Milyen érzés szeretőnek lenni? (beszélgetős fórum)
Hát sosem mondta senki,h. jó érzés! :(
Uuuu...Sajnálom.
Biztos nagyon nehéz lehet...
Szóval sosem lehet köztetek semmi, és csa arra vársz,h. mikor tudsz elszakadni tőle?
Ez így elég kemény lehet!:(
Én is kukkoltam ám itt és azt hiszem kicsililla írta le élethűen, milyen érzés szeretőnek lenni.
De ő is szeret téged? És tudna váltani miattad?
Mégegyszer köszi. Hááát, többet nem sokat tudok írni, pár tényt csak. Fiatal vagyok, állítólag szép két diplomám van. Ez csak előzmény, nehogy beképzelt picsának gondoljatok!!! Eddig hosszú kapcsolataim voltak, de végül nem sikerültek. Utána találkoztam vele, tényleg nem én akartam. Mindig tetszett, de ellenálltam hosszú ideig. Most pedig egyszerűen szeretem nem tudok mást mondani. Szeretem őt, egyszer az életben szeretnék mellette ébredni. Soha nem lesz ilyen, lehet hogy nem is engedném.
Persze,h. érdekel! Csak pont azért "poénkodunk" rajta, mert senki "benfentes" nem ír, olyan aki tudja is miről van szó...
Bocs, nem tudtam mi a helyzet csak az utolsó hsz-eket olvastam!
Köszönöm! Egyszerűen szeretőnek lenni (utálom ezt a szót) hol jó, hol borzasztó. Senki nem erre készül...és lelkileg nagyon megvisel, mert magamnak szeretném őt, és vissza szeretném az időt fordítani, hogy miért nem velem találkozott hamarabb. De biztos hogy meg van az oka, amiért nem. Így csak várom hogy mikor tudok elszakadni. még nem.
Nem gúnyolódunk, csak egymást csesztetjük csupán jókedvünkből. Téged meg sajnálni tudlak, hogy nem jutott több.
Lehet senkit nem érdekel már, én szerető vagyok két éve. Nem én akartam hosszú időbe telt, amíg engedtem, szerelmes lettem. MÉg nem törént velem ilyen. Soha nem kértem semmit, nem is venném el a családjától. Csak szeretem, nagyon. Jó ha velem van, és nagyon rossz amikor nem. Szeretnék rá főzni, takarítani, mosni, és szülnék is Neki. de ez nekünk nem fog sikerülni, csak ennyit kapok belőle...
persze hogy érdekel.azért azt simán el lehet mondani,hogy akik ide írtak,nem éppen kedvtelésből lettek szeretők.rengeteg keserű sors bontakozik itt ki nap mint nap.
Sziasztok, még új vagyok itt nem tudom, még él-e a téma. Vagy már csak gúnyolódás és ne írjon aki nem aki ilyen helyzetben van? ha érdekel valakit még a fórum, írnék.
szép, izgalmas és szenvedélyes, de ha nem tudunk találkozni valamilyen ok miatt (családi, munkahelyi elfoglaltság), az nagyon rossz tud lenni. sok keserűség is van benne. de minden kapcsolat ilyen...
Az más... ez a "tágabb" család fogalma nálunk. :-DDDDDDDD Marad a szép szeme a helyén, meg a golyói is.
Még ő beszél mikor most ment haza tőlem?:D
Itt a Józsi mellettem, kérdem tőle is: Milyen érzés szeretőnek lenni? aszongya, hogy veszélyes. Kérdem mé???? Aszongya azér, mer: Ki lesz kaparva a szemem! Aztán hogy néznék ki szem nélkül?
Igazándiból szerintem ez a szeretősdi dolog, minegyik félnek szenvedés és rossz, maximum a annak nem , aki tartja a szeretőt és otthon a szerető hitvest....:(
Nem állnék egyik oldalon sem.
AZ én volt férjemnél is felmerült a gyanu, de nem ez volt a válóok, ez már csak hab lett volna a tortán.
Amikor hallottam,h. esetleg volt valakije, akkor már nem is izgatott a dolog, csak arra tudtam gondolni,h. végre végetért a sok szenvedés, a sok kétely, stb, stb. és örültem valamilyen szinten,h. végre nem kell többet szenvednem!
Örülök, hogy neked sikerült, tényleg! Én azt mondom ill, gondolom ez ritka, és én nagyon félteném magam egy ilyen nehéz helyzettől. Soha, ne mond , hogy soha! -ez ide illik :) Ezt valahogy úgy jó, csinálni, hogy ne sérüljön nagyot a másik fél , párja és akkor tényleg "happy lehet! Gondolom nem túl jó lelkifurdalással belevágni az újba..de ki tudja.. az én esetemben a férjem volt a csaló és a mai napig ő az aki nem képes normális kommunikációra :) , és a gyerekünknek rossz, hogy feszültség van, pedig én aztán nyitott vagyok..de ő ott tesz keresztbe ahol csak tud, persze ez azóta van igy amióta nekem is van olyan párom aki nagyon szeret és a gyerekem is szereti. Fura élet ez, de majd csak minden elcsitul egyszer!
