Egykeség, egyedüli gyerek a családban, élmények, tapasztalatok - szakdolgozathoz!! (beszélgetős fórum)

Sziasztok! Segítséget kérnék!

Egykékről írok szakdolgozatot és egy kérdőív alapján felmérném érzelmi életüket, szülőktől kapott nevelésüket...megállapítható lenne, hogy egyedi nevelésben részesültek vagy átlagosban, miben különböznek a több testvéresek személyiségvonásaival szemben. Kérem segítsetek, kb. 20 kérdőívre lenne szükségem!

ide írjon aki kitöltene nekem egyet!

Köszönöm!!!!

molnar_erzsebet@freemail.hu

Sziasztok!

Köszönöm szépen, h írtatok nekem! Itt válaszolok egyszerre mindenkinek, jó? :)

Elég sokmindent megtudtam rólatok, néha meglepődve olvasom soraitokat, de úgy érzem hasznos minden információ.

Igen, szakdolgozathoz kell ez a téma, a másoddiplomámhoz, mivel egyke vagyok, és sok kérdésem lenne, ezért kutatok és választottam ezt a témát összehasonlítva a többtestvéresek életével, érzéseivel, viselkedési módjával, szülői nevelésével, stb...

Az önzőség annyiban lehet ok, h mindent csak mi magunk kaptunk meg, és szeretjük, h csak a miénk, és senki másé...de tudni kell mindenen osztozni. Például én olyan voltam gyerekkkoromban, ha kaptam egy kis zsebpénzt, egyből elmentem a faluba az ajándékboltba, és anyunak és apunak vettem egy kis ajándékot, magamra sosem költöttem. Névnapokra, szülinapokra, karácsonyra az egész családot megleptem névreszóló aprócska ajándékokkal, amit én készítettem. A párkapcsolataimban többet adok,mint kapok...szeretetet, ajándékot, szülinapi és névnapi meglepiket, én többet öltök a páromra,mint ő rám, magamra mindent sajnálok...

Köszönöm, h írtok, szívesen várom még, ami az eszetekbe jut. :)

Szép estét!!

én egyke vagyok, 29 éves.

Könynen barátkozom, alapjában kedves és egítőkész vagyok, kreatív. Mondhatom magam érzékenynek, mert pl. elbőgöm magam egy öreg néni vagy egy beteg állat láttán.

Könnyen alkalmazkodom, és egészséges mértékben vagyok csak önző. A nehéz embereket jól kezelem, sőt, kimondottam szeretem a kényes szitukat. Kihívás:-)

testvérre vágytam persze kiskorombn, merthogy majdnem mindenkinek volt körülöttem.

Mivel egyedül voltam egy szobában, és a mai napig nem tudom azt elképzelni, hogy a 2 gyerekemet egy szobába tegyem. Én megszoktam, hogy vannak saját dolgaim, és nem osztozkodom.

Nem, nem bántottál meg:)

Nem vettem magamra, csak gondoltam elmondom, hogy nem minden egyke, tipikus egyke:)

Hát persze, hogy az önzőség határait nem ismerjük, azaz nincs behatárolva, mert mindenkinél mást jelent.

Én ha a húgomra költeném az összes fizetésem, akkor is azt mondaná rám, hogy önző vagyok, mert mondjuk a férjemét nem ráköltöttem. És ezt nem szineztem ki. Vettem neki egy házat, utána közölte, hogy putrit vettem. Ő választotta!

Nem tudom milyen lesz a fiam, ha megnősül, de én már most próbálom úgy terelgetni, hogy tudja mindig hol a helye. Csak reménykedhetek, hogy sikerül....

Ez volt a lényege a mondatomnak:)

Irtam, hogy a bátyámmal jó a kapcsolatom, de nem felhőtlen, de a húgunk....

És ismerek sok testvért, akik csak megjátszák a nagy testvéri szeretet, de egyébként.....

"bár sokszor azok is magányosak, akiknek van testvére. "

Ezt én is így gondolom... szerintem a fórumindítónak azokat is meg kéne "interjúvolnia", akinek testvére van, hogy egyáltalán örülnek-e annak, hogy van testvérük, illetve, hogy hogyan érzik magukat abban a "nagy testvéri szeretetben"...

