Miért nem akarok második gyereket? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Miért nem akarok második gyereket?
Üdvözöllek, "sorstárs" :-)))).
Ez már csak akkor lesz rosszabb, ha elmész főállásba is mellé. Ahogy én is :-).
1/46 körül érünk haza, gyerekkel levés, aztán esti teendők, aztán házimunka, majd 9 körül itthoni munka. Éjfélig-egyig, mikor hogy. Majd reggel 1/26 kelés, stb...
Mi is a fiammal hazajöttünk kórházból, szépen levetköztettem, és ültem le a gép elé, mivel egy hétig voltam kórházban, és ez nagy időkiesés volt. Hiába dolgoztam előre (bérszámfejtéssel), csak épp volt hat belépő, három kilépő és egy baleseti táppénzes is, nanáááá.
Kiskorában háromszor aludt fél órát, na az semmire se volt elég. Most jó, mert hétvégente 1,5-2 órát alszik :-)).
És a törvények változnak, szinte napról-napra jön valami új :-((. Most ez a családi kedvezmény szívja a véremet...
Sziasztok :)
ÁÁÁ, nem kell ezen ennyit pörögni. Ha nem akar valaki gyereket, akkor nem szül és kész. Ha meg igen, ahhoz sincsen senkinek semmi köze.
Ez magánügy.
Nálunk is volt hasonló dolog, csak nálunk épp fordítva, anyós nem szerette volna ha nekünk kettő van. Na és? Mi köze hozzá? Engedélyt csak nem fogok kérni :D
Többször is elmondta a véleményét még mielőtt várandós lettem, aztán mit tud vele csinálni. Mi örülünk a babának, a kislányom várja, a párom szintén, akkor meg mit idegeljem magam ilyenen.
Ez csak a szülőkre tartozik, a többiekkel meg nem kell foglalkozni.
Sziasztok!
Ebbe nem lehet, és nem is kell beleszólni EGYÉNI szinten. Akinek nincs, azt azért csesztetik, akinek egy van azt azért, akinek meg 3-4, azt meg azért... És pont ugyanannyit...
Egészen pontosan szerintem mindenki egy kicsit túlérzékeny, hiszen egy kérdés, vagy érdeklődés, netán véleménnyilvánítás még nem egyenlő a bántással. Szerintem ezeket egyedül az veszi föl, aki nem igazán biztos a döntésében, és magának is keresi az érveket...
Társadalmi szinten viszont nem tetszik, hogy mindenhonnan ez folyik, mármint hogy miért nem kell gyerek, meg miért nem kell második... A 6 éves lányom már így jön haza az óvodából, hogy neki nem kell gyerek, és erre az összes érvet remekül nyomja... 20 éves korára el is fogja hinni őket.
A mi országunknak igenis egészséges gyermekekre lenne szüksége. Persze egyéni szinten nyilván mások az egyes emberek lehetőségei, de szerintem statisztikai szinten a legtöbben fél gyerekkel kevesebbet vállalnak, mint igazából tehetnék... És igenis van hatása a környezetnek, a társadalomnak. Lehet, hogy én se vállaltam volna harmadikat, ha nem olyan miliőben vagyok, ahol ez "menő"...
Egyéni szinten meg, ha tényleg csak piszka, be kell venni a "lesz.om" tablettát. Igen hatásos. Én mostmár "szedem"... Sokat segít.. És tartani a 3 lépés távolságot...
Egyébként sok boldogságot!
már ne haragudj,félretéve a testvér-témát,(szerintem is jobb a gyereknek,ha nem egyke),
de miért kell neked a mások pénztárcájában kutakodni,hogy mire tellik,meg mire nem.Annyira tipikusan magyar mentalitás...eszembe nem jutott volna egy hinta ára,amikor valakinek a családi fotóit nézem.Mé' kell a mások pénzét beosztani?Hadd tudja már ő,hogy mire jut meg mire nem!
Légy szíves ne rágódj ezen a második gyerek problémán!
Amiket leírtál, az mind azt támasztja alá, hogy inkább a mostani családoddal és a munkáddal kell foglalkoznod.
