Mit tegyek ha a fiam 22 évesen nem akar dolgozni? (tudásbázis kérdés)

Értem mire gondolsz, de az esztella fiának van egy kis depressziója, amit orvos is kezel,és a kialakulásához hozzájárult munkahelyi probléma is.

SVENSKA hozzászólását ha el olvasod kb képet kapsz, hogy mi is a depresszió és mivé fajulhat, ha rosszul állnak hozzá. Lehet, hogy a sztella fiát már sok negatív élmény érhette és amiatt van

ez a dolog a munkával kapcsolatban.

Nagyon nehéz megítélni kivülállónak, még egy anyának is, hogy nem akar a gyermek dolgozni, vagy

nem tud dolgozni, mert kívülről nem látni semmit.

Ha ugy veszed, hogy beteg mit tennél?

értem

hát te tudod.

beleszólni nem akarok de mint jó tanács ,hosszútávon ez nem működhet sokáig. a fiad kihasznál

Bocsáss meg ha megbántottalak,nem volt szándékos!

Lehet,hogy mi vagyunk a tehetetlenek,én tudom,de képtelen vagyok elküldeni!!!Pénzt,meg nem nagyon kér,mert van egy link haverja,aki egyenlőre befizeti ide oda!Sőt ide áll a ház elé a kocsijával,és viszi kirándulni!Már gondoltam eltiltom,vagy beszélek vele,de az is olyan ciki!!!!!Mindketten felnőtt emberek,és még az is a probléma,hogy párom sem segítség nekem a dolog megoldásában!

"Mit tegyek ha a fiam 22 évesen nem akar dolgozni?"

mivel már nem kiskorú nem vagy köteles eltartani. vonj meg tőle mindent ami a kényelmét szolgálja és ha olyan éhes lesz hogy kopog a szeme ne félj elmegy dolgozni

de ha akkor sem, fogd a cuccát és pakold ki

22 éves. nem vagy a cselédje.

ne adj neki pénzt.

ennyi.

Sziasztok. Én most 28 vagyok, és voltam hasonló helyzetben, volt egy elég komoly depressziós időszakom úgy 24-26 éves korom között, előtte is voltak intő jelek, de ezeket csak így utólag tudom beazonosítani.

Nappalin végeztem egyetemet, mellette folyamatosan dolgoztam, illetve sportoltam - ezt nem tartom nagy kunsztnak, nagyon sok fiatal jár ugyanebben a cipőben.

Ami miatt ide írok, az az, hogy olvastam, hogy a fiú gyógyszreket kapott. Nos én is szedtem egy ideig szorongásoldókat és antidepresszánsokat, de nem tartom jó megoldásnak. Egyrészt addiktívek nagyon, másfelől meg az SSRI-k eléggé veszélyesek, nem mindenkinél válnak be.

Sajnos én is így jártam, több öngyilkossági kísérletem volt, és megjártam a poklot, ittam, koplaltam, másfél hónapot töltöttem egy pszichiátriai osztályon; aztán onnét kikerülve úgy döntöttem, hogy leteszem a gyógyszereket és megpróbálom nélkülük. Nehéz volt, és volt hogy visszaestem, de már nem olyan mélyre, ahonnét indultam.

Ami nekem sokat segített:

- munkahely váltás

- sport

- család, barátok (nagyon sokan elfordultak tőlem, viszont szereztem új barátokat)

Nem irgylem Esztellát (így hívták az egyik pszichiáteremet :) ), nehéz időszak elé néz, mert nem könnyű egy depressziós emberrel kommunikálni,segíteni neki.

Miért lenne érzelemmentes??

