Középiskolai felvételi (beszélgetés)

Némelyik suli eleve úgy ad szóbeli mentességet, hogy azokról a gyerekekről kb le is mond. személyes benyomás híján meg még inkább.

Viszont pl a Majorban régen volt mentesség, most meg már pár éve nincs. Szóval valamiért a suliknak is fontos a szóbeli mégiscsak.

Az iskola szempontjából se mindegy, hiszen bizonyos iskolák bizonyos karakterű diákokat keresnek és az csak a központit figyelembe véve nem lehetséges.

És aki 90+-os központival topgimikből válogat az mi alapján dönt? Aki meg kevesebbet írt az hadd javítson a szóbelivel.

A matek sem egyértelmű, ha nem olyan kaliber a gyerek, hogy specre menjen. Nálunk talán be is kerülhetne a legkisebb (vagy enm, határeset lenne), de szerintem nem érdekli annyira, sok lenne neki.

Matekból van a néhány spec, aztán egy-két suli emelt matekkal (de akkor jellemzően ott más is hajtós), aztán a többi, normál matekkal, de esetleg kevésbé "kitűnő tanulós" légkörrel.

A kicsinek olyant szeretnék, ami egy jó, elfogadó légkörű iskola, belefér neki a heti 4 edzés és a hétvégi meccsek, és lehetőleg a matematika terén sem hagyják ellustulni. És ezt nehéznek látom, úgyhogy egyelőre a matek az, amit leginkább elengedni gondolok, de persze, ki tudja, ha elszúrja az írásbelit, lehet, az egészet elengedjük és marad a fenekén. Hiszen nyolcadikban nagyobb a választék. És a sport sem örökre szól.

Kisebb gimikben jellemzo ez. Pl a klebiben diri ofo matek magyar. Szt gellertben is hasonlót tapasztaltunk. De mar ok is fel kell adjak ezt, mert egyre tobben jelentkeznek hozzajuk. A nagy iskolakban az ofo felveteliztetese kevesse megoldhato. Erdekes higy ahol specmat van, ott mintha megis igy lenne, fazekban arpadban es talan az istvanban is ott szokott lenni a szobelin a leendo ofo. meg talan az apaczaiban is.

Hatosoknal nem tudom.

Amikor úgy 2-2,5 éve elkezdtem sulikat keresni a lányaimnak, a totális sötétségben tapogatóztam. Mivel Borsodban nőttem fel, csak a miskolci gimiket ismertem, azokról is jó 20-30 éves infóim voltak. Azt sem tudtam, hogy kezdjek neki. Nem tudtam, hogy milyen iskolák vannak tőlünk elérhető távolságra. Aztán az ókori görög matematikusról elnevezett tanfolyam holnapján találtam egy listát, ez volt az első kiindulópontom. De hogy hová milyen pontszámokkal lehet bekerülni, arról fogalmam sem volt. Aztán rátaláltam Réka kalkulátorára, amiről akkor persze még nem tudtam, hogy egy magánakció gyümölcse, és bosszankodtam is, hogy miért nincs benne minden suli, ami engem érdekelne.

És eljött az idő, tavaly a nagylányom megírta a felvételit. Kb. aznap kerestem rá valami ilyesmire, hogy "Írásbeli felvételi vélemények", és ez a keresés hozott a Hoxára. És azóta ittragadtam:-).

Azóta igen sok információhoz jutottam, és ezt annak köszönhetem, hogy Ti itt vagytok, adatokat és információkat gyűjtötök, hogy aztán megoszthassátok, jogszabályokat bújtok és értelmeztek. És megosztjátok a személyes tapasztalataitokat, sőt, még az ismerőseitek tapasztalatait is.

Ezeknek az információknak a birtokában a kisebbik lányom felvételijébe már igazán felvértezve tudtunk belevágni, rengeteg segítséget kaptam itt a fórumon és persze a felvizsgán meg a gimiskolán.