Tudod, azok az ismerőseim, akik elmesélik az ilyen kis "ügyeiket", szinte kivétel nélkül szenvednek, várakoznak, mindhiába. Persze engem kérdeznek, mit is tegyenek, de olyan könnyű okosakat mondani. Benne lenni, na az már nehéz. Én örülök, hogy happy end lett a vége, de ha most kellene megint egy ilyen kapcsolatba bonyolódnom, nem hinném, hogy megtenném mégegyszer. Mert az én esetem bizony a ritka kivétel, ezen kívül csak a sírás, várakozás, és vágyakozás marad a "sorstársaknak".
szerelmes és gyönyörű, sokszor fájdalmas és magányos
20 évig nem csalt meg, a következő 20-ban lehet, hogy félrelép? Vagy én? Akkor majd mesélek.
"milyen érzés szeretőnek lenni?" -visszatérve az eredeti témára, szerintem nem lehet könnyű. Bár én még nem voltam az, de van olyan ismerősöm aki "gyakorolja" ezt.Nem akarom sajnálni őket, mert elfogadja ezt a helyzetet amikor ebbe belemegy. Lehet, hogy naiv vagyok és általában magamból indulok ki, de szerintem egy nőnek csak akkor megy a kapcsolat ha érez, ha pedig érez ebben a helyzetben, akkor fáj...egyszóval nem lehet könnyű..bizton állitom amikor meg kiderűl az meg egy sziven szúrással felér..de ilyen a világ, sokan csalnak, megvesztegetnek,átgázolnak.. egyszóval veszélyesen szeretnek élni, némely emberek , ennek is megvan az oka..kell az adrenalin, de aki beleszeret egy foglalt pasiba annak tudni kell, hogy ő szeret veszélyesen élni. Vannak emberek akik nem férnek a bőrükbe és mindig felkavarják az álló vizet, nem szokott ez másképpen lenni később sem.Talán ezt tudnia kell egy szeretőnek .Persze vannak kivételek, és Happy and a vége, de az ritka, nagyon ritka! -szerintem-
Nagyon nem lehetett neked könnyű az az időszak, de így utólag úgy tűnik, szerencse hogy ilyen kitartó voltál, és sikerült rendbe hozni a dolgokat. Nekünk az esküvőnk utáni kb. 3 év körül volt egy kis mélypont. Megpróbáltam mindenben a maximumot, munkában, főzésben, takarításban, stb, igazán kettesben töltött szabadidőnk nem is volt sok. Aztán éreztem, hogy vmi mégsem OK . Végül kihúztam a férjemből (ő elég nehezen beszél a problémáiról), hogy kevesebbet figyelünk egymásra. És inkább egy héten csak kétszer-háromszor (vagy tőle akár egyáltalán ne) főzzek, és ne ragyogjon tökéletesen az egész lakás, de legyünk együtt többet, kiránduljunk, szórakozzunk, bármit, csak együtt, kicsit kiszállva a hétköznapi rutin kötelességből. Mert nem a húslevest és a porszívót vette feleségül. Azóta erre igyekszem odafigyelni, ami persze néha nehéz... De kell ehhez az is, hogy ő is besegít a háztartásba (férfi létére a maga ügyetlenségével ugyan :-) ).
Nem rossz ötlet ez a szexi ruha tűsarok. Pl egy testhez simuló poló, ami lehet izgató is. Hozzá valami nem alkalmi, de mégis otthoni használaton jól tudjál mozogni benne. Az se baj ha picit feses, látszik a bugyi körvonala.
Egy idő után az új is kezdi elhanyagolni magát, vagy bármi más, és már nem az akit első látás miatt beleszeretett. Kopik a varázs.
Annyira sokrétű, és annyira másképp reagáljuk le ezeket, hogy nincs vége sose.
Az a dolog a részéről elmúlt, ( remélem 12 év alatt biztosan ).
Lányunk elköltözött, tehát amit itthon van valóban egymásra figyelhetünk. Nem is az hogy állandoan ágyba legyünk, de bármikor beszélhetünk. Ha épp 38°C van a lakásba, és ahhoz van kedvünk, ádám-éva kosztüm. Persze ha megkívánjuk egymást napközbe nem ellenkezek. :-)
Amíg a lány kics volt nem AKARTAM volna ajándékot a nagyszülőktöl, ( férjem szülei, enyémek sajna nincsenek már :-), MINT NÉHA vigyázzanak a lányra vigyék el egy hétvégére magukhoz. Olyan jó lett volna egy moziba elmenni ( amíg volt, má azunk sincs pedig város :-), majdnem mint egy falat kenyér... Főleg olyan melója van, ami hetelős, csak a 7vége a mienk...
