Kedvenc idézetek (beszélgetés)

"Miért kell a szívünkre hallgatnunk? Azért, mert ahol a szíved lesz, ott lesz a kincsed is."

Paulo Coelho

„Valahogy mindig félúton vagyok.

Remélve, nem vagyok útban senkinek.

S míg „valahonnan” „bárhova” jutok,

valami jót mindig magammal viszek.”

„Azt akarod, hogy figyeljek Te rád,

Magányom ködét így fúrja át,

Pillantásod: az a pillanat,

Amikor észrevetted,

Hogy megálmodtalak.”

Sohasem szabad a lázat addig csillapítani, hogy a beteg kihűljön.

(Dr.Bubo)

"...Akár suttogva is,

Vagy elnevetné magát valahol a közelben.

A hangszórók bömbölésében is

Megismerném a suttogását vagy a nevetését.

De mindig távollétemben nevetett,

És mindig abban a résben suttogott,

Amelyből hiányoztam..."

"Ha haragot dédelgetsz, az olyan, mintha mérget innál, és azt várnád, hogy a másik haljon meg."

(Buddha)

"A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem az a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és megbízik benned."

(Ralph Waldo Emerson)

A szeretetnek melege van a természet hidegében,

világossága van az élet sötétségeiben,

és a szeretetnek ajkai vannak,

amik mosolyognak velünk az örömben,

és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban.

Gárdonyi Géza

"A Szeretet az egyetlen , amit nem kell és nem is lehet kimutatni.

Sem mutatni, sem jelezni, sem beszélni róla.

A Szeretet meleg, mint a kályha.

Odatartod a tenyeredet, és érzed.

Felé fordítod az arcod, és sugárzik.

Egy ember körül, aki szeret, más légkör van. Meleg van!

Kívánom, hogy ezt a meleget egész évben érezzétek magatok körül!"

"Nem az a fontos, hogy mi mindent teszünk, hanem hogy mennyi tetteinkben a szeretet."

(Teréz anya)

"Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat,csak kis dolgokat tehetünk nagy szeretettel"

(Teréz anya)

“A boldogsághoz két út vezet. Vagy csökkentjük a vágyainkat, vagy növeljük lehetőségeinket. Ha bölcs vagy, mindkettőt megteszed.”

(Benjamin Franklin)

Talán jobb is ez így, hogy nincs elég szavam rá,

S annak, mit érzek, csak tört részét mondhatom el,

Mert egyszercsak ott állnék meztelen szívvel,

Azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel.

“Megmutatta neki a környezetében található embereket. Amott egy kitűnő családapa, aki éppen csomagolja a holmiját és segít felöltözni a gyerekeinek, szívesen kikezdene a titkárnőjével, de rettenetesen fél, hogy megtudja a felesége. A felesége viszont dolgozni szeretne, hogy független lehessen, de fél, hogy megtudja a férje. A gyerekeik azért fogadnak szót, mert félnek a büntetéstől. Az a lány, aki egyedül fekszik a napernyő alatt és könyvet olvas, úgy tesz, mintha nem törődne a világgal, pedig valójában retteg, hogy egész életében egyedül marad. Az a fiú ott, teniszütővel a kezében, állandó félelemben él, mert meg kell felelnie a szülei elvárásainak. A pincér, aki trópusi italokat szolgál fel a dúsgazdag vendégeknek, folyamatosan attól retteg, hogy bármelyik pillanatban elveszítheti az állását. Ott az a lány táncosnő szeretett volna lenni, végül mégis inkább ügyvédnek tanult, mert félt, hogy megszólják a szomszédok. Az az öregember azt hangoztatja, hogy azért nem iszik és nem dohányzik, mert így sokkal jobban érzi magát, de a valóságban nagyon fél a haláltól, ami évek óta megállás nélkül duruzsol a fülébe. Vagy ott fut egy pár a hullámok között, fröccsen a víz a talpuk alatt, mosolyognak ugyan, de a lelkük mélyén ők is félnek, hogy megöregszenek, unalmasak és fölöslegesek lesznek. Vagy az a férfi, aki most megállt a hajójával az emberek előtt és mosolyogva, napbarnítottan integet, borzasztóan fél, hogy egyik pillanatról a másikra elveszítheti a pénzét. És a szálloda tulajdonosa is, aki ezt a paradicsomi idillt a szobája ablakából nézi, és mindenkit felhőtlenül boldognak és elégedettnek szeretne látni, rengeteget követel a könyvelőjétől, mert fél, hiszen tudja, hogy bármilyen becsületes, az adóellenőrök mindig találnak könyvelési hibákat, ha akarnak.

Ezen a gyönyörű naplementés tengerparton tehát mindenki fél.Félnek, hogy megfulladnak, félnek, hogy egyedül maradnak, félnek a sötétségtől, mert ördögökkel népesíti be a szobájukat, félnek olyasmit tenni, ami nincs benne az illemtankönyvben, félnek Isten ítéletétől, az emberek rosszallásától, az igazságszolgáltatástól, mely a legapróbb vétséget is szigorúan megbünteti, félnek kockáztatni, félnek veszíteni, de félnek nyerni is, mert félnek az irigységtől, félnek szeretni, mert félnek az elutasítástól, félnek a fizetésemelést kérni, elfogadni egy meghívást, ismeretlen helyekre menni, félnek, hogy nem beszélik egy idegen ország nyelvét, hogy nem tudják lenyűgözni az embereket, hogy megöregszenek, hogy meghalnak, félnek, hogy csak a gyengeségeik miatt veszik észre őket, és nem figyelnek föl az értékeikre, vagy hogy egyátalán nem veszi észre őket senki, sem a gyengeségeik, sem az értékük miatt.

Félelem, félelem és félelem. Az élet a félelem birodalma.”

(Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony)

"Az, hogy jól nézel ki, nem biztos, hogy azt jelenti, hogy jól is érzed magad. A halottak is mindig jól néznek ki a koporsójukban."

( Elvis Aaron Presley )