Miért nem akarok második gyereket? (beszélgetős fórum)

Ez igy is van ám :-)

Nálunk ugyanigy volt. Volt mhely, volt hitel, fizetni tudták, a számlákat is, eljutottunk NDK-ba, Csehbe, Lengyelbe.

Ma túl sok minden van, minden KELL, és persze hogy nem birja a büdzsé.

Ha Anyukámat megkérdezed, ő azt mondaná: IGEN

Volt stabil munkahely, nem kellett a munkanélküliségtől rettegni.

Volt hitelünk, de simán fizetni tudták.

Igaz, három év várakozás után, de lett új autójuk (Wartburg) :-)).

Minden évben üdültek, három gyerekkel :-)), és nem rokkant bele a családi büdzsé.

Gyerekek taníttatása nem veszélyeztette a megélhetésüket (én még csak 4 éves voltam, így nálam még csak az óvoda játszott akkoriban :-))

Mi nem élünk olyan jó körülmények között, mint a cikkíró, én "csak" dolgozom (8 óra + itthoni munka+ háztartás) és gyereket nevelek (egyet), férjemmel közösen, kikapcsolódni nem tudok/tudunk. Jelenleg se pénzünk rá, se időnk. Örülünk, hogy lik van a fenekünkön.

A héten a gyerek is és én is beteg voltam, még a gyerekorvos is megkérdezte, hogy ÉS mikor jön a kistestvér? Legyengülten, idegesen nem küldtem el melegebb éghajlatra... (kettőnk betegsége laza 10eFt-ot vett ki az amúgy is szűkös büdzséből-és még nem is mindent kellett megvenni, mert volt itthon - ebben nincs benne a munkából való kiesés díjja). Egyenlőre azt mondom, hogy soha, de jobb pillanataimban minimum 2-3 évig nem (férjem piszkosul nyomul). Anyagilag helyrerázódni, most ez a fő cél, nem pici gyerekkel bíbelődni. A gyerekruhák, babakocsi stb.. mind el vannak téve.

A klinikán még 6 évig tárolják a lefagyasztott embriókat, addig kell döntenünk.

Egyébként úgy vágtam bele a gyerek-projektbe, hogy egy gyerek nem gyerek :-)). Az élet meg úgy alakul(t), hogy örülök ha ezt az egyet fel tudom nevelni tisztességesen, és nem a híd alatt végezzük.

Az nem fásul, butul bele - szerintem - akinek megvan az anyagi háttere az otthoni munka kiszakadásából.

Szerintem nem ezt írtam...

Hanem, hogy mindig mindenhol meg kell felelni, a világ felgyorsult, a mhelyen nagy a nyomás... az emberek többségének legalább 1 v. még több v. annál is több hitele van.. stb..stb..

Nyilván az emberek idegesebbek és kevesebb a toleranciájuk...

Amúgy meg elég szomorú, és személy szerint utálom az idegbeteg embereket, de ettől még ez van..

"Ma sokkal alacsonyabb a toleranciaküszöbünk"..

Mert sokkal nagyobb a nyomás is...

Mi sem akarunk második gyereket!

Én is totál átélem azt, amit a cikk írója...

Minket is állandóan kérdeznek rokonok, ismerősök, gyerektelenek, hogy mikor jön a második?

Miiiiii? Nem akartok másodikat?!?

És jön a blablabla...Hánynom kell már tőle...

Bakker! HAGYJ DÖNTSE EL MINDENKI MAGA, HOGY AKAR-E GYEREKET, S HÁNYAT!

Szüleinknek volt saját házikója/lakása? Úgy őszintén :-) Kevésnek. Én pár négyzetméterbe mentem haza - épitkeztek. De 3 évig úgy laktunk - és túléltem :-))) Ma sokkal alacsonyabb a toleranciaküszöbünk - és ez egy óriási probléma. Nem tetszik valami, már válunk... Nem mondom, régen sem beszéltek meg a dolgokat, mert akkor ez még "nem volt divat"...

viszont ha már itt tartunk, a cikkirónak láthatóan nem az anyagi része a visszatartó erő, abból lejön, hogy nem lenne problémája, csak kifogás :-)

Szia!

Én megértem amit mondasz és nem is ítélkezem feletted.De szerintem te sem ítélkezz azok felett akik szerinted,"nem normálisak" mert lemondanak mindenről a gyerekük miatt.Én ehhez a nem normális kategóriához tartozom,és én nagyon jól érzem így magam.Nekem az a legnagyobb boldogság ha a gyerekemmel lehetek és nem hiányzik mellette,sem a szórakozás sem a munka.És nem érzem úgy,hogy bármiről is lemaradnék ez miatt.

