Katonafeleségek (beszélgetés)
Egy helyen vannak, ha jól sejtem...
Én is reménykedem hogy utolsó, de nálunk hosszabbítás is van, úgy hogy még soká lesz a vége :(
Nekünk is a negyedik missziónk :(
De ha minden jól alakul ez az utolsó :)
Sziasztok!
Eddig csak csendben olvasgattam ,de igaza van Ritának, én 3 gyerekkel vagyok itthon, férjem nekem is kint van és mi már 2006 óta csináljuk a missziókat, és elmondhatom hogy meg se fordult a fejembe hogy becsajozik.
Igen szerencsére vannak még rendes katonák, mindenkinek kitartást kívánok :)
Sziasztok
Köszi a sok választ. Költözni én nem akarok a nagymamám éa anyukám miatt. Nagymamám beteges, anyukám még dolgozik ellátja a mamát, elkel a segítségem. Nem tudnék nyugodt szívvel elköltözni. Győr-Tata nem nagy távolság az igaz, de egy autónk van, ami itthon van, én azzal járok dolgozni, ha esetleg valami baj lenne itthon, azonnal jönni tudjak. Ha ő minden nap hazajárna akkor 4kor kelni, fél 5sel be Győrbe, onnan a fél 6-sal ki Tatára, akkor 4kor végez, akkor ki a szállóra, átöltözni, tusolni, stb... A fél 6-sal vissza Győrbe, a 7-sel ki Csanakra, háromnegyed 8ra lenne itthon. De ez csak akkor van, ha 4-kor ki tud jönni a laktanyából, van mikor még 5-kor is benn van. Lehet megoldható lenne, de nem hosszú távon.
Tegnap felvetettem neki, hogy helyeztesse át magát Győrbe, hogy jobb lenne, minden nap itthon, stb...Még nem döntött, azt mondta gondolkozik rajta.
Én nem vagyok féltékeny, ilyen dolog meg sem fordul a fejembe. Nálunk Ő a féltékeny, talán ebben szerepet játszik a korkülömbség is.
De viszont féltem , nagyon féltem. Tavasszal az árvíz, az még úgy elment, bár akkor is nagyon féltettem. A vörösiszapnál na ott már jobban aggódtam, aludni is alig tudtam.
Most mennem kell, csomagolni, meg még kihasználni ezt a pár órát.
További szép napot:
Becca
Helló lányok!
Annak idején, amikor bekerültünk a katonai életbe, mi is cuccoltunk. Még pedig 5x! És a gyerekek kicsik voltak, 2-4 évesek. De muszáj volt. Ezzel járt a katona élet abban az időben. Több laktanya is bezárt anno, vagy megszűnt a beosztása a férjemnek.
Rebeka! Mi tataiak vagyunk, látom ti győriek.Nem nagy távolság. Férjem is volt egy ideig győri beosztásban és mindennap bejárt. Nálatok ez miért nem oldható meg? Valamivel több, mint egy óra az út vonattal. De nagyon szép város Tata, miért nem költöztök ide? Biztos kapnátok segítséget a honvédségtől.Én megpróbálnám a helyetekben! Csak utána kell járni mindennek.Együtt a család, ennél jobb nincs és mindent megér!
Nos én csak felvetettem valami ötletet a problémára.Tény,hogy gyerekekkel nehéz költözni,de az én szüleim annak idején bevállalták (kétszer is),minthogy távol maradjanak.(Változó orvosi praxis miatt.)
Nem tudom ezzel most mi rosszat mondtam.
Állapotjelentés tőlem: cirka négy órája tettem fel a vonatra a két hetes szabi után.Érzelmileg k.o. vagyok,meg a sok sírástól fáj a fejem és a szemeim.
Ez a 3. búcsúzásunk,és még nagyon sok lesz,mert van 2év 9 hónapja kint...
Én most elég sakk matt helyzetben vagyok,mert elvileg van állásom,gyakorlatilag felvettek,de nem jelentkeznek,én meg már felmondtam, visszaadtam az albérletet...