Ez így van, egy újjal soha nem fogja tudni senki felvenni a harcot. :(
Nem volt hosszú, elolvastam.
Azt a következtetést vontam le a sok történetből, hogy ezután jobban oda kell magamra figyelni.
Soha nem lesz hagyma- és egyéb ételszagom, mindig (otthon is) tűsarkúban járok, szexi harisnyában, frizurám mindig ápolt, sosem csapzott (pl. rántotthús-szagú). Szexi blúz, kisszoknya forever, friss üde, kívánatos leszek a nap 24 órájában, soha nem fáradt, kedvetlen. Arcomon kedves mosoly, reggeltől estig a férjem, családom kívánságát lesem. Mindig finom, friss kaja vár mindenkit, tiszta lakás stb...... ez a titka a jó házasságnak.
A férjem pedig gondol egyet, jön egy új, izgis, érdekes és félrelép, ha úgy szottyan kedve - mindegy mi van otthon - mert ugye az újdoság varázsa!
Mikor az enyém kergült meg, csak azt mondta Válni akar.
Kérdeztem az okát, igazából nem tudott felhozni olyant ami indokolttá tette volna. Elláttam a háztartást, a lányt is amennyire az idegeim engedték, egy hiperkével nem könnyűűű. Kreatívkodtam amit kellett mindent ( szinte )meg tudtam varrni-stoppolni. Aztán pár napon belül én vettem észre az okot : megjelent egy fiatalabb erősebb szebb, de nem biztos hogy okosabb nálam. Átadta az üzenetet amit a " főnökünk " mondott annak a bizonyos személynek ".
Szikrázott a levegő körülöttük, szemcsillanás " pontosabban a páromé, ezt észrevettem.
EZ VOLT az amikor bennem összeállt a kép...
Ő elmenegetett hozzá, én már tudtam róla, hisz kénytelen volt elmondani. De minden este haza jött. És persze mert nem volt egy harmadik szoba se ágy, így mellettem aludt. Na inkább ez a kemény. ( Nem borzasztó, mert van ennél még undorítóbb is amiket hall az ember ).
Utólag is azt mondom tartást adott ez a nyílt szeretősdi. Nyitottabb szemmel kezdtem járni. És azóta se került az utamba olyan pasi aki miatt azt mondtam volna: Én is válni akarok! Legtöbb munkatárs formájába került a látókörömbe. De sokszor a munkához való hozzáállás, az elmesélt dolgaik miatt eszembe se jutott, bármelyikkel kikezdeni.
Pedig az a utóbbi 12 év nem semmi.
A család is tudott a dologról, mert közölte velük is.
A nővére azt mondta neki : Öcsém előbb rendezd a dolgokat a feleségeddel, lányoddal, azután jöhet az új lány.
Nekem azt mondta a sógornőm : Csald vissza!
Mire én : És azzal a problémánk megoldódik??
Aztán költöztünk, elmaradoztak. Valószínűleg a lánynak is mondták : Nem gondolja komolyan mert külön költözött volna, vagy ide hozzád az albérletbe...
De ő nem pakolta össze a cuccát hogy menni akar. Én se. Ezért vártam hátha csak egy fellángolás, és elmúlik még mielőtt elválnánk.
Lehet hogy ez a tettem ébresztette fel? Jó pár kérdést feltettem neki : pl Mit nyersz? Mit veszítesz ha elválunk? És belemész ebbe a kapcsolatba??
Hú! Ez még mindig felkavar. Lehet hogy inkább kijelölöm a témát...
Azért is olvasgatom, hogy vajon ki a hibás ilyenkor... Nehéz eldönteni.
Az új varázsa?
Mi nem foglalkozunk a párunkkal megfelelően, elég időt amennyit elvár?
Merem állitani a válások zöme valóban azért is van : mert nem tudunk megfelelő " mennyiségű figyelmet fordítani a házastársunkra? ! .
Nálunk a nagyszülő igazi nagyszülő volt. Sose kérdezte mit kell segíteni? Nem osztotta az észt a gyereknevelésbe.! De segíteni, VIGYÁZNI egy kicsit az unokára, se jöttek. Hadd legyenek egy kicsit együtt, egyedül, a fiatalok!!
Ez jó hosszúra sikerült. Nem igazán akartam kifejteni ennyire a sajátomat.
De hátha ebből valaki kicsit másképp áll a szertő felbukkanása, témához. Másképp reagál.
Az se mindegy szerintem.
További ajánlott fórumok: