Kisgyerek és kutya a családban (beszélgetős fórum)

Nálunk is nagytestű kutya van,bullmastiff(3éves):)Kisfiam 22 hónapos,és inkább a kutyát féltem tőle:):):)

De amúgy szerintem ez nevelés kérdése is,pl mikor mi hazahoztuk a kórházból megmutattuk a kutyának megszagolgatta,mondtuk neki,hogy most már őt is meg kell védeni!!:)Azóta védelmezi,még tőlünk is,ha párom dobálja,és sikít,akkor ugat,mert azt hiszi,hogy bántja....

Ez igaz, de az "újak" számára adhat azért némi választ, útmutatást, ha hasonló kétségeik, kérdéseik vannak.

Pláne, ha ráakadnak véletlenül:)

Német juhászom van 22 hósom mellett a lakásban - a kutya tanította járni annak idején. :-) Öt hét múlva pedig érkezik a kistesó.

Nagyon szimpatikusak nekem a labradorok is, nagyon családcentrikusak, vagy a golden retriever. A vizsla is remek eb, csak elég szertelen, többet kell fegyelmezni, mint egy gyereket. :-)

Volt keverék kutyám is, sajnos már nem él, igazi családbarát eb volt.

Egyébként biztos vagyok benne, hogy tartás és nevelés kérdése: a családban van két kaukázusi, másutt emberevőnek tartják őket, nos, a lányom a fejükön ugrálhat, még csak meg se mozdulnak.

Sziasztok!

Én nagy kutyás voltam, de nagytestű kutyáim voltak, most viszont dilemmában vagyok hogy 2 éves gyermekem mellé milyen kutyát hozzak, gondolkoztam keverék kutyán is, de őszintén szólva tanácstalan maradtam. Ismerem a kutyatartást 20 évig benne éltem :)

Havanese kutyát szerettem volna de a fajta tartói lebeszéltek róla mert szerintük a gyerek dolgait nem kultiválná és lehet oda kapna neki. Ha valakinek van ötlete kérem írjon. Köszike.

Kedves Rozália!

Én tökéletesen megértem a fiatalok aggodalmát.

Mivel magam is állat barát vagyok,így azt is,hogy maguk szeretik a kutyát.De,a gyerek mindig mindenek előtt én azt mondom.Sosem szabad erőltetni a barátkozást a kutyával,pláne nem egyedül hagyni vele a gyereket aki fél tőle.Szerintem ez nem jó próbálkozás.Az én kisebbik gyerekem is nagyon fél a kutyától a maminál,sosem hagyjuk vele egyedül.A másik kettő kint játszik az udvaron,a kutyus szereti Őket,de a kicsi amíg fél tőle,addig nem hagyjuk vele.És habár nagyon kíváncsi a kutya,és nem is nagyon érti miért ne menjen a közelébe,de tudomásul veszi.Persze azért sokszor próbál közeledni feléje,incselkedik vele hátha megszereti.Jókat derülünk rajt olyankor,nagyon aranyos.

És én is ismerek olyan családi kedvencet,aki imádott az egész család,és a gazdasszonynak egyszer úgy neki esett,hogy szó szerint letépte az egész mellkasát.Négy hónapot volt szegény kórházban,és azóta is szörnyen szenved minden téren.Olyat is ismerek személyesen,ahol gyerekre támadott a kutya.Minden gazda állította sosem gondolta volna,hiszen jámbor jólelkű álltokról volt szó.Régen én sem hallottam hasonlókat sem.

A minap a szomszédomékat támadta meg a kutyájuk.Nagyon csúnyán megsebesült a nő is a férfi is.Én is bízok a kutyánkba,de nem hagynám teljesen felügyelet nélkül a gyerekeket vele.

A tapasztalatok sajnos ezt mutatják,hogy tényleg felelőtlenség,aztán utólag lehet sajnálkozni,eső után semmit nem ér a köpönyeg.

Sziasztok!

Én nagy kutyás voltam,de nagytestű kutyáim voltak,most viszont dilemmában vagyok hogy 2 éves gyermekem mellé milyen kutyát hozzak,gondolkoztam keverék kutyán is,de őszintén szólva tanácstalan maradtam.Ismerem a kutyatartást 20 évig benne éltem :)

Havanese kutyát szerettem volna de a fajta tartói lebeszéltek róla mert szerintük a gyerek dolgait nem kultiválná és lehet oda kapna neki.Ha valakinek van ötlete kérem írjon.Köszike.