Szóval most ülök a félig összedobozolt lakásban,és próbálom feldolgozni,hogy ő is elment,én pedig lógok a levegőben.
Hát ha őszinte választ kérsz,az fájni fog...a férfiak mindenhol megoldják.És nem a katonanőktől féltsd,hanem a helyi lányoktól,akik ki akarnak törni a nyomorból,meg a prostituáltaktól,akik belőlük élnek.
Nekem sokat mesélt a párom...négy hónapig kint lesz ősztől...és nem tudom mit fogok elhinni neki.Van hűség,nem azt mondom,de ritka,pláne abban a stresszhelyzetben.Persze a többi lány tapasztaltabb,kérdezd meg őket is...
Sziasztok
Most bukkantam rá erre a fórumra, aminek nagyon örülök. Egy kis infó, segítség kellene.
A történetünk röviden: 2002-ben ismerkedtem meg a férjemmel. Egy munkahelyen dolgoztunk. Nekem Ő az igazi, minden tökéletesen működött. 2007-ben összeházasodtunk, és még ebben az évben megszületett a kislányunk is. 2008-ban a férjemnek megszűnt a munkahelye, és mondta, hogy visszamegy katonának. (Már megismerkedésünk előtt volt katona, de leszerelt. Engem ez a része nem nagyon érdekelt akkor.) Bele sem gondoltam akkor, hogy ez mit jelent. Tatára helyezték, mivel onnan szerelt le, meg lehet oda is akart menni, ezt pontosan nem tudom. Tata tőlünk jó pár kilóméter, ami annyit jelent, hogy hétvégente jár haza, ha nincs kiképzés, szolgálat, stb....Szóval mi úgy élünk, hogy én itt a gyerekekkel(férjem első házasságából született lánya is velünk él), ő Tatán. Ha hétvégén hazajön, akkor mindig dolga van, a kert, fűnyírás, stb...., amit én 2 gyerek, és 3 műszakos munkahely mellett sehogy sem tudok megcsinálni. Ez így megy már két éve, és látom ahogy távolodunk el, és kicsit kétségbe vagyok esve. Férjem türelmetlen lett, ideges sokszor, fáradt is gondolom. Nekem sem könnyű egyedül a gyerekekkel, stb....
Hát röviden ennyi.
Üvd: Becca
Így igaz Stella!
Azt mondják: okos ember más kárán tanul!
Szia Rita!
Nagyon jó ilyet hallani,hogy vannak még rendes emberek!!!
Ebből kell kiindulni mindig,-Nekem is az a véleményem-másképpen nem is érdemes!!
Azonban azt gondolom,hogy mások kárából jobb tanulni,mint a sajátunkból,és érdemes óvatosnak lenni.Nyitottnak kell lenni sajnos a rossz példára is,de mindig a jóban kell bizni.
Szia Stella!
Sajnálom a Veled történteket!
Nem ítélek meg másokat egyáltalán azért, mert aggályai vannak. De ha ilyeneket írtok,hogy: bulizás,csajozás sok mindenkinek beindul egy bogár. Én nem tartozom közéjük az biztos. De az az élet nem élet, ha állandóan ezen fantáziál valaki felőrli az idegeit és persze a párjáét is.
Nem egyformák a katonák az az egy biztos!
Nem mindenki fanatikus,megrögzött katona.
Rita! A "mindennek elhordjátok" azok sajnos megtörtént tények,és valóban szomorú.
Bárcsak mindenki kapcsolata olyan lenne,mint a Tiéd. Maradjon is igy,azt kivánom.
Ne gondold,hogy más megrendeli magának a csalódást.
Én is igy gondolkodtam 45 éves koromig,egy boldog,27 évig tartó házasságban.A fél karomat engedtem volna levágni,mert annyira szilárd volt a kapcsolatunk.
Mégis az élet egy drámai balesetem után úgy hozta,hogy a leg elképzelhetetlenebb helyzetben és leg aljasabb módon,egy másik nő -barátnőm és kolléganőm-!? egy tollvonással áthúzta.
Alig hittem el,hogy ez Velem történt meg!