Mert itt mindenki olyan fényesnek gondolja a testvéri szeretetet, nyilván lehet hogy egykeként úgy tűnik, de szerintem a valóságban ez egyáltalán nem így van (legalábbis sok családban nem)... és most nem a gyerekkorra gondolok, hanem felnőtt fejjel...

Bocs,ha bántottalak az anyuci kisfiával.Nyilván vannak kivételek is:)

Rossz a tapasztalat...Nem azt mondom,hogy a szülőt el kell hanyagolni,nem tisztelni,de egy felnőtt,családos ember(egyformán értem mindkét nemre) életében legyen első helyen a gyereke,gyerekei és a társa,nem minden szabad idejét az anyjával tölteni.

Kül,a volt férjemnek van testvére.Bármit tett az életben,semmi sem volt jó.Ki nem állhatom a csajt,de ebben megértem és valamilyen szinten sajnálom is Őt.Az "Öcsi" nem tett semmit,csak fiúnak született,és ennyi elég is volt.

Látszatra csendes,nyugodt ember,egyébként önző,hogy még egykében sem láttam ennyire önző embert.

Ezért is találom sértőnek,amikor kényes meg hasonló jelzőkkel illettek,mert nagyon sok ember testvér mellett is önző és kényes.

Okés,vannak dolgaim,amit nem adnék senkinek,pl.a fogkefémet,és az olyan tárgyaimat,amit én is úgy kaptam.Viszont csináltam már olyat,hogy a vadi új kabátomat levetettem és az egyik rokonnak adtam.Viseltem tovább a kopott,rongyos télikabátom.Ilyenek a szüleim is.

Gondolom,az magától értetődő,hogy nem adunk olyat oda,ami számunkra is nélkülözhetetlen,vagy ha az a valaki haszonlesi.Nyilván azt is be kéne határolni,hol kezdődik az önzőség:)

Van abban a nevelésben valami,amit mondasz...

Nekem egy gyerekem van, egy fiam. Tehát van egy egykém:)

Nekünk nem lehetett több gyerekünk, ezért nincs testvére. Amig kicsi volt kérdezgette, hogy mikor lesz testvére, akkor nehéz volt megmagyarázni, de később elmondtuk neki. Megértette.

Az én egykém nem magányos, nem szótlan, nem csendes, és imád szerepelni:) Sok barátja van, könnyen ismerkedik.

Nem kényes! Nem önző! Sőt!!!! Ha valami baja van (fáj a fog, feje, stb.) Már csak akkor tudjuk meg, ha nagy a baj. Mindenét odaadná bárkinek.

Kis korában, az unoka tesók kaptak PS-t karácsonyra. Ő még nem tudta, hogy ő is azt fog kapni, de mindenkitől kapott ps játékokat, CD-ket. És nem nyafogott, irigykedett, stb. Hanem nagyon örült nekik, és azt mondta, hogy majd átmegy az unokatesókhoz játszani vele:) Aztán persze mikor meglátta, hogy ő is kapott PS-t, akkor nagyon boldog volt.

Hogy az egyke fiúk anyuci kisfia???? Ezt nem hiszem! Aki olyan az testvérrel is olyan lenne. Én pl. már azon rágódok, hogy kevés szeretet adok a gyerekemnek. Már nem is tudom mióta nem simogattam meg, nem adtam neki puszit. Felnőtt, igy azt gondolom, hogy ezt már kinőtte....

Mi hárman vagyunk testvérek. A bátyám és köztem 1 év a húgom és köztem 4 év a korkülönbség.

A bátyám az egész család kedvence. Az első! Fiú! Én az apám kedvence voltam:) A húgom pedig egy elég fura lány. A szüleink meghaltak. Elég összetartók vagyunk, de a húgunkkal nem lehet jóban lenni.

Mivel a fiúnk egyke, ezért mindig felhivjuk figyelmét, arra, hogy az unokatesókkal alakitson ki olyan kapcsolatot mintha a testvérei lennének. És igy is tesz.

Én attól féltem, hogy nem lesz senkije, ha mi meghalunk, bár sokszor azok is magányosak, akiknek van testvére. A fiam legalább 3 gyereket akar, ő is azzal magyarázza, hogy ne legyen magányos:) Akkor ezek szerint időnként annak érzi magát...

