelgett eléggé"

Elég sokan hozzászóltunk eddig úgy, hogy nem döngöltük a padlóba. Ebből levezetni a narcisztikusságot, elég nagy bátorság.

Van, akit a durvaság kijózanít, de annak nem itt van a helye. Ha nagyon kikívánkozik, adott a lehetőség privát levelezésre. Azért egy kicsit viselkedjünk, nem? Minden véleményt le lehet írni, csak nem mindegy, hogy hogyan. Ne úgy tűnjön, hogy két feles után hátba veregetem és lekezelem.