Meghalt egy csecsemő otthonszülés közben (beszélgetés)
Akkor van az a néha, ha olyat írnak, ami nektek tetszik? Ha meg nem, akkor nem hiteles?
Simán el tudom képzelni, hogy pl. egy félművelt, egyszerű anyuka nem nézeget utána a neten, hanem elhiszi, amit a szomszédja, barátnője, stb. mond neki, főleg miután személyesen találkozik Gerébbel, akinek kötelessége lett volna a hiteles tájékoztatás.
Köszi.:))
Magzatmáz: a legnagyobb marhaság lemosni. Felszívódik pár napon belül, tele van bőrvédő anyagokkal.
Nem tudom én se, mivel indokolják a lemosását, de gondolom fura nekik azzal együtt felöltöztetni egy babát. (Amúgy a takargatás, törölgetés során magától is sok lejön.)
Köldökzsinór: tévedés, amíg az lüktet, addig az anyai szervezetből minden ugyanúgy áramlik a babába, mint 9 hónapon át.
A baba megszületik, s a teljesen hirtelen rákényszerített alkalmazkodás helyett van még egy kb. fél óra-óra (kinél meddig tart) átmenet. Már kint van, lélegzik egyedül, de még szorosan kötődik a mamához, hátulról, a méhből még mindig jön a segítség. Szép lassan egyre kevesebb..... Közben a mama szervezete leállítja a méhlepény működését, s átáll hormonálisan a szoptatásra. (Ja, az azonnali szoptatás segíti azt, hogy a méhlepény maradéktalanul leváljék!!!) Összetett folyamatok ezek...
Anya hasa: bőrkontaktus!!!! Hallottál már biztos arról, hogy fagyhalált úgy úsznak meg emberek, hogy meztelenre vetkőzve összebújnak, s egymást melegítik a ruhák alatt. Hatásosabb, mint felöltözve. ;) Ugyanezen az elven működik születésnél is... (Fejére otthon is teszünk kis sapkát.)
Nem emlékszünk a traumára.... Kíváncsi lennék, ki mit mondana hipnotizált állapotban! Bár én nem vetném magam alá, jobb, ha nem tudom! ;)
ja és még valami:
az már egyértelműen bebizonyosodott, hogy otthon nem lehetett megmenteni a babát, azt viszont senki sem tudta bizonyítani, hogy kórházban is meghalt volna, vagy megmentették volna. Úgyhogy van egyszer a biztos rossz, meg az 50-50%. Nekem az 50-50% biztosabbnak tűnik, mint a 100% halál.
Hű, de nagyon értetlen vagy...
Ki a fene mondta, hogy a neten keressen orvost?! Ott IS (ismétlem: IS =NEM CSAK és elsősorban ott -csak a ...Te kedvedért! ;))) ) utána nézhetett volna.
De akkor most el is magyarázom, jó? ;))))
Terhes leszek, szülni fogok. Elkezdek gondolkodni rajta, hogy én bizony itthon akarok szülni, nem megyek kórházba.
Vajon ki segít nekem? Érdeklődök. Beszélgetek más terhes/ már szült nőkkel, próbálok olyanokat keresni a környezetemben, akik esetleg otthon szültek, vagy ismernek ilyet és tudna nekem mesélni róla.
Majd, mint az otthonszülés hazai képviselőjéről előbb-utóbb hallok G. Á.-ről. Ki ez a nő? (Tételezzük fel, még az életben nem hallott addig róla.) Ki mit tud róla? Valaki ismeri személyesen? Van vele kapcsolatban valamilyen tapasztalata? Újságban szerpelt már? Tv-ből ismerhetik? ÉS: nézzük már meg a neten, talán van róla valami!
Én olyan kórházba szültem császárral,ahol a baba barát címet elnyerték.Nálunk a babusom magazt- mázát egyáltalán nem mosták le...:))Olyan volt majd 1 napig.Műtétem után fél órával szoptattam őt.Mosakodásra volt lehetőség,mert nekünk a szobában bennt volt egy kis fürdőszoba tehát sehova nem kellett kicsatangolni.Mivel műtöttek voltunk senki nem jöhetett be,de az apuka igen:)
Egy dologgal a csecsemős nővérekkel nem voltam megelégedve...
férfiként személyes véleményt írok.