Az egyetlen gyerekemről van szó,akit nagyon szeretek.BOCS DE BUTASÁGOT ÍRTÁL.Főleg,hogy fogalmad sincs a körülményekről!!

ez nagyon ismerős.. exem sem tanulhatott tovább.. betöltötte a 18-at, közölte vele az anyja, hogy eddig eltartotta, tovább nem fogja, menjen dolgozni és adja haza az összes pénzt. hozzáteszem , egy percet sem dolgozott életében.. eltartatta magát egy faszival.. akit bocs a kifejezésért, de a halálba kergetett tavaly decemberben... a 2 fia pedig jó messzire menkült az anyjától.. és mi is emiatt mentünk szét.. drága jó exanyós.. ő úgy vélekedik, hogy feláldozta az életét a fiaiért.. hohy legyen főtt étel az asztalon stb... hát nálunk minden nap volt főtt étel az asztalon, egyedül voltunk anyummal, mégis dolgozott és túlórázott! semmiben sem volt hiányunk!

hozzáteszem azt is, hogy exanyós alkoholista.. ebbe nőtt fel a 2 fia..

Örülj is neki, hogy ilyen kedves és rendes anyukád van, szerencsére az én anyum is nagyon rendes és nagyon jól nevelt :) , de sajnos ismerek kevésbé rendes szülőket is, akik alig várják, hogy a gyerkekük leérettségizzen és ne tovább tanuljon, hanem dolgozzon, hogy "segítse" a szülőket - minden fizetést hazaadva és emellett is azt mondják mindig a gyereknek, hogy milyen sokba kerül, meg hogy mindig csak húst akarsz enni... :(

Apum édesanyja is elkérte apának mindig a fele fizetését, abból a célból, hogy annyi biztos megmarad félretett pénznek, a többit meg ossza be magának. Szerencsére sokat segített vele, de apum még ezen felül is rakott félre :)

Én pedig külföldre kerültem, szerencsére jó sorom lett és amivel csak tudom, segítem a szüleim. Volt, h anyum szeméből kicsordult a könny, mikor nagyobb értékbe vásároltam neki az egyik nap, mint ami a havi fizetése. De ő nevelt engem ilyenné, amilyen vagyok, hálával tartozom neki és amivel csak tudom, azzal segítem, mert tudom, hogy nehéz az életük.

Igen, több a semmitől a minimálbér, de egy gyereknek időbe tellik ebbe beletörődni. És ha van saját jövedelme, akkor ha ki is folyik a kezéből a pénz, akkor is van egy keret, ami kifolyhat, több nincs, be kell tudnia majd osztani. És hátha rájön, h azzal semmire se megy, ha elmegy az összes pénz. Hiába tartunk hosszas prédikációkat, ha egy elbeszélgetés nem elég, akkor a több szükségtelen, hátha rájön magától.

Kitartok az a vélemény mellett, hogy a gyerek ne szálljon be a rezsibe, mert ha addig megélt a család a gyerek pénze nélkül, akkor azután is meg tud élni és nem kell ruháztatni sem többet, tehát jobb lesz a család anyagi helyzete. Lehet, h többet fog máshol enni, nem otthon, tehát megint csak jobb a családnak. De ha a gyerek fizeti a rezsi egy részét, akkor még öt év múlva sincs esély rá, h elmenjen a szülői háztól, az meg senkinek se jó, ha a szülő nyakán marad a nagy gyerek...

Esetleg a külföldi munkát is meg lehet kecsegtetni a gyerek előtt, a nagy változás a legtunyább otthon ragadni vágyó fiúkat is kimozdíthatja a semmittevésből.

A spórolás nagyon szépen hangzik,de mi van akkor,ha valaki egyáltalán nem spórolos típus,és kifolyik a keze közül a pénz,mert itt erről is szó van.Akkor segitsen anyagilag a szüleinek főleg,ha nagyon sok a rezsi,és a szülei erre rászorulnak!

Senki sem szeret minimálbérért dolgozni ebben igazad van,de a semmitől talán mégis több...)NEM???