Természetesen tudja, hogy tőlünk mindent megkap, amit megtudunk adni neki. Kinek adnánk?

Azt már kis korában megtanulta, hogy ha van csokija, abból meg kell kinálnia mindenkit.

Összegezve: Az egykeség nem abból fakad, hogy nincs testvér, hanem a nevelésből. Ha valaki önző, figyelmetlen, stb. akkor mint már irtam is, rosszul nevelték....

Most már nem zavar,de sokáig igen,amikor megkérdezte valaki,van-e testvérem,vagy aki már tudta,és ilyeneket meg hasonlókat kaptam:

-Egy gyerek nem gyerek!"

-Tini koromban egy tizenpár gyereke néni megkérdezte,van-e testvérem,majd ez a komment jött:"Akkó te kényös vagy!"

-Ex-anyós:"Te nem értheted,mert neked nincs testvéred!"-Nem tudtam tolerálni,hogy minden a tartsunk össze,mert egy család vagyunk "mottó" alatt a mások rovására történik.Az ex-nek van nővére,de az ex is,a nővére is önzőbb.mint bármelyik egyke,akit ismerek.

-"Az egykék kényesek."-ex-sógor,akinek van testvére,de mindketten olyan tutyi meg mutyik,hogy párjukat ritkítják.

Jaaa,a megfigyelések épp a az egykéket sértő megjegyzések miatt jöttek...És akkor:Az egyke és az első gyerek hasonló cipőben jár.Kb. ugyanaz az elvárás a szülők részéről.Rájuk irányul minden figyelem,meg kell felelni a szülők elvárásának,pláne,ha fiú az utód.

Az egyke-lányok apuci kislányai,az egyke-fiúk anyuci kisfiai(Ezt tapasztaltam akkor is,ha van fiú is,lány is,hogy az anya rátapad a fiára és megfojtja a szeretetével.).

Amikor a fentieket mondom,nem árt tudni,hogy apuci kislánya vagyok én is,de másképp.Nem fog dicsérni,ha nem okés valami,nem fog meghagyni abban a hitben,hogy én vagyok a tökéletes,ha szerinte valamit rosszul csinálok.

Egyébként,szerintem nem mellékes,hogy hat és fél évig volt két "testvérem".Abban az időben a nagybácsimnál laktam,volt egy "öcsém" meg egy "nővérem"(az unokatestvéreim).

Mi is van még...

Sokáig kötöttem a lelki mizériák kialakulását az egykeségemhez.Amikor "visszapörgetem a filmet",nem látok összefüggést.Vagy elfogult vagyok önmagammal szemben vagy tényleg nincs összefüggés,ezt nem tudom biztosan,de szerintem nincs köze egyiknek a másikhoz.Tudom,hogy mikor és mitől kezdődött a baj.

Az egykék sokan azért vállalnak kettő vagy több gyereket,mert Ők "egyedül" vannak.Nálam inkább az nyomott a latban,hogy nem jött össze a gyerek,és volt ám "Istenem,adj egy gyereket,én szülök hármat!".

Ha így haladok,megírom a saját szakdolgozatomat:)

43 éves vagyok(Bika,ha ez számít valamit),és akik nem tudnak az "egykeségemről",igencsak meglepődnek,amikor ez kiderül.

Érzékeny vagyok,majdnem 21 éve visszatérő depresszióval küzdök,kilenc éve pánikbetegséggel is,szorongós vagyok,és érzelmileg labilis személyiségzavarom van.

Két gyerekem van,elváltam.

Amit tudok véleményt magamról:talpraesett ,keményfejű és akaratos vagyok,nem vagyok önző,jószívűnek mondanak,munkahelyen(Ami most épp nincs,de van 21 munkaévem,több munkahelyen.)a jók vagy a legjobbak,legmegbízhatóbbak közé tartozom.

Akik eddig kezeltek(pszichológusok,pszichiáterek),azok szerint átlagon felüli az IQ-m,és nagyon magas EQ-m van.

FONTOS:A fentieket nem én állítom magamról(kivétel a keményfejűség,akaratosság,azt én is tudom magamról),és sajna,mindebből semmit sem érzek,vagy alig.

