Miért nem akarok második gyereket? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Miért nem akarok második gyereket?
Akkor örülj neki nagyon - ezt most őszintén írom - ...
sajnos én nagyon sok rossz példát látok magam körül..
Hamarosan odajutunk népesség tekintetében!
A durva az,hogy nagyon sokan nem akarnak gyereket,,hogy kinek milyen oka van rá,nyilván magánügy,de hogy egyre kevesebben leszünk,az biztos!
Mi még nem ilyen világba nőttünk fel mint most van.Anyáink nem kérdőjelezték meg,hogy feltudnak-e nevelni vagy nem!
Pedig sokkal rosszabb világ volt,nekem elhihetitek!
Ha akkor így filóztak volna hogy egy legyen,vagy kettő,akkor nem itt fórumoznánk.
Mindenki annyit vállal amennyit jónak lát, senkinek nincs joga hozzá, hogy itélkezzen. De az emberek kiváncsiak és miért is ne lennének. Ha valaki rákérdez ,hogy mikor lesz a második egyáltalán nem biztos hogy rosszindulatból tette. Egyszerűen érdeklődik, kiváncsi. Viszont az okok, amiért valaki nem vállal gyreket néha mondvacsináltak.
Nagyon sokszor találkoztam olyan 1 gyerekes anyukával aki, nem tömegközlekedett még pedig a gyerek már fél éves volt- mert hogy lehet babakocsival felszállni a buszra, ki segit majd neki lemenni a lépcsőn stb. okok miatt. na így bizony könnyen be lehet szűkülni az otthon-gyerek szituba.
Én el merem mondani magamról, hogy nem butultam, szűkültem be a gyerekek mellett. Tanultam, tornázni jártam. Mindezt úgy hogy nem volt segítségem. Mindent csak akarni kell és megoldható.
Gyerekként nem tudja, hogy hiányzik egy tesó neki, hiszen mindent megkap, a szülei imádják.
Majd ha felnő és nem lesznek már szülei, akkor fog igazán hiányozni neki egy tesó.
Szerintem nagyon jó ha van tesója az embernek, én imádom. :)
igen ez sokszor így van, kevés a jó testvér...de ha nagyon nagy, komoly baj van, mindig ott van egy támasz! férjem egyke(mellesleg igen önző lélek volt, nekem kellett kikupálnom...)váratlanul meghalt az anyukája, és ledöbbentem az egyik mondatán: iszonyúan sajnálom, hogy nincs testvérem, mert most annyira szükségem lenne rá...nekem már csak az édesapám maradt és ti..(mármint én és a gyerekek), de ha az apám is megjal? teljesen egyedül fogom érezni magam...(persze ott vagyunk mi, de az más...az már nem csak az "ő családja"..nem tudom ez így érthető-e)
a testvér megléte sokkal nagyobb kincs, mint a hiánya
amúgy nekünk 4 pici babánk van, mégsem érzem magam leamortizálva...mindent meg lehet oldani...
Én csak egy példát irtam le, és ki is hangsúlyoztam, hogy nem általánositok, egyvalakiről irok.
Viszont azt mondom, hogy ha ma mindenki igy gondolkozna, hogy csak akkor szül, ha a gyerekének majd lakást tud adni, meg lesz pénze iskolázni, akkor nem biztos, hogy most itt irogatnánk, mert meg sem születtünk volna.....
...ugyanúgy három gyermekkel egyszerre is történhet valami...
Ez a kérdés minden szülőben felmerül félelemként.
... magyarán, ha én nem szülök testvért a lányomnak, akkor rossz életet adok neki?
Mint már írtam, egyke voltam, s jó is volt annak lenni! Aztán kaptam egy mostoha"testvért" - ha már testvérekről van szó - és egyáltalán nem lett jó, sőt! - de ez már egy másik téma.
Szóval tök mindegy, nagycsaládban is lehet magányos valaki, ha olyan alkat. S remekül elvan egy egyke is magában és barátokkal egyaránt.
Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy hány gyereket akar.
De...
Egy gyereknek sokkal jobb ha van testvére. Van kire számítania, van kivel megosztania a titkait, mert a szülők nem lesznek mindig mellettük.
Megtanulhatja azt, hogy nem csak Ő létezik a szüleinek, osztozkodnia kell a szereteten és ezáltal kevésbé lesz önző.
És felmerül a legdurvább dolog is... Mi van ha azzal az egy gyerekkel történik valami?
Én nagyon örülök, hogy van testvérem, összetartunk, segítünk egymáson, ha kell, mindent meg tudunk beszélni, jó volt hogy mikor kamaszok voltunk és buliztunk, akkor vigyázott rám.