Ezek után a saját bőrömön éreztem,hogy ez milyen érzés,és hidd el,az Én esetem nem egyedi.
Egy ilyen lelki trauma után,hidd el az ember fejében mindig ott marad a kisördög.
Ne itélj meg másokat ha vannak aggályaik,mert soha nem lehet tudni,hogy az élet mit produkál.
Addig jó,amig az ilyenek az ember eszébe sem jutnak. De ha megtörtént,akkor az ember más szemüvegen át szemléli a világot. Érdemes óvatosnak lenni.
Szia Ancika!
El is hessegettem ezt a dolgot a fejemből, több ilyenről inkább nem is olvasok többet..:D
Minden rendben van köztünk persze, csak egy férfinak igényei vannak és az a sok rémmese amit hallottam...hagyjuk is, nem gondolok ilyen butaságokra többet, köszi a választ:)
Igen, ő is debrecenben szolgál.
Szia!
Természetesen nekem is az az első gondolatom, hogy épségben hazatérjen, és hogy fizikailag és pszichikailag is egyaránt bírja a missziót. Azért is kérdeztem meg ezt, mert elég sok ilyenről olvasok mostanság, és nem tudom hogy ezek igazak vagy sem. Köszönöm a válaszod.
Szia Totyka! :D:D:D
Üdv Neked is:)))
Louhi!
Tudod nekem sose jutott ilyen az eszembe,amikor misszióba ment a férjem! Csajozni,bulizni????
Én mindig csak aggódtam érte, féltettem!!! Érdekes,hogy ez az első gondolatod ezzel kapcsolatban. Szerintem nem kell ahhoz messzire utazni, ha vki nőzni akar vagy bulizni.
Stella!
Nem hiszem,hogy általánosítanod kellene! Az én férjem messze nincs azoktól a tulajdonságoktól, amit írtok itt egy páran már jó ideje. Egyszerűen hihetetlen számomra, hogy szerettek valakit és mindennek elhordjátok a nyilvánosság előtt :(( Ezt szomorúan olvasom.
Ez a katonai életforma nagyon nehezen egyeztethető össze egy normális családi élettel.Valamilyen szinten mindegyikük egyforma,nem akármilyen agymosást kapnak szerintem.
Az Én "párom" a napokban került elő 4 hónap szünet után.Kénytelen volt,mert lebuktattam,nem is akárhogyan.Idő kell,még ezt megemészti,hogy egy nő túl járt az eszén.Változott a kivonulási menetrend,és hosszabitani kellett,de ezt már nem merte megirni. Gondolta jobb ha eltűnik,mert úgysem várom meg.Elfelejtette ezt velem megbeszélni tiszta kiméletből. Azt hittem fejre állok!Igazi férfias megoldás.Most aztán nem győzi helyre tenni a dolgokat.Lesz mit bizonyitania.Egyszerűen megáll az eszem!Ezek a férfiak természetesnek veszik,hogy nekünk kész tényeket tálalnak,amit nekünk el kell fogadni.-vagy nem. Kompromisszum nincs,csak az"igy akarom".
Persze szeretnek,és maradjunk mellettük.
Ezeknek mindnek egg közös anyjuk volt?:-))
ÉN többet nem kezdek katonával az biztos,mert az ő személyiségük idő közben sokat változik,és nem pozitiv irányban.
Nem biztos,hogy ezzel Nekünk mindig célszerű lépést tartani. De hát a szerelem ebbe mindig beleszól
sziasztok!
Még új vagyok itt, de lenne egy fontos kérdésem. Katonabarátnő vagyok és érdeklődni szeretnék, hogy szerintetek egy misszióban (pl. Koszovóban v hasonló helyen), mennyi esély van csajozásra, bulizásra?Esetleg arra, hogy egy katonanő...?
Ezek a dolgok régóta aggasztanak engem, bár a párom még nem volt kint, csak készül kimenni, megállíthatatlan..:(
Előre is köszönöm és őszinte válaszokat kérek!:)
Oké! Írj,várom!:)
pussz