Lombikprogram 40 felett - nekünk is sikerülni fog! (beszélgetés)

Sziasztok!

Itthon vagyok tegnap este óta. Nagy túlélő a babucim! Kérdeztem altatás előtt, hogy mi lesz vele. Azt mondták, alszik velem. Jól megijedtem, de hazajövetel előtt megnézték UH-on és dobogott a kis szívecskéje.

Kitartást mindenkinek! Követlek Benneteket csendben is és nagyon szurkolok a küzdőknek. Tanácsként annyit tudok mondani, hogy D-vitamin, D-vitamin, D-vitamin.

Nagyon sajnálom, a legrosszabbkor jött a stressz. De ugye tudod, hogy aki lombikprogramban vesz részt, az védettséget élvez? Nem mondhatnak fel neked!

Azért még várjuk meg a holnapi vérvételt, az a biztos!

Sziasztok Lányok!

Csendben olvasgattalak benneteket mostanában, összejöttek a dolgok sajnos (munka dolog, hirtelen bizonytalan lett az állásom), sokat stresszeltem.

Nita és 2015fun, nagyon sajnálom ami Veletek történt, kitartás! Még sikerülhet.

Ma vagyok a beültetés utáni 13. napban, nem bírtam tovább, csináltam egy 10es erősségű tesztet, semmi. Azért holnap reggel elmegyek vérvételre, de azt hiszem lélekben kezdem a búcsúzást. Sok most a kérdőjel. Még van egy lefagyaszott picur, de valahogy megingott a bizalmam. Sajnos úgy néz ki, több teljes IVF-et nem fogok tudni kifizetni, tehát ez az egyetlen sítáboros picurka minden reményem. Nem tudom mit tegyek ....

Égi, Wester, kitartás! Úgy örülök, hogy nektek rendben vannak a pocaklakók és ti is bírjátok a gyűrődést - egyes doki fura hozzáállása ellenére.

Puszi a Csapatnak!

Úgy örülök, hogy előre nézel, és elhiszed, hogy sikerülni fog! Lelkileg nagyon nehéz lesz a holnap, veled vagyunk! Törődj sokat magaddal, és ha úgy érzed, hogy erőt gyűjtöttél, gyere, mi visszavárunk!

Ölellek!

Úgy döntöttem, soha többé nem panaszkodom a sz@r értékeim miatt.

Ma facebookon összeakadtam egy 31(!) éves hölggyel, akinek 109(!) az FSH - ja... Egyértelműen nincs már petesejtje... Hol vagyok én ehhez 43 évesen? Annyira belefacsaraodott a szívem. Szegény!

Nyami nyami!

Futottunk Emírával 5,1 km-t most este (szeptemberre kitűzött 100 km-ből teljesítettem már 24,25-öt) és utána benyomtam egy tál quiona lisztből készült garnélás fokhagymás spagettit...

Kedves Wester!

Ne hagyd magad befolyásolni a proffal... Nyilván az ember mindent megtesz ami tőle telhető, de azért ő sem mindenható...

Úgy látszik nagyon benne maradt a vetelos kismama esete, mert kb három hete ezt nekünk is mesélte. Nem hinnem hogy a kismama bárhogy is megakadályozhatta volna a történteket... Nem is értem miért kell lesokkolni az amúgy is pánik hangulatban levő kismamákat...?

Ha immunologia kérdésed van jó szívvel ajánlom neked dr Kádár János főorvost, aki nagyon profi. A prednisolon leépítéseben ő is tud segiteni, ugyanis immunologus.

Nyilván Fülöp prof sok esetet látott már, és igen nagy tudású, de - és ez az én szerény véleményem - nem szabad teljesen alárendelodni.

Az orvosin a fő tantárgy az arrogancia...

Nem szimpatikus ez a doki.

No ezt VLP rövidre zárta volna gyorsan.

De már én se tűröm el ezt a stílust senkitől, dokitól sem. Meg is szoktam mondani mindig, hogy nekem is ott van a Dr a nevem előtt a személyimben, meg az esélyegyenlőségi jogász testvéremnek is. De csak akkor veszi elő a tapló stílust ha a tárgyaló teremben a földbe kell dögölni valakit.

Ezután általában visszafogja magát mindenki.

Mondjuk a tesóm tényleg nem kispályás, már három törvényt vert át a parlamenten. Neki köszönhető, hogy nem csak a vakvezető kutyák, hanem a segítő kutyák is bárhová bemehetnek már. Pedig nem is jogásznak készült eredetileg, csak a hülye intersparos biztonsági őr kitette a vakvezető kutyával a boltból. Jó nagy cirkusz lett belőle.

Sajnálom - .... ilyenkor nincs jó szó.

A legrosszabb az ha sikerül és utánna mégsem.

Henyedik hétben voltál?

Nagyon sajnálom...

Borzasztó érzés, sajnos énis átéltem tavaly karácsonykor...

Sok erőt kívánok a talpraálláshoz és a folytatáshoz.

Mást úgysem nagyon érdemes ilyenkor mondani, mert semmi sem segít...

Jézusom, ez mennyire durva...

Hogy beszélhet így egy kismamával?

Gondolom, nagyon rosszul esett...

Nekem egy nemsikerült lombik után volt ilyen élményem, hogy lecseszett az orvos telefonon, hogy mért mentem laborba, minek bonyolítom az életem hcg vérvétellel...

Minek? Hogy biztosat tudjak... gondoltam én...

Egész nap bőgtem, annyira megbántott.

Marha rossz érzés, mikor a kezükben vagyunk, de már félünk telefonálni...

Szerencsére a mostani dokimmal nincs ez.

Ez marhára megnyugtató.