Szuper, hogy majdnem egyidősek a gyerekeink, így közösek az örömök, problémák... :)
Páromnak két tesója van, egy hugica és egy nővér. Összetartanak, számíthatnak egymásra, vigyáznak egymásra...
Ez jó dolog.
De ahogy mondtam, mindenki olyan életet ad a gyerekének, amilyet szeretne, az ő döntése. :)
Szerintem ha abba megegyezünk, hogy mindenki döntse el maga hány gyereket szeretne, akkor nem kellene személyeskedni azokkal akik több gyereket vállalnak. Nem minden több gyerekes anyuka mártiromkodó, elbutult, elhizott és ápolatlan.
Nekem három kislányom van. A legjobban most a harmadik születésekor élvezem azt hogy gyerekem van és hogy HÁROM gyerekem van. Fantasztikus dolog, kiegyensúlyozottnak érzem magam, tanulok, figyelek magamra, sem elbutult, sem elhizott, sem ápolatlan nem vagyok.
Szóval még egyszer,
ha valaki egy gyereket szeretne, legyen egy neki és vállalja a döntését /igen mások elött is/ mig aki többet szeretne, az is vállaja ugyanezt.
A világ történelembe még soha nem volt ugy, hogy nem szólt volna bele senki a magánéletünkbe.
Tessék ehez felnöni. Igen, mindenkinek van mindenhez hozzáfüznivalója, nem tetszése.
Nem kell sirni ezen.
Ezzel egyetértek. Most ugyan úgy érzem, hogy nem akarok még egy gyermeket, de ki tudja, mit hoz a jövő?
Ha teherbe esnék, nem vetetném el, s mindent megtennék azért, hogy ugyanúgy, mint a nemsokára 6 éves lányom, egészségesen szülessen.
Viszont a két korábbi vetélésem miatt rettentően félek egy újabb terhességtől.
Az is eszembe jutott, hogy jónéhány, velem egykorú barátnőmnek (33) még első babája sincs... sokmindenen múlik a dolog, s mindenkinek megvan a maga jogos oka, hogy ennyi, vagy annyi gyermeket vállal. Mondjuk a mai világba azt sem értem, aki öt gyermeket bevállal, aztán meg panaszkodik, hogy nem tud megélni...
Szia!
Ez nem egészen igaz, hogy egy egykéből önző gyermek lesz. Én is az vagyok, de nem lettem önző. A lányom most lesz hat és ugye egyke :) de szintén nem mondható annak.
Viszont az tény, hogy ő is szeretne kistestvért... viszont egy gyermek nem értheti meg, hogy az anyukája legközelebb talán el is vérezhet, ha újra babát vállal... szóval senki kedvéért nem fogom feláldozni magam - igen, ez a legjobb kifejezésmód rá, azt hiszem -, majd, ha úgy érzem, mint az elsőnél, hogy igen, teljes szívemből akarok még egy babát, akkor belevágok. Most, decemberben, mikor elvesztettem a harmadik kicsikénket is (előtte áprilisban vesztettem el), mondtam is a páromnak, hogy ne erőltesse, mert én mostanában nem akarok még egy babát!
... sokan most azt mondanák, hogy ez önzőség, hogy nem akarok a lányomnak testvért. Én nem érzem így.
Fel akarom őt nevelni és látni akarom, ahogy ügyesen boldogul az életben. Nyitott gyerek, rengeteg baráttal. Nem lesz vele gond.
Én teljesen megértem, hogy nem akarsz még egy babát. Én most várom az elsőt, de - most legalábbis - úgy érzem egy gyerek lesz, több nem. Pedig már most hallgatom, hogy egy gyerek, nem gyerek. Kell mellé egy kistestvér....(de ezt hadd döntsem el majd én...).
Olvasgatok itt is naplókat van egy kétgyekmekes anyuka is, akinek bizony nem könnyű a 3 és a pár hónapos babával..
Szóval..mindenki döntse el maga, hogy hány gyermeket vállal be.
"ahogy a testvérére számíthat az ember, úgy senki másra!!!"
na, persze... álomvilág...
pont ma olvastam egy topikot az örökségen összevesző testvérekről...
Ki az aki kérdezget?
Ha anya, apa, akkor élből kikérném magamnak, és megkérném, hogy ne hozzák fel többet, mert ez nem aranyos, hogy tukmálnak.
A Te tested, a Te életed.
Igenis keljél ki magadból, és vállald fel a véleményed. Aki megérti, marad, aki megsértődik, mehet a picsába.