Katonafeleségek (beszélgetés)
Szia Rita!
Én is szoktam sírni, esténként mikor a gyerekek nem látják, és lesznek mély pontok is, na igen és az utolsó egy két hét a leghosszabb ...de jó nektek most irigykedek :)
Szia Ancika!
Feszültség az van ilyenkor bőven! De hidd el, nem csak neked rossz, a férjednek is!
Őket is megviseli ez a menet!
Rendszeres az esti sírásod? Nem akarlak
elkeseríteni, de sokat fogsz még sírni! :((Még most is van, hogy pityergek,pedig már "könnyen" vagyok,két hetünk van hátra.:)) A leghosszabb két hét az életemben( volt már pár :))
Szia ancika!
Nehezen bírtam én is, ne nyírjátok azért ki egymást, nekünk nem az első de mikor ment az utolsó éjjelt végig bőgtem ,ennyire még azelőtt nem viselt meg, mikor szabin volt egy kicsit jobb volt, és még nagyon távoli az idő mikor újra találkozunk :(
Kitartás és használjátok ki az időt feszültség nélkül, persze ezt így könnyű mondani de nálunk se volt másképp :)
Sziasztok!
Igen az vagyok, ha tudok segíteni nyugodtan írjatok akár privit is.
Itt is betegek voltak a gyerekek meg én is, jöhetne már a jó idő.
Szia!
Megnéztem azt a kis videó részletet. Nem tudtam elmenni a búcsúztatóra, az az igazság, hogy annyira nem is bánom. A férjem március elején megy.
Most egész jó passzban vagyok, bár a családon végigsöpört egy hányás-hasmenés. Pokolba kívánom az egész óvodát, szeptemberben kezdte a nagyobbik lányom, azóta állandóan betegek vagyunk.
Szia!
Ha jól sejtem te már "öreg róka" vagy ezen a téren, nálunk ez a 2. külszolgálat, igaz az elsőnél (Macedónia) még nem voltunk házasok és gyerekek sem voltak. Akkor fogadtam egy cserediákot, így nem voltam egyedül.
Üdv nálunk!Néha kicsit haldoklik a fórum,de minden új tag új esély,hogy folytatódik a beszélgetés!
Az én páromt per pill folyamatos terepgyakorlatokkal edzik,úgyhogy 2 hét kint (örülök ha este sms,vagy pár perc teló van, ha talál térerőt),1 hét a laktanyában,és megint indulás kifelé.De márciusban jön haza pár napra!!!(Amit én szinte végig dolgozok 12 órában...:()
Szia nyuszoka!
Üdv itt, igen nehéz, de muszáj kibírni, majd gyere és írjál, én közbe benézek ide is, most mennem kell.
Sziasztok!
Mint új tag csatlakoznék a fórumhoz. A férjem március elején megy Afganisztánba. Nagyon félek...
Két pici gyerekkel maradok itthon. Sokan írjátok, hogy attól féltek: becsajozik. Én nem is ettől tartok konkrétan, hanem az egésztől. Sokszor egész nap ez jár a fejemben, és csak sírni tudnék. Fogalmam sincs, hogy fogjuk kibírni ezt a félévet.
Szerintem az ilyen helyzetben lévő nőknek jobban össze kellene tartani, összefogásra lenne szükség,csak sajnos az ilyen fórumok nem elegendőek.
:(
Kitartás , veled érzek, és közbe gyere és írjál oké?
Szia VIVIDORI!
Még nem, most még "soknak" tűnik. :))
Majd az utolsó héten:))
Szia Rita!
Számoljátok már a napokat visszafele ?
:(
Gondolom mentek a búcsúztatóra?
Szia Ancika!
Tudom én is milyen, kitartást neked és tényleg használjátok ki ezt az időt sok szeretetben, az idő meg majd telik...
Ha tudok valamibe segíteni itt megtalálsz, közbe benézek ide a fórumra, én is benne vagyok és még sok van hátra :(
Igen, ez így volt nálam is:(((
De én nagyon örülök, hogy elérkezett a február:)))
Most már azt mondhatom, hogy ebben a hónapban jön haza a férjem:))))))))Ezt nagyon jó kimondani!!!
Ancika! Sajnos csak azt tudom mondani: nektek is letelik majd! Hidd el! Én aztán át tudom élni a helyzeted! Sőt! Már 4 x átélem :((
De töltsétek a hátralévő napokat szeretetben!:))
Ez nagyon fontos!
Sziasztok
Hát nem tudom, hogy mivel járna, én még annyira sem vagyok jártas a dolgokba. Azt tudom, hogy péntekem itthon lesz, és kimegy Likócsra a laktanyába, meg bemegy a toborzó irodába, és majd utána többet tudunk.
De most megyek, mert délutános vagyok, és már hulla vagyok.
Üdv:
Becca