Senki megjegyzésével nem kell törődni, aki reklamálja a kistestvért! Ez a te életed, neked áll jogodban dönteni.
Nagyon megértelek; az én első terhességem végig szuper volt, de a szülés... Akkor azt mondtam, legalább 3-4 évig nem akarok hallani semmilyen szülésről. Terhességet azt vállalok, de csak ha valaki megszüli helyettem. :D (Így lett bő 7 év korkülönbség a 2 fiam között.)
Én úgy vagyok vele: mindent mérlegelek, döntök, s aztán passz. A döntéseimet vállalom, s utólag nem bánkódok fölötte. Minek? Visszacsinálni úgysem lehet semmit.
Húúúúú, de hideg-rideg valaki!
Minden téren ilyen vagy, vagy csak gyerek témában?
Ha nem akarsz 2. gyereket, akkor ne szülj!
Mindenki tehet egy szívességet(nem a megmondóembereknek kell vele lenni egész nap és mindent megoldani)
Véleményem szerint nem szabad engedni a külső nyomásnak.
Ezt kell mondani:Nem akarok(akarunk) második gyereket.
Miért?Mert így döntöttem(tünk)
Ennyi.Akinek ez nem elég, annak amúgy is hiába magyarázol.
Ha lesz időm végigolvasom a hozzászólásokat. Néhány gondolat viszont;
Hasonló érzésekkel küzdök én is, mint Kri, de egyenlőre nem zártam ki a kistesó gondolatát. Nekem idő kell és a kisfiamnak is. Martinka is teljes emberes. Ha nem alszik akkor csak ő körülötte forog minden. Éltemben nem játszottam ennyit, mint ebben a pár hónapban! :) Rájöttem, hogy ha most jönne a kistesó azt mindhárman megsínylenénk!
Fontos a munka is. Saját cégem van. Naponta százszor csörög a telefonom. Vagy felveszem vagy nem. Fontos az is, de most a kisfiam fontosabb. Próbálok lavírozni mindkettő között. Kri ezt Te tudod, mert olvassuk egymást! :)
Én arra jutottam, hogy legyen Martinka 3 éves és akkor jöhet a kistesó. Ő már bekerül az oviba és a nap egy részét az új jövevénnyel tudjuk majd együtt tölteni. :)
Persze az élet a forgatókönyv író, de van beleszólásom és most én úgy érzem, hogy ez lesz a legjobb mindegyikőnknek.
Én már a kisfiam megszületése előtt is azt mondtam, hogy nekem csak egyhez van idegrendszerem.:))Én is úgy gondoltam, és sokszor még ma is gondolom, hogy így a jó, mert neki maximálisan meg tudom adni, amire szüksége van, minden téren. És magamnak is, amire nekem.
AZTÁN.Annyi dolog történt az elmúlt években velem, hogy egyfolytában szembesülök azzal, hogy milyen jó, hogy van egy bátyám. Hogy egy-egy eset után azt mondom megkönnyebbülve, hogy nem tudom mi lett volna ha ő nincsen nekem.
Persze, van társam, aki mellettem áll, és támogat, és segít, de akinek van testvére, az tudja, hogy a testvérség egy másik "dimenzióban" futó kötelék.
A kisfiam lassan öt éves lesz, én meg egyre többször elgondolkodom azon, hogy vajon hogyan osztanám az időmet úgy, hogy jusson mindenkire, beleértve magamat is.A kisfiam születése után könnyebb volt, voltak nagyik, akik örömmel és megértve vitték el magukhoz, akár hetente többször is, hogy tudjak magammal is foglalkozni, vagy, hogy kicsit egyedül legyek. Viszont ma már nagyik sincsenek.
Most tartok ott, hogy egyensúlyban van a mérleg, aztán majd kiderül, hogy idővel melyik irányba billen.
Nem tudtam volna jobban összeszedni..
Pl.: az egynek bármikor baja lehet (ha egynek baja lesz, akkor azt nem pótolja a másik, soha. És a kettőnek is baja lehet)
Nagyon jól fogalmaztál...
És igaz...
Én teljesen megértem a topik indítót. Sokáig én sem éreztem, hogy szeretnék második gyereket (a lányom 10 éves). Most már néha bizsereg bennem a dolog, de nem annyira erős még az elhatározás.
