Jó-e a 3 gyerek egy családban a mai világban? (beszélgetés)

Ne is hozzuk fel az idősek hozzáállását a fiatalokhoz mert csak felidegesítem magam.

A nagyanyám korában ha elment valaki 18 évesen dolgozni az 40 év múlva is ott dolgozott.Nem járt azon a feje hogy holnap már nem lesz munkahelye.Nekünk meg harmadik meg negyedik munkahely is kell hogy meg tudjunk élni.Korán meghalnak a mai emberek.Van akik már a 40 évet sem élik meg.Az állandó stressz,a sok munka stb.

Na be is fejezem:):)

Igazad is van!:)

Nagy házban, sok szobával is lehet boldogtalan valaki.

KÉpzeljétek éppen bekapcsolatam a Luca bodyját a lába között és valahogyan a könyököm a szájához került és elkezdte szopni. Erre én röhögőgörcsöt kaptam, de ő is... Elkezdett hangosan gurgulázva nevetni ettől én még jobban nevettem.

Aztán meg elsírtam magam, hogyan fordulhatott meg annak idején a fejemben, hogy nem is biztosan akarom, hogy legyen harmadik gyerekem?!

Emlékszem a vívódásom hozott ide is, ahol annyi bátorító szót kaptam. Pl. az is az ellenérveim között volt, hogy a ház csak két gyereknek elég, meg stb... nem hülyeség? Néha kiakaszt ez az anyagias világ. De az is mikor az idősebbek nem értik meg, hogy nekünk muszály hajtanunk, mert teljesen más világ van már...

Ez tök érdekes,mert mikor szültem volt ott egy másik anyuka is a harmadik babáját szülte és ő is azt mondta a kitolás sokkal nehezebb volt mint a másik kettőnél.A vajúdás nem volt vészes.

Ezzel nem akarok senkit elijeszteni.Tényleg minden szülés más és minden embernek más a fájdalom tűrő képessége.

Persze a végeredmény mindent megér!!!!

Sziasztok.A 3.gyermeket én is gátvédelemmel szültem és tényleg nagyon jó utána.Nem szúr a varrat simán lehet ülni és nincs varratszedés.

Én is sok mindent hallottam a szülésekről,de nekem a 2. volt a legrosszabb.Igaz 2 óra alatt lett,de az nagyon kemény volt.Az első kettőt indították,de Kristófnál 3 ujjnyira nyitva voltam mikor bekötötték az oxitocint.Levinél szerencsére már fájásokkal mentünk be,de nem volt erős fájásom simán megfőztem és megebédeltem még itthon.A szülőszobán 1,5 órát töltöttem ebből 15 perc volt drasztikus ami nagyon fájt.Az igaz,hogy amint rám tették a kis törpét rögtön elfelejtettem minden fájdalmat.

Nekem utána semmi panaszom nem volt,nem fájt a méhösszehúzódás.

Senki szülésére nem lehet adni,mindenki másképpen éli meg és mindenkinek más a fájdalomküszöbe.

Na igen, azok a méhösszehúzódások, mármint amik a szülés utáni hetekben vannak....:(

Na arról inkább nem nyilatkozom, mert nekem a vajúdás harmad annyira se fájt!

Én is szerettem volna gátvédelmet, ezért is volt kb. még 10 perccel hosszabb a kitolásom, de aztán sajna mégsem sikerült, mert már nagyon ki voltam és rányomtam amikor nem szabadott volna és megrepedtem, de hamar gyógyult nem volt vészes.

Viszont a végső stádium nem úgy sikerült mint az első kettőnél, őket 3x-i nyomásra kinyomtam. Most meg csak nyomtam és nyomtam és semmi, kiderült hogy arccal felfele nézve jön a drágám, ami azt jelenti, hogy 3x olyan nehéz kinyomni és sokkal tovább tart. Na hát a vajúdás gyaloggalopp volt, a kitolás hááááááát az nem... kb. úgy 40 percig tartott.

Nah ez az a téma,amihez én nem konyítok! :) Császáros voltam mind a 2x. :S

Csak azért jelzem,én is itt vok,és olvaslak benneteket.... :)

Ezt pont egy védőnő mondja? Csodálkozom.

Mindegyik szülés más. Az az egy biztos, hogy most rendkívül tudatosan készültem. Sokat relaxáltam, légzést gyakoroltam és teljesen száműztem a félelmet. Közöltem az orvosommal, hogy semmiféle beavatkozáshoz nem járulok hozzá. Természetesen szeretnék szülni, a maga ütemében.

Meg is lett a maga üteme, mert több mint egy napig tartott, de megérte. Szép lassan kitágultam úgy hogy egyáltalán nem voltak olyan nagyon erős fájásaim. Tényleg természetesen zajlott minden, nem avatkozott be burokrepesztéssel, infúzióval vagy oxitocinnal. Úgyhogy nekem nagyon lassú volt és szinte fájdalommentes... na jó ezt azért idézőjelbe tehettem volna.:)

Én azt érzem és tapasztalom, hogy tesóm szerencsétlenségére mindig talál kifogást, de nekem tudja mondani, hogy a kiadásainkat kellene visszafogni.

Tesóm a szegényke, azt pedig nem érzem, hogy értékelné, hogy én egyetemet végeztem két gyerek mellett. Nekem sem volt és most sem egyszerű, ha az ember "sikeres" és boldog akar lenni az erőfeszítéseket kíván. Nem is kicsiket...

