Miért nem akarok második gyereket? (beszélgetés)

most olvastam a cikket. szinte pontról pontra mindezt így gondolom.

ellenben én pont ezek miatt szerettem volna mindenképp testvért többek közt. igenis, nyíltan kimondva, hogy ne csk én és az apuka legyünk a család. hogy legyen cinkostárs, stb. hogy egyszerűen ne csak velem legyen a saját gyerekem, hanem ott a tesó is társaságnak. én igen, mert nekem jó tesóm volt/van, és felnőttként pláne látom, mennyi együtttöltött időt nyerhet evvel a szülő, ha a jótesóság működik.

szóval nálunk mindezen önző okokból lettek ketten.

Szia! Szívemből szóltál! Mintha csak az én fejemben fogalmazódtak volna meg ezek és az ehhez hasonló gondolatok.

Én is remekül megvagyok egy gyermekkel és a párommal. Azon is gondolkodtam, hogy ha születne még egy, tudnám-e úgy szeretni, mint a lánykánkat?

Engem is idegesítenek a környezetemben a sürgető megjegyzések, hogy mikor lesz már második? Apósom pl. azért, merthogy neki akkor nem marad fenn a vezetékneve, ha én nem szülök még egy fiút is... anyósom és (eleinte a) férjem is, merthogy ők két gyerekre kötöttek annak idején szocopolt! (de jó, előre ittak az én bőrömre), az idegen okos nénikék meg csak azért, hogy mondjanak valamit... egyáltalán mi közük hozzá?? - egyedül a férjemnek van köze hozzá, de rá is orroltam kicsit amiért annak idején időhöz kötötték a teherbeesésemet anélkül, hogy engem tájékoztattak volna a feltételekről.

Hiszen bármi közbejöhet... mint ahogy közbe is jött. Kétszer próbáltam meg eddig úgy eleget tenni a "kötelességemnek", hogy igazából rettegtem attól, hogy megint feladom az "életem" (munka, edzés a fogyásért, stb.) egy újabb babáért.

Félreértés ne essék, mikor sikerült teherbe esnem és előtte is, már készültem a terhességre, igyekeztem egészségesebben élni és nem elkapni semmi nyavalyát, vigyáztam magamra - ennek ellenére az első babánkat 7, a második 9 hetesen vesztettem el, a másodiknál én is veszélyben voltam, mert annyi vért vesztettem. Nem tudom másra fogni, mint a stresszre, ill. a tudatalattim ellenérzéseire... (az első babánkat mi is terveztük, nagyon szerettem volna - ezzel nem is volt baj, viszont a terhesgondozások olyan kórházban történtek, ami miatt szintén elment a kedvem egy újabb gyermek vállalásától, ezt most nem részletezem, de az ellátás mellőzött minden humanitást).

Szóval én megértelek!

Ha rajtam múlna, én sem szeretnék még egy gyermeket. A vetéléseim miatt is most már még rettegek is, hogy újra elveszteném... fel akarom nevelni ezt az egyet, mindent megadni neki, amit tudok és kész.

Most pedig végigolvasom a többi hozzászólást.

Nem így írta a cikkben!

Viszont van itt egy topic, valami olyasmi a címe, hogy "kisgyerekes anyák hétköznapjai", bizony arra panaszkodnak az anyukák, hogy beszűkült a világuk, mert évek óta csak a gyerekek körül forog az életük.

Nincs sok hozzáfűznivalóm a cikkhez, csak ennyi:

"Mi hiányzik, ha mindened megvan???

A legtöbb egykétől gyerekkorában hiába kérdezik, miért nem örül kiváltságos helyzetének?A szülő honnan is tudná,hogy hiányzik a paplan alatti esti sugdolózás, a közös csínytevések, a cinkos összenevetés?

Csak később, a felnőtt életben derül ki,hogy bár lehetnek nagyon jó, igaz barátaink, ahogy a testvérére számíthat az ember,úgy senki másra!!!"

Gondolkozz el ezen!

Nagyon sokáig én is úgy éreztem nem akarok másik babát.A férjem viszont szeretett volna és a kislányom is.

De én kivártam amíg úgy éreztem, hogy tényleg kell.Nem mondom hogy nem befolyásolt a véleményük,de egy idő után ha kisbabát láttam fogtam elkapott a vágy.

A nagylányomat 24 a kicsit 30 évesen szültem.Most sokkal jobban élvezem az anyaságot és több türelmem van.

Most ha megkérdezi valaki lesz e még babánk, nem vagyok teljesen elzárkózó, mert úgy érzem ha az anyagi lehetőségeink megengedik lesz még harmadik is.