a magam részéről felelőtlen dolognak tartom az egész otthonszülést. aki ezt vállaja az vagy nincs tisztában a kockázatokkal, vagy nem tud kockázatról, de akkor meg felesleges neki a gyerek! hülye van éppen elég!
az otthonszülés megszüntetésével, sikerült a gyermekhalandóságot radikális mértékben visszaszorítani. pontossan azért mert az ilyen, és az ehhez hasonló komplikációk egész egyszerűen nem orvosolhatóak a helyszinen. a családi fészek nem egy korház ultrahangal, és felkészült, napi sok szülést levezető orvossal, hanem egy orosz rulett.
vagy van golyó a csőben, vagy nincs. most volt golyó!
a magam részéről gyilkosságért símán bezárnám az anyát ,aki ezt tette! azzal a passzív, felelőtlen át nem gondolt hozzááláásall, amit gyakorolt, megölte a saját gyermekét!
Oké, Te tudtad, de ezek szerint az a szegény nő nem tudta, nem érezte hogy baj lesz (ugyan honnan is érezte volna, hisz még G.Á. sem tudta)
Tehát akkor ezek szerint G.Á. -nak minden otthon szülő nőnél meg kéne győződnie arról, hogy rendelkezik-e azon képességgel, hogy előre felmérje a saját szülésének menetét. Akkor vagy nem tette meg, vagy nem jól mérte fel, mert mégis baj lett. Nekem ez már súrolja a kuruzslás határát. A pozitív hozzáállás sokat számít, de nem minden, halt meg már barátom rákba, pedig nála pozitívabban kevesen álltak a saját betegségükhöz.
Szóval az a tudás amit Te írsz, már egy kisebbfajta jövőlátást feltételez a kismamától.
Sajnos abban nem értek egyet, hoyg a sikeres otthonszülések a pozitív hozzáálástól lettek azok. Nagyobb részt én inkább a szerencsének tudom be, ezt a tragédiát pedig a szerencsétlenségnek, amit hangsúlyozok kórházi körülmények között talán (!) meg lehetett volna előzni (talán nem, de itt még ott van a talán, mert az bebizonyosodott, hogy otthon nem sikerült)
Már megint jobban tudsz nálam valamit. :)))
Leírtam (az előző reagálásomban is): van különbség, de az élet megy tovább...
DODICA, nagyon szépen írtál az otthoni születésről! :-)
Azért pár megjegyzés:
A magzatmázat, úgy tudom, egészségügyi okokból mossák le gyorsan (a baba bőrét kiszárítja, vagy bomlani kezd? Már nem emlékszem, mi volt az indok).
A köldökzsinórt miért nem vágják el? Azon már nemigen jön oxigén - a baba megszületik, felsír, elkezd a tüdeje dolgozni (mert el is kell kezdenie dolgozni, az a természetes), így kap oxigént. A tápanyag meg majd jön az anyatejjel, az sem a köldökzsinóron érkezik már.
Az anya hasára a kórházba is ráteszik a gyereket, igaz felöltöztetve - ha egy 37 fokos testből egy 25 fokos helyiségbe kerülnék, és nedvesen kellene maradnom - nahát ordítanék is, amilyen fázós vagyok. :-) Szóval az anya közelsége, meg jó esetben az apa hangja a kórházban is adott.
Továbbra sem hiszem el, hogy trauma ért engem annak idején a zaj meg a fény miatt - nem emlékszem rá. :-)
No comment. :)))
Sose ámítom magam...
Lehet...
Kérdés: milyen pózban történt az otthonszülésed? Abban, amit te akartál??
Egyáltalán nem muszáj ledugni semmit! Tévhit.
Tény.
Ez határozná meg egész életünk?
Fontos, de ez csak egy dolog...
Hát nem teljesen...
Jó, a senki kicsit túlzás volt. ;)
Van, aki ebbe kapaszkodik bele, de szerintem ezt az egy gondolatot se lehet önállóan kiemelni.
Sokkal komplexebben kell a kérdést nézni. Ez is csak egy szempont, s nem kell végletesíteni.
Én a saját gyerekeimet nézve látok különbségeket, de nem hiszem, hogy kizárólagosan csak ez számít. A fiammal meg szuper viszonyban vagyok, amiatt semmi hátránya részemről, hogy ő még kórházban született.
Sziasztok!
Bocsánat, hogy férfiként beleszólok, de kicsit kívülállóként azért van néhány észrevételem.