Szerintem erről tesómnak fogalma sincs.

Ovi: Szerintem kérdezz rá finoman, hogy ugyan miért zárják be.

Lehet csak a beszoktatás idejére, amíg nem szokják meg a gyerekek... mondjuk ezzel nem védeni akarom őket, de ne hamarkodd el a döntést, mármint hogy leírod őket. Nekem is voltak a mi ovinkkal kapcsolatban nem tetsző dolgok, de aztán mindig arra jutottam, hogy mégis csak jó és félreértettem sokszor illetve eltúloztam dolgokat.

De hozzáteszem a külső ajtó, ami a folyosóra vezet, nálunk sem volt soha bezárva.

Én is ha panaszkodok anyuéknak, hogy milyen nehezen jövünk ki, akkor általában az a válasz, hogy mi is nehezen éltünk apáddal, meg hogy a kiadásainkat kellene visszafogni...

Nem tudom miből vegyünk vissza, mert magunkra egyáltalán nem költünk, csak a gyerekekre, de rájuk is mértékkel pl. játékot nem veszünk nekik csak alkalomra és még sorolhatnám.

Szóval olyan rosszul esik, hogy így reagál, láthatná, hogy nem szórom a pénzt.

Tesómat bezzeg megérti, meg támogatja anyagilag már évek óta, pedig neki nincs is még gyereke, ja meg munkája sem... állítólag keres, de érdekes módon már évek óta nem talál...

Én ezt nem értem, generációs probléma? Az embernek nem az okoz örömöt, ha látja, hogy a gyereke könnyebben él, vagy többre viszi, több jut neki? Mire jó ez? Egyébként nálunk is hiányzik ez az igazi anya-lánya kapcsolat.

Valami nem kerek itt az ovival, már most az elején.

Jól értem, hogy a csoportszoba ajtaja van bezárva?

De akkor hogyan mennek ki wc-re? Mert nálunk úgy van, hogy a csoportszoba előtt van egy helyiség, ahol öltöznek, vetkőznek abból nyílik a wc és mosdó, odáig mindig kimehettek, de onnan ők sem.

Ugyan be nem zárták az ajtaját, de ki nem nyithatták, mert akkor az ovónénik szeme elől eltűnik és ki is mehet az oviból akár...

Más téma!

Kérdés: mit tegyek, szóljak, vagy ne szóljak?!

Kislány beszoktatós, 3. napja látogatja az ovit. Tegnap az ajtó előtt álltam, az egyik kisfiú, aki szintén beszoktatós (2. nap), tépte a kilincset, az ajtó kulcsra van zárva(!!) Nem engedték ki. Én csak néztem, majd amikor kijött és közölte az óvónővel, hogy "menj innen, hagyjál békén, kopj le" hát mosolyogtam (magamban milyen szemtelen gyerek..)

De ma, amikor odaérek, és azzal fogad az óvónő 11-kor, hogy a lányom többször odafutott, tépte a kilincset, mert ki akart jönni, hát ma már nem találtam viccesnek. Mondom 3. nap. Azóta a kislány azt emlegeti, hogy ki akart jönni az ajtón, de nem tudott, mert be volt zárva!

Szóval, amilyen örömmel voltam az első 2 nap után, most úgy érzem nem előrébb, hanem hátrébb léptünk, hála az óvónő rátermettségének..

Mit csináljak? Ez máshol is bevett szokás, vagy kérdezzek rá, hogy komolyan gondolják-e?? Az én gyerekem egy értelmes gyerek, mindent meg lehet neki magyarázni, mindent el is fogad, de azt nem érti, ha ki akar menni, akkor miért van bezárva. Feltételezem, ahogy ismerem a gyerekem nem is magyarázták el neki, mert akkor elmondaná. Csak azt hajtogatja, hogy ki akart menni, de az ajtó be volt zárva, nem tudott kijönni..

Ahogy visszaolvasom a fórumot, mintha a mi nagyszüleinkről szólna, de tényleg!!

Kikapcsolódás?? Ne vicceljetek már! A minap épp panaszkodtam, hogy bújik a fiam foga és ismét 4-5-6-8-szor fel kell kelni hozzá éjszaka, ráadásul a 8. hónapban kis pihenésre, alvásra vágyna az ember. Erre az öcsém, akinek a fenekén még ott van a tojáshéj(22 éves), azt mondja nekem, képzeljem, ő meg egész éjjel nem aludt, mert éjszakás műszakban dolgozik. Ezt neki benyelem, mert ennyi esze van, de azt, hogy a saját anyám jót nevet a "poénon" és nem szól rá, hogy ugyan már a kettő nem ugyan az, no azt már nem tudom, nagyon bántó. Egyszer meg nem kérdezi, hogy vagy, hogy bírod, kell-e valamit segíteni. De azt már hallottam tőle,mivel mi is hárman vagyunk, hogy majd megtudod, mi az a három gyerek, mintha ennek örülne. Anyós?? Két hete voltak nálunk, garázst építünk, após segített maltert keverni, anyós meg délben olyan jót aludt a kanapénkon, hogy öröm volt nézni. Persze a legkisebb után trappolhatok egész nap, a naggyal van elfoglalva, de már ez is nagy segítség, nemde?! Amin meg aztán nagyon jót szoktam derülni, a következő mondata: "Nem jövök el hozzátok, mert nem tudok nektek mit segíteni, de imádkozok értetek minden este!" Köszi mama, máris könnyebb!!