Miért nem akarok gyereket? (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Miért nem akarok gyereket?
Olvasva teged gondolom nem a fovarosban elsz... ott ezek az iment leirt esetek mindennaposak, es naponta tobbszor elofordulnak. Igy mar a napi sokadik ilyennel kinol a mukorom a kezemen, es erosen gondolkozom nemi agressziv megnyilvanulason...
Es netan minden nap mesz dolgozni... csak pl. het vegen nem, bar akkor sem vagy megkimelve ezektol, ugyanis vasarolni csak kell menni...
De mondjuk akinek kocsija van, es tudja is hasznalni az megkimelheti magat ettol... de akinek nincs?
Dehogy állítom, de a lábcsavarintás sem nekem jut eszembe, mint lehetséges opció.
Csak érdekel, hogy miért és hogy jut eszébe egy felnőtt embernek, hogy így reagáljon le egy helytelen viselkedést.
Minderről feltételes módban beszélgetünk.
"leszaromék vannak kisebbségben" - akkor bennem a hiba, en mindenhol belejuk futottam... Amikor eladokent dolgoztam, akkor a maszatos kezek mentek az idegeimre... csoki, fagyi, miegyeb... eleve bejonnek a boltba csokival, fagyival, egyeb kremes izekkel, maszat a gyerek egesze, megy oda a kirakathoz, gyerekmagassagban osszedzsuvazza, majd jon az uveg pulthoz amit szinten...
Es meg en ereztem cikisnek a helyzetet, hogy a kovetkezo ugyfel undorkodva nezegette a pultot... mert akkorra mar nemcsak fagyi, csoki, kremes, hanem egyeb zold valadek is turosodott a pulton...
Nem mondom, hogy nem toroltem le, de az a par masodperc, amig a szulo a mocskos gyerekkel elillant, es a kovetkezo ugyfel lepett oda nem volt eleg letorolni mindenfajta moslekot a pultrol... Es ilyenkor ugye a cegrol van meg az ember velemenye, nem a szulorol, aki a gyereket igy viszi be valahova. Nekem az remlik, hogy az utcan a legritkabb esetben ehettunk, fagyit, csikot, egyeb maszatos izeket meg egyaltalan. Nalunk nem volt divat, hogy amikor anyuci vasarol ovibol hazafele, akkor a gyerek is kap valamit, nem kapott es kesz, nem volt gond a kencezessel.
De ugyanezen szulok viszik fel a gyereket tomott buszra, villamosra, fagyival, megolvadt csokival a kezukben... Felelmetes hova megy a vilag, komolyan...
Lehetne (feltételes mód), de nem lesz (a max. gyakorlati verziót is leírta). A "lelkem balzsalozása" is sokat sejtet, mert a lelkülket gyakorlatilag nem lehet balzsamozni.
Ne akard már úgy beállítani, mintha rajtad kívül 3-an lennénk a hülyék.
"A lábcsavarintás inkább a lelkem balzsamozása végett lehetne opció :)"
idézet.
nos?
Tudom és értem, csak kérdezted, hogy mi a túrónak néz ki?
Hát azért:)
Mert nem lát semmit, de neki az is izgalmas:)
Nem védem a gyerekeket, de sajtkukacok, minden érdekli őket, izgatottak, élvezik az utazást.
A szülő dolga, hogy mindezt kordában tartsa és ezzel ne zavarják a többi utast.
Nemcsak a felallitas, hanem a terdeles, mikozben a gyerek egy mp-re sem kepes nyugton egy helyben kifele nezni, kell neki ide-oda forogni, nezegetni magat az ablakuvegben, kozben belekenni (na termeszetesen nem anyjaba) a labat a mellette ulobe, rendszerint belem...
Bar par ilyen eset utan, meglattam, hogy a gyerek nem fegyelmezetten anyja olebe ul, hanem mellem terdeltetik, maris nyulcipot vettem...
Na igen, a tisztelet hiánya az alapvető probléma.
Ha rám szólt volna egy felnőtt a buszon gyerekként, akkor tuti behúzom fülem farkam és kussban ülök.
De az már nagyon régen volt:)
En pontosan ennyit csinaltam, elkaptam rugas kozben a labat a gyereknek... miutan erosen jeleztem, nincs inyemre a belem valo labtorles...
jelentem a szemeim meg megvannak, de lehet meg 5 perc az anyatigrissel a villamoson es szemem sem marad :)..
Én arra próbálok rávilágítani, hogy egy gyerekkel szemben jut eszedbe így viselkedni.
Nem a főnökről van szó
Én?
Nem én írtam és nem én használtam ezt a szót.
Nem Pesten élek.
Attól, hogy az a gyerek fiú volt, még nem jelent semmit. Minden nevelés kérdése, egy lány is csinálhat ilyet.
Ez is az anyukáról mond véleményt.
Akkor pontatlanul olvasol. Azt arra írtam, hogy legszívesebben kicsavarnám a lábát 180 fokos szögben. Te még nem mondtál/gondoltál olyat, hogy mondjuk szívesen bemosnál egyet a főnöködnek? Na ez kb. ilyen volt.
Ami ebből megvalósulhatna, ha nem tudnék elmenekülni onnan, az az, hogy leszorítanám a lábát.
De mindegy is.
Úgy gondolom, elsősorban az anya dolga, hogy odafigyeljen a gyerekére és a viselkedésére.
Ha nincs ott az anyja, akkor egy felnőttnek kell annyi eszének lennie, hogy tudja helyén kezelni a dolgokat és nem egyből az agresszió az első opció, ami az eszébe jut.
Huha... hol elsz amugy? Pesten, ha ra mersz szolni valaki gyerekere, a vegen te leszel a "hulye mi kozod az en gyerekemhez es kulonben is mit jaratod itt a szad...". En pontosan az ilyen labtorlos esetnel szoltam ra a gyerekre, mikor konstataltam, hogy a velem szemkozt ulo gyerek anyja (akinek oleben ucsorgott a gyerek), mereven kibamul az ablakon, na nem elbambul, csak eppen nem akar a korulotte zajlo dolgokrol tudomast venni.
Gyerek meg eppen az egyetlen vasalt nadragomba torolgette saros labacskait, kozben leste a reakciomat, es minel rondabban neztem, annal jobban csuszott elorebb, hogy meg nagyobb trutymot ejtsen a gatyamon (fiu volt a lelkem, szoval keszulj!). Egy ido utan megelegeltem, elkaptam a himbalo labat, rondan raneztem, es kozoltem, hogy ez a viselkedes nem megfelelo egy villamoson. Erre lattal meg anyatigrist, akit almabol rangattak fel... akkor az ott volt. Az egesz villamos tole volt hangos, de nem a gyereket nevelte, hanem elmondott engem funek-fanak, hogy hogy mereszelek a jo gyerekere raszolni...
Nem könyörgésről volt szó.
Nekem furcsa, hogy egyből agresszióval reagálsz egy (csöppet sem helyeselhető) gyerek viselkedésére.