Az otthonszüléssel egy fő gond van. Az, hogyha valami „baj” történik, akkor messze van a segítség. Túl messze.
Nem lehet azzal védekezni, hogy milyen sok esetben nem volt gond. Az esetek többségében nincs gond, de egy kis részében igen. Mikor lesz gond? Ezt senki sem tudja előre, ezért minden esetet úgy kell kezelni, hogy gond lehet. Ha valaki nem így tesz, akkor nem védekezhet azzal, hogy „mi megtettünk mindent”.
Az a baj, hogy nem emberként kezelnek és nem otthonos a környezet?
Kinek nem az a baja, aki egészségügyi intézménybe kerül?
A közegészségügyi intézményekben ez van. Az otthonos környezet megteremtésére nincs pénz. Az más dolog, hogy nem emberként kezelik az illetőt. Sajnos ez már az oktatás hibája.
Miért is várnánk mást? Az első dolog, amit kimondatlanul a hallgatókba vernek, az az, hogy az orvosok felsőbbrendűek. (Nem egy orvos ismerősöm van.) Persze sok doki van, aki mégis emberként kezeli azt aki hozzá kerül.
Vállalni a kockázatot? Ez a btk. szerint kimeríti a gondatlan veszélyeztetés fogalmát.(Nem vagyok jogász, de mint állampolgárnak erről illik tudni.)
Ha nem tetszik a környezet ne a szerencsétlen gyereken csattanjon az ostor!
Az nem védekezés, hogy a gyerek érdekében tesz így az ember!
Ez önámítás.
Amúgy is a nevelésen és a szülő gyerekhez való hozzáállásán múlik az, hogy milyen ember válik belőle.
Akkor csak kíváncsiskodjanak tovább, mert efféle nyilatkozat nem létezik.
(De már erről is írtam régebben.)
Kórházban nem íratnak alá semmit??? Na ugye, hogy igen!
Tudom. Ha nem tudnám, vagy kételyem lenne magunkban, kórházba mennék.
Pont ez a tudás kell ahhoz, hogy valaki nyugodt szívvel szülhessen otthon.
Más: természetesen a várandósság során az ember eljár vizsgálatokra.
Nem, nem tudom. Ők tudják. :)
Igen, ilyen esetek mindig is voltak, vannak, lesznek. A szülés nem életbiztosítás.
Viszont: hiba is lehet mindkét oldalon ugyanúgy, mint olyan magától bekövetkező tragédia, ami kikerülhetetlen, menthetetlen.
"Ergo az ember utánajár, hova is megy szülni."
És azt a neten teszi ,mi?
Ez a nap vicce.
na üdv neked! :)
Már bocs, de megint kikérem magamnak, hogy a politikai nézeteimről véleményt alkoss, ill. ítélj!!! Honnan veszed erre a bátorságot???
Aki meg nem érti a másik által leírtakat, s mondja szakadatlanul a hülyeségeit, az pont te vagy!
Nem tűnik fel, hogy még azok is ellentmondanak neked, akik kórházban szeretnének szülni??? Akkor talán a hiba nem bennem van...
Képzeld, Geréb Áginak oly mértékű hivatástudata van, hogy a két szép szeméért is vállal otthoni szüléskísérést!! Persze ő is pénzből él. De sose zsebbe megy, hanem az alapítványának.
"Frédérick Leboyer francia szülészorvos és pszichoanalitikus döbbentette rá a világot arra, hogy a születésünkkor átélt borzalmakat sosem felejtjük el.
A rideg, gépies fogadtatás, a minden átmenet nélküli érkezés a felfoghatatlanul megváltozott körülmények közé olyan félelmeket ébreszt, melyeket tudat alatt saját szülésünk kapcsán élünk át újra. Pedig lehet másként is születni. Erről szól a nyolcvan éves orvos minden könyve, előadása, az egész élete."
Frédérick Leboyer a "gyengéd születés" atyja. A többi olvasható a dologról akár a neten is.
A tervezett, lelkiekben felkészült otthonszülés más... (nem a fájdalomra értem)
Örülök, hogy neked sikerült az otthonszülés, de te nem tervezted. Meglepett gondolom, s bizonyára nem érezted magad legbelül teljes biztonságban. Hiszen te kórházban szerettél volna szülni... Így másként élted meg, mint azok, akik direkt ezt szeretnék.
Sokan első gyerekkel...:)) (Erről sajnos én lemaradtam.)