A szüleim egy gyereket akartak és lányt.Miért lányt,azt nem tudom,de az egy gyerek melletti döntés anyagi jellegű.Mindketten szegény családból származnak,egyikük kettő,másikuk egy testvérrel.

Három éves koromtól 16 éves koromig nem a szüleim neveltek.Külföldön dolgoztak,csak szünidőkben voltam velük együtt.

Fémesztergályos vagyok(Véletlenül lettem az!!!!!),motorozok,autót vezetek.Ha csak tehetem,nem kérek senkitől segítséget,amit tudok,megcsinálom egyedül.

Valamikor mindenütt voltam,majd kerülni kezdtem az embereket.Sok ismerősöm van,barátom alig néhány(De azok igaziak!:))

Párkapcsolat...Szükségem van társra,de nem mindenáron.Ez már a rossz tapasztalatból ered.Tudom,milyen társ mellett magányosnak lenni.Igaz,most is van társam,de nem élek vele együtt.Ennek több oka van,részben anyagi eredetűek,részben figyelembe kell venni mások érzéseit is.

Szeretek egyedül ,de nem magányosnak lenni:)

Mi is van még...?

A szüleim tartanak el,de ez most...Mindig azt mondtam,aki akar dolgozni,az talál munkát,de itt a helyzet nagyon megváltozott.Úgy gondolom,nem csak az én hibám,hogy "élősködő" vagyok.

Inkább kérdezz,mert most más nem jut eszembe:)Ja,három gyereket szerettem volna,abból kettő összejött.És gyerekként arról fantáziáltam,hogy tuti van nekem testvérem,csak a szüleim titkolják előlem.Azt szerettem volna,ha van kishúgom,akit megvédhetek.

A férjem egyke.

Nekem ami a leg szembetűnőbb volt a figyelmetlenség, önzőség.

Friss házasságunk idején sokszor csinált olyat evett és engem nem kínált meg.Vagy (és ez még ma is előfordul)tudom, h maradt pld süti és másnapra nincs.Éjszaka eltünik anélkül, h bárkitől is megkérdezné kér-e.

Bár már sokat változott mégis még mindig bosszantó.

ajajj, az utolsó mondatod meglepett, sajnálom,de remélem ezt Veled nem éreztette. Megsúgom, anyukám ingerült természet, és igaz akartam tesót(bátyust :D hogy megvédjen mindentől, de egy picurka tesó is jól jött volna) de azt mondtam, h jó, h nem szült több gyereket, mert őt már megölte volna...nincs türelme, sose volt, maximalista, és elég neki egy ügyetlen "gyerek", így is megkeserítettem szerintem emiatt az életét.. (úgy érzi, de nem lehet mindenki tökéletes) :) kicsit kétbalkezes és enyhén rendetlen vagyok, mert én a káoszban látom a rendet...:P

Persze a "megölést" nem szó szerint értem, de a sok stresszt és megpróbáltatást lehet nem bírta volna feldolgozni,mint ahogyan nekem sikerült...

24 éves vagyok, nekem sincs testvérem, a kérdéseidre válaszolva:

A kreatívságommal nekem sincs gondom! :)

Érzékeny nem vagyok.

Abszolút önálló vagyok, sőt nem is szeretem ha valaki segítséget akar nyújtani nekem.

A magány számomra is nagyon fontos, néha kell az egyedüllét.

Ha nincs párkapcsolatom az egyáltalán nem zavar, sőt, jobban is szeretem a szabadságot!

Vannak barátaim, kb. 5 db igazi barát.

Vágytam testvérre, el sem tudom mondani mennyire! Azért, mert hiányzik az, hogy nem szerethetek valakit így és engem sem szeret valaki testvéreként. Barátok lehetnénk, de ez a kötelék mégis szorosabb lenne a barátinál. Büszke lehetnék rá, hogy ő az én testvérem és ő is büszke lenne rám! :) Kb. úgy képzelem el, hogy mindenhova együtt mennénk!

A szüleim talán anyagi okok miatt nem akartak több gyereket ill. anyukám nem igazán szereti a gyerekeket. Ez is közre játszhatott.

Szia!