Azt gondolom,hogy ha nálunk is bevezetnék,hogy csak egy gyerek lehet,mint Kínában.Sokkal többet tehetnénk a föld túlnépesedése ellen,s,ráadásul,nem lennénk mártíromkodó,elbutult,elhízott,ápolatlan nők,akiknek a gyerekek mellett nincs ideje magukra!:)))

Nem is értem,akiknek három,vagy többi is van,egyáltalán kapnak még levegőt?

Bocsi,de nem tudom megállni,az elhízott,elbutult,mártírok védelmében!

Hát én is egyke vagyok, és nem gondolom, hogy bármikor is szenvedtem volna attól, hogy "egyedül vagyok, vagy egyedül kell játszanom".

A mai világban én is félek még egy gyereket szülni. És amikor jönnek ezzel, hogy de hát a babakocsi már megvan, a ruhák, stb .... Én inkább arra gondolok, hogy majd mi lesz 15 év múlva, amikor továbbtanul, és mi lesz majd 25 év múlva, amikor házasodni fog. Ha nekünk nem lett volna szülői segítségünk, nem tudom mihez kezdtünk volna. A mai világba mikor tud valaki összespórolni a fizetéséből annyit, hogy saját lakást, esetleg házat vegyen.

Mi ennek az egy gyereknek biztosítani tudjuk a jövőjét, ha nem is kacsa lábon forgó palotát, de egy lakást biztos fog örökölni, és lesz pénzünk arra (legalábbis remélem), hogy tudjuk segíteni a tovább tanulásban. De hogy még egy gyereket tudnánk-e, nem tudom. Majd ha biztos leszek benne, szülök még egyet.

És én is utálom ezt a kérdést, hogy mikor jön a következő?

Nekem egészen jó volt egykének lenni, a férjem sem panaszkodott miatta (ő is egyke), a lányunk sem kívánt magának testvért soha. Sok barátnője volt mindig, napközben tele volt a ház gyerekekkel, de mikor hazamentek, mindig örült, hogy végre csend lett, és egyedül lehet.

Lehet, hogy neked jó az, hogy a gyerekeiddel vagy egész nap. De az te vagy. Miért gondolod, hogy mindenkinek az a jó, ami neked?

Igen, ez a másik, mert nekem is sokszor órákig eljátszik a kettő, anélkül hogy be kéne mennem a gyerekszobába :-) (most ezt persze nem kell szó szerint érteni).

Én eleve a második gyereket születésétől fogva sokkal jobban "élveztem" pusztán azért mert soha semmitől nem voltam ideges, miért eszik annyit, miért nem eszik - ami az első gyereknél még mindig megesik. Ettől fogva a gyerek is nyugodtabb volt, és nekem a másodikkal a "nehéznek" mondott időszak úgy eltelt, mintha az 1 év 1 hét lett volna....

Szerintem teljesen elfogadható az, hogy te egy gyereket szeretnél, akármiért is, nem kell mindenféle magyarázatokat keresni erre. Elhiszem, hogy idegesítő lehet az, hogy a környezeted felé bizonygatnod kell bármit is, mert ők viszont magyarázatot várnak.

Másrészről amikről írsz, hogy miért is egy gyerek, szerintem egyáltalán nem ok arra, hogy csak egy gyerek legyen. Sok mindent meg lehet oldani gyerek mellett. Nekem most eggyel sikerül, és nagyon bízom benne, hogy kettővel is menni fog.

Ennek ellenére teljesen elfogadhatónak tartom, amit írsz, csak én a magam részére nem tartanám ezeket indoklásnak, hogy csak egy gyereket akarjak :) (De én mindig is szerettem volna többet, szóval más a helyzet :)

Ez a kérdés már itt is felmerült nem egyszer.

Mi leültünk és megbeszéltük kettesbe mikor már aludt a gyerkőc.

Mellette és ellene szóló érveket is megbeszéltük egyaránt.

Ennek egészen pontosan 1 éve már, és azóta se gondoltuk meg magunkat, és nem is szándékozzuk a közeljövőben.

Kis tesó mellett szól érveink:

- még most csak viszonylag kevésnek mondható korkülönbség lenne közöttük.

- lenne egy játszótársa illetve nm lenne egyedüli gyerek

- ha 1 van lenne hely 2-nek is anyagilag nézve.

Kis tesó ellen szóló érveink:

- a mai világban jó ha van valakinek munkája, elég nehéz megszerezni, és elveszíteni is. És ha a gyerek beteg pl már így is rosszallóan veszik, v felhozzák h oldd meg ahogy akarod de menj dolgozni. 2 gyereknél meg már különösen igaz ez. hol egyik hol másik beteg átlagban.

- nem lenne annyi időm a fiamra ha kis tesója lenne.

- apa elfoglaltsága miatt ennyi erővel mintha egyedül nevelnék 2 gyereket felállás lenne.