Egyik fiatal se szeretne minimálbérért dolgozni, abból a pénzből úgy gondolják h nem lehet finanszírozni mindazt, amire szükségük van. Én is így voltam ezzel. Diplomásként sem könnyű jó állást találni, és senkinek nem tetszik hogy még hosszú évekig szülőkkel lakni, pedig már dolgozunk... És az, hogy beszállni a családi kasszába? Könyörgöm, a gyereket nem támogatni kell? Tegye csak félre magának a pénzt, hogy mihamarabb léphessen, végre valahára lakáshoz juthasson, ne hosszabbítsuk a gyerek otthon maradását a családi kasszába való beszállással!!! Ha nem kérjük tőle a pénzt, akkor magától fog adni a gyerek, ha van pénze. Persze hogy meg akarja hálálni a gyermek szüleinek a felnevelést, a godnoskodást, minden támogatást. De attól, hogy elkezd dolgozni a gyerek, nem szabad egyből elvárni, h adjon is haza pénzt. Etessük tovább, kapja meg a meleg szobáját és gyűjtse a pénzét.

Egyébként egy párkapcsolat sokat lendíthet a gyerek munkavállalási kedvén, önállósodási kedvén.

Szerintem a munka maga is segít a depresszióból kilábalni. Hiszen, ha szükség van rá, jobban érzi magát. Rá kell venni arra is, ha szép idő van menjen ki a szabadba, sportoljon, vagy sétáljon.

Az a legrosszabb, ha otthon punnyad.

És még valami, meg kell győződni róla, h. nem füvezik. Sok ilyet ismertem sajnos.

Nálunk is most kezdődött el a gyógyszeres kezelés,de ez önmagában a problémát nem fogja megoldani!

Azért csak megnyugvást jelent,hogy valami mégis elindult!

Tudom, hogy ez nagyon nehéz. Nekem a hugom jár hasonló cipőben. Csak ő úgy van vele, hogy néha totál maga alá zuhan, bőg, bezárkózik, néha meg pörög, tanul, szervezget, tervezget. Szóval ilyen hullámzó nála ez az egész. Látom anyun, hogy mennyit szenved miatta. A tesóm eljár egy pszichológushoz és sokat javult az állapota, de kapott valami gyógyszert is.

Ti milyen kezeléssel próbálkoztok?

Nem tudjuk mitől van ez a betegség,nem mondja el hiába faggatom.Csak annyit mond hogy 2002-ben és Ő tudja is hogy mi az oka.Én valószinünek tartom,hogy reménytelen szerelem,de biztos van itt még más is!!

Szakmája van de abban nem szeretne dolgozni.

A számitógép a mindene és nagyon jól tudja kezelni!

Köszi,hogy ilyen hamar reagáltál a jelentkezésemre!

Valóban egy ideig nem néztem meg a hozzászólásokat,mert egy kicsit elbizonytalanodtam a sok igen erős érzelem mentes vélemények miatt!

Örülök, hogy megkerültél. Nem lehet ez könnyű neked és remélem, hogy javulni fognak a dolgok.

Esetleg írhatnál róla bővebben. Mitől depressziós egy 22 éves fiatal? Van szakmája?

Itt vagyok!

Sajnos azóta kiderült,hogy betegség is áll a probléma mögött,depresszió!

Most probálunk ezzel a tudattal tovább lépni!!

Nagyon nehéz...)

Én 22 éves vagyok. Tavaly májusban fejeztem be a sulit, rá egy héttel már dolgoztam. A fene megevett volna ha otthon kellett volna lennem... Nem mertem volna párom szüleinek szemébe nézni, ha csak otthon punnyadok. Mára eljutottam odáig hogy nemsokára elköltözünk hogy önálló életet kezdjünk.

Sajnos nekem nem volt lehetőségem hogy tovább tanuljak, mert nincs szülői hátterem 18 éves korom óta. De büszke vagyok arra hogy nem kallódtam el. Mert ugye sokat lehet hallani hogy akinek nincs háttere az bűnöző vagy csöves lesz... Nah én szerencsére nem jutottam el odáig.