Mit tegyek ha a fiam 22 évesen nem akar dolgozni? (tudásbázis kérdés)

amúgy érdekes, mert régen is dolgoztak az emberek. pl anyám apám is 2-3 műszakba, mi meg senyvedhettünk a napközibe, meg járhattunk edzésre,mert ott legalább figyeltek ránk.és nem kallódtunk.

mégsem volt ez mint most.

sőt ugyanugy csóróság volt, és a legtöbb családban több gyerek is volt,mint 2

tehát akkor is lehetett ok a depresszióra, mint a mai világban.

csak most sajna hajlamosak az emberek erre fogni.a gyerek nem tanul=depressziós=kezelés, gyógyszer.

nem dolgozik=depressziós=kezelés=gyógyszer

de ki tudja ez-e a valódi ok.

jó nem mondom hogy nincs benne ez is, de tény hogy kényelmesebb a gyereknek nyafogni mert tudja a szülő "beveszi"

sziasztok!

én még most is azt mondom hogy biztosan erről van szó?

nem lehet hogy a betegsége egy álca, vagy ürügy hogy kibújjon a felelősség alól?

tudom most utáltok emiatt,de mi van ha visszaél ezzel,hogy beteg?

Nem is gondoltam rátok, mint birtokló szülő, csak eszembe jutott, hogy van ilyen is.

Minél előbb forduljatok szakemberhez, viszont a fiadba sztem tudatosítani kell a leendő kezelés mibenlétét, mint azt alant emrusnak írtam.

oké, kiindulhatunk abból, hogy beteg, akkor valóban a kezeltetés a lényeg, márha Ő akarja ezt.

Szerintem itt is az a lényeg, hogy a betegség ne eszköz legyen arra, hogy soha, akár évekig ne kezdjen senki valamit az életével.

Tehát tudatosítani kell, hogy nem azért megy el xy szakemberhez, hogy évetizedekig biztosítva legyen erkölcsileg a semmittevés ténye, hanem hogy segítséggel gyógyítsa magát, és talpra álljon.

Egyébként egy láthatóan normál körülmények között felnövő gyereknél nem kellenek évek a depresszió leküzdéséhez.

Persze lehetnek extrém helyzetek, nem vitatom.

A cél ott is az öngyúgyulás, nem a belemerülés.

Figyu én értem, hogy mit mondasz és van is igazság benne, de mi van ha tényleg beteg, te ezt nem akarod figyelembe venni.

Ha beteg akkor nem tud dolgoni, hiába is akar, ez a depresszió. Ez egy nagyon kutya betegség, senkinek sem kívánom, főleg, ha fizikai tünetekkel is társul. Hiába is akarsz csinálni valamit nem tudsz, csak ülsz és nézel magad elé.

Ha elmúlik akkor a világot meg tudod forgatni.

És a nagy veszély ott van, hogy kívülről nagyon nehéz magállapítani, hogy mi van, és ha még piszkálják is, hogy lusta akkor villámgyorsan a padlóra lehet küldeni.

Ezért kellene abból kiindulni, hogy beteg.

Hát az Esztella fiánál szerintem azzal, hogy a depresszió miatt nem tud dolgozni.

Szerintem nem örökre százalékolnák le, csak amíg helyre jönne egy kicsit.

Igen!Hallottam már ilyen szülőről is,de Ő inkább talán egyedül neveli a gyerekét,és azért akarja kisajátítani magának.Mi nem így akartuk nevelni!

Mindketten azt szeretnénk a párommal,és akkor lennénk a legboldogabbak,ha ez a probléma megoldódna!Az is baj ezt eddig még nem írtam le,hogy a fiam pici kora óta úszott,igéretes tehetségnek tartották,később vízilabda edzésre járt,csak az volt a baj,hogy erőnek erejével rákényszerítette a férjem!A vége az lett,hogy nem ment el az edzésre,abbahagyta!Nem értettem miért kell erőltetni,azóta sem megy jóformán vízbe.Volt köztünk vita ez miatt is.Szerintem ez is egy kudarc élmény lehet a számára,vagy lehet emiatt lelkiismeret furdalása is.Most kineziológust keresek,hátha az lenne a megoldás!A leszázalékolásban én sem bízom.