Miért csak egy gyereked van? Nem szeretnél még egyet?? Nem érzed, h ha felnőtt lesz szüksége lesz maga mellett valakire? Az tény, h egy gyereknek több mindent meg lehet adni, mint kettőnek vagy többnek, és azt is tudjuk, h több gyereknél osztozkondi kell, és beszűkülnek a keretek, és a mai világban szem előtt kell tartani az anyagi okokat is... De ok az több lehet...nem csak ez.

??? :)

Szia!

Emiatt kellene kapcsolatokat kiépíteni, nem lehetséges?

"Nem vagyok önző. Szeretek ajándékozni, de ha rólam van szó sajnálom a pénzt. " - még egy hasonóság.

Szia! :)

Köszi, h írtál.

Depis vagy?- még egy hasonlóság, pont erre van szükségem, ezek összegyüjtése a célom.

Depis, az milyen állapot nálad?

Elbújnál a világ elől? Magadba burkolózol? Bezárod az ajtód,és senkit se akarsz látni, olyan bánatos vagy? Keresed magadban a hibákat vagy ilyen eszedbe se jut?

Én sokszor mikor hazajövök a munkából (óvónő vagyok, 30 gyerekkel), alig várom pihenhessek, csönd vegyen körül, és ha még erre jön a párkapcsolati probléma, csak alszok, vagy fekszek, nézek ki a fejemből,és nem térek magamhoz, nincs szükségem társaságra, pedig állítólag ilyenkor az a gyógyír. :)

Az önállóság számomra kétfélképpen értendő, de nem tudom bekategorizálni. Mindig volt egy igazság tudatom, és ha tört, ha szakadt, mindig kinyilvánítottam,még ha én ittam meg a levét, akkor is...

Nem szeretem,ha a dolgaimba belenyúlnak, kutatnak utánam, nyomoznak, vagy a kreatív tevékenységembe, vagy akármilyen munkálatomba beleszólnak, mert akkor ideges leszek,mivel elkezdtem, én akarom véghezvinni, ez olyan mint egy bizonyítási vágy, h elkezdtem, tudom, h be bírom egyedül is fejezni, és egyedül akarok vele büszkélkedni,nem megosztozva rajta,még ha könnyebb lenne más segítségével az adott dolgot megoldani.

De a másik véglet, h kommunikáció terén, pl a munkahelyemen a munkatársaim és a főnököm előtt nem tudom magam megvédeni,mert leblokkolok a támadástól, és sokszor nem tudom, az ottani, adott problémákat megoldani.

Gyermekkoromban féltékenységet is éreztem, apukámat imádtam, imádom, Ő a mindenem, és sokszor anyut sokszor "megbélyegeztem", mert apu ölébe ült, vagy megpuszilta...

Egykeség...mi jut még erről eszetekbe?

Volt olyan, h a szülők túlóvtak, túlféltettek benneteket, mert egyedüli szemük fényei voltatok?? Akadályoztak az önállóságban, inkább mindent a kezetek alá adtak, h az tökéletes legyen?

Mindenkinek egyben válaszolok, ha nem haragszotok meg?! :)

Oroszlán jegyű vagyok, és 25 éves. Ahogy olvasom, elég sok a hasonlóság...én is utálok szerepelni, olyan alkalmakkor dadogok, stresszes vagyok, igaz az oroszlánok szeretnek központi szerepet betölteni, de nem ilyen téren. :)

Tartózkodó típus vagyok, távolságtartó, nehezen engedek embereket magamhoz közel, keveseknek nyílok meg, és kevés ember barátságát igénylem,mert nem mindenki ért meg.

Hogy érzitek, akartok majd több gyereket, vagy maradtok egynél? Én úgy érzem, mindig arra gondoltam, ha nem lesznek már a szüleim, egyedül maradok,mint a kisujjam, mert nem lesz a ki óv, véd, félt, nem lesz ki szoknyája alá bújni, és segítséget kérni...elmondani gondom, bajom...tehát nem marad senkimse...de egy testvér segítene, támaszt nyújtana, vagy ha nem is nekem, egymásnak tudnánk segíteni...

Alkalmazkodni nagyon tudok, talán még egy kaméleon szerepét is képes vagyok felölteni magamra, emaptikus vagyok, túl érzékeny, átérzem az emberek gondját, baját, és azonosulok velük olyan szinten, h könnybe lábad a szemem...