Eltelt már 6,5 év mióta a fiam született, kinőttünk a sok bajból, kínlódásból. Most kezdjük ismét elejéről... hát nem.

Én is azon táborba tartozom akik ne akarnak kis tesót még hosszú éveken át.

..de le lehet zárni ilyen egyszerűen ezt a témát:

"megszülöd helyettem?"

...és már nincs is több kérdés

Érdekes, hogy egyesek mindig mindent jobban tudnak, mint az, akinek nekiszegeznek ilyen kérdéseket.

lesz kistesó? Nem. Miért nem, hiszen... Igazából semmi közük hozzá, hogy a kérdezett spec. önzésből, anyagiak miatt, egészségügyi okokból stb. nem akar/nem tud szülni kistesót. Persze meglepetés lenne, ha a kérdezett ugyan ilyen mélyen, bár más témában bele akarna szólni az életükbe (miért vagy ilyen sovány/kövér, miért nem teszel ellene; milyen gyógyszert szedsz, miért azt, miért nem hagyod ott azt az agresszív/bugyuta/nőcsábász stb. férjed/élettársad és még folytathatnám)

Te életed, nyilván te tudod a legjobban hogy miként akarod élni, s miért úgy. Boldogságot hozzá!

Szerintem x év múlva simán vágyhat rá az ember, mégha úgy is gondolta az első megszületése utáni években, hogy nem lesz több baba.

A munkából akkoris lehet ugyanannyira hiányozni, pl ugyanígy.

Itt az a lényeg, hogy nem vágysz rá és kész. Pont.

Szerintem mindent jól csinálsz, ne foglalkozz másokkal. Ez a Te/ti életetek, legbelül mindenki érzi és eldönti mennyi gyerekről tud/ akar szívesen teljes eőbedobással gondoskodni.

Én sokáig nem akartam második gyerkőcöt, aztán 5 év múlva bekattant valami és őrülten vágytam még egy babára. Hát.... kettő gyerekkel sokkal macerásabb az élet, sosem gondoltam volna milyen nehéz lesz. De ez van:) Nem vagy lemaradva semmiről. Tégy a legbelső megérzésed szerint. Egy gyerekkel is lehet teljes az életetek.

Teljesen megértelek!

Elmentem ezt a cikket, mert nagyon jól megfogalmaztad az én érzéseimet is... igaz nálam azért van némi fellángolás, és még nem tudom hogyan alakul az életünk, de alapvetően mi is csak egy gyereket szerettünk volna...

kri76: ahhoz, hogy vki ne legyen önző nem feltétlen kell egy testvér.... én számos akaratos, önző, másokat sárba tipró embert ismerek, akinek van testvére, akkor most ez hogyan is van?

Én most csak egy saját példát irok le :-)

Nekem kettő van, el nem tudtam volna képzelni, hogy csak egy legyen, mindemelett nem érzem úgy, hogy kakis pelenkák mellett és közepében lennék évek óta. Távmunkában az első születésétől fogva dolgozom, oda megyek ahova akarok, utazgatunk, nem érzem magam bezárva. A nagyobb teljesen más gyerek lett mióta testvére van, és ez az, amit egy "egyke" sosem érthet meg. A barátnő egyke, és náluk 7 évesen állandó probléma, hogy egyedül van és nem tud kivel játszani - iszonyúan szenved, és bár rettentő önző, mégis testvérért könyörög a szüleinek. Igy a szülők folyton próbálnak beszervezni valakit, aki vagy odamegy hozzájuk játszani vagy Őt tudják lepasszolni. Persze, nemigen akad ilyen, mert nálunk mindenkinek van testvére, akik "jól elvannak" otthon és nem igénylik igazán, hogy napi szinten még egy harmadikat is bevállaljanak. Egy testvérrel felnövő gyerek egész másképp szocializálódik - szerintem. Az egyke kislány mindig középpontban akar lenni, mindenben első - mert ezt szokta meg. Nincs tekintettel másra aminek előbb-utóbb már most az a jele, hogy egy idő után ki fogják közösiteni. Hangsúlyozom azonban, hogy én nem általánositok most, csak egy bizonyos valakiről irtam amit irtam.

Szia, engem is mindig ezzel "zaklatnak", h mikor jön a tesó, tervezzük-e stb. Az az igazság, fogalmam sincs: vagy lesz második baba, vagy nem, egyelőre nem gondolkodom rajtam.

Amúgy igaz, amíg nem volt gyerek, mindenki a "mikor lesz baba" kérdéssel nyaggatott, most meg a második gyerekkel.

óóó, nyugodj meg.. én 34 vagyok, alányom 14, nálam meg mindig az a nagy kérdés: amikor testvére lesz nem lesz túl nagy a korkülönbség?

aki nagyon faggatózni akar, mindig megtalálja a módját...