Ez a közösség azért működik, mert mindenki hozzátesz valamit. Nem csak kapni jár ide az ember, de adni is. És lehet, hogy most nem a saját gyerekemnek volt szüksége az általam gyűjtött adatokra, de szerintem itt a legtöbben nem csak saját magunkért izgulunk, és ugye vagytok azért egy páran, akik már nem is vagytok érintettek, mégis itt vagytok. Segíteni. Most már én is csak ezért maradok, több felvételizőm nem lesz.😊

Tisztában vagyok azzal, hogy mennyire flusztráló annak a felismerése, hogy a gyerek továbbtanulása a szülői tájékozottságon is múlhat a pontokon túl. Mit, hányat írjunk be? Ugye köztük van a tuti? Tudom mennyire kell a támpont, az infó, az összehasonlítás elsősorban akkor, ha a gyerek nem kitűnő + >85 pont kombóval vág neki a felvételinek. És azt is, hogy ezek mennyire esetlegesen, hiányosan jutnak el az egyszeri szülőhöz (ofőhöz). És persze a masik oldalról, a gimi se tud a jövőbe látni. Rangsoroljon szóbeli nélkül? Vagy szóbeliztessen 5-6x több gyereket, mint a férőhelye? Hány bizottságban? Sok szülő kimondottan a leendő ofőt várja, mint szóbeliztetőt. Ezt figyelemmel nem lehetne bírni. Mindezt azért is, hogy elkerülje a suli a ciki(?) pótfelveteliztetést?

Nagy informaciómennyiség van a birtokodban, amit kitartóan gyűjtöttél. Pláne úgy, hogy nem is a sajat gyerekednek volt rá szüksége. Kicsit de ja vu érzésem van. :-) Ilyen indíttatás hozta létre az ősexcelt 2015-ben, majd jött Gligeti, Réka, aztán a már nem titkos Szóbelis honlap. És emiatt aktív még mindig ez a fórum. Jót csinálsz. ;-)

Ilyet én is tapasztalok most.

Van olyan ismerős gyerek, aki több jó sulit megjelölt... Leginkább bioszt, reált szeretne a gyermek, de az utolsó sorrendmódosításnál az 1. a Major biosz, a 2. a Major NYEK.

Ha az első helyre nem kerül be, akkor a NYEK-re nagyvalószínűséggel.

Nálunk a max. 20-30 perc volt a mérvadó, ezenbelül mintegy 30 iskola volt az első körben, amit aztán még redukáltunk.

A 45 perc már túl sok, nem elfogadható, akkor főleg nem, ha onnan még tetemes idő az edzésre eljutni.

Most a napi utazási idő a otthon-suli-otthon-edzés-otthon viszonylatban, kb. 80-100 perc.

Olyan sulikat válogattunk a listába, amelyek esetén a napi utazással töltött idő ennél nem több.

Nálam az 50-60 percnyi utazás egy suliba kiverné a biztosítékot, ezt maximum egy járművön való utazással tudnám elképzelni, mert akkor lehetne útközben tanulni. Nálunk ez is szempont volt, hogy egy járművel, esetleg egy átszállással el lehessen jutni a suliba, onnan egy járművel az edzésre, s onnan haza.

Pontosan.

Mivel azonban ez leginkább csak fővárosi (ill. agglomerációja) probléma, nem hiszem, hogy valaha is megrendelné bárki ezt a vizsgálatot az állam részéről.

Nálunk a legnagyobb abszolút maga döntött, mert barátai is ott tanultak (csak egy suli egy tagozatát jelölte hatodikban, bejött neki), a második is tudta, hogy német nyelv és nem nagyon sok utazás, ott a második alternatívát mi ajánlottuk és láttuk el infóval. Ő valóban azt mondta, hogy eddig is jót akartunk neki, neki is jobban tetszik,amire azt mondjuk, hogy ő bírná, bízik bennünk, legyen az. Bejött. A harmadiknál eléggé magától értetődő volt a választás, de azért ajánlottuk, hogy nézzen körül - nem akart. Elégedett.

A legkisebbnél is igyekszünk infókat adni, de nála a legnehezebb, mert nincs kialakult érdeklődés (az biztos, hogy nem humán és nem nyelv, és jó lenne a jó matek).