Rajtunk múlik, hogy a kutyánkban megbízhatunk-e.

A lányom még 4 kerék meghajtásos volt, amikor a dingó-németjuhász-labi keverék kutya volt a bébiszittere.Ő tanította meg járni, a nyakába kapaszkodva két lábra állni.A találkozásuk első pillanatában megmondtam a kutyának, hogy a baba gazda.Megtanulta, hogy "vigyázz rá!".Szabad volt fület húzni,nyelvet megfogni, kutyaházból kilakoltatni, elfoglalni a lakását, párnának használni az ebhasat, aludni rajta jóízűt.

Teljes bizalmat kapott, amit meg is érdemelt.

Sziasztok!

Ha 3-4 hónap múltán él még ez a fórum, szívesen fogadnám a véleményeteket. Egy kicsit egyedi szempontból érdekelnek a kutya-gyerek tapasztalatok. Én most léptem a 7. hónapba első Törpénkkel, de időközben pár napja daganatos betegsége miatt el kellett búcsúznunk nagyon szeretett beagle kutyusunktól, aki 6 és fél évet élt velünk. (Feltettem képet róla) Túlságosan friss még a dolog, de arra jutottam, hogy ha nem is lehet Bonifác személyes hiányát pótolni, rossz lenne kutya nélkül tolni a babakocsit a parkban, és kihagyni az ismerkedés meg akésőbbi közeledés és barátság édes pillanatait. Így képzeltük el a kezdetek óta... 6-8 hetet otthon leszek a kiírt időpontom előtt, de kölyökkutyát semmiképp nem szeretnénk, mert arra már "kevés az idő". Talán érdemes lenne egy fiatal kutyát örökbe fogadnunk, amikor befejezem a munkát (1 hónap múlva)? Tudom, ez a mi döntésünk lesz, de kíváncsi vagyok, Ti mit gondoltok, mit tennétek egy ilyen helyzetben? Bonival nagyon sokat foglalkoztam, de az tény, hogy a nagy eredményekhez hosszú út vezetett. Elég lehet ez a néhány hét ahhoz, hogy egy új családtag beilleszkedhessen, és megtaníthassam neki a "házirendet"? (pl. póráz nélküli séta, alap-engedelmesség meg általános magunkhoz szoktatás) Mert az kétségtelen, hogy utána, amíg nagyon pici a baba, csak jóval kevesebb idő+törődés jutna neki. Kertes lakásban élünk, de csak egy nagy szobánk van. Bonifáccal nem változott volna semmi az eddig megszokott életében (kitiltás vagy ilyesmi), de egy eleinte "idegen" jövevényhez nem is tudom, hogyan állnék hozzá. Ha meg pl. a bébi születése után néhány hónappal keresnénk egy új kutyust, pont azt a néhány hetet hiányolnám az elejéről, amit most még intenzíven vele tudnánk tölteni... Szóval nagyon sok a kérdés a fejemben: ha van ötletetek, segítsetek, kérlek. Nagyon köszönöm előre is!

Móni

Lemaradt, hogy az udvarunkon pedig egy boxer kutyus lakik. Ő két éves múlt, de hihetetlen játékos, nem agresszív, barátságos kutya. Az fél udvar az övé, le van neki kerítve! Ha onnan előre engedjük, és kint vagyunk a gyerekkel, csak oda megy, megszaglássza őket....aztán megy tovább. Játszunk vele, és néha a nagy futkározás közben fellökte véletlenül a fiamat, de szegény kutya is megijedt, hirtelen megállt, nézte, hogy most mi is van???:)))

Amúgy pedig nem megy a fiam közelébe sem, úgy, hogy most ő játszani akarna vele, mivel csak velünk játszhat, mert nagyon szertelen, és vagy 50kg!!!!! De nem hagynám vele kettesben kint a gyerekeket! Pedig a boxer egy igen megbízható fajta. Most olvastam vissza, és látom szinte mindenki hasonló véleményen van! :)))

Szerintem mindegy milyen fajta kutya van a gyerek mellett, ha együtt nőnek fel, és figyelünk rájuk!!!! Az unkaöcsémnek a fejét, a fülét, a saját német juhászuk tépte meg! Pedig nem volt a kutya harapós!!!

Szerintem a legtöbb kutya támadás gyerek ellen (jelzem nem mind!!!!!), abból adódik, hogy a gyerek piszkálja, véletlenül fájdalmat okoz a kutyának valahogy....