Érv ezer lehet és bizony ellenérv is.
Pl.: a testvér a legnagyobb ajándék (igen, ha nem átok lesz belőle - nem kell felszisszenni, van rá példa)
Pl.: lesz aki gondoskodjon rólad öreg korodba (igen, ha nem megy el mind külföldre - vagy nem az én kisnyugdíjamra pályáznak)
pl.: ahol egynek jut ott kettőnek is jut (igen, kaja. És mi van a nyelvórákkal, a fizetős edzésekkel, a táborokkal?)
Pl.: az egynek bármikor baja lehet (ha egynek baja lesz, akkor azt nem pótolja a másik, soha. És a kettőnek is baja lehet)
Ezt még lehetne sorolni. Szerintem, mindenkinek majának kell eldöntenie.
Látunk példát erre is arra is....
Ne álljatok meg egy gyerek mellett, mert az senkinek sem jó.
Nekem 4 felnőtt gyerekem van +5 unoka, és nagyon jólesik hallani a fiamtól, hogy "milyen jó, hogy neki ennyi testvére van, mert mindig fel tudja őket hívni, ha tanácsra van szüksége".....
és ezt egy anyának jó érzés hallani.
Szerencsére összetartó gyerekeim vannak, mindig ott segítenek egymásnak, ahol a legfontosabb.
Ezt kár lenne kihagyni.
Nembeszélve arról, hogy ha csak 1 gyerek van, az egész élet egy aggódás (mondjuk így is!), hogy mi van, ha eadjIsten valami történik vele Isten őrizzen, de mégis tragédia még belegondolni is.
Ha több gyerek van, minden probléma kevesebbnek látszik, mert egy dolgon nincs idő annyit filózni és hamarabb megoldódnak a gondok. Tapasztalatból tudom.
Hát csak ennyi, remélem segítettem.
ez nem elvárás, legtöbbször csak szófordulat
kevesen vannak, akik véresen komolyan veszik a muszáj-legalább-két-gyereket-egy-fiút-és-egy-lányt-csinálni-t.
ez szerintem magánügy. ha 4 van annyi, ha 1 annyi. senkinek semmi köze hozzá. ennek ellenére engem is "zaklatnak". van akinek annyi az igénye és lehetősége, hogy enni adjon a gyereknek, meg szereti, meg egymás ruháiban járatja őket, meg kínais cipőben, de bevállal akár 3-4 babót is. az ő dolga, semmi közöm hozzá. viszont akkor ő se oktasson ki engem, hogy inkább kevesebbet kellene adjak az egykémnek és szülni neki testvért. brrrrrrrrr
mint ahogy ahhoz sincs köze senkinek azokon kívül akikkel ezt meg kívánom beszélni:miszerint mennyi ideig szoptattam, minek veszem meg az összes f.p. játékot a kölkömnek, minek a siesta cipő és miért nem kap tejet mikor mindjárt kétéves. én soha senkinek nem teszek fel olyan kérdéseket aminek én sem örülnék ha szinte vadidegenek feszegetnék. illetve lehet, hogy látszólag megvan mindenünk ahhoz, hogy akár még 2 babát is bevállaljunk a már meglévő kicsink mellé, de ezt hagy döntsem el én a párommal. nekem ez a véleményem. én egyetlen szülőfajtát vetek meg: aki nem szereti a gyerekét, nem foglalkozik vele, nem látja el, a használt ruha is abszolút megfelelő, csak legyen tiszta. de én sose kérdeznék meg egy 3-4 gyerekest, hogy hogyan merte bevállalni, stb. az ő dolga. a nagycsalád pedig nagyon szép, van benne részem, bár csak egy tesóm van, de sok unokatesóm és eléggé összetartunk. az egyik csapat 4en testvérek, nagyon jó náluk lenni mikor mindenki hazamegy a szülői házba, sehol nincs olyan karácsonyi, szülinapi stb hangulat mint náluk, ez is igaz. de akkor is lehet nekem elég ez az egy csodabébink. és ehhez senkinek semmi köze.
