Mindent tönkre teszek a féltékenységemmel... ? (beszélgetés)

Neked meg abból van eleged,hogy ez zajlik.

1:1.

Egyszer kéne normálisan leülnötök-megmondanád a pasidnak,h ez neked komyol problémát okoz,vagyis túl sokat agyalsz ezen feleslegesen,viszont szeretnéd egyszer-s mindenkorra befejezni az erről gondolkodást,meg vitát,úh egyszer üljetek neki,és te mindenfélét kérdezel,ő meg válaszoljon.és a beszélgetés végén megígéred neki,hogy többet ezen nem fogsz lovagolni.

ha nem tetszik,amit hallottál,akkor megszoksz,vagy megszöksz..

És erre a beszélgetésre viszont alaposan érdemes felkészülni,előre összeírni,h mit akarsz kérdezni..és inkább meséltetés legyen,mint felelősségrevonás -jelleg.

Akkor talán arról is beszélgethetnétek a pároddal,hogy nem gondolja-e,hogy az ő jelenléte a lány életében zavaróan hat a párkapcsolatában?

Vagy hogy nem érzi-e úgy,ha lány fel akarja szedni,és vele akarja megcsalni a férjét?Hogy nem zavarja-e ez a lehetőség?

Érdekes lesz,hogy erre mit fog válaszolni,sok mindent megtudhatsz a gondolkodásáról.

Akkor lehet,hogy a lány szerelmes,a párod meg csak a barátságot akarja..talán.

Mennyi ideje vagytok együtt kb?

családja van a lánynak:tehát férj,és gyerek?

nem lehet,h tényleg csak barátok? és mondjuk a csaj válsághelyzetben van,a párod meg meghallgatja,vigasztalja..

És nem:nem lesz ebből mindig ágyba bújás. Ha egyszer kipróbálták,lehet,h annyi elég is volt nekik(saját tapasztalatból beszélek),de az egymás iránti érdeklődés,a barátság megmaradt.

csak mondjuk ezt vállalni kéne előtted is.Bár úgy nehéz,ha cirkuszolsz.

Én inkább megkérném,h meséljen a lányról,hogy mit kedvelnek egymásban,mi az,amiben számíthatnak a másikra..hogy van-e a lányka kapcsolata,hogy az jó e..de ezeket a kérdéseket csak békés,elfogadó hangulatban lehet feltenni.

valóban szépen burkoltan írtál és fogalmaztál :)

Vajon megérti almondeyes az intő szavakat és tudja kívülről szemlélni a saját "kapcsolatát" amit ez esetben inkább kihasználásnak vagy élősködésnek hívok mint kapcsolatnak....!! ???

Szia!

Elolvastam amit írtál és abból kiindulva, hogy minden úgy igaz ahogy írtad akkor tanácsolom neked ne a szívedre hanem az eszedre hallgass. Ne akkor gondolkodj mikor már gyerekkel, vagy gyerekekkel kell párt találnod mert rájöttél évek hosszu során bizony megcsalt.....

Férfiként mondom neked ezt, és hidd el van rálátásom a témára, s tapasztalatom is benne sajnos. Nem légből kapott eszmefuttatáést írok neked. Ha egy emberrel nem lehet megbeszélni a problémákat, kételyeket, mert felkapja a vizet akkor nem alkalmas családi életre de még komoly kapcsolatra sem. Magad írtad az elején, hogy lebuktattad! Ha lett volna eszed akkor ott azonnal befejezed vele a dologot, de nem tetted, s most ennyi idő után kezd már rámenni az életed...

Meddig akarsz még várni vele? Amíg tényleg egyedül maradsz a gyerekkel, vagy gyerekekkel????

Gondolkodj, és cselekedj de ne higgy a megvezetésnek!!!!

Zoli

Miért,te nem csináltál előtte mással jó dolgokat?

Ha nem ,akkor valahol érthető,ha így érzel.

De ha a barátod téged hord a tenyerén,akkor teljesen mindegy,hogy mi volt,mert ő melletted döntött.

Ha visszakacsintgat az exére,akkor viszont van miért aggódnod.

Én ezt megértem,én is voltam már így,de az már régen volt hál'istennek.:) Ez ellen nem tehetsz semmit,csak magadat kellene erősíteni.Nekem anno (kb 15 éve) nagyon sokat segített,hogy a párom mindig érezette velem és mondta is,hogy más már nem számít csak én...stb. És elhittem és tudatosítottam megamban,mert annak beláttam én is,hogy semmi értelme,ha állandóan ezzel foglalkozom.Senki múltját

nem tudjuk megváltoztatni.Nekem is volt,meg gondolom neked is,és neki is éppolyam rossz érzés lehet ez fordítva.meg kell bíznotok egymásban.Nem véletlenül nem velük van,hanem veled:)))És ennek örülj:)

Ebben benne volt a lényeg.

Néha egyedül kell lenni egy bizonyos ideig, hogy az ember megtanulja saját magát is tisztelni.

Sajnos sokan félnek az egyedülléttől, és úgy gondolják egy rossz kapcsolat jobb a szingliségnél.

:)) Ebben nagyon igazad van.A szomszédok,na aztán azok tudnak pletykálni az emberről!:)És,ha belegondolok akkor én sem vagyok különb.Csak azzal a különbséggel,hogy mi nem másnak,hanem a párommal,egymással szoktuk megbeszélni,ha vkivel történik körülöttünk vmi érdemleges.

Munkatársakról nem beszélve:))Dehát elkerülhetetlen,hisz össze vagytok zárva a nap 8 órájában.Jó esetben.

Én sem vagyok az a megnyílós fajta,bár valamit azért össze lehet rakni rólam már abból is,amit itt nyílt topikokban megírtam,de az is csak az életemnek egy kicsi szeglete.Én pl a szomszédokban,meg a közelben lakókban,vagy munkatársakban nem tudok megbízni,biztos vagyok benne,h pletykálnának rólam,mint mindenkiről. Nekem könnyebb egy távoli embernek kiadni a lelkivilágomat,mert tudom,hogy minél kevesebbet számítunk egymásnak,és minél messzebb van,annál kevesebb bajt okozhat nekem,ha véletlenül ez volna a szándéka.

de egyébként találkoztunk 2-3 szor személyesen is,élőben is jól beszélgetünk,szóval nem volt teljesen idegen.

Valóban néha jól esik idegenekkel beszélgetni,pláne ha az emberben vannak olyan gondolatok,élmények,amiről tudja,hogy a környezete nem tudná kezelni normálisan.

:D Miért?más párkapcsolatok nem úgy kezdődnek,hogy egy ismeretlenek nyílsz meg előbb-utóbb?Vagy legalábbis sok párkapcsolat,kivéve,ahol előtte már ismerősök voltak.

Egyébként jól látod:ez volt a varázsa,meg a praktikuma is,későbbről visszatekintve,hogy őszinték mertünk lenni egymáshoz,nem akartuk a jobb arcunkat mutatni,mert nem volt miért.

Igen:) nagyon magas szintre fejlődtünk a netes beszélgetésben,máig is külön színfolt az életünkben.

Ha jobban belegondolok,nem is megérzés volt,hanem egyszerűen figyeltem nagyon,folyamatosan,hogy hogyan reagál arra,amit mondok,és hogy ő mennyire keresi velem a kapcsolatot,mennyire beszél magáról.