Anyámék német juhásza megkapta az akkor két éves lányomat. Ketté is haraphatta volna, mert a kutya jóval nagyobb volt a lányomnál. nem volt már fiatal, fájt a füle, a bordája. Kb. másfél méterre feküdt tőlem a kutya, a lányom meg piszkálta valahogy.... Úgy kapta el a kezét a kutya, hogy épp a tenyerén lett egy picike piros folt, még csak a bőrt sem sértette fel!

De történhetett volna máshogyan is...ha nem vagyunk a közelben, vagy úgy piszkálja, hogy nagyon fáj a kutyának....

Nem tudom! Annyi biztos, hogy akármilyen kutya van a családban, soha nem szabad egyedül hagyni egy kisgyerekkel!!!!! Nekünk most lett egy 6 hónapos törpe pinscherünk, aki 4,5kg, és még kölyök, de őt sem merném egyedül hagyni, a 3 éves fiammal!!!!!! Soha nem lehet tudni, és jobb a biztonság!!!

Meg szeretnék osztani veletek egy kedves eseményt, ami a napokban történt. Elöljáróban annyit, hogy nekem egy 6 éves német-juhászom van, akivel évekig jártam kutyasuliba, később speciális mentőként dolgoztunk együtt. A kutya 7 hetesen került hozzám, azóta a lakásban tartom, de mivel lovaim is vannak egész napokat tölt a szabadban velem együtt. Most várom az első kisbabámat. A kutyának, amint terhes lettem, elmondtam a nagy eseményt, bár szerintem előbb tudta, mint én. Ettől függetlenül mindig, ha hazaviszünk valami babaholmit, megengedjük a kutyának hogy megnézze, megszaglássza és mindig elmagyarázzuk, hogy az a Réka babáé. A jövendő gyerekszobából sincs kitiltva. Általában mindenhová visszük magunkkal a kutyát, ez akkor se lesz másként, ha megszületik a pici. A kutya családtag volt és lesz is. Ha mégis valahova nem vihetjük magunkkal, akkor anyuékhoz adom le, ott nagyon szeret lenni, ott vannak a lovak is, meg még néhány kutya, jót játszik egész nap és tudja, hogy mindig érte megyünk.

A múlt héten történt, hogy Pestre kellett mennünk és a kutyus anyuéknál maradt. Este, amikor mentünk érte, szokásos módján üdvözölt. Először az én lábam alá hemperedett, nyüszizett és kérte, hogy vakargassam a pocakját, közben fúrta belém a fejét. Utána ugyanezt csinálta a párommal, majd ismét visszajött hozzám, megszaglászta és határozottan végignyalta a pocakomat. Én ezt úgy értékeltem, hogy a család minden tagját, a születendő kisbabát is üdvözölte. Megkapóan szép pillanat volt. Nem hiszem, hogy valaha is lesz okom félteni a lányomat a kutyától, sőt, minden bizonnyal bátran bízhatom majd rá.

Sziasztok!

Nem az állatokkal van a baj hanem a szülővel aki hagyja hogy gyermeke nyúzza az állatot és z állat az állat nem tűri el hogy húzzák a farkát vagy nyomorgatják ezért visssza üt.NEM AZ ÁLLAT A HIBÁS HANEM AZ EMBER!!!!!!!

Most olvastam csak ,hogy mennyire nem tudok írni:D

A rotti szuka, a másik kettő keverék az egyik lány a másik ivartalanított kan.

A jó magaviselet mind a háromra vonatkozik:)

Nem tudom miért félnek ennyire az emberek, ha egy ilyen hír felröppen. Ilyen sajnos volt régen is csak nem adtak róla hírt.

Nekünk 3 éves a shitzunk (tudom nem nagy kutya) a fiam pedig 15 hónapos. És van még kint is két nagytestű kutya az udvaron. A kutyánk Soma bent van a lakásban és csak elinte volt "gond" vele, de rá kell szólni, tanítás és oda figyelés kérdése az egész én szerintem. Ha egy kutyát eleitől fogva úgy kezelünk, mint egy családtagot akkor nem szabad, hogy gond legyen vele. És az hogy 4 év alatt nem szokta volna meg a gyerekeket a kutya főleg egy németjuhász azt kétlem. De persze teljesen felügyelet nélkül soha nem hagyom a fiam a nagykutyákkal igaz azok boxba vannak, így közvetlen kapcsolat nincs közöttük úgy mond. Figyelni kell a kutya viselkedését a fülrángatásnál, farokhúzásnál és akkor azonnal kiderül mennyit bír a kutya.