Hogy érzitek, elkényesztettek beneteket? Életetek során nem kerültetek emiatt problémás helyzetekbe? Nem vágták a fejetekhez, h majomszeretettel neveltek, vagy elkényezetetettek vagyok, mert egyedül rátok szánták a szülők minden percüket, erejüket, időjüket, és má ezt irigyelte, és netán emiatt megszólt érte?

Skorpió vagyok, nagyon jól elvagyok egyedül, nem igazán vágyom társaságra. Már felnőttként szereztem felsőfokú képzettséget. Bárhová elmegyek, elintézek egyedül, nem szívesen kérek segítséget.

A fiamat viszont egészen ellentétesen neveltem. Ő halak, nagyon sokat tanítottam, meséltem, énekeltem, játszottam vele, utaztunk, járt sakkozni, tornázni, karatézni, rengeteget olvasott, nyelveket tanult. Alapjában véve mégis visszahúzódó természet.

23 éves vagyok. Visszahúzódó, nem szeretek szerepelni, beszélgetni (még ismerősökkel sem nagyon), magamnak való vagyok.

Sok ismerősöm van, de barátom nincs, de nem is hiányzik, hogy legyen.

Szerettem egyedül játszani. Akár órákat is eljátszottam a homokozóban vagy hosszú órákat sétáltam az erdőbe a kutyámmal.

Nem szeretem a zajt, a nyüzsgést.

Nem vagyok önző. Szeretek ajándékozni, de ha rólam van szó sajnálom a pénzt.

Mindig kell egy férfi, aki mellettem van, ezért ha 2-3 napig nincs senkim, depis vagyok.

Önálló vagyok az élet minden terén. Kiállok magamért és a páromért is.

Édesanyám egyke, ővele 3 napig vajúdott a nagymamám; én is, és sajnos a fiam is.

Nagyon szerettem volna testvért, de édesanyám soha nem akart többet. Mindig magányos voltam, én "csak lány" voltam. Abban az időben a gyereknek hallgass volt a neve. Életemnek az első szakasza, amíg nem töltöttem be a 18 évet, csak a háztartásról, a mezőgazdasági munkáról szólt. Utána már elmentem szakmát tanulni, leérettségiztem, férjhez mentem. Sajnos az életem úgy alakult, hogy csak egy gyermekem születhetett, mivel a házasságom tragikus körülmények között ment tönkre, inkább ketten maradtunk, minthogy bárkinek is kiszolgáltassam az életünket. Akkor pedig együtt élni szégyen volt, házasságon kívül szülni pedig még inkább.

Sziasztok. Velem az a helyzet, hogy 16 évig egyke voltam, ez nem tudom minek számít végülis, utána született az öcsém, de ő szinte nem is olyan, mintha a tesóm lenne, mert így 22 évesen lassan az anyai ösztönök is ébredeznek bennem.:)

Én mérleg vagyok, nagyon önálló, kreatív. És kitartó. Rám is igaz a bezárt ajtó, bemászom ablakon dolog. Én sem szeretek egyedül lenni.

Szia! Én egyke vagyok, 40 éves. Maximálisan tudok alkalmazkodni, sokszor mondják is, túl alkalmazkodó, túl önzetlen. Visszahúzódó vagyok, nem szeretek "szerepelni". Igazi barátom 3 van, mostanra már kiderült, kik a tényleges barátok. Eléggé óvatos vagyok az emberekkel szemben, meg kell ismernem valakit ahhoz, hogy megnyíljak.

Szeretem a csendet, az egyedüllétet néha, sőt igénylem is. Viszont amikor nem voltam kapcsolatban, rossz volt! A magányt nem szeretem, csak a nyugalmat, fontos számomra a békesség. Néha hiányzik egy testvér, pl. egy nővér, aki tanácsokat adna. Egyébként nekem is egy gyermekem van:-)

hah.. ez nekem is eszembe jutott, mármint a "rákság", mivel én is az vagyok, és teljesen hasonló:-)))) Bár nekem van tesóm, de mindenki azt mondja, hogy mégis olyan vagyok mintha egyke lennék?!

Akkor hogy is van ez? :-))))