Tudom,hogy ma nem "trendi" az,ha valaki csak a gyerekének meg a családjának él,de szerintem nem kell azért őket félőrültnek tartani.Minket is sokan megszólnak,mert nem járunk szórakozni,meg nem passzoljuk le a hetente 5x a gyereket.De nekünk így jó ezért szerintem másnak semmi köze hozzá.

Sokáig én sem éreztem,hogy vágyom még egy gyerekre,de aztán ez az érzés is megjött,és most,hogy a pocakomban van még boldogabb vagyok mint eddig voltam.

Szia

Nekem három van, mindegyiket én akartam. És bár nagyon nehéz néha, mégis vállalnék még egyet, ha az egészségem és a pénztárcánk engedné.

De ettől függetlenül maximálisan megértelek. ha úgy érzed, hogy ennek az egy kisfiúnak tudsz jó anyukája lenni, szerintem nincs benne kivetnivaló.

Jár közösségbe, hétvégi programokat pedig ugyanígy, egy gyerekes családdal érdemes szervezni, akkor mindenkinek jó. Azt pedig még te sem tudhatod, hogy 5-6 év múlva nem fogsz e másképp érezni.

Az, hogy magadra és a párodra is szánsz időt, te teszed a legjobban. Szerintem nagyon sok házasság éppen ezért szürkül el, mert erre senki sem gondol, nem szán időt, energiát.

Sok boldogságot kívánok!

Szerintem a legtöbb kis család megelégszik egy saját kis házikóval/lakással - csak hogy ne kelljen a szülőkkel együtt lenniük. Mert egymás agyára mennének egy idő után és igenis ki kell/kéne repülni.

Nem mindenki akar mindent egyszerre, sőt, az emberek legtöbbje örül, ha összejön nekik a hitel egy kis saját házra.

Teljesen átérzem amit írtál,mert én is sokszor ezt éreztem.És mégis megszültem a másodikat,mert úgy éreztem meg kell őt szülnöm.Nekem mindig kettő kellett,és nem akartam ilyen érzések miatt lemondani róla.És igen,nehéz kettővel,a másodikkal már kevesebb a türelem egy picit,de majd legyűröm ezt is.

Minden nap,mikor ránézek,és

látom,ahogy édesen visszamosolyog ahogy csak a babák tudnak,és ahogy nyújtja a kezét,hogy az arcomhoz érjen,ahogy a szemembe néz,rájövök,hogy jobban nem dönthettem volna.

És igen!Ha nem szülsz másodikat,kitolsz az egykéddel...én is az vagyok,tudom.De jogod van így dönteni.És emiatt ne érezd rosszul magad!

Ezzel is egyet lehet érteni. Tehát, hogy az ember lánya nem butul el. Mondjuk az tény, hogy ha valaki egy eldugott kis faluban lakik, nem biztos, hogy olyanok a körülményei, hogy sokat tudna mászkálni - nem mindenkinek van autója, vagy a lakókörnyezetében kisebb városka, hogy kimozduljon és így tovább. De az tényleg erős, hogy elbutul :) inkább csak beszűkűltek a lehetőségei.

Én is vidékre jöttem férjhez a nagyvárosból - nem is bírtam volna kisgyermekkel a négy fal között. Én mondjuk tanultam és diplomáztam közben (de nem mindenkinek van meg erre sem a lehetősége!-vagy segítsége) főleg, ha a párja sem olyan, hogy megérti, hogy az anyuka is szeretne egyszer-egyszer a baba mellől kimozdulni. Mert az emberek közt forgolódó, dolgozó apukák nem mindig értik meg, hogy hiába dolgoznak közben, mégiscsak társas környezetben vannak, mialatt a párjuk otthon csak a gyermekkel és a háztartással van. S hiába ő a szeme fénye, így tényleg beszűkűlhetnek a lehetőségei.

Terjengett az FB-on,hogy a kínai nőknek bujdosniuk kell.ha két gyerekük van.A hozzátartozókat letartóztatják,őket,meg sterilizálják!

Istenem,ezek emberek?

Pont ezt irtam, csak valahogy nem jött le abból amit irtál, hogy hogy is gondolod valójában :-)

Én is azt mondom, ma isteniek a körülményeink ahhoz képest ahogy a szüleink éltek és mégis nyavalygunk. Mert mindent egyszerre akarunk, legyen kocsi, ház, utazás évi többször, plazmatévé...ha ez nincs, akkor nincs pénzünk gyerekre még nem szülhetünk...

Hát én is pont ezt mondom!:)

Csak a cikket idéztem!:)