Köszi Nektek,hogy ilyen sokan próbáltok segíteni.

természetesen ezt nem vitatom, de azért is vállani kell a felelőséget, illetve pontosan ekkor kell jobban észnél lenni, és minden erőnkkel kiköszörülni a csorbát, nem pedig folytatni ugyanazt, ami eljutatta idáig a gyereket.

Egyébként mindentől független (nem vonatkoztatva senkire) az is eszembe jutott, hogy sok esetben szülők direktbe nevelik életképtelenné a gyereküket, hogy ezáltal is éleük végéig hozzájuk legyenek láncolva...a panaszkodás erről csak mese habbal.

Nagyon is megfelel ez céljaiknak.

Ne nagyon számíts a leszázalékolásra. Bonyolult, hosszadalmas és sok összetevője van. Főként, hogy ettől az évtől nagyon megszigoritották.

Kiváncsian várom a háziorvos véleményét.

szerintem ez rossz ötlet, egyrészt nagyon szigorodtak a rokkantosítás feltételei, változik most az egész rendszere is, 50%-ak nem nyugdíjat fognak kapni, hanem rehab járadákot, és csak akkor ha igazolni tudja, hogy nem alkalmazzák.

Lassan fél lábbal sem rokkantosítanak le.

Másrészt az én olvasatomban, ez a gyereknek csak tovább igazolná, hogy valaki anya, apa illetve az állam de megoldja a gondjaid, továbbra sem kell a kisujjadat sem mozgatnod.

Ez az egykések gyávák pedig szerintem csak mentegetés és önigazolás.

Viszont mind mondottam mindenki maga dönti el, hogy életképtelenné neveli illetve teszi a gyerekét, és tartja a hátát addig míg bele nem szakad.

Igen én is úgy érzem,hogy ez a baráti kapcsolat kár hogy kialakult köztük,mert nem jó példát lát,de nem lehet őt fenyegetni,mert az akarat bele lett nevelve,és nem jó értelemben használja!!Tehetetlennek érzem magam!!!

A háziorvost megfogom kérdezni a leszázalékolással kapcsolatban,és majd leírom mit mondott.Ha lehetséges a dolog,még akkor is ott van a probléma,hogy tálaljam neki!Sajnos a kislány elfog menni külföldre dolgozni nemsokára,de az én fiamat egyébként sem lehet választás elé állítani,mert Ő nem hajlandó az ilyen dolgokra!Remélem érthető voltam???

Én ezért javasoltam a lerokkantosítás lehetőségét, hogy anyagilag ne terhelje teljesen a családi kasszát, és lenne ideje eldönteni mit is akar. Lehet, hogy nincs is olyan nagy gond, csak ő egy kicsit később érő és most keresi a helyét és én nagyon bízzom benne, hogy meg is találja.

Még valamit szeretnék hozzátenni, ha jól tudom egyszem gyerek ő is és mi egykék egy kicsit gyávábbak vagyunk mint testvérrel megáldott társaink. Nehezebben megy a harc, és a nekiindulás.

ja még annyi, hogy valóban nem akarták, a felelőségünk viszont szvsz nem csupán a ruháztatás, etetés, és iskoláztatás, hanem az önálló és magáról gondoskodni tudó, egészséges ember felnevelése, mind testi mind leki értelemben.

Ha ezek az alapok megvannak, a további a gyerek dolga és felelősége.

Ha a te szemléleted amit írtál az, hogy a nem kért születés miatti felelsőgvállalás mentesíti a gyereket attól, hogy maga kovácsolja az életét, akkor egészen alapjaiban nem értünk egyet.

Viszont ezzel egy idő után eléggé anarchia helyzet alakulna ki, mert senki nem akarna sem öngondoskodni, sem dolgozni.

:)