Mielőtt bárki félre értené, nem a kisfiammal való foglalkozás fárasztó, hanem az éjszakázás!!!
A kisfiammal töltött minden perc csodálatos:)
Igen, igazad van!
Könyvelni itthonról is lehet és teszem is.
Ezért telik FP hintára, szép ruhára...stb.
Azt viszont fárasztónak élem meg, hogy nap közben a kisfiammal vagyok, játszunk, mondókázunk... alszik 1,5 órát (ezalatt dolgozom), természetesen van házimunka is, majd este 21 órától 1-ig ülök a gép előtt és dolgozom, majd kelek 6-kor.
Gyakorlatilag, ha leraknám a munkát, nem telne ugyan hintára sem, ami nem létfontosságú, de a rezsiszámlákra sem.
Igen az látszik :-))
Mondjuk én is simán bevállalnám még ha jönne - bár kétségtelenül bennem is van sajnos némi "önzőség" hogy ez milyen kényelmes igy, már mindkettő "nagy" és keresem a magyarázatokat...de nem fogok a "sors" útjába állni, ez biztos :-) Szerintem a gyerekek olyan élményt adnak, ami semmi mással nem pótolható :-)
Két megjegyzés, ha lehet :-)
A könyvelő tipikusan az a szakma, amit otthonról is primán végezhet az ember, tehát nem kell elbutulni :-)
Anyagi kérdés: nem akarlak megbántani, de azért ha FP Papasan hintára valakinek futja, akkor ott nem az a kérdés, hogy holnap mit eszünk (ezt most tényleg nem rosszindulatból irom de ettől falra mászok hogy olyanok mondják hogy anyagilag nem engedhetnek meg több gyereket akiknek mindenük megvan gyakorlatilag). Láthatóan a gyereket sem turkálóból öltözteted :-))
A hozzászólásokhoz néhány komment (és köszönöm az építő kritikákat is):
- az elbutulás az esetemben halmozottan igaz lehetne, mivel könyvelő vagyok és több év kiesés a szakmám újra kezdését jelentené (Sajnos az adótörvények jó esetben csak évente változnak. Kinek kellenék szakmai ismeretek nélkül?)
- igen, vannak kétségeim, hogy jó lenne a fiamnak egy kistestvér.
Ez fontos kérdés!!!
A kétségem fő oka:
Bár én egyke vagyok, a férjemnek van testvére.
(Az egyetlen hátulütője annak, hogy egyedüli gyerek vagyok illetve annak, hogy a szüleim is "egykék" , hogy pár éve már elveszítettem mindkét nagymamámat és ez is elég nagy trauma volt számomra.
Az én családom, mielőtt férjhez mentem volna:
anya, apa és két nagymama.
És mielőtt ez bekövetkezett volna, még soha nem veszítettem el hozzátartozómat.)
A másik az kevésbé emberi, mint inkább koszos anyagi kérdés:
A házunkon is alpesi devizás hitel van, ami szintén nem sokat segít a gyerekvállalás ösztönzésében. 6 évig nem várnak rám a munkahelyemen. (A férjem fizetése jelenleg a ház törlesztésére sem elég. )
És igen, kezdek elfáradni, mert tényleg fárasztónak éltem meg a munkát a szülés utáni 3. naptól kezdve...
Lehet, önző is vagyok, mert szánok magamra is időt. Szerencsémre van egy tündéri anyósom, aki segít abban, hogy juthasson magamra és a páromra is időm.
Az utolsó, ami még befolyásol:
Nagyon szuper érzés volt a várandósság közel 9,5 hónapja számomra, de a szülés?!?!
Hozzám képest hatalmas volt a kisfiam és bár gyors szülésem volt, de 15 hónap távlatából sem mondhatom kellemes emléknek.
És mielőtt bárki elítélne, imádom a kisfiamat. Az első pillanatban beleszerettem, de már félnék egy újabb szüléstől.
A döntésem még mindig az, hogy marad Ő az egyetlen "szemem fénye".
De a kétség mindig ott lesz, hogy jól döntök-e. Ez sajnos csak évek múltán derül majd ki. Bánni fogom a döntésemet vagy sem.
OFF
Milyen szép nagy családod van!!! GRATULA! :-)